Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1887

A franczia epos eredeteiről. 1. Bevezetés. A következő sorokban a franczia epos eredeteit akarom ismertetni, kiválóan Pio Rajna „Le origini della epopea francese“ czímű jeles mun­kája alapján. A tárgy olyan termékeny és nagyérdekű, Rajna munkája oly geniális, hogy csodálkoznunk kell a mellőztetésen, mely eddig osztály­részük volt. A romanista és a germanista, szakmájánál fogva egyaránt tar­tozik tanulmányozni a franczia epos eredetének kérdését, sőt teljesen helyes, mit Kristoffer Nyrop mond: „e költészet ismerete fontos nemcsak a romanistákra, hanem mindenkire nézve, ki a középkor irodalomtörténetével vagy mondatörténettel foglalkozik“.1) Rajnától magyar irodalomtörténészeink különösen módszert tanulhatnak. Ily módszer vezérfonalán kellene a magyar nemzeti eposzak krónikákban rejtőző gyarló prosai maradványait lehető tüzetesen kinyomozni. Úgy tudom, hogy e tekintetben nálunk már sokat tettek Hunfalvy, Riedl Frigyes, Marczali, Petz Gedeon és mások. Arany Jánost nem szabad mellőz­nünk. Az a sajátságos mélység, mely az ő prosai munkáit, mint Schillernek aesthetikai iratait jellemzi, szembe tűnik „Naiv eposunk“ czímű érteke­zésében is. Különösen nincsenek még nálunk kikutatva és földolgozva krónikáink, oklevéltáraink, törvényeink azon helyei mind, melyek a hazai énekesek osztályára lehető világosságot derítenének. Erre nézve is jó útmutatóul kínálkozik Pio Ram­a. A franczia epos, melyről a kitűnő olasz tudós szólt, Európa irodal­maiban mély nyomokat hagyott. Sok tekintetben igaz már a középkorra nézve is, mit Demogeot irodalomtörténetének előszavában mond: „Úgy ') Den oldfranske Heltedigtning. Köbenhavn, 1883. VI: „den Kenskab til denne Digtning er af Betygning ikke alene for Romanister, men for enhver, der sysler med Middelalderens Litte­­ratur eller med Sagnhistorie“. 1*

Next