Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1874
későbben Muschenbröck tanár segédje Kuriaeus Leidenben tettek, honnét a fegyverzett palaczk Kleisti vagy leideni palacknak is neveztetik — igen könnyű volt a villámroham s a légköri villám hatásainak hasonlóságát fölismerni, mert a villám is megolvasztja a fémeket, átlyukasztja és szétrepeszti a rosz vezetőket, lángba borítja a gyúlékony testeket, agyonsujtja az állatokat meg az embereket, s mindezen hatásai sokkal nagyobb mérvűek mint azok, melyeket a villámtelep rohama eszközölni képes. De csak 1752. évben a hírneves éjszak-amerikai Franklin bizonyította be, hogy a villám és dörgés csakugyan villámszülte tünemények s hogy a légköri villamosság valóban létezik. Ugyanis egy zivatar alkalmával fémcsúcscsal ellátott papírsárkányt bocsátott föl, a kenderzsinórt pedig kezében tartá, miután e zsinórt a hulló esőcseppek megnedvesítették, Franklin annak végén a villamosság bizonyos jeleit vette észre. Szerencséjére nem volt erős a zivatar, különben olyan szerencsétlenség érhette volna, mint 1756. évben Pétervártt Richmann természettudóst, ki áldozatul esett ilyen észleléseknek. De Romas ideje óta, ki a légköri villamosságra vonatkozó vizsgálatokat 1756. évben ismételte, nagyobb elővigyázattal teszik az efféle kísérleteket. A papírt lenmagolajjal itatják meg, hogy az eső ellen megvédjék, a zsinórt pedig finom fémsodronynyal látják el, hogy így jó vezetővé változtassák; a veszélyes kiürítés kikerülése végett a zsinór végére négy láb hosszú selyemzsinórt kötnek, hogy ezt lehessen kézben tartani; továbbá ott áll a földdel összeköttetésbe hozott jó vezető is, melyet az üvegpálcza segélyével a fémsodronyos zsinór végéről függő fémgolyóhoz közelebb hozhatni. Ha az igy fölszerelt sárkányt zivatarkor föleresztik, a sodrony végén nemcsak a villamos feszültség közönséges tüneményei u.m. a vonzás és taszítás jelentkeznek, hanem e villamossággal leideni palaczkot is meg lehet tölteni s úgy a szikrákat kicsalni mint a villámgép vezetőiből. De Romas egy zivatar alkalmával, melyet sem erős villámok sem záporeső nem kisértek, több órán át hét—tíz hüvelyk hosszú s egy hüvelyk vastag villámszikrákat csalt le, melyeket pisztolylövéshez hasonló durranás követett; e szikrák mind a sodrony végén függő golyóról a fémvezetőre ugrottak át. Hogy a földközi jégben csakugyan jelen van a villamosság, az azon vizsgálatok nyomán, melyeket Franklin és de Romas után sok más kitűnő természetbúvár földünk különféle helyein tett, kétségbe vonhatatlan. A mód, melyet jelenleg használnak, hogy ne csak a villamosság jelenlétét a levegőben, hanem minőségét is meghatározhassák, abban áll, hogy 8—12 láb magas póznát felső végén valami elszigetelő testtel, p. halcsonttal látnak el s erre fémcsúcsot, vagy más fémkészüléket, p. fogót alkalmaznak, hogy égő szivacsot, mint kitűnő vezetőt tarthasson.