Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1867

I. A szelek a nagy világban, s befolyásuk az időre. 1. §. Ismerve a hő felosztását és változatait úgy a föld színén, mint az azt környező légben, könnyen s világosan fejt­hetjük meg azon sajátságos tüneteket, melyek szeleknek nevez­tetnek , s nem egyebek, mint a földközi lég ömlései, vagyis bizonyos irányban haladó mozgásai, midőn az a föld tárgyaitól mind inkább s inkább eltávozik. A jégnek nyugatról kelet felé irányult mozgása, melyben a földgömb tengelye körüli forgásá­nak következtében mint az ahhoz tartozó tömeg részt vesz, szélnek nem tekinthető, minthogy az így mozgó légrészecskék helyzetöket a föld színéhez képest nem változtatják. Minden szélnél, valamint általában minden haladó mozgásnál, tekintetbe veendő az irány és sebesség. 2. §. Az úgynevezett szélzászlók helyzete mutatja az irányt, melyben a szél halad, valamint a tájt is, melyről fú. A szél azon tájtól nyeri nevét a­honnan fú; először is a lát­határ négy főtájai szerint négy főszelet különböztetünk, meg, u. m. az éjszaki, keleti, déli és nyugati szeleket, melyeket É, K, D, Ny betűkkel szokás jelölni. A láthatárnak két-két főtája között fekvő középpontok négy melléktájt, s igy más négy szélirányt adnak; ezek úgy neveztetnek meg, hogy ama két fő tájnevei, melyek közt fekszenek, összetétetnek, de úgy, hogy az éjszak­a a dél más tájnak neve elé tétetik, igy van éjszakkeleti (ÉK), és éjszaknyugati (ÉNy), délkeleti (DK), és délnyugati (DNy) szél. Ha a láthatár ezen nyolcz részének mindegyikét ismét jelezzük, 16 részt, vagyis 16 különböző szélirányt nyeren­­dünk. Ezen új osztáspontok megnevezésére azon tájak nevei tétetnek össze, melyek közé esnek, s az összetett név a főtáj nevével kezdődik, így ÉÉK-nek neveztetik az É és ÉK közti pont, KÉK-nek, mely a K és az ÉK, KDK-nek mely a K és DK közt fekszik, s igy tovább. Oly körény, mely 8, 16 vagy 32 egyenlő s a világtájak neveivel megjelölt részre van osztva, szélrózsának neveztetik és vízszintes helyzetben úgy állíttatik föl, hogy a láthatár világtájai a kötényen megjelöltekkel pontosan megegyezzenek, e czélra a szélrózsa középpontján van fölállítva egy delejtű, melynek segélyével a láthatár éjszaki pontját megtalálhatjuk és a szélrózsát kellő helyzetbe hozhatjuk. Belbus ego primos ortus, vitamque ministro, Hinc etiam vere Zephyrus cognomine dicor. Per me prata virent, croceis ego floribus agros Exorno, latos ego vestio gramine campos, Arboribus frondes, et terris largior herbas. . J. Pannon. A szélzászlók csak akkor mutathatják pontosan a szél irányát, ha egészen szabadon állanak és közel hozzájok oly magas tárgyak nincsenek, melyek a szelet irányától eltéríthet­nék; miért is a szélzászlókat magas házak tetőin és tornyok csúcsain szokták fölállítni; alant álló zászlók csak bizony­talan adatokat szolgáltathatnak; minthogy a közel álló magas­ épületek a szél irányát különféleképen változtatják. A felhők mozgását a fenn uralgó szél okozza, melynek iránya a szélzászló irányától, következőleg a lent fúvó szélnek irányától is egészen eltér; ezen eltérés nem ritkán igen hosz­­szú tartamú. Gyakran azt is tapasztalhatni, hogy a különböző magasságokban létező felhők egészen különböző irányokban húzódnak, miről több, irányaikban egymástól eltérő légfolyamra kell következtetnünk. Majd mindnyájan, kik a léggolyók segé­lyével fölszálltak, állítják, hogy emelkedések tartama alatt valóban különféle légfolyamokat észleltek. 3. §: A mozgó légrészecskék sebességét az általuk egy másodpercz alatt megfutott út nagysága szerint kellene meg­határoznunk. S minthogy a könnyű testecskék, mint p. a pely­­hek, a léggel együtt tovább haladnak, ezeket szokták a leve­gőbe fölereszteni, s megfigyelni, mily messzire hajtattak néhány másodpercz alatt, melyeket egy pontosan járó órán meg lehet tudni, mi­után könnyű az egy másodpercz alatt befutott utat kiszámítni. De ezen mód nem vezet a kívánatos pontossághoz, s azért a mozgó légrészecskék sebességét azon ütés hatásából igyekeznek kiszámítni, melyet a szél valamely testre gyakorol, s mely annál erősebb minél nagyobb a szél sebessége. A­mint tudva van, a testek összeütközése alatt értjük vala­mely mozgó testnek találkozását egy más testtel, mely azután vagy mozgásba hozatik, vagy, ha már mozgásban van, sebessé­gében s a körülményekhez képest irányában is némi változást szenved, sőt alakjára nézve is megváltozhatik, u. m. vagy elszakad, vagy eltörik, vagy szétzúzatik. E hatás erőssége az ütő test sebes­sége­ és tömegével növekedik, mely hasonlólag mind mozgása mind alakjára nézve változásokat szenvedhet. A mozgó lég ütése által minden testre hat, melyet csak érint, ugyanis moz­gásba hozza a szélmalmokat és vitorlás hajókat. A mozgás nagyságának itt is az ütő tömeg nagyságával, tehát a szélnek­­ *

Next