Kecskemét, 1874. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1874-03-15 / 11. szám

— mivel a gyűlés kellő módon bejelentve nem volt — a főkapitány szétfizetett. — A király március 11-kén d. u. 1 órakor meglátogatta a betegségéből lábbadozó Deák Feren­cet. Egy negyed óráig időzött a király, mely idő alatt bizonyosan az új kabinet megalakításáról volt szó; a társalgásról azonban nem tudunk semmit. — Fiume város nevében Ciotta János po­­desta, a honvéd menház elnökéhez körlevelet kül­dött , mely a város ama hazafias határozatát tartal­mazza , hogy évenként 200 frt küld a honvédmen­­háznak. A most 1. évre eső 200 frt. mellékelve volt. Egyszersmind azt is írja, Csotta úr, hogy az alá­írási íveket kedvezően fogadták derék kikötő váro­sunk lakosai s a gyűjtések folynak. (Ellenőr) Élje­nek e derék város lakosai, kik bár nyelvre nézve olaszok, de szivök közös magyar hazánkért mindig hőn vert és ver. — A himlő, mely a székely földön, s kiválólag Vinga városában pusztít, Beregszászon és vidékén járvány alakban lépett, fel A gymnasiumban az előadások megszűntettettek. — A magyarországi tanító egyletek orszá­gos szövetségének közgyűlése ezen évben a húsvéti szünnapok alatt fog megtartatni. — Szepesi püspökké Csaszka György esztergomi kanonok neveztetett ki. Sajátságos hogy a r. kath. főpapság között alig akad egy két magyar nevű. Most szentelt ugyan fel Haynald egy olyan egyént püspökké, a kire e kifogás nem alkalmaz­ható, csakhogy az isten adta ez is: Németh (Jó­zsef). — Rabló gyilkosság. E hó 7-kén Kun­szt. Márton területéhez tartozó Mesterszállásán Balla János csárdást Andrási, más néven Téglás István cseléd megölte és kirabolta. — ,A fővárosi és vidéki ellenzéki lapok egymás után fejezik ki örömüket Kecskemét felsőke­rületének helyes választása fölött. — Félegyházán ezelőtt egy két héttel 3 ház égett le s a most lefolyt héten 3 házat gyúj­tottak fel gyújtogatok, de mind a három szerencsé­sen megmentetett, tudósítónk azon kérdést veti fel, hogy vájjon nem valami éhenkórász biztositó társu­lat munkája-e ez ? Mi nem szólhatunk a dologhoz. Miután a felgyújtott házak biztosítva nem voltak, s a tulajdonosok iránti haszuállás ezen esetekben nem valószínű. — Németország­ban a törvény ellen cselekvő püspökökre ugyancsak rosz idő jár. Ledochowszky pózeni érsek és Eberhard trieri püspök már fogva van, f. hó 18-kára pedig 39 lothringeni pap idéz­tetett a metzi fenyítő törvényszék elé, mivel a nancyi püspök államellenes pásztor levelét a tem­plomban felolvasták és részekről is lázító szónokla­tokkal kisérték. Legújabban Janischewszki püspököt ítélte el a törvényszék 300 tallérnyi (450 frt.) bir­ságra, eshetőleg két havi fogságra, a miért Schroe­­ter hittanárt egy levélben egyházi átokkal fenyegette.­­ A német szövetségi tanács jogügyi bizott­sága elfogadta a renitens papság kiutasításáról szóló törvényjavaslatot, azon módosítással, hogy az ezen törvény értelmében büntetett papok csak akkor ve­szítik el honossági jogukat, ha az internálás és kiutasítás eredményre nem vezetett. — Bismark herceg nagyon beteg. Senkit sem fogadhat el. — Spanyolország. Don Carlos kimondta, hogy, ha Bilbaót beveszi, megkoronáztatja magát spanyol királylyá. Bilbao ennek következtében igen erősen védi magát. Somostronál ütközet volt, mely­ben a köztársaságiak megverettek. Serrano az északi sereghez ment a fővezérséget átvenni. Végre Miklós is rendbe hozta nyakravalóját, megtalálta mellénye gombjai számára a megfelelő gomblyukat, felvette flakját, és hosszú hajzatát, mely rövid spanyol gallérként hullámzó körül vál­lait, meglehetős rendbe szedte — midőn egyszerre ijedve véve észre, hogy a kimondhatatlan öltöny­darabot elfelejté felvenni! Különben ő mindig ily szórakozott volt öltö­­zés közben. E reá nézve fölötte unalmas foglalko­zást rendesen félben hagyta. Most azért, hogy egy hegedűhúrt erősebben megfeszítsen, majd, hogy a fejében megszülemlett s ott kóválygó zenészi gon­dolatot valamely diribdarab, vagy hangjegy papi­rosra csak úgy hirtelenében s futólagosan feljegyezze. Gyakran két órai időt is igénybe vett, míg igény­telen öltözékével el tudott készülni. Ez alatt Giovanni egy Petrarcaféle szonetten törte fejét, melynek célja lett volna a ballerinának tudomására juttatni az ő megérkezését Ferrarába. — Az ördögbe is! A vállalkozó várakozik! kiálta fel hirtelen a halvány és hangszerét szekré­nyébe helyezte. Azután még Marcolini kisasszonynál is tisztelegnem kell, ki szinte énekel hangverse­nyemben. A mi primadonnáink véghetetlen kényes úrhölgyek! — De mikor látandom én Antoniettát — monda a pirosarcú, haskenőcs illatot árasztó, mi­közben görcsösen belekapaszkodott baráta fzakjába, hogy ez csak úgy ropogott bele. — Még ma, ha visszajövök. Addig csak írd szonetteidet! A kisasszony nagy előszeretettel visel­tetik a kellemesen hangzó dalocskák iránt. A halvány nevetve tette be az ajtót maga után. A folyosóra is kihallatszott, a­mint szavalta barátja : „Oggi e par lento Nel corso il sole. Ogni momento Mi sembra un di.“ *) Giovanni sóhajtva dőlt a divánra. Pegazusa ma szárnyaszegett volt. Kedvezőtlenül nyúlt guitarre­­ja után. Felhangolta s előjátékul néhány akkordot játszott. Csakhamar eloszoltak homloka fellegei: azon szép éjekre gondolt, a melyeket Antonietta ablakai alatt töltött. Csinos tenor hangjával azon ballettok egyikében előforduló dallamot kezdő éne­kelni , a melyekben imádott táncosnője Milanóban tetszést aratott. A nyitányt rövid ritornellával zárta be guitarreján. Már nyitva volt szája, hogy tovább énekeljen, midőn a mellékszobából, melyet csak egy ajtó választa el attól, melyben rajongónk volt, tiszta női hang hallatszott át, mely az elkezdett dallamot folytatá. Giovanni szája tátva maradt néhány percig. Félelem, öröm és meglepetés szoborrá változtaták. Mint sebzett vad rohant guitarrejával a boldog ajtó felé, a­mely mögött istennőjét vélte lenni. Ki felelhetett volna nekie más annyi olvadékonysággal? Félénken téve fülét az ajtóhoz—semmi sem moz­dult. Átnézett a kulcslyukon — sötét éj! Egy másik ballette vidor, szökdelő verse dalolásához fogott. Antoniettájának — ha ugyan ő volt — ezzel azon örömet, elragadtatást akarta kifejezni, melyet azon tudat szerzett, hogy közelében lélekzhető. Négy ütenyt énekelt el — akkor megállt. Csaknem azon pillanatban, folytatá a dallamot, a kedves hang. Semmi kétség többé — ez Antonietta volt! A dallam e szerint tenor és szoprán által fölváltva énekelte­tett. Édes párbeszéde a szerelemnek! A soprán elnémult. Giovanni útba kezdett — oly hízelgő , oly lá­gyan enyelgő dallamba — semmi felelet. Fülét az ajtóhoz illeszti. Siri csend. Végre titokteljes, alig hallható susogó hang üti meg füleit. Szorosan az ajtó mellett állt, kezében a guitárral. Testének nehézségpontja bal lábára nehezül, a jobb láb he­gyével alig érinti a padlót, térde félig meg van hajtva — szerfölött kecses állás! Szive hallhatólag dobog. A földindulás folytán remegés fut át tagjain. Az ajtóhoz kell támaszkodnia, ha állása megváltoz­tatásával zajt nem akar csinálni. — Boldogságos szűz Mária! Az ajtó enged ,­­ a szerencsétlen troubadour sehogy sem tudja az egyensúlyt helyreállítni. Az ajtó mind­két szárnya felnyílik és Giovanni guitarrejával együtt bezuhan a másik szobába, egy ifjú, elragadó szép hölgy lábaihoz, a­ki félig öltözötten egy szé­ken ül, azon szándékkal, hogy lábfürdőt vesz. Mihelyt észreveszi a szép Antonietta, az ily feltűnő, kíméletlen módon történt betolakodást, irtózatos „diavolo!“ kiáltással szökik fel székéről, villogó szemekkel ragadja fel egyik szattyán papu­csát , s dühösen lép rá az előtte álló nagy mosdó medencére, melynek tartalma az ártatlan sonette költő fejére ömlik. A szerencsétlen úgy fekszik ott, mint valamely leöntött uszkár, mely büntetéstől félvén ventve a térre és farkcsóválva csúszik úrnője lábaihoz ... Galléránál fogva megragadni, megrázni, az ajtóhoz lökni, a papucs sarkával folytonosan kalapácsolni a kalandor nedves fején — mindez cse­kélység a fekete szemű angyalnak. Mily szép ez angyal haragjában! Nem hasonlít-e a lángoló pal­­lósú Cherubhoz, ki a hívatlan tolakodót a para­dicsom ajtaján kidobja?! Giovanni érzékei kezdik működésüket fel­mondani. Sok ügygyes bajjal végre sikerül ingó tér­deinek egy ürhelyhez jutni — vizes ruhája erősen oda tapadt a sofa drága damasztjához — mintegy félálomban nyúl feje felé, mi­közben egy drága vásár a földre dönt. Mit törődik ő ezzel, hiszen ő semmivé van téve , el van sűlyedve kimondhatatlan balsorsa tengerének mélységében! (Folytatjuk.) *­ (Ma a nap pályáján Olyan lassan halad; Egész napnak tetszik Mindegyik pillanat.) A fordító. Újdonságok. Könyvismertetés. A jó könyvek kiadása által érdemeket szerzett „Franklin társulat“ ismertetés végett, a következő műveket küldte be szerkesztősé­­günkhöz, u. m. „A kőszívű ember fiai“ regény, 3 kötet. Irta: Jókai Mór, egy egy kötet ára 40 kr. Verne Gyula „Öt hét léghajón“ című műve átdol­gozva , ára 1 frt. 20 kr. „Franklin élete“ irta Mig­­net, fordította De Gerando Atilla (234 lap) ára 50 kr. „Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei“ (264 lap) ára 50 kr. Tipray „Magyar-német“ és „Német­­magyar“ zsebszótára, egy egy­ kötet ára 50 kr. Kitűnő regényírónknak „A kőszívű ember fiai“ című regénye mindazon előnyös tulajdonsá­gokban bővölködik, a­melyek az olvasmány ked­vessé , vonzóvá, érdekessé tételére megkívántatnak. A regény meséje, az esemény­ gazdag forradalmi korszakból van véve, írónk céljához képest, a forra­dalomnak csak azon eseményeit rajzolja ugyan, a­melyeknek a regénycím­ részesei, a Baradlay-testvé­­rek is tényezői s részesei valónak vagy a melyek ezekre befolyással voltak, de azért e néhány vonás­sal oly képet ad Jókai, mely az akkori hangulat­nak s állapotoknak valódi tükör képe. A regény alakjai a mellett, hogy a természetesség jellegével dicsekedhetnek, az életből vétettek, jellemben s az ebből folyó cselekvés mód s cselekvésben a legna­gyobb változatosságot tüntetik fel. A magyar jelleg­nek , jellemnek s a magyar életnek nem egy hűt kifejezésével találkozunk itt. Tagadhatatlan, hogy azon hiba, melynek elkövetésére Jókait, a minden­napi élet egyszerű jeleneteire hímet varró ragyogó é­s a közönséges fölé hatalmas lendülettel emelő merész képzelet ragadja, a „Kőszívű ember fiai“-ban is előfordul (lásd I. kötet 92 lap), de azért a kifogy­hatatlan humor, szikrázó éle, a nyelv természetes­sége, az irány nemessége, az irály jelessége: annyira kitüntetik a kedves olvasmányul szolgáló regényt, hogy bátran kimondhatjuk, hogy ennek szélesebb körbeni elterjedését elősegítő olcsó kiadása által a Franklin társulat jó szolgálatot tett. Az „Öt hét léghajón“ olvaű mű, a tudo­mány vívmányait s az Afrikáról szerzett ismereteket oly vonzó alakban közli, hogy az olvasó alig tud a könyvtől megválni. A hasznost a kellemessel nagy szerencsével egyesített eme munkát, a legmelegeb­ben ajánljuk a serdülő ifjúság­i nagyok figyelmébe, valamint a „Franklin élete“ című munkát is , úgy lévén meggyőződve, hogy a derék, kitűnő s példányul szolgálható jelesek életrajzainak olvasása, jelentékeny befolyást gyakorol az ifjak kedvező ki­fejlődésére. „Csokonai válogatott versei“ címen megjelent gyűjteményre az a megjegyzésünk , hogy nem ártott volna több maradandó becscsel nem biró verset kihagyni, s ezek helyett felvenni az olyat, mint a minő p. a „Reményhez“ cimű. D. Pályázat magyar férfinégyesre. Az orszá­gos magyar daláregyesület központi igazgatóválaszt­mánya, a folyó 1874. év Augusztus havában Kolozs­várit tartandó országos dalár- és zeneünnepély al­kalmával versenyezni óhajtó hazai dalegyletek szá­mára közös versenyműnégyesről gondoskodandó, nyilvános pályázatot nyit. A pályázat feltételei a következők: a) a szövegkölteményre néz­ve: 1. A megzenésítendő szövegköltemény válasz­tása, a pályázók tetszésére bizatik. A költemény­­iránya s hangulata azonban az ünnepélyes alkalomhoz illő legyen. 2. Alaki szerkezetére nézve lehet a költemény 4—6—8 soros versszaka, de a versszakoknak száma túlságosan sok ne legyen s azok száma 24 — 30 soron túl ne terjedjen. 3. A költemény verslábai tiszta magyar mértékűek legye­nek. b) A megzenésítésre nézve: 1. A pá­lyamű tisztán férfinégyesre írandó, minden hang­szeres kiséret nélkül s vezér könyv alakban. 2. Ne strophikus, hanem szövegileg átdolgozott (durchcomponirt) legyen. 3. Főföltétel: a magyar szellem, a szabatos prozódia és a tisz­ta zenészeti kidolgozás. 4. A pályaművek, idegen kézzel írva s a szerző nevét rejtő szokásos jeligés levéllel ellátva — mely jelige a pályaműre is kiteendő — küldendők be , alulírott egyesületi titkár­hoz (vasutca 11. sz. a.) 5) Beküldési határidő: 1874. April 7-re bezárólag. 6) A pályadíj 25 darab arany, melyet e célra a „Kolozsvári dalkör“ tűzött ki, s mely összeg az egyesület pénztárából az eredmény kihirdetése után azonnal fölvehető. 7. A pályadíj csak a célnak megfelelő, absolut becsű műnégyesnek fog kiadatni, s a pályanyertes mű az egyesület tulajdona marad. 8. Az egyesület közp. ig. választmánya, a beérkezendő művek megbirálá­­sára, pályaműbirákul: Liszt Ferencet, Erkel Ferencet és id. Ábrányi Kornélt kérte fel. Kelt Budapesten, Márc. 6. 1874. Az orsz. m. halár­­egylet ig. vál. meghagyásából közli: id. Á­b­r­á­n­y­i Kornél, egyes, titkár. * Március 15-kén a „Népkör“-ben szokás szerint, az idén is barátságos estély leend. * Ugyanezen emlékezetes napon az ipar­egylet tisztújító közgyűlést tart. * Levélszekrényeket helyeztek el a napok­ban különböző helyeken. Igen helyesen. Már régeb­ben meg kellett volna tenni és pedig nemcsak a piac környékén, hanem egy kissé távolabb is. * A­mint halljuk Sidoli lovartársulata, 18-kán felszedi sátorfáját és Budapestre megy. Bölcs gondolat. Szerencsés utat! * A folyó hó 5 -10 napjain megtartott so­rozás alkalmával, az állítási sorozatba felvétetett: 887 egyén. Ebből I. korosztályú volt: 403, II. k.: 277,111. k.: 265. Az 1873. fősorozástól 1874. fősoro­zásig egy éves önkénytesekből és besorozások f­oly­

Next