Kecskemét és Vidéke, 1921. július-december (2. évfolyam, 146-297. szám)
1921-10-26 / 243. szám
C. •14*1. Kecskemét én Vidék« A nagyköveti értekezlet határozata Károly királyról. Páris, okt. 24. (Havas.) A nagyköveti konferencia utasította a szövetségesek budapesti képviselőit, szólítsák föl a kormányt, hogy proklamálja Károly király trónfosztását, személyét kerítse kézre sőt Magyarország elhagyására kényszerítse, mert ellenkező esetben a szövetségesek minden felelősséget elhárítanak azokért a következményekért, amelyek ebből az ügyből Magyarországra származhatnának. A kormányzó kiáltványa. * A magyar nemzethez! A magyar nemzet sorsdöntő érákat élt át. Lelkiismertlen egyének IV. Károly királyt félrevezetve, rábírták arra, hogy uralkodói jogainak gyakorlása végett Magyarországba meglepetésszerűen visszatérjen, noha tudniok kellett, hogy ez polgárháborúval, idegen megszállással s igy az ország megsemmisülésével egyértelmű Számítva a magyar király iránt a népben élő hagyományos tiszteletre, tervüket meglepetésszerűen akarták végrehajtani. Hála a nemzeti hadsereg hűségének és a magyar nép józanságának, az ország sorsát talán mindörökre megpecsételv e kísérlet nem sikerült. Azok közül is, akik megtántorodtak, sokan, felismerő megtévedésüket, a kötelességteljesítést helyes útjára viszszatértek. Meleg köszönetemet és elismerésemet fejezem ki mindazoknak, akik most, mint eddig is, minden sorsdöntő órában, rendületlenül mellettem álottak és segítettek hazánkat a végveszedelemből megmenteni. A teljes elismerés és köszönet szavával fordulok mindennekelőtt az események által leginkább érintett Dunántúl derék magyar népéhez, amely nyugodtságát és higgadtságát túlnyomó részben zavartalanul megőrizte. Örömmel és megnyugvással ragadom meg az alkalmat, hogy az egész ország előtt hálás elismeréssel emlékezzem meg Budapest székesfőváros lakosságának higgadt és hazafias magatartásáról is. Ezzel a nehéz viszonyok között a hatóságok intézkedéseinek zavartalan keresztülvitelét segítette elő. Amidőn ezt teszem, külön is megemlékezem Budapest nagyszámú munkásságának hazafias viselkedéséről, amellyel ke Aki igazán szegény vett •.. Irta: Z. E. (…) A leányok már föjtálaiak a leterhelt nagy pokrócokra és kipihenve friss jókedvvel fogadták a fiatalembereket. Flórián hallgatag volt, mint mindig a nagy társaságban, ahol nagyon jól mulatnak az emberek. De Margiton kívül nem nagyon törődtek most ővele. Ettek, ittak, neveltek. Aztán jöttek a pohárköszöntők. Bajtay Gyuszi csattanós, okos szavakkal beszélt az öregekhez, meg fiatalokhoz, úgy, hogy mindenki örüljön neki. Mert Bajtay Gyuszi mindenkivel jóban szeretett lenni, senkit meg nem sértett. Utánna a Komáromi Bandi emelkedett fekvőhelyéről ülő helyzetbe és erős hangon, komoly képpel beszélt valamit a társas örömökről és a szeretet örök törvényéről, igen szakadozott, döcögő előadásban, mely majdnem hatását tévesztette. Aztán megint csend lett. Fehér Peti letette szájáról a boros üveget s azon vágyának adott kifejezést, hogy most már ő is szeretne szónokolni. Föltápászkodott netán hatalmas szónoki pátosszal, hangját olykor elnyújtva és rezegtetve beszélt. Tekintetes Társaság! Hm. krr., krr. Most, tehát most, mikor, azaz mielőtt hozzákezdenék a beszédemhez, engedjék meg kérem, miszerint megállapítsam, hogy mink igen kedvesen összegyűltünk itten, igen szépen össze vagyunk gyűlve és nagyon jól érezzük magunkat. Tulajdonképen nem is kellene beszélni, minek egyáltalán ilyenkor beszélni, mert hisz a hitvány szó, úgy sem képes kifejezni azt az egyetemes boldogságot és örömet, ami a mi szíveinket boldogítja, nem lehet eldobogni azt a mindent átlengő szeretetet, amely a kedves társaságot annyi kedves emlékkel összefűzi, igen, igen és nem lehet eldobogni azt a hálát, amit mi mindnyájan, velem együtt, a hőn szeretett és örökre feledhetetlen Bende néni és Bajtay néni iránt érzünk. Istenüket sokáig éltesse és kívánom, hogy még megérjék azt az időt, amikor én epedő szívvel, telve boldogsággal, oltárhoz vezetem Margitot, az én védőangyalomat, úgy legyen? Hatalmas éljenzés zúgott fel. Éljen a Bende néni ! Éljen a Bajtay néni ! Éljen Fehér Peti és Margit. Fehér Póti ezeknek utána ismét a boros üvegek közé könyökölt és fogadta a gratulációkat magas ívelési beszédéért . . . Uzsonna után az egész társaság elindult az erdőbe sétálni. .Meg az öregek is. De Flórián és Margit ott maradtak. Flórián Margit mellé könyökölt és ivott. Margit nézte Flóriánt, aztán így szólt: — Ne igyál Flórián. Miért iszol? Ha bánatod van, a bor meg tudja gyógyítani? Flórián ránézett. — Nincs nekem bánatom. Flórián maga se hitte el, amit mondott. Alapjában nem tudta, hogy mi a baja, de tudta, hogy van. Valami nagy baja van. Fél szemmel a leányt figyelte. Amint a megtört napsugár bágyadtan tűz arcának nemes vonásaira, nagyon szépnek találta. Arréb lökte a boros üveget. — Margit! — Mit akarsz? Flórián elgondolkozva beszélt. — Te Margit, engedd meg, Hogy egész úgy beszéljek, amint érzek. Ne haragudj meg, ha olyat mondok, ami neked nem tetszik, úgy szeretnék a lelkeddel beszélni. Érted, a lelkeddel. Az én lelkem a te lelkeddel, közvetlenül, szónélküli jelekkel. Szeretném átölelni a lelked, magamhoz szorítani és faggatni, kikérdezni a legtitkosabb vágyainak rugóiról. Szeretnélek látni Tégedet, látni benned azt, ami Te vagy, ami nem másból való benned. És szeretném az én telkemet kiönteni elébed, hogy ne tudjon a külső alakom formái mögé rejtőzni, hogy ne legyen nekem se titkom előtted. Mert érzem Margit, hogy mink idegenek vagyunk egymáshoz, érzem, hogy szájunk nem tudja, vagy nem meri födözni szívünk gondolatját, nem tudja, nem tudja úgy, mint tudta egyszer fiatal korunkban, mikor gondtalanul csevegtünk, és én úgy szeretnék minden kételyt szétoszlatni benned. Mert szeretnék gondtalanul édes örömmel a szemeidbe nézni, hosszan, mélyen és te ürülnél, nevetnél és értenéd minden gondolatomat. És nem tudok ! Szeretnék neked gyónni Margit. De nem tudom mit gyónjak . . . Meggyónjam neked nyílt szivű tiszta lány, hogy lényem olyan ellentétes, lázongó, szenvedélyek prédája, mely alatt össze kell esnem, hogy mint a sivatag vándora szomjazom a tiszta életet, az eszményit, az istenest és mégis legyőz a testem, meggyötör, összetör, kinevet, Óh , hányszor tépem ruháimat, szeretnék hideg vérembe lódulni, hányszor átkozom magam, átkozom a lélet és mégis, mégis bennem él a nagy visszavonás, a nagytragédia s elsülyedek, kinek gyónjam ezt meg. Nem érted te ezt, nem érted. Nem érti a pap. Nem is tud feloldozni. Nem érti senki, én sem értem. Istenem! (Folyt, köv.) rült mindent, ami a rend fenntartását megnehezítette volna. Bízom benne, hogy ezen események hatása alatt e sokat szenvedett ország minden polgára, a múlt szenvedésein és veszélyein okulva, mindennemű pártoskodást, egyéni és osztályérdeket félretéve, egy emberként áll a haza jól felfogott érdeke mellé. Kelt Budapesten, 1921. évi október hó 24. napján. Horthy s. k. • Bethlen István gróf s. k. „Éljen az összetartás, a hazafiság és az egységes magyar nemzet!“ az Üdvözlő távirat a kormányzóhoz és a kormányhoz. — A t. bizottság október havi közgyűlése. — A városi törvényhatósági bizottság október havi közgyűlését ma délelőtt negyed 10 órakor nyitotta meg Fáy István főispán, majd a következő szavakat intézte a közgyűléshez: Tekintetes Közgyűlés! Minden kérdés háttérbe szorul ma azzal a pártüléssel szemben, amelyet konok, lelketlen emberek idéztek fel a magyar szent korona mérhetetlen kárára s a nemzetet majdnem végveszélybe sodorták. A kiontott magyar vér visszaszáll azokra, akik a pártütést okozták. Felhatalmazást nyertem arra, hogy itt kijelentsem, miszerint a kormány intézkedései következtében a helyzet tisztázódott és a rend ismét helyreállt. A legnagyobb hálával tartozunk szeretett bölcs kormányfőnknek, aki törhetetlen hazafisággal és rettenthetetlen eréllyel teljesítené kötelességét. A Magyarok Istene adjon belátást és szeretetet a magyar szívekbe, éljen az összetartás, a hazafiság és az egységes magyar nemzet ! Isten éltesse a mi szeretett kormányzónkat ! A bizottsági tagok felállva éljenezték meg a kormányzót és a kormányt. Ezután Horkay Béla Ib. főjegyző felolvasta a közigazgatás szeptember havi állapotáról szóló polgármesteri jelentést, amelylyel kapcsolatban Zalla Ferenc dr. bizottsági tag emelkedett szólásra. Beszédében hálát ad az Istennek azon jótéteményért, amelyben a tegnapi nap folyamán részesített bennünket. Szerencsésen elmúlt fejünk felől az az elképzelhetetlen nagyságú veszély, amelyet néhány rosszindulatú ember meggondolatlan cselekedete idézett fel Ezt szereted kormányzónknak, Horthy Miklósnak és kormányunknak köszönhetjük. Idítványozza, hogy a közgyűlés ebből az alkalomból táviratilag üdvözölje a kormányzót és a kormányt, fejezze ki hódolatát és tántoríthatatlan ragaszkodását. Nyilvánítsa a közgyűlés legmélyebb elismerését és háláját a katonák iránt, akik rettenthetetlen bátorságukkal és kötelességtudásukkal tettek hitvallást hazaszeretetükről, továbbá emlékezzék meg a közgyűlés kegyelettel azokról a hősi halottakról, akik ezen hitvallásukat éleik feláldozásával pecsételték meg. Dr. Zana indítványát egyhangú lelkesedéssel fogadta el a közgyűlés. Garzó Sándor sb. aljegyző előterjesztené a jövő év első negyedére költségvetési felhatalmazás tárgyában benyújtott tanácsi javaslatot. A közgyűlés elfogadta és így a költségvetés a december havi közgyűlésen kerül megvitatásra. A közgyűlés a tanács javaslatára teljesíti Kovács Ferenc, Henter Gyula és Mogyoróssy Sándor városi tisztviselők szabadságidő engedélyezése iránti kérelmét és kimondja Máté Mihály hivatalszolga nyugdíjaztatását. Ezután tudomásul veszi a közgyűlés a dr. Dömötör Lajosgazdasági tanácsnok által néhány haszonbérleti és árverési ügyben beterjesztett tanácsi jelentéseket. A közgyűlés elfogadta a pénzügyi bizottságnak a kislakások ügyében hozott s már ismertetett javaslatát és határozatiig kimondta, hogy a házhelyek kijelölésére bizottságot küld ki. Elfogadta a közgyűlés a tanács javaslatát a Kerekes népiskolai felügyelő igazgató feliratában javasolt 8 tanerőnek javadalmazása ügyében. A közgyűlés a sporttelep ügyében hozott tanácsi javaslatot elfogadta, mely szerint mindkét sporttelep a Székta területén c Rudolf-laktanya mellett lesz felállítva. Egyes bizottsági tagok érthetetlenül az ellen foglaltak állást, hogy az árverésen megvett parcellákért ne adják oda tisztviselőknek. A közgyűlés — természetesen — azt a tanácsi javaslatot fogadta el, hogy a kérdéses parcellákat a tisztviselőknek adják meg. Apróbb ügyek elintézésével a közgyűlés véget ért. 23. point