Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1871
I. A légsúlymérő ingadozásairól. I. Azon nyomás, melyet a légkör földünk területének valamely részére gyakorol, nem csak az e fölött álló légoszlop súlyától, hanem ama párakörtől is függ, mely a levegővel együtt földünket környezi s feszerejénél fogva szintén gyakorolhat nyomást. Az összes nyomásnak nagyságát a légsúlymérői higanyoszlop magassága jelzi; ez tart vele egyensúlyt. Minden változás, mely a száraz légoszlop tömegében, következőleg súlyában is, nem különben a vízpárák feszerejében történik, megfelelő változást, vagyis ingadozást okoz a légsúlymérő higanyállásában is. A nyomó légoszlop tömegében mindannyiszor történik a változás, valahányszor a lég hőmérséke változik; a felhevült talaj ugyanis a legalsóbb légrétegeket felmelegíti, minek következtében légáram támad, mely fölfelé száll, s ott a hidegebb táj felé ömlik; mig ekkér a felmelegült táj fölött álló légoszlopnak egy része elfoly, — mit az ottani légsúly -mérő lejebb szállott higanya azonnal jelent — addig a hidegebb szomszédságban, hova fennt a meleg lég ömlött, annak tömege növekedik, mi azon következményt vonja maga után, hogy ugyanott a légkör nyomása erősbülvén, a légsúlymérő higanyoszlopa felszáll. De bizonyos idő múlva itt a föld színén is kezd a hideg jég a melegebb tájra ömleni, hogy a megzavart egyensúlyt helyreállítsa, miért is ott a légsúlymérő higanya lejebb, itt pedig fölebb fog szállani. Midőn valamely helyen a lég hőmérséke alább száll, akkor ott a légoszlop összehúzódik, s ennek következtében üres tér támad fölötte, miért is a melegebb szomszédságból légtömegek nyomulnak oda, mi bizonyára a légsúlymérőben a higany emelkedését vonja maga után. A léghőmérsék változatai változásokat szülnek a légköri vízpárák feszerejében is, melyek azonban egészen más törvényt követnek, mint az ugyanazon ok által előidézett változások a száraz lég nyomásában. A hőmérsék emelkedése az eléggé nagy terjedelmű vízfelületen előmozdítja a páraképződést, mely oknál fogva a vízpárák feszereje, s ezzel együtt a légsúlymérő állása is növekedik, mi épen ellenkező hatást szül azzal, melyet a hőmérsék növekedése a száraz légkörben okoz; ezen ellenkező hatások azután vagy kiegyenlítik egymást, vagy pedig majd az egyik, majd a másik vergődik túlsúlyra. A szárazföldi éghajlatú helyeken nem fog ez esetben a vizek hiánya miatt annyi vízpára képződni, melynek feszereje képes volna a légsúlymérő alábbszállását a felmelegült légtömegek elfolyása után kiegyenlíteni. A lég meghűlése a benne létező vízpárák bizonyos részének leverődését idézi elő, minek következtében a légsúlyt mérő higanya lejebb száll, mert a vízpárák feszerejüknél is fogva képesek ugyan nyomást gyakorolni, de nem az azokból lett, s a levegőben függő vízhólyagocskák; e szerint a meghűlés hatása is abban áll, hogy egyrészt a légköri nyomást kisebbíti, másrészt pedig nagyobbítja, vagyis a légsúlymérő állása attól függ ismét, hogy e hatások melyike lett túlnyomóvá ? Gyakori s jelentékeny változásokat okoznak a légsúlymérő állásában a szelek, mert nemcsak a légkör hőmérsékét, hanem annak páratartalmát is, tehát azon két főokot jelentékenyen változtatják, melyektől a légsúlymérő állása leginkább függ. A föld különféle pontjain az évek hosszú során át folytatott észlelések arról tanúskodnak, hogy minden egyes helyen minden széliránynak bizonyos légsúlymérői állás felel meg; e szerint tehát a légsúlymérői szélrózsa is léteznék. Európában azon szelek, melyek éjszakról, s a nagy kiterjedésű szárazföld belsejéből érnek hozzánk, tehát a hideg s kevés párát hordó éjszakkeleti s keleti szelek eszközük, hogy a légsúlymérő a legmagasb, azok pedig, melyek az egyenülőtől vagy a tengertől jönnek, nevezetesen a meleg és páradús déli és délnyugati szelek oda hatnak, hogy a legalantabbi álláspontra száll. Éjszakamerikában legmagasb pontját éri el a légsúlymérő, midőn az éjszakkeleti szél fú, a legalantabbit pedig, midőn a délnyugati szelek járnak. Kreil jeles csillagász bizonyítása szerint a légsúlymérő állásában ott is jelentékeny ingadozások állanak be, hol az ellenirányú légáramok találkoznak, s egymást kiszorítni törekszenek; nyilván az ellenirányban nyomuló légtömegek összetorlódnak , s ez által jelentékeny erősbülést idéznek elő a légkör nyomásában; a légsúlymérő higanya tehát e helyen közönséges állása fölé fog emelkedni, de csak kevés napig maradandó magasságán, mert a légtömegek öszhalmozata csak rövid ideig tart, a fölfelé hajtott lég ugyanis innen ismét elfoly. Minthogy azonban a tehetetlenség törvénye szerint sokkal több lég foly félre, mint az egyensúly helyreállítására szükséges volna, nem sokára a jelentékeny emelkedés után sülyedni kezd a légsúlymérő higanya s pedig mélyen a