Váczy János (szerk.): Kazinczy levelezése 1803-1805 - Kazinczy Ferencz levelezése 3. (Budapest, 1893)
Kazinczy Ferencz levelezése 1803-1805
569. Csokonai Mihály. 11 ringyrongyokort [!] hozná ki, hanem mást valamit, a' mi a‘ Nemzetnek ditsőségesb. etc. etc. Örömmel jelentem neked, édes barátom! E’ napokban akadtam egy ifjúra (Juhász Ferentz, Logikus, Kecskeméti fi), a’ ki tavaly Budán cum eminentia elvégezvén tanulását, itt az Universitásban tanúi. Alig van 15. esztendőben, deák, magyar kis Ovidius, kis Horátzius, kis Virgilius. Hozzám járogat a’ legszebb reménységű ifjú. Megtudom tőle, ha 8 berben-e, vagy Decemberben született. Örűlly örömömnek, és élly boldogúl! V. mk. Hát mikor énekelhettyük: «Colliso Heliconii Cultor Uraniae genus, qui rapis teneram.» Amen. [Eredetije a m. tud. Akadémia könyvtárában: M. Irod. Lev. 41. 174. sz.] 569. Csokonai Mihály — Kazinczynak. Tekintetes Úr! Kevés rubrikából álló boldogságimnak egy édes részét teszi az, hogy a’ Tekintetes Úrnak, a’ kit a’ Világ előtt mint gyengéded és tsekély ízlésemnek legfőbb Mesterét tisztelni betsűletemnek tartom, szívességét újonnan érezhetem. Ösztön az én nékem annak megérdemelhetésére; ösztön arra a’ kevélységre, mellyel a’ kevélyeket fogadni bátorkodom. Dayka Verseit a’ Tekintetes Úr velem is közölni méltóztatott, vajha bizodalmának megfelelhetnék! A’ mi engemet illet, mindent megteszek, a’ mi tőlem kitelhetik, ’s örömömnek tartom, ha Dayka’ Árnyékának ’s az ő Nemes Tisztelőjének és barátjának legkissebben is kedves dolgot tsinálhatok. — Hogy pedig vagy kevesebbet ne tegyek, mint a’ mennyit várnának, 's negligentiával ne vádoltatódjam; vagy többet bátorkodván kelletinél, vakmerőnek és durtzás Aristarchusnak ne mondassam: provinciám határinak környűlirását kikérni, ’s magamnak arról való gondolatimat közleni kívántam. Erre a’ tzélra szolgálnak az itt következő Jegyzések és Említések a’ DAYKA Verseire. I. Versezet. A virtus betse. Ez az első Szerzemény remek, ’s méltó a’ maga nemes Tárgyához, méltó egy Kazinczy’ Barátjához.