Kecskemét, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1876-07-02 / 27. szám

1876. — 27. szám. Törvényhatósági rendes közgyűlés. 1876. junius 22-dik és 23-dik napjain. Főispán Kiss Miklós úr .A gyűlést 9 óra­kor megnyitván, polgármester Bagi László úr a f. é. márc., ápril és május havi ügy­forgalomról és a márc. hó 9-kén s követ­kező napjain tartott közgyűlés óta előfordult nevezetesebb eseményekről, jelentését kö­vetkezőkben terjeszté elő: u. m.: A március havi rendes közgyűlés óta sürgősebb ügyek elintézése végett, kétrend­beli rendkívüli közgyűlés tartatott; u. m. ápril 14-ik és május 6-kán. A 3 havi ügyforgalom következő volt: 1. Marc.­huban iktatóba adatott 781 ügydb. 2. April „ „ „ 836 „ 3. Május „ „ „ 952 Összesen: 2569 ügydb. Elintéztetett: a) 1 rendes s 2 rendkív. közgyűl. 76 db. b) 31 tanácsülésben.................... 732 „ c) ülésen kívül.............................. 1685 „ Összesen: 2493 db. Maradt tehát hátralék , 76 , melyek legnagyobb része közgyűlési tárgy lévén, a mai közgyűlés elé terjesztetik. Elnöki igtatóba adatott s elintéztetett 15 ügy db. A személy és vagyonbiztonság e 3 hó alatt városunk határaiban megháborítva nem volt. A közegészségi állapot márc és ápril hó­napokban teljesen kielégítő, május hónap­ban pedig anynyira kedvező volt, hogy ha­sonló egészségügyi viszonyok már évek óta nem észleltettek , ugyanis : Márc. hónapban a halottak száma 125, ápril hóban 113 , máj. hóban pedig csak 100 volt. A hasznos házi állatok közül márc. hó­napban a lovaknál 2 valódi és 3 gyanús rü­­hességi eset fordult elő. Ápril hóban szinte a lovaknál 19 rüh és 1 takonykór­eset ta­­pasztaltatott, mely utóbbi állat megsemmi­­síttetett. Május hóban ugyancsak 1 taknyos­­sági kóreset fordult elő. A többi állatoknál ragályos vagy járvá­nyos betegség nem észleltetett. F. hó 15-kén azonban az állatorvosi hi­vatal , a rendőrkapitányi hivatalnak bejelen­tetett , hogy Bugac pusztán , Sáfár Lőrincz gulyájában, a ragályos száj- és lábfájás kiü­tött; minek folytán a szabályszerű óvintéz­kedések azonnal megtétetvén, az illető mi­­nistérium és szomszédos törvényhatóságok is értesíttettek. A pénztárak forgalma mondott 3 hónap­ban következő volt: I. A házipénztár bevé­tele összesen.................... 103484 frt. 74 kr. A házipénztár kiadá­sa összesen..................... 103453 frt. 20 kr. Pénztár maradvány: 31 frt. 54 kr. II. Az adópénztárak bevétele: a) Kecskemét adóközségből 26357 frt. 02 kr b) Bugaczmonostor 2­4762 frt. 43 kr. c) A város, mint erkölcsi test: 6404 frt. 21 kr. d) Fényűzési adóba 472 frt. 62 kr. összesen: 37996 frt. 28 kr. Ezen összegek a kir. adópénztárba áta­dattak. A város közönség tulajdonához tartozó erdőkben, sétaterek, utcák és országutak mellékein elültettetett a­z. év tavaszán a) Akáczfa............................... 90180 szál b) Erdei fenyő.......................... 12000 „ c) Nyárfa.............................. 2500 „ d) Fűzfa.................................... 2000 „ e) Utcákon, sétatereken és utak mellékein nagyobb fák . . 2360 „ Összesen 112040 és ez mind a városi közönség faiskoláiból került ki. Ezeken kívül a kálvária téren , külső sé­tányon és törvényszéki épület udvarán elül­tettetett a műkertből 174 száll díszfa és 80 db. cserje. Az ültetések kerültek 1334 fr. 40 krba. Az időközben fölmerült nevezetesebb ese­ményeket és lényegesbb mozzanatokat kö­vetkezőkben terjeszti elő: Még a Duna kiáradása által okozott rendkívüli csapás fájdalmai nem is enyhül­tek , midőn már a Tisza, Körös­, Maros stb. folyók kiáradásai mértek újabb csapásokat az azok közelében fekvő községekre, sőt városi közönségünknek felső alpári és pusz­taszeri birtokait is annyira fenyegette a Ti­sza árja, hogy csak a legnagyobb erő­meg­feszítéssel és tetemes költséggel lehetett azokat a veszélytől megmenteni. Polgármester úr , valamint a Duna vize által károsultak különösen Kunszentmiklós és Szabadszállás városok segélyzetére, úgy a Tiszaalja által legnagyobb mérvben meg­­károsult Csongrád szomszéd város lakossá­gának segélyzete iránt, a mint arról érte­sítve lett, azonnal minden szükséges intéz­kedést megtett.­­ Lakosságunkat adakozás­ra felhíván, a begyült élelmi­szereket s készpénzbeli adományokat rendeltetési he­lyükre elkü­ldötte, melyek következőkből állottak : u. m. 1. kenyér 276 db., 2. szalonna 123 font, 3. búza 1 Va zsák, 4. kukorica 2­/2 zsák, 5. kása 5* 1/2 véka, 6. burgonya 10 zsák, 7. bab 2Va véka, 8. liszt 1 zsák, 9. Tarho­nya 1 véka, 10. füstölthús 10 db., 11. só 50 font, 12. készpénz 64 frt. 28 kr. és a 1. hónapban Kabók Károly adóhivatalnok által beküldött 2 frt. A városi közönség felső alpári birtokán levő tiszai védgátak javítása és megvédésére, azonkívül, hogy az alpári és szentkirályi lakosok közmunka tartozásaikból felhasz­náltatott 665 igás és 720 kézi napszám, még 885 frt. 52 kr. adatott ki és 4000 kéve rőzse s néhány kúp gyékény használtatott fel. Ezek megtérítés, illetőleg beszámítás végett, a tiszaszabályozási társulat részbi­­zottságának általa bejelentettek. A pusztaszert fenyegető vízár megaka­dályozására pedig, azonkívül, hogy az ot­tani közmunka mind felhasználtatott, még mintegy 100 frt. költség is tétetett. A belügyminiszer úr felhívása folytán általa eszközlött segélygyűjtés eredményéből, a bemutatott gyűjtőívek szerént, a 11 ti­zedből összesen befolyt 1,180 frt. 87 kr.— A „Kecskemét“ c. lap szerkesztősége által beküldetett: 33 frt. 12 kr. Összesen 1213 frt. 97 kr. — Mely összegek általa azon rendben és időben , a mint azok hozzá be­folytak, a városi tanács rendelkezéséig, a helybeli takarékpénztárba helyeztettek el. Mély fájdalommal említi fel azon rend­kívüli csapást, melyet a Május 20—21-ei fagy az ország legnagyobb részén, de kü­lönösen városunk határában okozott, mely nemcsak szőllőskerteink minden termését és gazdag gyümölcsöseink legnagyobb részét semmisítette meg, hanem még gabonatermő földjeinken és rétjeinken is tömérdek káro­kat okozott; mennyiben a kapás vetemé­­nyek és rozsvetések legnagyobb részét, a tisztabúza, tavaszi és a szénatermés igen jelentékeny részét tönkre tette. ő ezen csapásról a földmivelési miniszer urat azonnal táviratilag tudósító és a városi tanács útján intézkedett, hogy adóleengedés tekintetéből a kár mérve, a törvényben elő­írt módon, megbecsültetvén: a pénzügy­mi­­nistériumhoz fölterjesztessék. (Folytatjuk.) vonalon, a világon legkényelmesebb s dí­szesebb kocsikon s a legbiztosabb úton és a legelragadóbb szépségű változékos úton fut oly sebesen, hogy az út mellett álló testvérét meg nem ismerhetné. Pittsburgot, ezt a 90 ezer lakossal biró, kőszénnel s petróleummal kereskedő füstös várost le nem irom, mert bár vidéke, szép fekvése s gyárai maguk megérdemelnék, hogy az, utas oda kiránduljon, én ezen kirándulást a környékén levő sok kőszén bányák s pet­róleum források és kutaknák­ roppant ki­terjedésű üzlet megnézéséért ajánlom. Pitts­­burgnak a kőszén-kereskedés évenként mint­egy 25 milió frtot hoz be, pedig mázsáját csak 20 kron adják. — Petróleum finomító a városban van 58, az ezekbe — azaz csak épületekbe és gépekbe — befektetett tőke mintegy 20 milió frt.; az olajtartók és szá­lító hajókba fektetett 12 milió frt. Az olaj­ból bevett pénz évenként mintegy 22 mi­lió frt. Minthogy most már a „csendes tengeri,“ a világon leghosszabb „vasút“-on van uta­zóm , záduljon el egyúttal az aranynyal bő­­völködő, termékeny vidékű California fővá­rosába , a csendes-tenger­parton, San­ Fran­­ciskóba, mely New­ Yorktól 700, de Pitts­­burgtól csak mintegy 600 ne­mföldnyire van. 7—8 nap alatti futása alatt a földgömb '/8 részén átutazva a legregényesebb vidékeket fogja látni, a még vadon élő indiánok „vig­­vám“-jait s azoknak buffaló vadászati nagy mezőségeit; a szaharai pusztához, s köves arábiáéhoz hasonló kopár vidéket, a hóval borított tetejű hegyeket; a termékeny „Utah“ territóriumot, s benne a Mormonok (több nőtartást megengedő vallásúak) székvárosát, „Saltlake City“-t (mond Szaltlék Sziti , Sós­­tó­ város,) a mellette terülő hasonnevű nagy­tótól ; látni fogja a buja növényzetű Califor­­niát, a gazdag San­ Franciscó várost, s az abban megtelepedett sok chinait, és a nagy Csendes-tengert. A hosszú vasúti utazástól az utas ne féljen , mert ott nem szorítják őt be tyúkketrec nagyságú „coupé“-ba, mely­ben a mozdulhatlanságig összeszorítva, a pi­pafüsttől majd megfullad, lábai a hosszú zsu­­gorgástól görcsöt kapnak, nyáron majd el­olvad , télen majd megfagy, ha belső része rendetlenségben van, a szorongatás és ag­godalom kínjainak van kitéve. Az amerikai vasúti kocsik hoszabbak mint az európaiak s rajtok csak egy nagy, 8 — 9 láb széles és 9 láb magas szellős terem van, melyben az 50 utas két adalt párosával veres bár­sonynyal borított kényelmes töltött székeken ül, közepén végig járással. Minden kocsi végében van egy félre vonulásra való szo­­bácska, egy váró szobával, van jéggel fris­sített ivóvíz csapon.­­ A kocsik végein levő ajtók az utasokra rá nem záratnak, azért az utas a vonaton, futás közben is végig sé­tálhat, rokonait, barátjait felkeresheti s azokkal útközben társaloghat, a dohányzó szobába mehet stb. A hosszú útra szánt vonatokon vannak társalgó,­ dohányzó- és alvó teremek, a Californiába menőkön pe­dig — miután azok a települt részt elhagy­ják , hol városok, faluk, étteremek nincse­nek — van a vonaton konyha és étterem is. Ily kocsikon utazva, ne borzadjon utazóm a hosszú utazástól. — Ha menet C­i­n c­i­n­a­­tin és St. Louis-n keresztül ment uta­zóm , ajánlom neki, hogy visszajövet vegye útját a harmadéve leégett s hamvaiból phoe­­nix-ként feltámadt, most még szebb, bámu­latos gyorsasággal növő, Éjszakamerika leg­szebb , főkép gabonával kereskedő városá­nak Chicagónak (mond C­s­i­k­a­g­ó), mely a 78 n. mföld hosszú, 9—17 n. mföld széles, 900 láb mély kis tenger nagyságú Michigan (mond Micsigen) édesvizű tó nyugati partján terül el, melynek 1840-ben még csak 4,853 lakosa volt s most több van 300 ezernél, hajón kereskedése majd akko­ra már, mint New-Yorké. Sok érdekest sőt bámulatost mondhatnék ezen városról, de az ezen cikknek engedett tér és idő azt nem engedi. De mégis meg kell említnem egyet, mely az éjszakamerikaiak merész­tervezéséről , vállalkozási szelleméről, ügyes­ségéről s kitartásáról tesz tanúságot, s ez, a következő, Chicago a hason nevű folyócska torká­nál oly lapos téren épült, hogy ez a tó vízszínénél csak 5 lábbal van magasabban. Ezért 1856-ig a házak alatt pincék nem lehettek; az utcák vizének jó lefolyást adni nem lehetvén, a tavaszi és őszi nagy esőzé­sekkel azok csaknem járhatlanokká lettek. Nem volt mást mit tenni, mint mérnöki terv szerint az utcákat.2 —6 lábbal feljebb emelni. Úgy de ha az utcákat emelték, az épületeket is azokhoz kellett emelni. Ezt meg is tették. Utcákkal környezeti egész ház-csoportokat emeltek fel, anélkül, hogy egy fal megrepedt, egy ablak üveg kitört volna, sőt hogy az azokban levő üzlet meg­szakadt volna, hogy a lakók kiköltöztek volna. A többek között egy oly 320 láb ol­dalú négyszög épület csoportott emeltek fel, melyben volt egy fehér márvány falú öt emeletes épület, másik egy négyemeletes, harmadik egy öt emeletes és egy fehér már­vány­ falú nagy banképület, melyek alatt 13 első osztályú drága boltok voltak. A nélkül, hogy a lakókat, a kereskedőket, vásárlókat s járó­kelőket csak egy órára is háborgatták volna a vállakozók, az egész 100 ezer m­á­­zsányi terhű épületeket együtt 5 láb 8 hü­­velyknyire felemelték. Az emelés előtt még a járdákat is az épületekhez a kép­erősítik, hogy azok együtt emelkedtek. Az emelés történt 6000 darab, 3 hüvelyk átmérőjű vas csavar segítségével, melyek mindegyikén a melléjük rendelt 6000 ember, az adott jelre­­/4-et fordított, míg az egész 5 láb 8 hü­velyre volt emelve. Ekkor alá ideiglenes tar­tók tétettek, míg a kőmívesek az egész alá­falazást bevégezték. Az egész munka 4 hé­tig tartott. Ehez hasonló bámulatos munká­nak én is voltam szemtanúja New­ Yorkban. A kereskedési forgalom nagyobbodása kí­vánta , hogy egy 50 láb széles utca, 80 lábra szélesbíttessék. Ezen szélesbítés követ­keztében az eleső házak kisajátíttattak a város által; a többek között egy sarkon levő 30 láb széles egy emeletes új tégla épület. Ezen ház tulajdonosa a szeződéskor egy­szersmind megvette a várostól az elpusztí­tandó háza anyagát. Ekkor ő megvette a háza mellett, a kereszt utcában 30 láb szé­les telken levő roskadt zsinder tetejű, rok­kant falu házat potom áron, ezt elpusztíttatta, azon egy szilárd pincét csináltatott; mikor az készen volt, az utcába esett házát, úgy mint volt a földről fölemelvén , az elkészített pince fölé vitette, ott azt két ölre felemel­tette s alá földszínen egy szép boltot csinál­tatott , az ez előtt jelentéktelen háza na­gyobbá, tízszeres értékűvé lett. Chicagót elhagyva menjen az utazó az 51 n mföld hosszú, 7—14 n­­mföld széles és 270 láb mély szinte édes vizű Erie (mond Iri) tó partján fekvő Toledo, Ki­e­­v­e­­­a n d (mond Klivlendj és Buffalo nagy, szép kereskedő- és ipar­vörösökön keresztül vonuló, érdekes gyönyörű kilátást nyújtó vas­úton , a világhírű Niagara zuhataghoz, melyeket szívemelő ünnepélyességekre készí­tett ; valamint az aranyműves a szentség­tartót csak távolról imádja, melynek zo­máncát és ékköveit pedig ő rendező egy­­gyé. — A gazdagoknak a palota kulcsaival átadja az építész annak minden kényelmét és pompáját, a­nélkül, hogy abból valamit élvezne. Nem kell-e ily módon a művészet­nek a művésztől mindinkább eltávoznia, ha a mű, mint egy kiházasított gyermek , nem hat többé vissza az atyára? és mennyire elő kellett mozdítani maga­ magát a művé­szetnek , midőn csaknem egyedül arra lett hivatva , hogy foglalatoskodjék azzal, a­mi mindenkié, tehát a művészé is: a nyilvá­nossággal.“ „Oly örömest pillantunk a jövőbe, mivel a bizonytalant, mely benne ide-oda lebeg, csendes vágyaink által úgy szeretnénk a mi előnyünkre jelenvalóvá tehetni.“ „Nem igen találjuk magunkat valamely nagy társaságban ezen gondolat nélkül: az esetlegesség, mely ily sok személyt össze­gyűjtött , a mi barátainkat is kell, hogy ide hozza.“ „Ha még oly visszavonulva élünk is, mielőtt észrevennénk, már adósakká és hi­telezőkké lettünk.“ „Ha valakivel találkozunk, ki nekünk hálával tartozik, ez mindjárt eszünkbe jut. Hányszor találkozhatunk valakivel, kinek mi tartozunk hálával, a­nélkül, hogy arra gondolnánk.“ „A közlékenység természet, a közlötte­­ket helyesen fölfogni műveltség.“ „Senki sem fogna társaságokban sokat beszélni, ha tudná magáról, mily gyakran félreért másokat.“ „A­ki mások előtt sokáig beszél egye­dül , a­nélkül, hogy a hallgatóknak híze­legne, elenszenvet ébreszt.“ „Ellenmondás és hízelgés, mindkettő ha­szontalan szószaporítás.“ „A legkellemessebb társaságok azok, melyekben a tagok kedélyes tiszteletadással viseltetnek egymás iránt.“ „Az emberek jellemeiket leginkább az által tüntetik föl, a­mit nevetségesnek ta­lálnak.“ „A nevetséges erkölcsi ellentétből ered, a­mely ártalmatlan módon az érzékekkel összeköttetésbe hozatik.“ „Az érzéki ember gyakran ott is nevet, a­hol épen semmi nevetni való nincs. Bár­mi izgatja is föl , benső érzülete napvi­lágra jő.“ „Az értelmes ember majdnem mindent nevetségesnek talál, az okos csaknem semmit.­­„Egy idős embernek rész néven vették , hogy még fiatal nők után járt. Hisz ez az egyetlen eszköz a megifjodásra, viszonzá ő, arra pedig ki ne törekednék.“ „Eltűrjük, hogy hibáinkat szemünkre vessék , hogy érte büntessenek; béketűrés­sel elviselünk miattuk némi szenvedéseket is, de türelmetlenekké leszünk, ha azt akar­ják , hogy egészen lemondjunk róluk.“ „Bizonyos fogyatkozások szükségesek az egyesek lételéhez. Kellemetlen lenne ránk nézve , ha régi barátaink bizonyos sajátsá­gaikról leszoknának.“ „Miféle hibákat szabad megtartanunk sőt ápolnunk ? Olyanokat, melyek másokra nézve inkább hízelgők, mint sértők.“ „A szenvedélyek hibák vagy erények, csakhogy fokozva.“ „Szenvedélyeink valóságos Phőnixek. A­mint a régi elhamvad, annak hamujából tüstént kiemelkedik az új.“ „Nagy szenvedélyek, reménynélküli be­tegségek. A mi meggyógyíthatná, épen az teszi őket veszélyesekké.“ „A szenvedély növekszik vagy enyhül a bevallás által. Talán semmiben sem volna I kívánatosabb a középút, mint a bizalom és a elhallgatásban azok iránt, kiket szeretünk.“ „Inkább eltűrjük a kényelmetlent, mint a jelentéktelent.“ „A jelentékenyt mindenki óhajtja, csak ne legyen kellemetlen." „Az embereket nem akkor tanuljuk is­merni , ha ők jönnek hozzánk; nekünk kell őket felkeresni, ha tisztába akarunk velük jönni.“ „Nagyon természetesnek találom, hogy a látogatókon mindig találunk valami meg­róni valót, hogy felölök, ha eltávoztak, nem a legkedvezőbben ítélünk, mert hisz úgy szólva jogunk van, őket a magunk mér­téke szerént mérni.­­ Öntudatos és méltá­nyos emberek ily esetben alig is tartóztat­ják magukat élesebb bírálattól.“ „Ha ellenben mi voltunk másoknál, lát­tuk őket környezetük és szokásaikkal, szük­­ségképein és kikerülhetlen állapotukban, a­mint munkálkodnak és rendelkeznek,­­ak­kor már éretlenség és rosszakarat kell hozzá, azt nevetségesnek találni, a­minek előttünk többféle tekintetben tiszteletre méltónak kel­lene föltűnni.“ „KECSKEMÉT.“ Utazás Californiába s vissza. — László Károly. — Hagyjuk el ezen déli vidéket , menjünk vissza Philadelphiába, honnan az utazó, amint ideje, kedve, s erszénye engedi tehet ki­rándulást , mindenüvé vasúton. — Elrándul­­hat az onnan 83 ne­mföldre eső Pitts­­burgba 20-frtért 10—11 óra alatt, mely Julius 2. Újdonságok.­ ­ Beküldetett szerkesztőségünkhöz a kecskeméti rom. cat. főgymnasium 1875 — 6-diki tanévi „Tudosítványa.“ A füzet ele­jét egy történeti értekezés foglalja el, Kö­­vessy Kálmán tanártól. Működő tanárok száma volt 15, tanulók száma 239, tehát a múlt évi számhoz képest szaporodás mutatkozik. A tudósítvány ismerteti a pályakérdéseket s pályázati eredményeket, segély és ösztön­díjakat. A tanodai segédszerek, szerelvé­nyek és az ifjúsági könyvtár, részint aján­dékozás részint vétel útján szaporodott. A jövő tanév Szeptember hó 1-én veszi kez­detét.

Next