Kecskemét, 1877. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)
1877-10-14 / 41. szám
DV. évfolyam. Kecskemét, 1877. Október 14 41. szám .Megjelen minden Vasárnap. berlini toestvidéki vwtl. Kora * lap szellemi és anyagi részét illető küldemények intézendők . Hildai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. Ukr. Félévre . . S „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 * Egy hónapra — „ 60 „ Egyes szám ára: IS kr . O Hirdetés díjak: Magánhirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ S-szor „ • • 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. Bélyegdíj : minden iktatásnál külön 30 kv. társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap■ Még egyszer a fogyasztóegyletről. Végre valahára sok tengődés és nyűűglődés után oda jutottunk , hogy az alakuló gyűlést megtarthatjuk. Körülbelül 200 aláíró bizonyságot tesz arról, hogy a fogyasztóegylet eszméje nálunk pártolásra talál. De bátran állíthatom, miszerint vannak még legalább ötszázan, kik csak azt várják, hogy az egylet megkezdje működését, és tagjai lesznek ők is. Én részemről nem tartom ugyan helyén az óvatosságot ott, ahol semmi áldozat , semmi kötelezettség sem igényeltetik. Aláírásunkkal csupán azt nyilvánítjuk, hogy a fogyasztóegylet eszméjét helyesnek, ezen az alapon kivihetőnek találjuk, és az általa nyújtott előnyökben részt óhajtunk venni. E szerint a habozás csak saját erszényünk ellen elkövetett bűn. Több részvét mellett az egylet már eddig régen megkezdhette volna működését, és már élveznénk jótékony hatását. Eme habozók azonban az egylet létrejövetelét csak késleltették. De voltak olyanok is, kik vagy érdekből, vagy mivel a dolgot tökéletesen nem értették, meg akarták buktatni. Ezen urak közül némelyek az eszmét nevetségessé akarták tenni, mások meg azt állították, miszerint nálunk a conkurrentia oly nagy, hogy már az olcsóság legutolsó határáig értünk , és a fogyasztóegylet már nem is nyújthatna előnyt. Én részemről s velem igen sokan az ellenkezőről vagyunk meggyőződve. És aki a kis fáradságát nem sajnálja, és megjelenik az alakuló gyűlésen, hiteles adatok alapján be fogja látni, sőt rövid idő múlva saját meggyőződéséből fogja tapasztalni , miként egy közönséges polgári háztartásnál 8—10 százalékot meg lehet takarítni. De némely kereskedő által történt agitátióját az egylet életbeléptetése ellen, zokon se lehet vennünk, mert a kereskedő egyetlenegy vevőjét sem veszti el szívesen, itt pedig némelyike annak néz elébe, hogy 8—10 rendes vevője is az egyletbe lép Többet ártottak az ügynek azon urak, kik az egylet ügyét fölkarolták ugyan, de csupa jóakaratból le akarták terelni azon alapról, mely az egyletet népszerűvé s nálunk kivihetővé teszi. Erőnek erejével részvénytársulatot akartak belőle faragni, ami az én programomra keretébe egyáltalán nem illik. 1. Mert én azt óhajtom, hogy olyanok is vehessenek részt az egyletben, kik nem képesek bizonyos összeggel előre befizetni; és 2. ahol egyleti vagyon kezeléséről van szó, ott a sikkasztás vagy legalább a gyanúsítás nincs kizárva, s ezt mindenáron kerülni kívánom. De nincs is szükség saját raktárra. A vállalkozó kereskedő sokkal jobban érti szakmájának minden csínját bínját, mint mi, kik csak kontárkodnánk. A kezelési költség pedig nekünk többe kerülne, mint a kereskedőnek, ki mások számára is tartja személyzetét és helyiségét. Mi tömegesen vásároljuk a kereskedő árait, s ezért a szokottnál kisebb haszonra szolgáltatja. A kereskedő is élhessen , de mi is hasznunkat találjuk, amennyiben olcsóbban, tiszta, jó árukat és rendes mértéket kapjunk. Van azonban egy szikla, mely ügyünket még most is, a rév előtt, hajótöréssel fenyegeti, s ez az indolentia. Engedje meg a t. olvasóközönség, hogy erre egy kis hasonlatot mondjak. Volt egy apának egy szerfölött elkényeztetett fia, kinek egyszer az jutott eszébe, hogy maga nem fogja a kanalat, hanem atyja etesse. Az atya készséggel teljesítette e kívánságát, és etette kedves fiát. Néhány nap múlva a fia azzal áll elő, hogy biz ő nem rágja meg az ételt, adják a szájába rágva. Mit tehetett az apa, teljesítette fia ezen kívánságát is. Végre a fiának azon ötlete jött, hogy ő az ételt nem nyeli le maga, nyelje helyette más. Már ezen legjobb akarattal sem segíthetett az apa......... Uraim! Ha az egylet hasznával akarunk élni, működjünk közre annak megalkotásánál. Szíveskedjenek egy órácskát arra szentelni, hogy ez ily nagy horderejű egylet megalakulása, alapszabályai és házrendje megállapítása és tisztviselői megválasztásánál kellő számmal legyünk jelen ! Ha oly türelemedzett tanító nem volnék, ennyi nehézséggel szemben az ügyet már elejtettem volna, habár a kilátásban lévő megtakarításra nagy szükségem volna. Schoszberger Ignác megnyitó beszédét, mire Dr. Simon József az iroda titkára felolvasta azon emléklapot, melyben ezen intézetnek keletkezése és alakítása le van írva. E lapot Tisza, Trefort, Majláth és az izr. notabilitások aláírván, a zárkőbe betétetett. Az ünnepély után Dr. Kohn Samu budapesti hitszónok, majd Dr. Bacher semináriumi tanár tartott ékes s nagyhatású emlékbeszédet. Ezután Dr. Grätz a boroszlói rabbiképző intézet igazgatója és Dr. Cassel a berlini zsidó főiskola elnöke szép költői beszédben üdvözölték a magyar zsidókat, kik ezen nagyfontosságú intézet létesítésében közreműködtek, s elismerőleg nyilatkoztak a magyar nemzetről, melynek kebelében valódi szabadság uralkodik. Az ünnepélynek Va2 órakor, a szózat eléneklése mellett lett vége. Este 8 órakor díszes banquett volt, hol a legkedélyesebb pohárfölköszöntések közt éjfélig folyt a víg lakoma. — Említésre méltó még az is végre, hogy a helybeli ref. főiskola is távirattal üdvözlé a rabbiképző intézet megnyitását. Klauber János, tanító. Az országos rabbiképző intézet Budapesten f. hó 4-kén nagy ténynyel s ünnepélyességgel megnyittatott. Ezen intézet nemcsak a magyarországi zsidókra, hanem magára honunkra nézve is nagy fontossággal bír, amennyiben hazánk egy közművelődési intézettel gazdagabb lett, és pedig olyannal, melyhez hasonlót sem Magyarországon, sem pedig a szomszéd tartományokban nem találunk , és mely nemzeti szempontból már azért is jelentékeny, mert Izrael fiainak hű magyar polgárokká neveltetésére ez, ha nem is egyedüli, de legbiztosabb alap. Az ünnepélyes megnyitása ezen intézetnek (a bodzafa és bérkocsi utca sarkán) a fent említett napon d. e. 11 */3 órakor végbe ment. Jelen voltak Tisza miniszterelnök és Trefort közoktatásügyi miniszter urak, Majláth György országbíró, Ráth Károly főés Kammermayer polgármester, Jókai, Fálk, Wahrmann és Mocsáry képviselő urak, Hoffmann Pál egyetemi rektor két dékánjával, a boroszlói, berlini és bécsi zsidó főiskolák, a debreceni, pápai , kolozsvári és pozsonyi ref. főiskolák képviselői, Ballagi Mór, és 120 honi zsidó községnek képviselői. Városunkból Dr. Kecskeméti Lajos és Fischmann rabbi urak voltak az ünnepélyen, azonkívül számos egyházak, főiskolák és egyesületek voltak ott képviselve. Az ünnepélyt az izraelita énekkar halleluja kezdte meg. Azután Schweiger Márton az országos izr. iroda főnöke mondta el Töredék László Károly naplójából. (Folytatás.) Aug. 9. 1850. A hónapos hosszú böjtöt nyomba követte a ma kezdődött három napos víg „Bajram“ innep. A jó módúak ezen a napon birkákat, borjukat ölelnek, s osztanak ki a szegények között, mint szinte pénzt is, hogy azoknak is víg innepjök legyen. Szokásuk a törököknek ezen az ünnepen egymást meglátogatni, egymásnak minden jót kívánni , a főbb embereknél tisztelegni. A katonaság ezen innepen, kivált az első napon egész díszben volt s a tisztek felsőbb tisztjeiknél üdvözlő látogatást tettek. Kossuth is környezőivel (a katonai rangúak honvéd ruhában) meglátogatta Szuleiman és Ahmed török ezredeseket. Este a padisha költségén a katonaságnak jó mulatság adatott, mely ebből állott. Először a laktanya előtti téren, szép tűzjáték volt. Ennek végeztével a közönség a laktanya tágas kikövezett udvarára vonult, hol a földre telepedett katonaság által alakított nagy körben, két szurkosfenyő máglya világánál, két „köcsek“ (fogadott táncos fiú) és egy bohóc táncolt, oly botrányos buja tagmozgatásokkal , hogy a mulatságot az emeleti folyosóról néző magyar nok kénytelenek voltak befordulni. Ez után redekeknek átöltözött hat katona járta fegyverkezve, kardforgatás és pisztoly lövöldözés között az igen érdekes rablótáncot. Ennek végeztével az egyik sarokban felállított gyékény sátorkához tódult s földre települt a közönség s nagy figyelemmel, közben még nagyobbakat nevetve bámulta az előttünk szerfelett silány, gyermekes árnyék-bábjátékot. Az ünnep harmadik estéjén ezen esti mulatság ismételtetett. Aug. 25. 1850. Lajos nap volt. A Kossuthot környezőkön kívül más magyarok is és néhány lengyel felmentünk hozzá , s Berzencey László érzelmeinket s jókivánásunkat igen szépen tolmácsolta. Kossuth nyájas, barátságos érzelmű felelete után kért bennünket, hogy gyermekei tudományos előmenetele meglátása végett néhány percre maradjunk nála. A gyermekeknek ez első nyilvános próbatétek volt, mert 1849-ben Pestről épen azon a napon kellett nekik eltávozni és Szegedre menni , mely napon az első vizsgát akarták tartani, azután pedig hét havi osztrák fogságuk alatt az addig tanultakat csaknem egészen elfeledték. — Feleletök bátora értelmes volt mindenből, u. m. magyarhon történetéből, francia nyelvből, stereometriából, számtanból, természettanból és szavalásból, írásuk szép s rajzolásuk nagyon kielégítő volt. Könyvből semmit sem tanultak, hanem mindent hallásból; de a mit tanultak, azt felfogásuk után saját stylusukkal leírták. Szembe tűnt nekünk azon feleletük helyességéről, ön meggyőződésük , mely szerént akár tréfából, akár tévedésből közöttünk valaki hibásnak nyilatkoztatta fel leletüket , a 6 — 9 éves gyermekek azt bátran tagadták, és felelőtök helyességét megmutatták. — Átaljában kitűnt az, hogy az alma nem fog messze esni fájától. Sept. 8. 1850. A Sumlából már ismerősünk , az örmény eredetű Jazmadzsi nevű nagyon gyanús osztrák ügynök , vagy kém, vagy még roszabb valami ide is utánnunk jött. Mihelyt megérkezett Szulejmán bés őt tüstént kérdőre vette, hogy miért jött ide? ő helyen kiállított török útlevéllel volt ellátva, s mint mondá némely jó barátjait (szép bók azokra , kiket értett) jött látogatni , s mondá, hogy egyszersmind gr. Batthyányi és Mészáros urakkal szeretne beszélni. Amador Szulejmán béj elment vele, emezzel pedig — minthogy a laktanyában lakván hozzá bemennie nem volt szabad — Szulejmán béj lakjában beszélt. Mind kettőt „amnessiá“val kecsegtette s folyamodásra iparkodott rábírni; de mindkettő által, minthogy felhatalmazást előmutatni nem tudott, csúfosan elutasíttatott. Kossuth Szulejmán béjt Jazmadzsinak tüsténti kiutasítására szólította fel; de ő ezt, —miután annak már 24 órai maradást engedett — adott szava megszegése nélkül nem tehette , hanem megígérte , hogy ha akkor távozni nem akarna, a legcsúfosabban űzi ki a városból. — Jarmadzsi nem vette tréfának a dolgot, s másnap a nélkül, hogy célját érte volna, Konstantinápolyba, hol ő az osztrák követségnél tolmács, vissza indult. Öt nap múlva kapta Szulejmán bél a hivatalos levelet Konstantinápolyból postán, mely tudatja vele Jarmadzsi jövetelét, s melyben intették, hogy ébren legyen , s vigyázzon, hogy az internáltakhoz s azok kísérőihez se lelki, se testi képen ne férhessen , s hogy magát Kutahiában meg ne fészkelje. Sept. 22. 1850. Számunk ismét szaporodott. Ma érkezett Kutahiába Percel Mór tábornok úr neje, Mór és Irma gyermekeivel. Vele jöttek Dobokai József erdélyi rendőrség volt elnöke, Dézsi Gerő, *) Huszár őrnagy és Szabó Sándor ezredes. Az idő folyvást kellemes volt; ma árnyékban 22° R. meleg volt, délután nagy záporeső kevés jéggel keverve. October 12. 1850. Ma öt nevezetes angol, francia, és olasz vendégünk érkezett, u. m. Archard angol parlamenti tag, iró, hatalmas téri szónok, a muszkának ellensége, a törököknek barátja , a magyaroknak pártfogója, ő az európai túlságos civilisatiót , mint minden résznak okát megveti; a keleti egyszerűséget, mint minden jó kútforrását becsüli; a magyarok harcát igazságosnak, — Kossuthot Európa legjelesebb diplomatájának tartja; s azt mondá, hogy azon nemzetnek ügye, mely ily embert állított tusája élére , igazságtalan nem lehet. — Thompson, angol, Kossuthnak régi ismerőse s megbízottja. — Messingbert, angol gárdatiszt, nagyon gazdag ember, ki azt ígérte , hogy ha a körülmények minket elnyomott szabadságunk kivívásáért fegyvert fogni haza parancsolnak, ő minket pénzzel segít, a zászlóaljat a maga költségén felszerel és maga is velünk harcoland. — Ruszkovics orvos, beszél franciául. — Regaldi olasz rögtönző költő. Ez egy sajátságos ember, amilyen jeles ő a rögtön verselésben , épen oly ügyetlen, gyáva az életben, szórakozott, nevetségig félénk a lovaglásban , a macskától úgy fél, mint valami tigristől, stb. Lovaglási félénksége felfoghatása végett leirom az ő Stambulba visszaindulását (török szokás szerént) lóháton. Törökországban szokás az, hogy midőn török hivatalnokok, vagy tekintélyes idegenek utaznak, melléjük útitársul szolgálás és vezetés végett úgynevezett kávás ( **) adatik. Ez kerít az útra nyereg és teher alá lovakat, fizetésért, és teljesíti az utazás alatt szükséges szolgálatokat. Az ilyen lovakat a helyi vagy környékbeli földmívelőktől rendelik ki, kik maguk is lóra ülnek, vagy legalább a többi lótulajdonos közzül egy lóra ül s a többi által megbizatva, a lovak visszavezetésére *) Dobokai és Dézsi okt. 5-kén Konstantinápolyba vissza indultak. **) Olyanforma mint tulajonán a pandúr, vagy nálunk egy városi őr.