Kecskemét, 1874. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1874-01-04 / 1. szám
f. ' ' 'y; - kITSknilT “■ II. évfolyam. Jlm WIÁ \Á KJ JUL OLÁ 11JLLLÁ % 1874. Jan. 4. - / V POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—---------------- Megjelen Előfizetési árak, HirdetásiUjak !S ZL/ hetenként egyszer, Vasárnap, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 1 négyszög-hüvely tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú ~~~~~ Egész évre.................................5 írt — kr. betűvel szedve, egyszer SO kr., kétszer IS kr., többször lOkr. Szerkesztő lakásai Orvos-utca 5. sz. a. Félévre...................................3 „ — „ Bélyegdij: minden beigtatáskor külön 80 kr. ■iiadó-hivatal! Plebánia-utca 262. sz. a. Negyedévre.................................1 „ 50 „ ------------— ~ Egy hóra . • • “ » 60 » A nyilt térben Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban. Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők, minden 3 hasábos garmond sorért 10 kr. fizetendő. — Tisztelt előfizetőinkhez. Lapunk második évfolyamának ezen első számát azon édes reménynyel, sőt erős hittel küldjük meg minden tavalyy előfizetőnknek, hogy már lejárt előfizetését nemcsak maga fogja mielőbb megújítani, hanem ismerői között lapunknak új előfizetőket is szerezni szives leend. * A kiadó hivatal. A parlamenti rendszer, mint a kormány és pártja tükre. L Egy magyar tábornokról hallottuk a jóslatot: őrizkedjék nevétől, mert attól fog vereséget szenvedni. Kezdetben nem volt képes belátni, mit értsen e jóslat alatt, — de megértette később, midőn a moóri csatát elvesztette. Bizony van rá eset, hogy egy szó, egy név, mely általában jelentéktelen, idő és körülményszerűleg végzetes jelentőségűvé változik. Tudjuk , hogy a jobboldali politika megjelölésére , az „opportunist" név —főleg kezdetben — gyakorta használtatott. Tekintve e politika kiinduláspontját és irányát, nem helytelenül, mégis később mellőztetett, — mint ez sokszor történni szokott, oly gyermeknél, ki több nevet kap már a keresztségben. Pártunk vezérférfiai, évekkel ezelőtt, több ízben tettek nyilatkozatokat, melyekből megérthető volt, hogy ama név, a jobboldali politika végzetét jelöli. De ez esetben sem hittek a jóslatban, épen azok, kikre vonatkozott. Mi nem csodálkozunk rajta. Hisz oly erős volt önbizalmuk, hogy fennhangon hirdették, miszerint az ősök által örökségkép reánk hagyott törvényszentesítette jogállapothoz való merev ragaszkodás, nem egyéb, mint a múlt keserűségeinek szomorú viszhangja, amelylyel tépelődni, csak az elbúsult hazafiság tétlensége lehet hivatva; nem pedig a gyakorlati politikus erélye, mely a helyzet nyújtotta előnyök józan felhasználásával, képes biztos jövőt ígérni és adni majdnem reményvesztett nemzetének. S a politikai eszélyességet, az előrelátó bölcseséget, kevésbé igényelték-e kiváló osztályrészül maguknak, midőn magasan hordozták a lobogót, melyre ez volt írva: meg kell alkudni az adott viszonyokkal — a hagyományos közjogi politika felhagyása, nem túlságos ár — mikor arról van szó, hogy a művelt népek által meszsze hátrahagyott nemzet, szabad kezet nyerjen belviszonyai rendezésére. Majd az ismeretes kiegyezési mű megalkotása után , nem vitatták-e büszke öntudattal, hogy egy új aera hajnalát idézték fel hazánk egére, mely azt — úgynevezett reform terveik keresztül vitele által — az anyagi és szellemi jólét magas polcára emelendi. Volt idejök — az építésre. Hét éven keresztül kezelték a kormányrúdját, irányozták a törvényhozást — egészen hitek szerint, mert a kisebbséggel úgy bántak el, mintha nem is lett volna jogosultsága! A legközelebb lefolyt év eseményei aztán kiderítették, hogy a nemzet a pénzügyi és erkölcsi bukás örvényének szélére jutott, s kik még tegnap biztos jövőt ígértek neki, ma: „azt sem tudják milyen lesz a jövendő ! __ Szenvedett-e politikai párt nagyobb vereséget valaha?! S a kormány, melyet a jobboldal még mindig bizalommal támogat — melynek tehát a helyzetre vonatkozó mentségét is magáévá tette , mit hozott fel igazolására ? Azt, hogy az utat helyesen választotta meg az Ígéret földéhez. Csak az útravaló dolgában számította el magát, — de arról nem tehet, mert emberileg helyesen számított. Ki tehet róla, ha a polgárokban meglazult erkölcsi érzület, csak az egyéni önzés bálványának áldozik, a hazának pedig azt sem adja meg, mi a hazáé, — s mi még fontosabb: ki tehet róla, ha az istenkéz, csak megmutatta, lehullatni azonban elfelejtette, magas egéből — szabadító mannáját! Mintha csak mondatnék: a követett rendszer jó, — de mivel nem alkalmas időben (non opportune) vétetett foganatba — azonban előre nem láthatott anyagi és erkölcsi exigeniiák miatt — azért következett be, a kitűzött céltól elütő, sőt azt végveszéllyel fenyegető eredmény. Elismertetik tehát, hogy a jóslat teljesült. Hanem az ember azt sem tudja, könyeket hullasson-e, vagy nevessen felette?! Egy párt, melynek politikai iránya volt, a jövő biztosítása végett, megalkudni az adott viszonyokkal, ha kell , a múlt rovására is; utóbb előáll, épen midőn be kell számolni az eredménynyel és azt mondja: az alku jól sikerült, hanem számításba nem vehetett okokból a jövő hátrányára ütött ki az eredmény. Az ily pártban lehet jóakaratú hazafiság — ezt elismerjük, de van egy, minek elismerését igénylem, többé nincs jogosultsága, t. i. hogy politikája, józan irányú gyakorlati politika volt. Amely párt pedig ily elismerésre igényt nem tarthat, annak erkölcsi kötelessége — mert a honjava, sem kockajáték, sem experimentálás tárgyát nem képezheti — kibocsátani kezéből a hatalom gyeplőjét s felhagyni, a haza sorsának belátása szerint leendő intézésével; mihelyt oly párttal áll szemben, mely kormányképes és amelyhez — múltjánál fogva — nem férhet a gyanú, hogy politikai eszély és előrelátás hiányában döntötte veszélybe a jövendőt. Hogy ilyen-e azon párt, melylyel valósággal szemben áll, azt a parlamentáris rendszer mellett egyedül az derítheti ki, ha annak, megadatik a többségre juthatás lehetősége. E lehetőséget ismét — oly képviselők mellett, kik a politikai jellem iskolájában növekedtek fel, csak az adhatja meg, ha a közügy veszélyét előidézett, vagy azt elhárítani képtelennek bizonyult többséghez tartozó képviselők állásukat új választás alá bocsátják. Ezt tenni — felfogásunk szerint — még akkor is önérzetükből kifolyó kötelességük , ha rendíthetlen meggyőződéssel vallhatják, hogy a rendszer, mit követtek—jó, az elvek, melyeket alkalmaztak , idő és körülményszerűleg is helyesek valának; mert a gyakorlati politikát nem csupán elvei, hanem egyszersmind eredményei után is ítéljük, amihelyt az eredmény elüt attól, vagy ellenkezője annak, mi célba vétetett: azonnal előáll a jogosult vélelem, hogy a hiba vagy magában az elvben rejlik, vagy annak alanyi képtelenségében, tehetetlenségében , ki az elv kivitelére vállalkozott. E vélelem bizalmi kérdéssé teszi a képviselő állását, szemben választóival, mert ennélfogva tartozik feltenni vagy azt, hogy a közbejött politikai válság folytán, melyre nézve programmot nem adott — mert nem is adhatott — a választók elvei változhattak , vagy azt, hogy egyéniségét — rábízott képviselői tiszt betöltésére alkalmatlannak lenni ítélhetik. A bizalmi kérdést pedig oly országban, hol a parlamentáris rendszer követelményei elismertetnek és tiszteletben tartatnak, a képviselő és választói közt, egyedül az utóbbiak szavazata döntheti el. Ha ekképen ismét a régi többség állana elő, önérzettel vehetné fel ott, hol letette a törvényhozás és kormányzat fonalát, s nyugodt öntudattal követhetné a régi irányt; mert magát, annak következetes folytatásában, a nép bizalom jogosult kételyektől ment letéteményesének tekinthetné. Hazánkban azonban a mandátumhoz tapadt szkkeblűség, sokkal erősebb gyökeret vert már a jobboldal soraiban , hogysem képes volna, a Parlamentarismus jelzett követelményeit, a maga jószántából diadalra juttatni. Ily körülmények közt, oly kisegítő, mely e rendszer keretén kívül épen nem esik, még csak egy létezik: a képviselőház feloszlatása.