Református Gimnázium, Kecskemét, 1863
#■ Adatok főiskolánk történetéhez. Főiskolánk történetének fonalát ott veszszük fel, hol az múlt évi értesítvényünkben megszakasztatott. October 1-sejétől 5-ig tartottak a szokásos beiratások, 6-án pedig a szent lélek segítségül hívása és az iskolai törvények ünnepélyes felolvasása után, az előadások megkezdettek, azon tanterv szerint, melyet tanári székünk, még Augustus elején tartott ülésében, állapított meg. Mindjárt az év elején nevezetes esemény gazdagító főiskolánk történetét; még múlt évi értesítvényünkben említtetett ugyanis, hogy a főtiszt, egyházkerület, jogakadémiánknak — már egy éven keresztül kitűnő sikerrel működött — rendes tanára tek. Csillén Benő ügyvéd ur mellé, másik rendes tanárul tek. Dékány István ügyvéd urat választá meg, minek folytán elhatározá iskolai székünk, hogy mindkét jogtanár ünnepélyes beigtatására a főtiszt. egyházker. elnökeit megkérendi. A beigtatást megelőzött napon, főtiszt. Török Pál superintendens ur, főtiszt. Dobos János, egyházker. főjegyző úr kíséretében, e czélból nagy örömünkre körünkbe is érkezett. A beigtatási ünnepély october 18-án, az egyháztanács és iskolai szék tagjai, a szomszéd nagykőrösi egyház küldöttei, a főiskolai ifjúság ésszámos hallgatóság jelenlétében, a főiskola imateremében isteni tisztelettel kezdetett meg, Fehér Péter tanár tartván alkalomszerű egyházi beszédet. Az isteni tisztelet végeztével főtiszt, superintendens ur, a beigtatást következő tartalomdúzs beszéddel nyitá meg: Tisztelt gyülekezet! Európa nagyjai s hatalmasságai ma büszke öntudattal s érzettel sereglettek össze Lipcse tágas térein, hogy dörgő ágyúk morajában s csillogó fegyverek között megünnepeljék ama napok emlékét, melyekben ötven év előtt Bonaparte Napoleon hatalma az európai egyesült haderők által megtöretett. Ne irigyeljétek nekik a külvilági örömet a fölött, hogy hatalmasan öldököltek, s ezerek életét vérpatakokban kicsapolták, anélkül, hogy Európa népeinek sorsa nevezetesen jobbra fordult volna! — A szellemvilágban inkább az építőket s életadókat illeti a dicsőség. Mi pedig ma lelki-öröm-ünnepélyre gyűltünk egybe e szent helyen, hogy szerény és csendes szertartással, kegyeletesen visszaemlékezzünk ezen egyház s az ebbe kebelezett főiskola viszontagságos múltjára, s hálásan emlegessük ezek alkotóinak terveit s érdemeiket; nem csak, hanem azért is, hogy tova s fölebb építsük az alkotmányt, melynek alapját áldott emlékezetű elődeink s atyáink, Isten dicsőségiért lángoló szivek hevében, áldozati munkára szerény kedveikkel egykor letették, amely építményt, a sok viszontagságok között, mindenkor hitbuzgalommal, hősies elszántsággal kegyeltek, védtek és ápoltak. Egybegyűltünk legjelesben azért, hogy az itteni főiskolában, tekintetes Csilléry Benő és Dékány István uraknak jogtanári székeikbe igtatásával, újabb erős nagy reményre vigyük s emeljük a jogi kart, hogy ez,a jelenkori szükségletekhez képest, mindennemű méltányos igényeknek megfeleljen, forrón s híven szeretett honunk s egyházunk közös javára s diszére. 1* L