Kecskemét, 1874. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1874-03-15 / 11. szám
— mivel a gyűlés kellő módon bejelentve nem volt — a főkapitány szétfizetett. — A király március 11-kén d. u. 1 órakor meglátogatta a betegségéből lábbadozó Deák Ferencet. Egy negyed óráig időzött a király, mely idő alatt bizonyosan az új kabinet megalakításáról volt szó; a társalgásról azonban nem tudunk semmit. — Fiume város nevében Ciotta János podesta, a honvéd menház elnökéhez körlevelet küldött , mely a város ama hazafias határozatát tartalmazza , hogy évenként 200 frt küld a honvédmenháznak. A most 1. évre eső 200 frt. mellékelve volt. Egyszersmind azt is írja, Csotta úr, hogy az aláírási íveket kedvezően fogadták derék kikötő városunk lakosai s a gyűjtések folynak. (Ellenőr) Éljenek e derék város lakosai, kik bár nyelvre nézve olaszok, de szivök közös magyar hazánkért mindig hőn vert és ver. — A himlő, mely a székely földön, s kiválólag Vinga városában pusztít, Beregszászon és vidékén járvány alakban lépett, fel A gymnasiumban az előadások megszűntettettek. — A magyarországi tanító egyletek országos szövetségének közgyűlése ezen évben a húsvéti szünnapok alatt fog megtartatni. — Szepesi püspökké Csaszka György esztergomi kanonok neveztetett ki. Sajátságos hogy a r. kath. főpapság között alig akad egy két magyar nevű. Most szentelt ugyan fel Haynald egy olyan egyént püspökké, a kire e kifogás nem alkalmazható, csakhogy az isten adta ez is: Németh (József). — Rabló gyilkosság. E hó 7-kén Kunszt. Márton területéhez tartozó Mesterszállásán Balla János csárdást Andrási, más néven Téglás István cseléd megölte és kirabolta. — ,A fővárosi és vidéki ellenzéki lapok egymás után fejezik ki örömüket Kecskemét felsőkerületének helyes választása fölött. — Félegyházán ezelőtt egy két héttel 3 ház égett le s a most lefolyt héten 3 házat gyújtottak fel gyújtogatok, de mind a három szerencsésen megmentetett, tudósítónk azon kérdést veti fel, hogy vájjon nem valami éhenkórász biztositó társulat munkája-e ez ? Mi nem szólhatunk a dologhoz. Miután a felgyújtott házak biztosítva nem voltak, s a tulajdonosok iránti haszuállás ezen esetekben nem valószínű. — Németországban a törvény ellen cselekvő püspökökre ugyancsak rosz idő jár. Ledochowszky pózeni érsek és Eberhard trieri püspök már fogva van, f. hó 18-kára pedig 39 lothringeni pap idéztetett a metzi fenyítő törvényszék elé, mivel a nancyi püspök államellenes pásztor levelét a templomban felolvasták és részekről is lázító szónoklatokkal kisérték. Legújabban Janischewszki püspököt ítélte el a törvényszék 300 tallérnyi (450 frt.) birságra, eshetőleg két havi fogságra, a miért Schroeter hittanárt egy levélben egyházi átokkal fenyegette. A német szövetségi tanács jogügyi bizottsága elfogadta a renitens papság kiutasításáról szóló törvényjavaslatot, azon módosítással, hogy az ezen törvény értelmében büntetett papok csak akkor veszítik el honossági jogukat, ha az internálás és kiutasítás eredményre nem vezetett. — Bismark herceg nagyon beteg. Senkit sem fogadhat el. — Spanyolország. Don Carlos kimondta, hogy, ha Bilbaót beveszi, megkoronáztatja magát spanyol királylyá. Bilbao ennek következtében igen erősen védi magát. Somostronál ütközet volt, melyben a köztársaságiak megverettek. Serrano az északi sereghez ment a fővezérséget átvenni. Végre Miklós is rendbe hozta nyakravalóját, megtalálta mellénye gombjai számára a megfelelő gomblyukat, felvette flakját, és hosszú hajzatát, mely rövid spanyol gallérként hullámzó körül vállait, meglehetős rendbe szedte — midőn egyszerre ijedve véve észre, hogy a kimondhatatlan öltönydarabot elfelejté felvenni! Különben ő mindig ily szórakozott volt öltözés közben. E reá nézve fölötte unalmas foglalkozást rendesen félben hagyta. Most azért, hogy egy hegedűhúrt erősebben megfeszítsen, majd, hogy a fejében megszülemlett s ott kóválygó zenészi gondolatot valamely diribdarab, vagy hangjegy papirosra csak úgy hirtelenében s futólagosan feljegyezze. Gyakran két órai időt is igénybe vett, míg igénytelen öltözékével el tudott készülni. Ez alatt Giovanni egy Petrarcaféle szonetten törte fejét, melynek célja lett volna a ballerinának tudomására juttatni az ő megérkezését Ferrarába. — Az ördögbe is! A vállalkozó várakozik! kiálta fel hirtelen a halvány és hangszerét szekrényébe helyezte. Azután még Marcolini kisasszonynál is tisztelegnem kell, ki szinte énekel hangversenyemben. A mi primadonnáink véghetetlen kényes úrhölgyek! — De mikor látandom én Antoniettát — monda a pirosarcú, haskenőcs illatot árasztó, miközben görcsösen belekapaszkodott baráta fzakjába, hogy ez csak úgy ropogott bele. — Még ma, ha visszajövök. Addig csak írd szonetteidet! A kisasszony nagy előszeretettel viseltetik a kellemesen hangzó dalocskák iránt. A halvány nevetve tette be az ajtót maga után. A folyosóra is kihallatszott, amint szavalta barátja : „Oggi e par lento Nel corso il sole. Ogni momento Mi sembra un di.“ *) Giovanni sóhajtva dőlt a divánra. Pegazusa ma szárnyaszegett volt. Kedvezőtlenül nyúlt guitarreja után. Felhangolta s előjátékul néhány akkordot játszott. Csakhamar eloszoltak homloka fellegei: azon szép éjekre gondolt, a melyeket Antonietta ablakai alatt töltött. Csinos tenor hangjával azon ballettok egyikében előforduló dallamot kezdő énekelni , a melyekben imádott táncosnője Milanóban tetszést aratott. A nyitányt rövid ritornellával zárta be guitarreján. Már nyitva volt szája, hogy tovább énekeljen, midőn a mellékszobából, melyet csak egy ajtó választa el attól, melyben rajongónk volt, tiszta női hang hallatszott át, mely az elkezdett dallamot folytatá. Giovanni szája tátva maradt néhány percig. Félelem, öröm és meglepetés szoborrá változtaták. Mint sebzett vad rohant guitarrejával a boldog ajtó felé, amely mögött istennőjét vélte lenni. Ki felelhetett volna nekie más annyi olvadékonysággal? Félénken téve fülét az ajtóhoz—semmi sem mozdult. Átnézett a kulcslyukon — sötét éj! Egy másik ballette vidor, szökdelő verse dalolásához fogott. Antoniettájának — ha ugyan ő volt — ezzel azon örömet, elragadtatást akarta kifejezni, melyet azon tudat szerzett, hogy közelében lélekzhető. Négy ütenyt énekelt el — akkor megállt. Csaknem azon pillanatban, folytatá a dallamot, a kedves hang. Semmi kétség többé — ez Antonietta volt! A dallam e szerint tenor és szoprán által fölváltva énekeltetett. Édes párbeszéde a szerelemnek! A soprán elnémult. Giovanni útba kezdett — oly hízelgő , oly lágyan enyelgő dallamba — semmi felelet. Fülét az ajtóhoz illeszti. Siri csend. Végre titokteljes, alig hallható susogó hang üti meg füleit. Szorosan az ajtó mellett állt, kezében a guitárral. Testének nehézségpontja bal lábára nehezül, a jobb láb hegyével alig érinti a padlót, térde félig meg van hajtva — szerfölött kecses állás! Szive hallhatólag dobog. A földindulás folytán remegés fut át tagjain. Az ajtóhoz kell támaszkodnia, ha állása megváltoztatásával zajt nem akar csinálni. — Boldogságos szűz Mária! Az ajtó enged , a szerencsétlen troubadour sehogy sem tudja az egyensúlyt helyreállítni. Az ajtó mindkét szárnya felnyílik és Giovanni guitarrejával együtt bezuhan a másik szobába, egy ifjú, elragadó szép hölgy lábaihoz, aki félig öltözötten egy széken ül, azon szándékkal, hogy lábfürdőt vesz. Mihelyt észreveszi a szép Antonietta, az ily feltűnő, kíméletlen módon történt betolakodást, irtózatos „diavolo!“ kiáltással szökik fel székéről, villogó szemekkel ragadja fel egyik szattyán papucsát , s dühösen lép rá az előtte álló nagy mosdó medencére, melynek tartalma az ártatlan sonette költő fejére ömlik. A szerencsétlen úgy fekszik ott, mint valamely leöntött uszkár, mely büntetéstől félvén ventve a térre és farkcsóválva csúszik úrnője lábaihoz ... Galléránál fogva megragadni, megrázni, az ajtóhoz lökni, a papucs sarkával folytonosan kalapácsolni a kalandor nedves fején — mindez csekélység a fekete szemű angyalnak. Mily szép ez angyal haragjában! Nem hasonlít-e a lángoló pallósú Cherubhoz, ki a hívatlan tolakodót a paradicsom ajtaján kidobja?! Giovanni érzékei kezdik működésüket felmondani. Sok ügygyes bajjal végre sikerül ingó térdeinek egy ürhelyhez jutni — vizes ruhája erősen oda tapadt a sofa drága damasztjához — mintegy félálomban nyúl feje felé, miközben egy drága vásár a földre dönt. Mit törődik ő ezzel, hiszen ő semmivé van téve , el van sűlyedve kimondhatatlan balsorsa tengerének mélységében! (Folytatjuk.) * (Ma a nap pályáján Olyan lassan halad; Egész napnak tetszik Mindegyik pillanat.) A fordító. Újdonságok. Könyvismertetés. A jó könyvek kiadása által érdemeket szerzett „Franklin társulat“ ismertetés végett, a következő műveket küldte be szerkesztőségünkhöz, u. m. „A kőszívű ember fiai“ regény, 3 kötet. Irta: Jókai Mór, egy egy kötet ára 40 kr. Verne Gyula „Öt hét léghajón“ című műve átdolgozva , ára 1 frt. 20 kr. „Franklin élete“ irta Mignet, fordította De Gerando Atilla (234 lap) ára 50 kr. „Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei“ (264 lap) ára 50 kr. Tipray „Magyar-német“ és „Németmagyar“ zsebszótára, egy egy kötet ára 50 kr. Kitűnő regényírónknak „A kőszívű ember fiai“ című regénye mindazon előnyös tulajdonságokban bővölködik, amelyek az olvasmány kedvessé , vonzóvá, érdekessé tételére megkívántatnak. A regény meséje, az esemény gazdag forradalmi korszakból van véve, írónk céljához képest, a forradalomnak csak azon eseményeit rajzolja ugyan, amelyeknek a regénycím részesei, a Baradlay-testvérek is tényezői s részesei valónak vagy a melyek ezekre befolyással voltak, de azért e néhány vonással oly képet ad Jókai, mely az akkori hangulatnak s állapotoknak valódi tükör képe. A regény alakjai a mellett, hogy a természetesség jellegével dicsekedhetnek, az életből vétettek, jellemben s az ebből folyó cselekvés mód s cselekvésben a legnagyobb változatosságot tüntetik fel. A magyar jellegnek , jellemnek s a magyar életnek nem egy hűt kifejezésével találkozunk itt. Tagadhatatlan, hogy azon hiba, melynek elkövetésére Jókait, a mindennapi élet egyszerű jeleneteire hímet varró ragyogó és a közönséges fölé hatalmas lendülettel emelő merész képzelet ragadja, a „Kőszívű ember fiai“-ban is előfordul (lásd I. kötet 92 lap), de azért a kifogyhatatlan humor, szikrázó éle, a nyelv természetessége, az irány nemessége, az irály jelessége: annyira kitüntetik a kedves olvasmányul szolgáló regényt, hogy bátran kimondhatjuk, hogy ennek szélesebb körbeni elterjedését elősegítő olcsó kiadása által a Franklin társulat jó szolgálatot tett. Az „Öt hét léghajón“ olvaű mű, a tudomány vívmányait s az Afrikáról szerzett ismereteket oly vonzó alakban közli, hogy az olvasó alig tud a könyvtől megválni. A hasznost a kellemessel nagy szerencsével egyesített eme munkát, a legmelegebben ajánljuk a serdülő ifjúsági nagyok figyelmébe, valamint a „Franklin élete“ című munkát is , úgy lévén meggyőződve, hogy a derék, kitűnő s példányul szolgálható jelesek életrajzainak olvasása, jelentékeny befolyást gyakorol az ifjak kedvező kifejlődésére. „Csokonai válogatott versei“ címen megjelent gyűjteményre az a megjegyzésünk , hogy nem ártott volna több maradandó becscsel nem biró verset kihagyni, s ezek helyett felvenni az olyat, mint a minő p. a „Reményhez“ cimű. D. Pályázat magyar férfinégyesre. Az országos magyar daláregyesület központi igazgatóválasztmánya, a folyó 1874. év Augusztus havában Kolozsvárit tartandó országos dalár- és zeneünnepély alkalmával versenyezni óhajtó hazai dalegyletek számára közös versenyműnégyesről gondoskodandó, nyilvános pályázatot nyit. A pályázat feltételei a következők: a) a szövegkölteményre nézve: 1. A megzenésítendő szövegköltemény választása, a pályázók tetszésére bizatik. A költeményiránya s hangulata azonban az ünnepélyes alkalomhoz illő legyen. 2. Alaki szerkezetére nézve lehet a költemény 4—6—8 soros versszaka, de a versszakoknak száma túlságosan sok ne legyen s azok száma 24 — 30 soron túl ne terjedjen. 3. A költemény verslábai tiszta magyar mértékűek legyenek. b) A megzenésítésre nézve: 1. A pályamű tisztán férfinégyesre írandó, minden hangszeres kiséret nélkül s vezér könyv alakban. 2. Ne strophikus, hanem szövegileg átdolgozott (durchcomponirt) legyen. 3. Főföltétel: a magyar szellem, a szabatos prozódia és a tiszta zenészeti kidolgozás. 4. A pályaművek, idegen kézzel írva s a szerző nevét rejtő szokásos jeligés levéllel ellátva — mely jelige a pályaműre is kiteendő — küldendők be , alulírott egyesületi titkárhoz (vasutca 11. sz. a.) 5) Beküldési határidő: 1874. April 7-re bezárólag. 6) A pályadíj 25 darab arany, melyet e célra a „Kolozsvári dalkör“ tűzött ki, s mely összeg az egyesület pénztárából az eredmény kihirdetése után azonnal fölvehető. 7. A pályadíj csak a célnak megfelelő, absolut becsű műnégyesnek fog kiadatni, s a pályanyertes mű az egyesület tulajdona marad. 8. Az egyesület közp. ig. választmánya, a beérkezendő művek megbirálására, pályaműbirákul: Liszt Ferencet, Erkel Ferencet és id. Ábrányi Kornélt kérte fel. Kelt Budapesten, Márc. 6. 1874. Az orsz. m. haláregylet ig. vál. meghagyásából közli: id. Ábrányi Kornél, egyes, titkár. * Március 15-kén a „Népkör“-ben szokás szerint, az idén is barátságos estély leend. * Ugyanezen emlékezetes napon az iparegylet tisztújító közgyűlést tart. * Levélszekrényeket helyeztek el a napokban különböző helyeken. Igen helyesen. Már régebben meg kellett volna tenni és pedig nemcsak a piac környékén, hanem egy kissé távolabb is. * Amint halljuk Sidoli lovartársulata, 18-kán felszedi sátorfáját és Budapestre megy. Bölcs gondolat. Szerencsés utat! * A folyó hó 5 -10 napjain megtartott sorozás alkalmával, az állítási sorozatba felvétetett: 887 egyén. Ebből I. korosztályú volt: 403, II. k.: 277,111. k.: 265. Az 1873. fősorozástól 1874. fősorozásig egy éves önkénytesekből és besorozások foly