Polgári és elemi leányiskola, Kecskemét, 1905
12 és világromboló hatalmas vizet alkotja. Ismerniük kell a halmazállapot, a párolgás, a lecsapódás, a szabadesés tüneményeit, törvényeit, a víz szerepét a természet háztartásában. Ismerniök kell a víz összes alakjait: tengereket és tavakat, folyókat és folyamokat. Ám ezek mentén földrészek és országok, városok és falvak keletkeznek, mi mindent kell tudni ezekről is! Az országok terményeit, állatait, ásványait, népeknek fajtáit, nyelvét, szokásait, foglalkozásait, népeknek történetét, országok alakulását, műveltségünk kifejlődését, tényezőit. Ne is említsük, hogy ennyi megtanulni való mellett a kétszerkettőnél is valamivel többet kell tudniok. Szinte látom jó dédanyáink rosszaló arcát, intő újját: „Ez a baj, ez a sok tanulás a nagy baj! Ezért nem vagytok ti boldogok: a ti lányaitok minden mást tanulnak, csak sütni, főzni, varrni, otthon dolgozni, házat rendben tartani, családot boldogítani nem!“ Dehogy nem, édes öregeim, dehogy nem! A mi leányaink ismerni fogják a tudományok rejtélyeit, s a háziasság feladatait és megfelelnek a régi és modern szellemnek egyaránt. Mert hiszen azért, hogy manap sokat kell tanulniok, ki mondja, hol, mikor és miért, hogy hanyagolják el a nő házias jellegű foglalkozásait?! Minél nagyobb lesz a nő valódi lelki műveltsége, annál inkább felfogja hivatásának szépségét, nagyságát, s annál inkább meg fog felelni annak. A tapasztalás a legjobb tanítómester, — tartja a közmondás, — akkor bizonyára az utazás a legjobb iskola, melyben ez a mester működhetik. A technika vívmányai megkönnyítették az utazást, az állam és a magánosok humanizmusa olcsóvá, a szülők helyes felfogása és áldozatkészsége lehetővé tették, hogy elvihettünk 37 leánykát messze földet látni, tapasztalni, élvezni. Szinte hihetetlen, hogy 30 koronáért mekkora utat tehettünk meg vonaton, hajón, csolnakon, villanyoson, frakkeren, lóvonaton; étkezhettünk naponta ötször jól és bőven; alhattunk minden éjjel kényelmes ágyakban. Sajnáltuk, hogy egy homályosan stilizált herkulesfürdői levél okozta félreértés miatt még korona ráfizetést kellett kérnünk, mert ha ez nincs, elmondhattuk volna, hogy a percnyi pontossággal megállapított programmot krajcárnyi pontossággal valósítottuk meg. Érdekesség szempontjából kiszámítottuk, hogy ha valaki ezt az utat maga tenné meg, — természetesen akkor II. osztályon kellene utaznia, — hasonló körülmények között 80—90 koronába kerülne az.