Kecskemét, 1879. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1879-07-06 / 27. szám
VII. évfolyam. 27. szám. Kecskemét, 1879. Julius 6. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve. Egész évre 5 frt — kr. Félévre 3 frt - kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egy hónapra — frt 60 kr. Egy szám 15 krárt a bazárépületben „Spitzer J. és Fia“ könyv- és papir-kereskedésében is kapható.ÍIÍ ELÖILÍTIS A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztői iroda : II. tized, Korona utca 355/b. sz. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény s hirdetmény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket Sziládi Lajos úr nyomdája is elfogad. Mindenféle pénz a kiadóhivatalba küldendő. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasábszeletért: 1- szer iktatva 20 kr. 2- szer „ 15 kr. 3- szor „ 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt Bélyegdíj 30 kr. A „Nyilttér“ díjazása a szerkesztő által állapittatik meg. Kiadóhivatal: IL tized, Templom utca 347. sz., a „gazd. gőzmalom“ átellenében. Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉT“ politikai és közmivelődési hetilapra. Felkérjük mindazon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük június hó végével lejárt, ezeknek mielőbbi megújítására, nehogy a lap szétküldésében késedelem álljon be. Előfizetési ár: Egész évre .... 5 frt. — kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre .... 1 „ 50 „ Egy hónapra . . . — „ 60 „ Az előfizetések helyben kiadóhivatalunknál, vidéken a postahivataloknál — legcélszerűbben postautalványnyal — eszközölhetők. Tisza Kálmán és kebelbarátja. Jobban kell csinálni, Nem szabad hibázni, Ügyesen eljárni, Nem nyakig bemászni , Jó hírre vigyázni. Sötét idők , borús napok , amelyeknek úgy fáj még az emlékezete is, hogy az embert a nagy búbánattól az örömnek kicsapongó jókedve fogja el. — Tán ezekre az időkre született az a sajátságosan igaz közmondásunk , hogy a magyar ember sírva vigad és vigadva sír. Gondoljunk csak azokra a nem is régen elmúlt időkre, amikor az abszolutizmus nyűge alatt küszködve, szőttük a boldog jövendők édes álomképét, és úgy gyönyörködtünk ebben a munkánkban, hogy majdnem örülni tudtunk a szíveinket eltöltő keservnek. Hiszen ez hozott össze bennünket, ez olvasztott egygyé mindnyájunkat, ez próbálta ki a nemzet életképességét, ez adta lelkünknek azt a meggyőződést, hogy megállunk a részek között, csak magyarok legyünk. Hát mikor a titokban szőtt álomképek ábrándjaink ködéből egyenként kezdtek kiemelkedni és testet nyertek az 1861- iki országgyűléssel! Hogy dobtuk el a láncot kezeinkről! Hogy nézze Európa egy rendszeresen megölni akart nemzet hatalmas ébredését! S milyen országgyűlés volt az. Két párt, amely egymással szemben állott, egyet akart megnyerni: a nemzet régi szabadságát, visszaszerezni rablóit, tépett alkotmányunk utolsó betűjét is. Hogy örült a lelkünk, milyen büszkék voltunk arra az emberre, aki a nemzet többségének gondolkozását képviselte, akinek a szava nemzete lelkéből szólott, mikor még abban is engedményt látott, ha jogainkért, amelyek elévülhetlenek föliratokkal erősködünk. És mikor ez az ember meghalt, adott szava és kötelessége között való küzdelmében, hogy megsirattuk a halálát, és milyen öröm volt nekünk akkor sírni ! Mennyi bánattal, és mennyi büszkeséggel temettük el Telekyn kívül az öreg Palócyt! Tudtuk, hogy a politika becsületeseit temetjük, de éreztük, hogy megmaradt a politikai becsület. Hatalmas erkölcsök sötét ideje, borús napjai voltak azok; de éreztük, hogy a jövő, az élet a mienk, mert Róma csak ott görnyed rabigába, ahol a tiszta erkölcs megdől. És nálunk állott az erkölcs szilárdan, mint a márvány, és tisztán , mint a bit. Óh sötét idők , borús napok boldogsága, hova tüntetek el! * * * Ma boldog idők, derült napok járnak! Melegen süt az alkotmányosság napja, olyan melegen, hogy az utolsó rongyunkat kénytelenek vagyunk adóba leizzadni a hevétől. Hja, új nap, új alkotmány, más idők más erkölcsei. Van országgyűlésünk most is, mint akkor volt, és van ministériumunk független, felelős, aminő akkor nem volt; van az országgyűlésnek egy elnöke, meg két alelnöke, mint akkor volt, csakhogy nem olyan, mint akkor. De hát azt is az új alkotmányosság új napja hevétől kikelt más erkölcsök okozzák. A felszabadult nemzet él: van ipara, kereskedelme, már annyi, amennyi, de ha nem elég, az sem olyan nagy baj, az a mi új napunk Ausztriának is melegít, és ha ott életet termel a sugára, mit tesz az, ha nálunk mindent kipusztít is; közösségben élünk boldog Ausztriával , amelyiknek a boldogságából mi ránk is átragad valami. Áldott közösség: Ausztriáé a mi pénzünk, ez élteti az ő iparát, amelynek a cikkei aztán bennünket elözönlenek és megfizetjük másodszor, ha meg akarjuk nyerni magunknak. És az osztrák iparosok és kereskedők milliomosokká lesznek, amíg a mieink egyenként veszik kezükbe a koldusbotot. Hiába , melegebb tartományokban a nap sugarától bujábban nő az élősdi növény, és a mi új alkotmányunknak melegebb, éltetőbb vidéke Ausztria, mint a mi hazánk. Minálunk csak nyáron van meleg, mikor a földünk jól megterem , hanem akkor — amint már elmondtam — lemelegíti rólunk az a nap adóba az utolsó darab ruhánkat is. De oda se a bajnak, azért élünk Ausztriával olyan boldog közösségben, hogy amiből mi kifogyunk, segít benne rajtunk az áldott szomszéd tartomány. És háládatosak vagyunk érte, hogy ha segít. Háládatosak a magunk módja és új erkölcsei szerint. íme. A gazdag osztrák iparosnak rendjei kell, mert érdemei vannak. Ausztria fösvényen adja az ordókat az olyan embernek , aki a mi pénzünk árán s a mi iparunk pusztításával szerzett magának érdemeket. Nem azért, mintha nem tartaná rendjelre méltónak , hanem , mert úgy okoskodik, hogy a boldog közösség elvei szerint Magyarországnak kell megjutalmazni azt, aki Magyarország pénzén nagy iparos létére kegyeskedik Magyarországot még iparcikkeivel is bőven ellátni. Az iparos úr is háládatos. Nem kívánja az ordót ingyen, legalább visszaadja a tőlünk kihúzott milliók egy morzsáját egy rozsdás rendjelért. Rendjelbőven áll a magyar minisztérium rendelkezésére, csak tudni kell a megszerzése módját. A képviselőházunk alelnöke is szigorúan erkölcsös férfiú , aki méltányolja a boldog államközösség földjén termett lovagiasság gyümölcseit; tekintettel van az osztrák iparnak hozzánk való nagy érdemeire, és szívesen közvetít a ministériumnál egy csekély rendjelet. De képviselőházunk alelnöke mindenek fölött magyar ember, nem bízik a németbe, s azt írta, hogy „rendjel nyerési szándékuk komolyságát előlegekkel bizonyítsák be, mert én is (már t. i. becsületes alelnökünk) csak előleggel mehetek valamire.“ A német aztán bebizonyította szándéka komolyságát, és — és meg nem nyerte a rendjelet. Pör lett belőle. Botránypör. Alelnökünk neve belekerült a csávába, s egy magyar élclap nem átallotta a magyar képviselőház nagy tekintélyű hivatalnokát kigúnyolni, tanácsolván neki, hogy: Jobban kell csinálni, Nem szabad hibázni, Ügyesen eljárni. Nem nyakig bemászni. Jó hírre vigyázni. Vakmerő beszéd. Jól volt az nagyon csinálva, de mit lehet arról tenni, ha Bosznia rosz kedvre hangolta Auersperget, s a minister krízis menkéje beütött a rendjelnek szánt vaskoronába is. A képviselőházi derék elnök iránt választói sokkal méltányosabbak, mint az a bolond lap. Bizalmat szavaznak neki. Hát nem jól van ez így? Uj nap ragyogja be uj alkotmányosságunk egét. Uj alkotmányosságunk ege alatt pedig az ilyen erkölcsöknek meg kell teremni, s a mármarosi választók nem tettek egyebet, mint egyszerűen a helyzet magaslatára emelkedtek s a Tisza Kálmán kebelbarátjának bizalmat szavazva, éltették Tisza Kálmánt, és a boldog alkotmányközösség áldásos napjának dicső rendszerét. * * * Őh sötét idők, borús napok más erkölcsei, hova tüntetek el, mikor jöttök vissza !! Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) .Ohió állam közgyűlése által határoztatott, hogy a harc, melyben Magyarország az utóbbi időkben látszólag legyőzetett, azon nagy elvekért volt, mely alapja a mi kormányunk épületének, s melyekért nyolc évig tartó véres csatákban vívtunk, és hogy bárhol legyen azok fentartásáért a csatatér, mi azok iránt közönbösök nem lehetünk. ,Határoztatott, hogy azoknak bármi alakbani megtámadása, közvetve a mi megtámadtatásunk, az azok elleni fegyveres beavatkozás valóban a mi megsértetésünk, hogy azon elvek körének bármi szűkítése, a mi befolyásunknak s hatalmunknak a legveszélyesebb gyengítése ; és hogy a királyoknak minden a nép ellen irányzott aféle terveiket úgy kell tekintenünk, mint azokat 1776-ban tekintettük , és amennyire a körülmények engedik , hasonlóképpen is kell és fogunk velük elbánni. ,Határoztatott, hogy büszkék vagyunk elismerni, hogy Kossuth Lajos Magyarország alkotmányos kormányzója, hogy ő ezen nagy elvek személyesítője, és hogy őt, mint olyat, az ő iránti és az ő általa oly nemesül képviselt ügy iránti mély rokonszenvünk jeléül és zálogául, két millió szabadpolgár nevében, Ohio állam fővárosába szívesen meghívjuk. ,Határoztatott, hogy Oroszországnak a magyar ügyekbe történt beavatkozását, a nemzetek törvényei megsértésének tekintjük, és hogy ha az ismételteik, Ohio állam népe azt közönyösen nézni nem fogja. ,Határoztatott, hogy Kossuth kormányzónak ezen most ülésező közgyűlés által, Ohio állam nevébeni meghívás átadására a senatorok közzül 3 s a képviselők közzül 5 tagból álló vegyesbizottság neveztessék ki. „Ezen bevezetés és határozatok Ohio népe nézeteit és érzelmeit sokkal erősebben , tekintélyesebben s hatályosabban fejezik ki, mint azokat én nyilatkoztathatnám ki. Az ön nagy tehetsége, kitartó erélye, és magát odaadó hazafisága az Egyesült államok egy részében sem csodáltatott jobban, s az ön eljárása melegebben nem helyeseltetett mint nálunk. „Ohio független népe nem nézheti közömbösen az ön harcát. Azon borzasztó harcnak története, melynek eredménye lett az ő saját függetlensége, még él az ő emlékezetében. Minthogy ő mindig az elnyomottnak fogja pártját, az ő rokonszenvét semmi hideg számító politika sem nyomhatja el. „Magyarország ügye, mely mellett ön oly ékesen beszél, s melynek védése az ön magas és szent küldetése, a világ minden részében a szabadság ügye. Azon ügy alapelvei, a mi intézetünknek is alapját képezik, a mi boldogságunknak s nagyságunknak forrásai s jövőnket illető reményünknek alapjai. „Valóban különös volna, ha oly tiszta és szent ügy és annak oly tehetséges védője iránt szabad polgárok a legnagyobb tisztelettel és csodálattal nem viseltetnének. „Azért Ohio állam közgyűlése nevében üdvözlöm önt közöttünk. Üdvözlöm önt ezen virágzó állam fővárosában , ezen törvényhozó testület termében, mely az ön legfényesebb győzelmeinek volt tanúja.