Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1897

megszerezte már Zsigmond király jóakaratát személye iránt, a­mi csak fokozódott I. Ulászló alatt, midőn a mind veszélyesebbé váló török hata­lomra a legkétségbeejtőbb csapásokat mérte, a melyekért jutalmul erdélyi vajdává tette a király. Fő eszméje volt a hitetlen török kiűzése Európából a két­­fejedelmek közreműködésével. Ezért indította meg hadjáratát azon czélból, hogy a törököt saját területén támadja meg s a diadaloknak olyan sorával zárta be, mely bámulatba ejtette Európát s a büszke szultánt békekérésre kényszeritette. Most lett volna az ideje a végső csapást mérni a törökre, de a két­ fejedelmek lanyhasága s a megvesztegethető olasz tengerészek árulása miatt Várnánál királyhalállal és csatavesztéssel végző­dött a szerződés­szegéssel kezdett hadjárat. A király halála Hunyadit országkormányzói méltóságra emelte, de a belügyek intézése mellett azért főeszméjéről, a török megtöréséről sem feledkezett meg. A Rigómezőn akarta a várnai vereség szégyenét lemosni, de oláh segédcsapatainak árulása miatt a harcz szerencséje itt is ellene fordult. Itthon ellenfeleinek áskálódása, gyanúsítása, hogy a trónra vágyik, letétette ugyan vele a kormányzói tisztet, de nem ingathatta meg hazaszeretetét, nem kötelességteljesítésének tudatát s nem különösen a most új erőre kapó török hatalom megtörését. A szultánok trónjára II. Mohamed, a nagy hódító lépett, ki elfoglalta Konstantinápolyt, folyton előbbre haladt, Szerbiát adófizető tartománynyá tette s Magyarország elfoglalására készült. A sokfélekép megkeserített, agg hős, felejtve bántalmakat, még egyszer összeszedte erejét, kifejtette hadvezető lángeszét s a már megtámadt Nándorfehérvár fölmentésére sietett. De nemcsak a vár fölmentése sikerült, hanem a szultán roppant serege fölött teljes diadalt is aratott 1456 július 11—12-én. De a had fáradalmai és a pestis magával ragadta az agg hőst is, ki magában egye­sítette a középkori két­­lovag jellemvonásait, a vallásosságot és a hősies­séget. Nagyságát eléggé jellemzi az a körülmény, hogy nagynevű ősök és nagyobb tudomány nélkül is a legmagasabb polctra tudott emelkedni pusztán hősiessége árán s bár fő czélját, a töröknek Európából való ki­szorítását nem érhette el, de azt hazánk határától messze visszaszorította s közel 70 évre annyira megtörte, hogy nem merte a magyar területet háborgatni! S a fényes hadisikereket nemcsak személyes vitézségével vívta ki, hanem hadvezéri lángeszével, melylyel az eddig lenézett, ren­detlen, féktelen magyar hadtömegből kitűnően szervezett, pontosan fegyel­mezett sereget volt képes alkotni. Az előre megállapított tervek, a körül­mények minden fajára kiterjedő figyelem, a hirtelen változásokra berendezett csatarendek, mind hadvezéri nagy tehetségének fényesen szónokló bizo­nyítékai. Ő nélküle nemcsak Magyarország vész vala el a török népáradat előhatolása miatt, de elvész Nyugat-Európa kultur­államainak nagy

Next