Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1874-09-27 / 39. szám
Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉT“ című hetenként egyszer megjelenő politikai és társalmi lap október-decemberi folyamára. Előfizetési ár: vidékre postán, vagy helyben házhoz küldve december végéig t frt. 50 kr. Hogy a lap jövő negyedévi első számát is már pontosan szétküldhessem, kérem a tisztelt közönséget, különösen pedig azon elvtársakat, kik a lap föntartásához eddig épen semmivel sem járultak, méltóztassanak előfizetéseik megújítását, illetőleg megrendeléseiket mielőbb eszközölni. Az előfizetések a „Kecskemét“ kiadó hivatalába (Budai nagy utca 187 sz. a.) intézendők. Kiadó. Hét év után. Kossuth Lajos mondá az 1848-ki nemzetgyűlés amaz örökké emlékezetes ülésén, melyen a kért pénz és haderő egyhangúlag megszavaztatott, hogy: „a kinek keze egy nemzet zsebében van, és annak ereje felett rendelkezik , az annak a nemzetnek ura.“ — Jelezni akarta vele az állami önállóság és függetlenség azon két atributumát, mely felett alkuba bocsátkozni nem szabad. Minden egyéb csak e kettőnek appendixe. Mert a mely államnak önálló és rendezett pénzügye van, nem kell annak a kereskedelmi, ipar, közlekedés stb. ügyekben, melyek az anyagi jóllét felvirágoztatására közvetlenül befolynak , önállóságot koldulgatni; és ha nemzeti hadsereggel rendelkezünk, nem szükséges a külügyekbeni sokszor csak látszatos befolyásért esedezni, hanem ha nem akarnánk is olykor befolyni, döntő szavazatunkat bizony ki fogják kérni, nehogy hadsereg és pénz, azaz gazda nélkül számoltak légyen. Örömmel mondhatjuk, hogy e két függetlenségi kellék védelmében még fel nem adatott, és visszaküzdésében azután soha nem lazuló egyetértéssel jártak el a hazafias ellenzék különböző árnyalatai hét hoszszú év igen sokszor nehéz küzdelmei alatt. Hét év! Gazdag a csalódásokban, de végtelenül gazdagabb a tanulságokban. Amiről hét év előtt és alatt a parlament falain belül elvi csatákban az ellenzék a kormánypárt csökönösségét meggyőzni nem bírta, ugyanarra kezdi megtanítani a jobboldalt maga az idő, melyben a közélet eseményei természetesen fejlődnek, melyet tévokoskodással ferde útra vezetni lehetetlen. Hasztalan mondta az ellenzék: teremtsünk önálló magyar pénzügyet, nehogy tönkre menjen az ország anyagi jövője. Nem! Nekik kellett a krach! Hasztalan mondta az ellenzék: alakítsunk magyar hadsereget, hogy a nehéz napokban legyen mire bizton számítani. Nem! Azt mondták: nem kell külön hadsereg, mert az a magyar államot egymagára megvédeni gyenge; nem kell külön vezénynyelv, mert gátolja és kockáztatja a hadsereg egységes működésének sikerét ; nem kell külön administrate, mert az egységes olcsóbb, és az állapotoknak jobban megfelel. Sőt végül Kerkápoly furfangos logikája a legitimitást is kipréselte ezen egységes hadsereg védelmére, állítván, hogy ennek törvényszerű létesítése azon időtől datálódik, midőn az osztrák ármádia részére az első újoncot kötéllel fogni megengedte az ország. Pedig hát tudjuk, hogy Magyarországnak önálló, történetileg fejlett, tehát legitim hadserege a nemesi felkelő seregvolt. Igaz, hogy ezen intézmény idővel az álandó hadakkal szemben régi szervezetével célszerűtlennek bizonyult, de ez szükségképen nem azon következtetést vonja maga után, hogy tehát törüljük el végleg, és mondjunk le az önálló nemzeti hadról, hanem, hogy ugyanolyan önálló nemzeti haderőt állítsunk helyette a célnak megfelelőt. Különben e haderőnek restaurátiója szükségképen bekövetkezett az által, hogy az 1847/8-ki országgyűlés a nemesi kiváltságot, melyen alapult, megszüntette. És pedig mert aképpen szüntette meg, hogy a nem nemest is nemessé emelte, következik, hogy most már nem az egész nemzet lett zsoldos haddá, melyhez eddig a jobbágyok soroztattak, hanem nemzeti önálló haderővé kellett emeltetni, milyen eddig a nemességé volt. Szóval miként a rendi gyűlés képviseletévé változott, a nemesi felkelő seregnek magyar hadsereggé kellett átalakulnia úgy, amiként az 1848/9-ben történt. Hanem hát hiába volt minden. Az erőszakolt állapotokat természetes helyzetté kellett okoskodni, törvényesíteni kellett a kriegsministériumot, és gyávának kellett kiirtetni a nemzetet, hogy önmagát védeni gyönge, a nemzetet, melynek hadi erényeit és dicsősségét még ellenségei is elismerték, a nemzetet, melynek huszárja a világ első katonájává lett, s mintául szolgál a continens rendezett hadseregei számára! Hogy az egységes hadsereg mennyire nem felel meg a terüzet kívánalmainak, s annak törvénybe iktatása igen is élénken emlékeztet a róka és szöllőfürt ismeretes meséjére, (a mesében: mert nem érlek el, tehát savanyú vagy és nem kellesz, — itt, mert nem bírlak elmozdítani, tehát rád fogom, hogy én állítottalak ide és azért kellesz), érezte a kormánypárt, midőn a jelenlegi honvédség felállítását eszközölte. Azt hitte, hogy ez népszerűségét, eljárásának hazafias színezetét megmenti, pedig elveinek, eljárásának legékesebben szólló, csalhatatlanul mert élő példákkal érvelő kritikusát teremtette meg. Öt éve múlt, hogy e honvédség született, a folyó év őszén lépett fel először nagyobb számmal és nyilvánosan, gyakorlataival a legfőbb hadúr teljesen megelégedett, egyenlő színvonalra helyezte a közös ármádiával. Ezek tények. A honvédség tehát kevesebb kiadás mellett, több harcost és jobban kiképez, mint a sorhadsereg. Sőt az együttes működésnél az is bebizonyult, hogy a vezénynyelv kettőssége a közös működés elé a legparányibb akadályt sem gördít, mit a kormánypártnak is előre kellett tudnia, különben nem állította volna fel a külön nyelvű honvédséget. Ha pedig a honvédség kevesebb kiadással több harcost jobban és gyorsabban képez, mint a közös hadsereg örökké éhes Molokja, — önkénytelenül kérdezzük azért: Minek hát nekünk közös hadsereg!? / / II. évfolyam. Kecskemét, 1874. Szeptember 27. 39. szám. Megjelen SS § Előfizetési díj: $ minden Vasárnap. _____. ans« «Mi ___________- ÜL ——_ Egész évre . 5 frt kr. 1FBflOMF ff fiüÉ?Ifi SSrl.::| * s®«' Jicudlklj Ifi fj 1. ■ 14 ultiét . [] hüvejk tér egyszer Szűcs Ferenc, u igtatva 17, kétszer: 13. Politikai és társalmi hetilap. “ro~18kr' iíS lete átellenében. az új Bélyegdíj: 30 kr.°i8r ^8^==... A kecskeméti lövészegylet alapszabály-javaslata. (Vége.) A pénztárnok hatásköre. 14. §. A pénztárnok felelősség kötelezettsége alatt kezeli a befolyó pénzösszegeket, beszedi a tagdíjakat s minden jövedelmeket, — kifizeti a pénztár terhére utalványozott összegeket, — a választmánynak a bevételek és kiadásokról koronkénti kívánatra számot ad. A jegyző kötelessége. 15. §. A közgyűlés s az igazgató választmányi jegyzőkönyveket vezetni, hivatalos irományait rendben, a tagok névjegyzékét nyilvántartja, és hivatalos kiadványait teljesíti. Az ügyvéd kötelességei. 16. §. Peres és jogügyletekben az egyletet a bíróság előtt képviseli, szerződvényeket, peresirományait s okmányait szerkeszti. Az igazgató választmány hatásköre. 17. §. Az egylet ügyeit minden a közgyűlésnek fenn nem tartottakon kívül az egylet tisztviselőivel együtt vezeti és pedig: a) a tagok felvétele felett titkos szavazattal határoz; — b) határoz a közgyűlés megtartásának napja iránt; — c) a pénztárnoki számadást megvizsgálja, s jóváhagyás és a számadás fölmentetése végett a közgyűlésnek beterjeszti; — d) a tagságból a kizáratást a 8 §. b) pontja értelmében a közgyűlésnek beterjeszti; — e) halasztást nem szenvedő esetekben rend