Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-07-15 / 49. szám

Kecskemét, 1320 Julius 15. Cskiállí­tök I. évfolyam, 49. szám» IKMi­NIIT ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. Telefon: 135. Egyes szám I K. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNY I. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kecskemét, II­., Arany János­ u. 6. sz. a rom. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseidet felvesz a kiadóhivatal. A szociáldemokrácia csupán a zsidók világhatalmi törekvését szolgálja. Lapunk tegnapi számának vezércikké­ben rámutattunk arra, hogy a zsidók a múlt­ban újságjaikkal és általában irodalmi mű­ködésükkel a közerkölcsök megrontására tö­rekedtek, hogy az erkölcsileg megrontott magyar népet vagyonából kiforgathassák. De ők nemcsak a vagyont törekedtek kezükbe kaparintani, hanem a­­politikai és a tényleges hatalmat is, hogy felettünk ural­kodhassanak. E célra találták ki a szociáldemokrata szervezkedést és a kommunizmust. A mun­kásságot azzal ámították el, hogy anyagi jobblétet, paradicsomi boldogságot ígértek nekik, ezzel felizgattak a vagyonos osztály ellen, gyűlölettel t öltötték meg a munkásokat, hogy ezáltal a maguk részére megnyerjék és a vezető keresztény osztálytól elidegenít­­sék, ami teljes mértékben sikerült is nekik. Az anyagi javakra vágyó munkásságot köny­­nyű volt a hálójukba keríten tetszetős ígé­retekkel, amiket azonban az ő módszerükkel még akkor sem lehetet volna megvalósí­­taniuk, ha a szándékuk becsületes lett volna. De így még nem tudták volna a ha­talmat a maguk részére teljes mértékben biztosítani. Tudták ők jól, hogy az erköl­cseiben megrontott nép még nem teljesen vak eszköz a kezeikben céljaik, a hatalom elérésére, ezért arra is törekedtek, hogy a hitnek, a vallásosságnak és a hazaszeretet­nek még a csíráját is kioltsák a nép lelké­ből, mert ezek vívtak a legerősebb kapcsok, melyek magyart és magyart és a kereszté­nyeket szorosan összefűzték egy erős egy­séggé. Ezért gúnyolták és rágalmazták a keresztény felekezetek papjait, nevetséges ostobaságnak tüntették fel a vallásosságot, noha ugyanakkor közülük sokan a vallásukat megtartották, a saját templomaikba eljártak. És azért voltak ők nemzetköziek, hogy a hazát elfeledtessék a munkásokkal. Még tu­dományos működésükkel is alattomban ezt a célt szolgálták. Amikor aztán mindez sikerült nekik és romboló eszméiket a Károlyi-féle forradalom és a kommunizmus alatt a nép mind széle­sebb rétegei közt sikerült elterjeszteniük, mikor a lelkek tekintélyes része teljes mér­tékben meg volt mételyezve, akkor jutott csak a zsidóság teljes mértékben a hatalom­hoz, melyre törekeded. Már most vizsgáljuk, hogy hasznára, avagy kárára volt e ez a népnek? Anyagi szempontból jobb sorsba jutott-e a mi né­pünk vagy nem ? Aki figyelte a szociáldemokrata rend­szer gazdasági eredményeit, az észrevehette, hogy amikor az ipari és gyári munkások fizetését emelték, a földmíves munkások és a kisgazdák megélhetési viszonyai ugyanakkor romlottak. Könnyű itt a kettő között az összefüggést, a kapcsolatot megtalálni. A gyári munkások béremelését ugyanis vég­eredményében nem a gyárosok — kik na­gyobbrészt zsidók — fizették meg, hanem a fogyasztók, a földműves munkás, a kis­gazda és a hivatalnok, mivel ha a gyáros 50 százalékkal emelte a munkabért, ugyan­akkor 100 százalékkal emelte a gyári mun­kások által készített cikkek árát is és ezt a gyárosok az egymás között kötött kartelek és trösztök segítségével megtehették, mivel a fogyasztó olcsóbban nem juthatott sehol­­sem az áruhoz, így tehát a gyáros a bér­emelésen még 50 százalékot nyert. Mindezt a bér- és áremelést tehát a fogyasztónak, a földmunkásnak, a hivatalnoknak, stb. kel­­­­lett megfizetnie. A béremeléssel tehát az egyik szegény embertől elszívták a pénzt, hogy a másiknak valamivel több legyen. Ezt csak nem nevezhetjük a munkásjólét fokozásának. A keresztény vagyonos osz­ályt termé­szetesen ahol csak lehetett törekedtek a zsidó szociáldemokrata vezetők tönkretenni, azonban a zsidó tőke vígan gyarapodott to­vább. De ennek nem is akartak ártani. Ha a karterek és trösztök ellen beszéltek is néha a szociáldemokrata vezetők, ezt csak azért tették, hogy port hintsenek a munkások sze­mébe, hogy valódi tervüket, a keresztények vagyoni tönkretételét észre ne vegyék, ez fel nje tűnjék előlük. E mellett aztán annál han­gosabban izgattak a papi és általában a ke­resztények kezén levő, aránylag sokkal ki­sebb vagyonok ellen. Így most már érthető, hogy a helybeli szociáldemokrata újság, a Magyar Alföld részvényeinek nagy részét a helybeli konzerv­gyár vásárolta meg, ez finanszírozta, fedezte nagytérben a lap kiadási és szerkesztési költségeit. Ezek után az is könnyen érthető, hog­y a vagyonos Lőwy, kinek a piactéren kétemeletes palotája, nyomdája és a legelter­jedtebb újságja volt Kecskeméten, ezenkívül a Munkásbiztosítónál évi 30,000 K, a Fruk­­tusnál évi 180,000 K jövedelme, összesen tehát körülbelül 650,0100 korona jövedelme volt, miért volt mégis szociáldemokrata, sőt köztük vezető, később kommunista. Kinek a vagyonából vehetett volna el­ő jogosan va­lamit is, mikor a váci püspöknek sem jut a saját személyére annyi jövedelem, mint amennyi Lewynek volt. A magáéból pedig bizonyára nem akart adni senkinek sem, hiszen ha ez lett volna a szándéka, akkor nem szipolyozta volna előbb ki a szegény emberektől a fillé­reket, amiből a vagyona összegyűlt. Ellenben a félrevezetett munkásokat a kommunizmus alatt hamis bankókkal fizették, amelyért itthon alig valamit, a kü­lföldön pe­dig semmit sem lehetett kapni. E mellett ki­öltek az emberekből a tekintély tiszteletét, a fegyelmet és senki sem akart dolgozni. És ha ez a rendszer még tovább tartott volna, 1-2 év múlva még a vetőmagot is feléltük volna, úgy, hogy nem lett volna, amivel az életet folytassuk. Hát a nemzetköziségből volt-e haszna a munkásságnak? Tudjuk, hogy kiölték a hazaszeretetet az emberekből, szétzüllesztették hadseregün­ket és ez tette lehetővé, hogy a románok és a csehek és egyéb ellenségeink könnyű szer­rel bejöhettek országunkba, mindenünkből kiraboltak, csúful megaláztak, országunkat megcsonkították, elestünk erdeinktől, bányá­inktól és most szükségletünk nagy részét el­lenségeinktől drága­ pénzen kell beszereznünk, feltéve, ha azok kegyesednek adni abból, ami igazság szerint a mienk. A nemzetközi­ség tehát az egész országot a tönk szélére juttatta és a munkásságot leírhatatlan nyo­morba döntötte. Tehát úgy a nemzetközi szociáldemok­rácia, mint a kommunista rendszer csődött mondott, mert az annyiszor hangoztatod pa­radicsomi jólét helyett igazi nyomort és le­írhatatlan szenvedést hozott a népre. — Adomány: N. N. hittanár vizsgálati osztalékát, 16 koronát, a MOVE hadifogoly­akciója javára adományozta. Legújabb.­ ­ Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. 12I­­. Merénylet Hindenburg ellen. Berlinből jelentik, hogy tegnap este egy fiatalember behatolt Hindenburg tábornagy lakásába és mire a tábornagy szolgájának csengetett, a fiatalember megtámadta. Hosz­­szas, makacs küzdelem fejlődött ki közöttük, amelynek folyamán a támadó rálőtt a tábor­nagyra, de a golyó célt tévesztett. A merény­lőnek sikerült elmenekülnie anélkül, hogy felismerték volna. A fővárosi választások után. Budapest. A fővárosi választások után máris erőteljes készülődések folynak a jövő héten megtartandó fővárosi közgyűlésre. A keresztény pártokon kívül álló önálló városi pártként szervezkedik a Friedrich párt és a nemzeti demokrata­ párt. A keresztény városi párt szerdán este tartja meg alakuló gyűlését és megbízható forrásból arról értesülünk, hogy az alakuló gyűlés ki fogja mondani a keresztény-szociálisa városi párt megalaku­lását. Az új kormány megalakulása. Budapest. Bethlen István gróf ma már kora reggel megkezdte kabinetalakítási tár­gyalásait. Rubinek Gyula, Haller István és nagyatádi Szabó István miniszterekkel tárgyalt elsősorban. Az új kormány ma estére meg­alakul. A kormány kinevezése holnap fog megtörténni és a nemzetgyűlésen való be­mutatkozása szombaton lesz. A tisztviselő konyha azt a fontos hivatást tölti be városunkban, hogy aránylag olcsóbb étkezéshez juttatja a tisztviselőket, akiknek fizetése jelenleg min­den más foglalkozású fizetésénél vagy jöve­delménél kevesebb. Fölösleges itt bizonyíta­nunk, mindenki tudja, hogy a tisztviselő havi 400 K-tól átlag havi 1200 K fizetéséből még magánosan is nehezen, családjával együtt pedig csak nyomorogva tud megélni. A társadalom hathatós támogatására van szükség. A társadalom fogjon össze és pótolja ki azokat a hiányokat, amelyek az ál­lam szegénysége miatt fenállanak és lehe­tetlenné teszik a tisztviselők megélhetését. Ilyen hiányt tölt be a tisztviselő konyha is, amely nemrégiben létesült, de sajnos fogyatékosságai miatt nem felelhet meg a fel­adatának. Nincs elég felszerelése, nincs meg­felelő pénzalapja az élelmiszerek olcsóbb be­szerzésére stb. Ha tehát azt akarjuk, hogy a tisztviselő konyha üdvös intézménye össze ne roppan­jon az anyagi nehézségek nyomása alatt, minden tehetősebb polgártársunknak hozzá kell járulnia valami csekélységgel a tisztvi­selő konyha fejlődéséhez, talpraállításához. Amint értesülünk, a lakosság körében már megindulóban van a segélymozgalom. A helybeli egyesületek tagjai a jövő hét ele­jén házról-házra fognak járni és az egyes családoktól valami csekélységet fognak kérni a tisztviselő konyha céljaira. Örömmel üdvözöljük e mozgalmat és reméljük, hogy mindenki át lesz hatva a nagyfontosságú mozgalomtól és nem fog senki sem elzárkózni a segélyadástól.

Next