Kecskemét, 1874. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1874-01-04 / 1. szám

f. ' ' 'y; - kITSknilT “■ II. évfolyam. Jlm WIÁ \Á KJ JUL OLÁ 11JL­LLÁ % 1874. Jan. 4. - / V POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—----------------­ Megjelen Előfizetési árak, HirdetásiUjak !­S ZL/ hetenként egyszer, Vasárnap, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 1 négyszög-hüvely tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú ~~~~~ Egész évre.................................5 írt — kr. betűvel szedve, egyszer SO kr., kétszer IS kr., többször lOkr. Szerkesztő lakásai Orvos-utca 5. sz. a. Félévre...................................3 „ — „ Bélyegdij: minden beigtatáskor külön 80 kr. ■iiadó-h­ivatal! Plebánia-utca 262. sz. a. Negyedévre.................................1 „ 50 „ ------------­— ~ Egy hóra . • • “ » 60 » A nyilt térben Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban.­­ Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők, minden 3 hasábos garmond sorért 10 kr. fizetendő. — Tisztelt előfizetőin­k­h­ez. Lapunk második évfolyamának ezen első számát azon édes reménynyel, sőt erős hittel küldjük meg minden tavaly­y­ előfizetőnknek, hogy már lejárt előfizetését nemcsak maga fogja mielőbb megújítani, hanem ismerői között lapunknak új előfizetőket is szerezni szives leend. * A kiadó hivatal. A parlamenti rendszer, mint a kor­mány­ és pártja tükre. L Egy magyar tábornokról hallottuk a jós­latot: őrizkedjék nevétől, mert attól fog vere­séget szenvedni. Kezdetben nem volt képes belátni, mit értsen e jóslat alatt, — de megértette később, midőn a moóri csatát elvesztette. Bizony van rá eset, hogy egy szó, egy név, mely általában jelentéktelen, idő és kö­­rülményszerűleg végzetes jelentősé­gűvé változik. Tudjuk , hogy a jobboldali politika meg­jelölésére , az „opportunist" név —főleg kezdetben — gyakorta használtatott. Tekintve e politika kiindulás­pontját és irányát, nem helytelenül, mégis később mellőztetett, — mint ez sokszor történni szokott, oly gyermeknél, ki több nevet kap már a keresztségben. Pártunk vezérférfiai, évekkel ezelőtt, több ízben tettek nyilatkozatokat, melyekből meg­érthető volt, hogy ama név, a jobboldali politika végzetét jelöli. De ez esetben sem hittek a jóslatban, épen azok, kikre vonatkozott. Mi nem csodálkozunk rajta. Hisz oly erős volt önbizalmuk, hogy fennhangon hirdették, miszerint az ősök által örökségkép reánk hagyott törvényszente­sítette jogállapothoz való merev ragaszkodás, nem egyéb, mint a múlt keserűségeinek szo­morú viszhangja, a­melylyel tépelődni, csak az elbúsult hazafiság tétlensége lehet hivatva; nem pedig a gyakorlati politikus erélye, mely a helyzet nyújtotta előnyök józan felhasználá­sával, képes biztos jövőt ígérni és adni majdnem reményvesztett nemzetének. S a politikai es­z­é­l­y­e­s­s­ég­e­t, az előrelátó bölcseséget, kevésbé igé­nyelték-e kiváló osztályrészül ma­guknak, midőn magasan hordozták a lobo­gót, melyre ez volt írva: meg kell alkudni az adott viszonyokkal — a hagyományos közjogi politika felhagyása, nem túlságos ár — mikor arról van szó, hogy a művelt népek által mesz­­sze hátrahagyott nemzet, szabad kezet nyerjen belviszonyai rendezésére. Majd az ismeretes kiegyezési mű megal­kotása után , nem vitatták-e büszke öntudattal, hogy egy új aera hajnalát idézték fel hazánk egére, mely azt — úgynevezett re­form terveik keresztül vitele által — az anyagi és szellemi jólét magas polcára emelendi. Volt idejök — az építésre. Hét éven keresztül kezelték a kormány­­rúdját, irányozták a törvényhozást — egészen hitek szerint, mert a kisebbséggel úgy bántak el, mintha nem is lett volna jogosultsága! A legközelebb lefolyt év eseményei aztán kiderítették, hogy a nemzet a pénzügyi és erkölcsi bukás örvényének szélére jutott, s kik még tegnap biztos jövőt ígértek neki, ma: „azt sem tudják milyen lesz a jö­vendő ! __ Szenvedett-e politikai párt nagyobb vereséget valaha?! S a kormány, melyet a jobboldal még min­dig bizalommal támogat — melynek tehát a helyzetre vonatkozó mentségét is magáévá tette , mit hozott fel igazolására ? Azt, hogy az utat helyesen választotta meg az Ígéret földéhez. Csak az útravaló dol­gában számította el magát, — de arról nem tehet, mert emberileg helyesen számított. Ki tehet róla, ha a polgárokban meglazult erkölcsi érzület, csak az egyéni önzés bálványának áldozik, a hazának pedig azt sem adja meg, mi a hazáé, — s mi még fontosabb: ki tehet róla, ha az istenkéz, csak megmutatta, lehul­latni azonban elfelejtette, magas egéből — sza­badító mannáját! Mintha csak mondatnék: a követett rendszer jó, — de mivel nem alkalmas időben (non opportune) vétetett foganatba — azonban előre nem láthatott anyagi és erkölcsi exigeniiák miatt — azért következett be, a k­i­­tűzött céltól elütő, sőt azt végve­széllyel fenyegető eredmény. Elismertetik tehát, hogy a jóslat tel­jesült. Hanem az ember azt sem tudja, könyeket hullasson-e, vagy nevessen felette?! Egy párt, melynek politikai iránya volt, a jövő biztosítása végett, megalkudni az adott viszonyokkal, ha kell , a múlt rovására is; utóbb előáll, épen midőn be kell számolni az eredménynyel és azt mondja: az alku jól sikerült, hanem számításba nem ve­hetett okokból a jövő hátrányára ütött ki az eredmény. Az ily pártban lehet jóakaratú hazafiság — ezt elismerjük, de van egy, minek elismerését igénylem­, többé nincs jogosultsága, t. i. hogy politikája, józan irányú gyakorlati politika volt. A­mely párt pedig ily elismerésre igényt nem tarthat, annak erkölcsi kötelessége — mert a honjava, sem kockajáték, sem experimentá­lás tárgyát nem képezheti — kibocsátani kezé­ből a hatalom gyeplőjét s felhagyni, a haza sorsának belátása szerint leendő intézésével; mihelyt oly párttal áll szemben, mely kormány­képes és a­melyhez — múltjánál fogva — nem férhet a gyanú, hogy politikai eszély és előrelátás hiányában döntötte veszélybe a jövendőt. Hogy ilyen-e azon párt, melylyel valóság­gal szemben áll, azt a parlam­entáris rendszer mellett egyedül az derítheti ki, ha annak, meg­adatik a többségr­e juthatás lehetősége. E lehetőséget ismét — oly képviselők mel­lett, kik a politikai jellem iskolájában növe­kedtek fel, csak az adhatja meg, ha a közügy veszélyét előidézett, vagy azt elhárítani képte­lennek bizonyult többséghez tartozó képviselők állásukat új választás alá bocsátják. Ezt tenni — felfogásunk szerint — még akkor is önérzetükből kifolyó kötelességük , ha rendíthetlen meggyőződéssel vallhatják, hogy a rendszer, mit követtek—jó, az elvek, me­lyeket alkalmaztak , idő és körülményszerűleg is helyesek valának; mert a gyakorlati politikát nem csupán elvei, hanem egyszersmind ered­ményei után is ítéljük, a­mihelyt az eredmény elüt attól, vagy ellenkezője annak, mi célba vétetett: azonnal előáll a jogosult vélelem, hogy a hiba vagy magában az elvben rejlik, vagy annak alanyi képtelenségében, tehetetlenségé­ben , ki az elv kivitelére vállalkozott. E vélelem bi­za­l­mi kérdéssé teszi a képviselő állását, szemben választóival, mert ennélfogva tartozik feltenni vagy azt, hogy a közbejött politikai válság folytán, melyre nézve programmot nem adott — mert nem is adhatott — a választók elvei változhattak , vagy azt, hogy egyéniségét — rábízott képvise­lői tiszt betöltésére alkalmatlannak lenni ítél­hetik. A bizalmi kérdést pedig oly országban, hol a parlamentáris rendszer követelményei el­ismertetnek és tiszteletben tartatnak, a képvi­selő és választói közt, egyedül az utóbbiak sza­vazata döntheti el. Ha ekképen ismét a régi többség ál­lana elő, önérzettel vehetné fel ott, hol letette a törvényhozás és kormányzat fonalát, s nyu­godt öntudattal követhetné a régi irányt; mert magát, annak következetes folytatásában, a nép­ bizalom jogosult kételyektől ment letéteményesének tekinthetné. Hazánkban azonban a mandátumhoz ta­padt sz­­kkeblűség, sokkal erősebb gyökeret vert már a jobboldal soraiban , hogysem képes volna, a Parlamentarismus jelzett követelmé­nyeit, a maga jószántából diadalra jut­tatni. Ily körülmények közt, oly kisegítő, mely e rendszer keretén kívül épen nem esik, még csak egy létezik: a képviselőház fel­oszlatása.

Next