Kecskemét, 1878. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1878-01-13 / 2. szám
VI. évfolyam. Kecskemét, 1878. Január 13. 2. szám. Q -a Q------------------—Q Megjelen Hirdetés díjak: Magán hirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ . . 12 _ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. minden Vasárnap. aserkentő* és kiállóhivatal , hova a lap szellemi és anyagi részét illető külj demények intézendők : Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt. — kr. Félévre . . * „ — * Negyedévre . 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 * Egyes számára : 15 kr. 10 ” politikai,ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Bélyeg-díj : minden iktatásnál külön 30 kr. Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉT“ HETILAP hatodik évfolyamára. Lapunk eddigi magatartásából azok, kik iránta némi érdeklődéssel voltak, beláthatják, hogy kitűzött célja volt: az igazságért küzdeni becsületes eszközökkel , e végből ostorozni a társadalmi ferde kinövéseket. Ismeretterjesztő és szépirodalmi művek ismertetése által a közművelődést előmozdítani. Hogy ezekben mennyire felelt meg lapunk hivatásának, mutatja a közrészvét, mely iránta oly szépen nyilvánult egyesek és egy tekintélyes párt részéről a múltban, és nyilvánul a jelenben is, midőn a szerkesztőt a kitűzött cél felé való törekvésben bátorítani, segíteni buzgolkodnak. Midőn a szíves részvétet, a bátorító támogatást, a helyeslő nyilatkozatokat, úgy lapunk iránya, magatartása, mint a személyünk iránt tanúsított rokonszenvet megköszönjük, ezzel kapcsolatban nem mulaszthatjuk el kijelenteni, hogy midőn kötelességünket mint eddig, úgy ezután is a legjobb meggyőződésünk szerint teljesítjük, a politikai viszonyokra is kiterjesztjük éber figyelmünket s teljes erőnkből fogunk működni a fennálló — fajunkra és nemzetünkre gyalázatot hozó — viszonyok megváltoztatására. Lapunkat politikai lappá változtatjuk. A mostani kormány ellenében ellenzéket képezünk. A függetlenségi párt elveit igyekezünk győzelemre juttatni mint olyanokat, melyektől várjuk — a mostani kormány elvével ellentétben — nemzetünk boldogságát, hazánk jólétét, felvirágozását. Akik az ily meggyőződésünket és ezen erős elhatározott szándékunkat helyeslik és ebben támogatásunkra óhajtanak lenni azok lapunk iránt táplált reményükben sohasem fognak csalatkozni. Ennyi az, amit előfizetési felhívásunkban ígérünk s amelynek teljesítésére magunkban erőt, tehetséget és szilárd akaratot érezünk. A „Kecskemét“ hetilap előfizetési ára. Egész évre 5 „ Félévre 3 frt. Negyedévre 150 kr. Szerkesztő- és kiadóhivatal: budai nagy utca 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Szűcs Ferenc, felelős szerkesztő, és fajszeretetünknek, saját nemzeti és országos érdekeink megóvásának kifejezésére féljal dúltunk; népgyűléseket tartottunk, minek következtében, különösen mert e tárgyban az országgyűléshez interpellate adatott be: a kormányelnök úr, egy ha akarom vemhes ha akarom nem vemhes-féle válaszszal elütötte a nemzet átalános és jogos kérelmét : fegyverre a muszka ellen! Azóta lényeges fordulat állott be. Plevna elesett s az orosz hadak győzelmesen vonulnak a Balkánon át. A kassai királyi toaszt s Andrássy külügyminiszter úrnak a delegatióban tett ama nyílt vallomása, hogy a három császár szövetsége fenn áll, tehát Oroszországgal szövetségesek vagyunk ; — továbbá, hogy az illetékes helyről sugalmazott lapok , a letiport Szerbiának a porta ellen újbóli fellázadása, actióba lépése esetét, monarchiánkra nézve casus bellinek declarálták és mindannak dacára, hogy Szerbia újból actióba lépett, külügyi kormányunk a legjobb vérrel helyeslőleg elnézi: oly tények , melyek külügyi politikánkra a bátortalanság szégyen és léhaság bélyegét nyomják reá. Nagy hibát követett el a külügyi kormány eredetileg már azáltal, hogy oly hatalmakkal jött szövetséges viszonyba, melyek vérmes szemmel néznek a kétfejű sas és magyar koronára. Monarchiánknak Oroszországgal szövetségre lépte annyi, mint valakinek a medve vérszomjas karmai közé jutni, — felhasználtatni magunkat oly cél — Törökország megsemmisitésének keresztül viteléhez, — mely érdekeinkkel ellenkezik s isten és emberek előtt egyaránt utálattal megvetendő. Osztrák-Magyarországnak, melyben a magyarság kiváló szerepet játszik és mondhatni, hogy legerősebb támoszlopa a királyi trónnak , — nemcsak azért nem volt helyes Oroszországgal szövetségre lépni, mivel az orosz hatalmi terjeszkedésnek monarchiánk ereje, területi és hatalmi állása van hivatva gátat emelni; de azért is, mert a magyar faj örökre legyőzhetlen vér és fajbeli gyűlölséggel viseltetik az oroszok , mint a szabadság örökös zsarnoka iránt, aminek következtében a szövetséges Oroszország oldala melletti és céljai elérésére, aligha fogna fegyvert, polgárháború provocálása nélkül, — és így a szövetségnek eredménye az, hogy kelepcébe kerültünk , meg van kötve kezünk. Ámde megtörtént, hogy a külügyi kormány hagyományos rész politikájához híven, hátunk megött titokban, szövetségesévé szegődött az északi önkényuralom kancsukás bajnokának , holott a szövetségest máshol kellett volna keresni. Az a kérdés merül fel ezután, hogy helyes volt-e a szövetséget Oroszországgal fentartani akkor, midőn Törökország a reformok terére lépett,s a szultán alkotmányt adván népének. Oroszország mégis megkezdette a legigazságtalanabb háborút, oly kegyetlen vérengzéssel, minőre a história alig emlékszik; megkezdette a háborút —tudva volt — hamis ürügy alatt, hogy a törökországi keresztyének sorsán javít, holott egyedüli célja , Törökország területi épségének és nagyhatalmi állásának olyatén körül nyirbálása, hogy ezáltal nagy földterületet és óriási hatalmat nyerjen, Európa rovására, másrészről, hogy a szultán fenhatósága alatt álló souserin , Román, Szerb stb. fejedelemségek, mint a porta ellen intézett orrgyilkosság vérszomjas cimborái állami függetlenítése által, a czárok lelkében régen őrjöngött délszláv ügy megtestesítésével, a kancsuka uralmát fokozatosan kiterjeszthesse, — majdan mireánk is. Mihelyt a szultán és kormánya reformtörekvéseinek — amire valóban szükség volt és van — kétségtelen bizonyítékát adta s Oroszország mégis háborút indított. Ausztria-Magyarországnak a szövetséget — a helyes politika osztani és erkölcsi követelményénél fogva — fel kellett volna mondani, és szövetkezni a jobbját ide ígért Anglia és különben is természetes szövetségesünk Törökországgal, így eleje lett volna véve annak, hogy Oroszország nemcsak jogtalan, de faj- és vallásháborút is indított, nyűgöt Európa védbástyájának megtörésére. Külügyminiszterünk azt, hogy Oroszországgal szövetségünk mind ezideig fentartatott, azzal igyekszik indokolni, hogy Oroszország a háború folytán nem lépte át azon határokat, melyek monarchiánkra casus bellit jelentenek, és hogy ezideig keleten semmi olyas nem történt a mi érdekeinket veszélyeztetné; — egyszersmind kimondotta, s ezt Tisza miniszterelnök úr az országházában is a felizgult kedélyek látszólagos megnyugtatására erősen hangsúlyozá,hogy Törökország területi épségének megcsonkítását s keleten oly államok alakulását, melyek által monarchiánkra veszély háramlana, fegyverrel is megakadályozzuk. Ámde mindez csak ámítgatásnak bizonyult és fog bizonyulni ezután is. Hogy Oroszország már az igazságtalan háború megindítása által átlépte a határokat, feleslesleges bizonyítani. Éppen olyan dolog ez, mintha valaki egy becsületes , igaz embert nyíltan, minden helyes alap nélkül arcul üt és agyon gázolni igyekszik, vájjon elnézheti-e ezt egy olyan harmadik ember, kinek humánus érzelmei vannak s kinek a megtámadott vére és jó szomszédja , — elnézheti-e különösen akkor, ha a becstelen tettet megtorolni van elég ereje és bátorsága. Nem. Idevonatkozólag megjegyzem még azon nagy horderével bíró körülményt, hogy valamint Poszország Ausztria és Franciaország ellen folytatott háború után megkapta a maga zsoldját földterületben és miliárdokban, s ez ellen egyik hatalom sem mert felszólalni, úgy fel sem tehető, hogy Oroszország is hasonló nagy eredmény kilátása nélkül indította volna meg a háborút, de sőt tekintettel arra, hogy Törökország levertnek mondható, hogy a jelenleg folyamatban levő angol békeközvetítés már már meghiúsult, mivel Oroszországnak, lapok útján közölt, határt alig ismerő béke feltételei, a porta halálát vonnák maguk után, elérkezett az ideje annak, hogy az átkozott szövetséget szakítsuk szét, s álljunk ellent a szabadság legnagyobb ellensége hódításának. Az itt elmondottakból világos, hogy állami ügyvivőink maguk sem hiszik el, mikép Törökország területi épségének megcsonkítását tűrni nem fogjuk, csak porszem ez a nép szemébe, hogy ne lássuk a keleti testvéreink vérével pirosra festett napsugarait, a veszély nagyságának tükrözőjeként. Ily porszemet hányhat ki medréből, az ősidők emlékétől megvetett azon Tisza, mely az ország határait csak azért sem hagyhatja el, hogy küzhödt kiöntései által beállható károk folytán, máshol a boldogtalanság magvát ne hinthesse el. Ami azt illeti, hogy határainkon új államalakulásokat nem tűrnénk: külügyérünk és kormányférfiaink magatartásából biztosítékot nem szerezhetünk. Ha megengedtük, hogy a kis medve kölykök anyjuk csecsébe belekapaszkodhattak , nem eresztik azok azt el addig, míg terhetlen vágyaikat némileg is kielégítették, és tessék az anya medvét, ha egyszer bevette magát az odúba, kipuskaporozni. Borzasztó érzés és aggodalom foghatja el minden igaz magyar lelkét a keleti események felett és leirhatlanul fájhat az, hogy Magyarország polgárainak el kell nézni oly népeknek már befejezéshez közel álló függetlenségi harcát, kik nincsenek reá megérve s mely függetlenség egy testvér nemzet koporsó fedeléről igyekszik a fátyolt letépni, hogy diadal zászlót emeljen belőle. Nem lehet! Nem szabad! És magyar áll Buda még. A magyar nép, melynek három évtizede folytatott jogos függetlenségi harcát oly gyalázatos módon elnyomták és feladták, nem nézhetné el, a határszéli kis fejedelemségek függetlenségének kimondása mellett beállható olyan alakulását, mely a muszkának minden áron utat és módot nyújtana a kancsuka uralmát reánk is kiterjeszteni, de nem nézhetné el azt sem, hogy a nemes testvérbarát Törökország, mint áldozat felett újongjon a vérszomjasok serege. Anglia köszörüli kardját, amihez monarchiánknak csak egy szava szükséges, hogy szivébe döfje annak, ki oly hármas szövetség és keleti politikánkhoz. A folyamatban levő keleti háború kezdetén, a török nemzet iránti emberi