Kecskemét és Vidéke, 1921. július-december (2. évfolyam, 146-297. szám)

1921-10-26 / 243. szám

C. •14*1. Kecskemét én Vidék« A nagyköveti értekezlet ha­tározata Károly királyról. Páris, okt. 24. (Havas.) A nagyköveti konferencia utasította a szövetségesek buda­pesti képviselőit, szólítsák föl a kormányt, hogy proklamálja Károly király trónfosztását, személyét kerítse kézre s­őt Magyarország elhagyására kényszerítse, mert ellenkező esetben a szövetségesek minden felelősséget elhárítanak azokért a következ­ményekért, a­melyek ebből az ügyből Magyarországra származhatnának. A kormányzó kiáltványa. * A magyar nemzethez! A magyar nemzet sorsdöntő érákat élt át. Lelkiismertlen egyének IV. Károly királyt félrevezetve, rábírták arra, hogy uralkodói jogainak gyakorlása végett Magyarországba meglepetésszerűen visszatérjen, noha tudniok kellett, hogy ez polgárháborúval, idegen meg­szállással s igy az ország megsemmisülésé­vel egyértelmű Számítva a magyar király iránt a népben élő hagyományos tiszteletre, tervüket meglepetésszerűen akarták végre­hajtani. Hála a nemzeti hadsereg hűségének és a magyar nép józanságának, az ország sor­sát talán mindörökre megpecsételv e kísér­let nem sikerült. Azok közül is, akik meg­­tántorodtak, sokan, felismerő megtévedésü­ket, a kötelességteljesítést helyes útjára visz­­sza­tértek. Meleg köszönetemet és elismerésemet fejezem ki mindazoknak, a­kik most, mint eddig is, minden sorsdöntő órában, rendü­­letlenül mellettem álottak és segítettek ha­zánkat a végveszedelemből megmenteni. A teljes elismerés és köszönet szavával fordulok mindennekelőtt az események ál­tal leginkább érintett Dunántúl derék ma­gyar népéhez, a­mely nyugodtságát és hig­gadtságát túlnyomó részben zavartalanul meg­őrizte. Örömmel és megnyugvással ragadom meg az alkalmat, hogy az egész ország előtt hálás elismeréssel emlékezzem meg Budapest székesfőváros lakosságának hig­gadt és hazafias magatartásáról is. Ezzel a nehéz viszonyok között a hatóságok intéz­kedéseinek zavartalan keresztülvitelét segí­tette elő. Amidőn ezt teszem, külön is meg­emlékezem Budapest nagyszámú munkássá­gának hazafias viselkedéséről, amellyel ke­ Aki igazán szegény vett •.. Irta: Z. E. (…) A leányok már föjtálaiak a leterhelt nagy pokrócokra és kipihenve friss jókedv­vel fogadták a fiatalembereket. Flórián hallgatag volt, mint mindig a nagy társaságban, ahol nagyon jól mulatnak az emberek. De Margiton kívül nem nagyon törődtek most ővele. Ettek, ittak, neveltek. Aztán jöttek a pohárköszöntők. Bajtay Gyuszi csattanós, okos szavakkal beszélt az öregek­hez, meg fiatalokhoz, úgy, hogy mindenki örüljön neki. Mert Bajtay Gyuszi mindenki­vel jóban szeretett lenni, senkit meg nem sértett. Utánna a Komáromi Bandi emelkedett fekvőhelyéről ülő helyzetbe és erős hangon, komoly képpel beszélt valamit a társas örö­mökről és a szeretet örök törvényéről, igen szakadozott, döcögő előadásban, mely majd­nem hatását tévesztette. Aztán megint csend lett. Fehér Peti letette szájáról a boros üveget s azon vágyá­nak adott kifejezést, hogy most már ő is szeretne szónokolni. Föltápászkodott netán hatalmas szónoki pátosszal, hangját olykor elnyújtva és rezegtetve beszélt. Tekintetes Társaság! Hm. krr., krr. Most, tehát most, mikor, azaz mielőtt hozzá­kezdenék a beszédemhez, engedjék meg kérem, miszerint megállapítsam, hogy mink igen kedvesen összegyűltünk itten, igen szé­pen össze vagyunk gyűlve és nagyon jól érezzük magunkat. Tulajdonképen nem is kellene beszélni, minek egyáltalán ilyenkor beszélni, mert hisz a hitvány szó, úgy sem képes kifejezni azt az egyetemes boldogságot és örömet, ami a mi szíveinket boldogítja, nem lehet eldobogni azt a mindent átlengő szeretetet, amely a kedves társaságot annyi kedves emlékkel összefűzi, igen, igen és nem lehet eldobogni azt a hálát, amit mi mindnyájan, velem együtt, a hőn szeretett és örökre feledhetetlen Bende néni és Bajtay néni iránt érzünk. Isten­üket sokáig éltesse és kívánom, hogy még megérjék azt az időt, amikor én epedő szívvel, telve boldog­sággal, oltárhoz vezetem Margitot, az én védőangyalomat, úgy legyen? Hatalmas éljenzés zúgott fel. Éljen a Bende néni ! Éljen a Bajtay néni ! Éljen Fe­hér Peti és Margit. Fehér Póti ezeknek utána ismét a bo­ros üvegek közé könyökölt és fogadta a gratulációkat magas ívelés­i beszédéért . . . Uzsonna után az egész társaság elin­dult az erdőbe sétálni. .Meg az öregek is. De Flórián és Margit ott maradtak. Flórián Margit mellé könyökölt és ivott. Margit nézte Flóriánt, aztán így szólt: — Ne igyál Flórián. Miért iszol? Ha bánatod van, a bor meg tudja gyógyítani? Flórián ránézett. — Nincs nekem bánatom. Flórián maga se hitte el, amit mondott. Alapjában nem tudta, hogy mi a baja, de tudta, hogy van. Valami nagy baja van. Fél szemmel a leányt figyelte. Amint a megtört napsugár bágyadtan tűz arcának nemes vonásaira, nagyon szépnek találta. Arréb lökte a boros üveget. — Margit! — Mit akarsz? Flórián elgondolkozva beszélt. — Te Margit, engedd meg, Hogy egész úgy beszéljek, amint érzek. Ne haragudj meg, ha olyat mondok, ami neked nem tet­szik, úgy szeretnék a lelkeddel beszélni. Érted, a lelkeddel. Az én lelkem a te lelkeddel, közvet­lenül, szónélkü­li jelekkel. Szeretném átölelni a lelked, magamhoz szorítani és fagg­atni, kikérdezni a legtitkosabb vágyainak rugói­ról. Szeretnélek látni Tégedet, látni benned azt, ami Te vagy, ami nem másból való benned. És szeretném az én telkemet kiön­teni elébed, hogy ne tudjon a külső alakom formái mögé rejtőzni, hogy ne legyen ne­kem se titkom előtted. Mert érzem Margit, hogy mink idegenek vagyunk egymáshoz, érzem, hogy szájunk nem tudja, vagy nem meri födözni szívünk gondolatját, nem tudja, nem tudja úgy, mint tudta egyszer fiatal korunkban, mikor gondtalanul csevegtünk, és én úgy szeretnék minden kételyt szét­oszlatni benned. Mert szeretnék gondtalanul édes örömmel a szemeidbe nézni, hosszan, mélyen és te ürülnél, nevetnél és értenéd minden gondolatomat. És nem tudok ! Szeretnék neked gyónni Margit. De nem tudom mit gyónjak . . . Meggyónjam neked nyílt szivű tiszta lány, hogy lényem olyan ellentétes, lázongó, szenvedélyek pré­dája, mely alatt össze kell esnem, hogy mint a sivatag vándora szomjazom a tiszta életet, az eszményit, az istenest és mégis legyőz a testem, meggyötör, összetör, kinevet, Óh , hányszor tépem ruháimat, szeretnék hideg vérembe lódulni, hányszor átkozom magam, átkozom a lélet és mégis, mégis bennem él a nagy visszavonás, a nagy­­tragédia s el­­sülyedek, kinek gyónjam ezt meg. Nem ér­ted te ezt, nem érted. Nem érti a pap. Nem is tud­ feloldozni. Nem érti senki, én sem értem. Istenem! (Folyt, köv.) rült mindent, ami a rend fenntartását meg­nehezítette volna. Bízom­ benne, hogy ezen események hatása alatt e sokat szenvedett ország min­den polgára, a múlt szenvedésein és veszé­lyein okulva, mindennemű pártoskodást, egyéni és osztályérdeket félretéve, egy em­berként áll a haza jól felfogott érdeke mellé. Kelt Budapesten, 1921. évi október hó 24. napján. Horthy s. k. • Bethlen István gróf s. k. „Éljen az összetartás, a haza­­fiság és az egységes magyar nemzet!“ az Üdvözlő távirat a kormányzóhoz és a kormányhoz. — A t­. bizottság október havi közgyűlése. — A városi törvényhatósági bizottság október havi közgyűlését ma délelőtt negyed 10 órakor nyitotta meg Fáy István főispán, majd a következő szavakat intézte a köz­­gyűléshez: Tekintetes Közgyűlés! Minden kérdés háttérbe szorul ma azzal a pártüléssel szemben, amelyet konok, lel­ketlen emberek idéztek fel a magyar szent korona mérhetetlen kárára s a nemzetet majdnem végveszélybe sodorták. A kiontott magyar vér visszaszáll azokra, akik a párt­ütést okozták. Felhatalmazást nyertem arra, hogy itt kijelentsem, miszerint a kormány intézkedései következtében a helyzet tisztá­zódott és a rend ismét helyreállt. A leg­nagyobb hálával tartozunk szeretett bölcs kormányfőnknek, aki törhetetlen hazafisággal és rettenthetetlen eréllyel teljesítené köteles­ségét. A Magyarok Istene adjon belátást és szeretetet a magyar szívekbe, éljen az össze­tartás, a hazafiság és az egységes magyar nemzet ! Isten éltesse a mi szeretett kor­mányzónkat ! A bizottsági tagok felállva éljenezték meg a kormányzót és a kormányt. Ezután Horkay Béla Ib. főjegyző fel­olvasta a közigazgatás szeptember havi álla­potáról szóló polgármesteri jelentést, amely­­lyel kapcsolatban Zalla Ferenc dr. bizottsági tag emelkedett szólásra. Beszédében hálát ad az Istennek azon jótéteményért, amely­­ben a tegnapi nap folyamán részesített ben­nünket. Szerencsésen elmúlt fejünk felől az az elképzelhetetlen nagyságú veszély, amelyet néhány rosszindulatú ember meggondolatlan cselekedete idézett fel Ezt szereted kormány­zónknak, Horthy Miklósnak és kormányunk­nak köszönhetjük. I­dítványozza, hogy a közgyűlés ebből az alkalomból táviratilag üdvözölje a kormányzót és a kormányt, fejezze ki hód­olatát és tántoríthatatlan ragasz­kodását. Nyilvánítsa a közgyűlés legmélyebb elismerését és háláját a katonák iránt, akik rettenthetetlen bátorságukkal és kötelesség­­tudásukkal tettek hitvallást hazaszeretetükről, továbbá emlékezzék meg a közgyűlés kegye­lettel azokról a hősi halottakról, akik ezen hitvallásukat éle­ik feláldozásával pecsétel­ték meg. Dr. Zana indítványát egyhangú lelke­sedéssel fogadta el a közgyűlés. Garzó Sándor sb. aljegyző előterjesz­tené a jövő év első negyedére költségvetési felhatalmazás tárgyában benyújtott tanácsi javaslatot. A közgyűlés elfogadta és így a költségvetés a december havi közgyűlésen kerül megvitatásra. A közgyűlés a tanács javaslatára tel­jesíti Kovács Ferenc, Henter Gyula és Mo­­gyoróssy Sándor városi tisztviselők szabad­ságidő engedélyezése iránti kérelmét és ki­mondja Máté Mihály hivatalszolga nyugdí­­jaztatását. Ezután tudomásul veszi a közgyűlés a dr. Dömötör Lajos­­gazdasági tanácsnok által néhány haszonbérleti és árverési ügyben be­terjesztett tanácsi jelentéseket. A közgyűlés elfogadta a pénzügyi bi­zottságnak a kislakások ügyében hozott s már ismertetett javaslatát és határozatiig kimondta, hogy a házhelyek kijelölésére bi­zottságot küld ki. Elfogadta a közgyűlés a tanács javaslatát a Kerekes népiskolai fel­­ügyelő igazgató feliratában javasolt 8 tan­erőnek javadalmazása ügyében. A közgyűlés a sporttelep ügyében ho­zott tanácsi javaslatot elfogadta, mely szerint mindkét sporttelep a Székta területén c Rudolf-laktanya mellett lesz felállítva. Egyes bizottsági tagok érthetetlenül az ellen foglaltak állást, hogy az árverésen meg­vett parcellákért ne adják oda tisztviselőknek. A közgyűlés — természetesen — azt a ta­nácsi javaslatot fogadta el, hogy a kérdéses parcellákat a tisztviselőknek adják meg. Apróbb ügyek elintézésével a közgyűlés véget ért. 2­3. point

Next