Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1872
I. A történelem és földrajz gymnasiumainkban különösen mint az érettségi vizsgálatnak tárgyai. História est testis temporum, lux veritatis , vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. Ci. De Oratore. Lib. II. Mielőtt a felvett kérdést megfejteni iparkodnánk, czélszerűnek tartjuk röviden visszatekinteni a közeli múltba, hogy láthassuk, miszerint a megindult reformeszmék, a politikai változtatások mellett mennyit változtattak tanügyünkön s különösen miféle módosítást találunk tanodáinkban hazánk önállóságának kivívásával a történelem s földrajzra nézve. Köztudomású, hogy az 1867-iki junius 8-ikával mindazon eszmék, melyek által 1848-ban hazánk boldogságát biztosítva hittük — az egész nemzet örömnyilatkozatai közt megtestesülni kezdtek. E nappal új korszak vette kezdetét, mely a dicső, de szerencsétlen szabadságharczra következett elnyomatás szomorú napjait eltemette; nekünk az uralkodóban koronás királyt adott; az annyiszor fenyegetett, s egy ideig felfüggesztett alkotmány visszaállíttatván, egy szebb jövő alapját vetette meg. A százados szó-, toll- és fegyveres harczok után végre szabad volt fellélekzenie a nemzetnek. Ausztriában már most nem elnyomóját, de szövetségesét látja, melynek saját érdekében kell segíteni Magyarországot szabadsága fenntartásában, melyet annyira imádott a nemzet mindig, de különösen akkor, midőn attól s dicsőségétől megfosztatva csakis a múltak emlékén merenghetett. Azonban a megnyert szabadság, mint jogos tulajdonunkra, csak akkor lehetünk büszkék, ha azt állandósítjuk, annak fenntartására kellő biztosítékokról gondoskodunk; ezt pedig csakis a műveltség és felvilágosodás által érhetjük el, amelyekre ismét csak úgy tehetünk szert, ha a viszonyok újjáalakultával népnevelésünk szent ügyét is lehető buzgalommal karoljuk fel. A gondviselés mindig megadja nemzetünknek a lánglelkü férfiakat, kik az érzett hiányt képesek s hajlandók is kipótolni. A negyvenes években minden mélybelátású férfiú érezte, hogy czélszerű, józan reformokra van szükség, ha nem akarjuk, hogy nemzetünk a miveit nemzetek sorából kitagadtassék, s ime a számos és jeles eszmeharczosok sorából tüstént kiemelkedett egy, ki a vezérszerepet elvállalta s jeles történészünk, Szalay Lászlónak erélyes támogatása mellett ki merte mondani egész bátorsággal a sok ellenvéleményü jelenlétében is, hogy a megyerendszer tarthatatlan, s erősen hangsúlyozá, miszerint ezen intézmény már most nem elég biztosíték a nemzet jogainak épségben tartására, az ország anyagi, szellemi jólétének előmozdítására. Sürgette a valódi népképviseleten alapuló törvényhozzást felelős kormány szervezését. Ez a férfiú Eötvös József volt. Igaz, hogy a kimondott szó vihart idézett feje fölé, hallatlannak nevezték kívánságait s jóakaratú szándéka gúnyt aratott; különösen a szabadelvű ellenzék dörgött ellene, minthogy a megyékben bírta biztos támaszát; de ez a bátor férfiút nem rettenté, tovább ment, s reformokat sürgetett a tanügy terén is. Mert midőn a nagy mozgalmak méhéből rövid időn át. Batthyányi Lajos elnöklete alatt megszületett az első felelős független magyar ministérium, Eötvösnek, mint akinek az ország végre is igazat adott abban, hogy csak is a Parlamentarismus s a felelős kormány lehetnek mentő eszközeink — a vallás és közoktatásügyi tárcza jutott, mint a hazában , a tanügy terén is egyik legilletékesebb egyénnek. Itt sürgette azután ő a magyaros nevelést az iskolákban a latinoskodás ellenében s nagyobb tért a történelem- s földrajznak, minthogy belátta annak mívelő s buzdító hatását a honfiúi kebelre; tudta, hogy annak lelkes előadása képes a nemzeti önérzetet is felkelteni. De a nagyszerű terveket s magasztos eszméket még olyan lángbuzgalom sem valósíthatta, mint az övé: megakadályozta ebben a véres harczi zivatar, mely két nagyhatalom seregei s vitéz hadaink összecsapásaitól nyerte dühét; végre is elbuktunk; a zivatar iszonyú pusztításait hagyta hazánkon, melyek közt legfájdalmasabb volt, hogy új intézményeink is kiforgattattak alapjaikból. Visszaestünk, s a megpróbáltatás szomorú napjai éppen nem nyújtottak kedvet, de tehetséget sem a felemelkedésre. 18 évig !*