Református Gimnázium, Kecskemét, 1869

I. Adatok főiskolánk történetéhez 1867t. Midőn a lefolyt tanév egyes mozzanatait akarjuk mintegy főiskolánk történetének folytatásaként feljegyezni, legelsőben is szomorú érzet szállja meg keblünket, mert egyik hű munkatársunknak kidőltet kell fájdalmas szívvel jelentenünk. Alig kezdők meg ugyanis a tanév beállta után, a Szentlélek segítségül hívása után, szokott munkálkodásunkat, midőn gymnasiumunk egyik buzgó tanárát tiszt. Nyirádi Sámuel urat, váratlanul, rövid ideig tartó súlyos betegség után kiragadá a halál tanári testületünk és szeretett családja köréből; halt tetemei 1869. évi December 16-án a budai temetőbe tétettek le örök nyugalomra. Kora halálát méltán kesergi bánatos özvegye Kovácsi Teréz asszony, két leánykájával és egy fiával. Legyen áldott emlékezete közöttünk. A nagytiszt. Egyháztanács, a korán elhunyt iránti kegyeletből úgy intézkedett, hogy özvegye és árvái javára ez évi fizetésének legnagyobb részét, kegyelemévi illeték gyanánt, kifizettetni rendelte, mely nemes s utánzásra méltó tetté­ért az. Egyháztanácsunknak, tanári testületünk hálás köszönetét nyilvánítani úgy maga, mint a családfő nélkül maradottak nevében kedves kötelességének ismeri. A­mint azonban a sujtolt család sorsán némileg enyhíteni igyekezett a nt. Egyház­tanács, úgy más részről legelső gondjának tartotta az elhunyt tanár helyének betöltéséről azonnal gondoskodni, s fáradozásának sikerült is e tanszékre ideiglenesen főiskolánk egykori kitűnő növendékét, jelenben már jeles képzettségű mérnök­nek, Keresztes Benedek urat megnyerni, ki is indíttatva azon hálától, melylyel szülőföldének, különösen pedig főiskolánk­nak, mely képzettségének alapját megvetette, tartozik, továbbá ösztönöztetve a tanári pálya iránti hajlama által, nem habozott, s örömmel foglalta el, habár ideiglenesen is ez évre, e valóban csekély jövedelemmel s annál nagyobb teherrel összekötött állást; s így azon tantárgyakból, melyeket, elhunyt tanártársunk kezelt, az előadások folytonosan megtartathattak, s e gyászeset növendékeink szellemi hátrányául nem szolgált. Múlt évi értesítvényünkben említtetett, hogy buzgó jogtanárunk Szabó Vincze úr, évi fizetéséből 235 frtot évenként oly czélra ajánlott fel, hogy intézetünknek legyen oly alapítványa, melyből jelesebb készültségű s tanári pályára hivatást érző növendékeink segé­­lyeztessenek, teljes kiképeztetésükben elősegíttetvén, intézetünkben segédtanári minőségben szolgálatot tehessenek. Ezen alapítványt élvezte a múlt két évben jogakadémiánk egyik leg­kitűnőbb növendéke Vámos Béla úr, s miután a m. kir. egyetemen a jogi tudományokban magát tovább képezte, ez évben már a jogakadémia segédtanáraként működött, s így jogaka­démiánk ez évben is egy kiváló tanerővel erősbödött. Nem hagyhatjuk még itt érintetlenül azon buzgóságot, melylyel teli. Mádi Pál orvos és egyháztanácsos úr jogakadémiánk iránt viseltetik; bokros elfoglaltatása daczára ez évben is önként vállalkozván a törvényszéki orvostan minden díj nélküli előadására. 1*

Next