Kecskemét, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-04 / 1. szám

VnI. évfolyam. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre pos­tán küldve: Egész évre - - 5 frt — kr. Félévre - - - 3 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt 50 kr. Egy hónapra - — frt 00 kr. Szerkesztői iroda: II. tized, Korona-utca 355/b. sz. Hazay-l­áz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket a szerkesztőség is elfogad. A „Nyílttér“ díjazása a szer­kesztő által állapíttatik meg.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI­ PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasábsze­letért: 1- szer iktatva - - - 20 kr. 2- szer iktatva - - - 15 kr. 3- szer iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kiadóhivatal: a reform, bazár­ épületben. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Egyes szám 15 krért a bazár­épületben, „Spitzer J. és fia“ könyv- és papírkeres­­kedésében is kapható. Előfizetési felhívás. Még néhány nap és már vége lesz az 1879-dik évnek,­­ és vele befutja a „Kecskemét“ pályájának VII. évét. Hét év bizonyára elegendő idő arra nézve, hogy a t. olvasó közönség ítéletet mondjon a felett: váljon lapunk a maga elé kitűzött célnak megfelelt-e, váljon mél­tó-e arra, hogy továbbra is fenntartassék. Teljes szerénységgel bár, de örömmel jelentjük ki, hogy a t. olvasó közönség ítéletet mondott, s ítélete lapunkra nézve kedvező, s pedig büszkeséggel valljuk be, hogy kedvezőbb, mint bármely általunk ismert más vidéki lapnál; hogy lapunk irányával s benső tartalmával a tisztelt közönség meg van elégedve, onnét ítéljük meg, hogy lapunk előfizetői az utolsó 3/4 év alatt reményünk felett tetemesen meg­szaporodtak. A­midőn ezt egy részről buzdításnak vészük lapunk szerkesztésé­nél, más részről ez­által újabb kötelesség­teljesítés érzete támad bennünk arra nézve, hogy mindig több-több szellemi erő ösz­­pontosítása által lapunk tartalmát érdeke­sebbé , gazdagabbá tegyük; erre nézve ez­úttal is nyilvánosan kötelezzük magunkat. A „Kecskemét“, mint a helyi füg­getlenségi párt orgánuma, küzdeni fog hazánk állami függetlensége mellett; a­mint eddig ez eszme mellett küzdött, harcolni fog ezentúlra is az eszme meg­valósítása mellett. A politikai cél mellett a köz­jólét előmozdítása is feladata lévén, e tekintet­­beni kötelességeit is teljes buzgalommal ígéri szerkesztőségünk teljesíteni. Hozni fog lapunk ezentúlra is úgy a város neve­zetesebb ügyeit tárgyaló cikkeket, mint rendesen referál az országgyűlésről, ezen kívül ismeretterjesztő tudományos cikke­ket számos kitűnő képzettségű belmunka­­társainktól. A tárcára és az újdonságokra ezentúl is kiváló gondot fogunk fordítani, de e mellett időszakonként nem mulaszt­juk el a megjelenő tudományos és szép­­irodalmi munkák ismertetését sem. Miután meggyőződtünk arról, hogy tisztelt olvasóink a nagyon is divatban volt személyeskedést velünk együtt elitélik s miután csak is a tisztességes hírlapiroda­lom rovására esik , lapunk hasábjait ezen­­ttalra is tisztán tartjuk attól. Olyat nem ígérünk, a minek telje­sítése módunkba nem áll, a­mit ígérünk, azt teljesíteni is fogjuk s hogy teljesít­hessük , szükségünk van t. munkatársaink szíves támogatására, — e tekintetben nem mulaszthatjuk el e helyen is t. munkatár­sainknak egy részről a múltra nézve szívből jövő köszönetet mondani, más részről szí­ves támogatásukat a jövőre nézve kikérni. Akik lapunk irányával, tartalmával meg vannak elégedve, azoknak a „Kecs­kemétet“ továbbra is szíves pártfogásukba ajánljuk. Németh Dániel, felelős szerkesztő. Előfizetési feltételek a „KECSKEMÉT“ politikai és közművelődési hetilapra. Vidékre postán, vagy helyben házhoz horolva. A hirdetési dijak tetemesen olcsók lé­vén, e tekintetben is rendelkezésére áll a kiadásunkban megjelenő „Kecskemét“ a t. közönségnek. Az előfizetési pénzek , s hirdetmények és hirdetési dijak a „Kecskemét“ kiadó hivatalába, a Bazár épületbe küldendők. Spitzer József és Ha a „Kecskemét“ kiadói. Egész évre . Félévre . . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám : 5 frt. — kr. 3 — 51 1­115011 — 6011 — 1511 Év elején. Beköszöntött az új esztendő. Az idő istene Kronos, a görög hitrege szerint, újra elnyelt egy gyermeket. Bizalommal, reménynyel állottunk tavaly e gyermek böl­csőjénél. Ifjú arca társadalmunk ifjulását, ragyogó mosolya gazdasági életünk nehe­zen várt üdvözülését ígérte. Rosz fiú lett. Méltó az örök álomra. Várjon milyen lesz ez ut ? Mint a szerencse­hagyott, nyomorban, ínségben élő ember, önkénytelenül is jobb jövőről ábrándozunk. Baj mindenfelől, javítani való mindenfelé, pangás, zilált viszonyok minden téren. Ez így nem maradhat, ennek változni, alap­jában változni és jobbra fordulni kell. Él bennünk a remény. Pedig minő a kilátás ? Kezdjük az adón. Elcsépelt régi théma. Finom, nemes kedélyeknek talán unalmas is. De mi nem tehetünk róla, hogy nem megy ki a divatból. Ólomsúlylyal neheze­dik ránk. A kormányintézkedésektől mind­inkább elárvuló mezőgazdaságra, a sokat hangoztatott és mágnásoktól is sporttal űzött iparemelésre egyaránt. Nem frázis ez, sohse volt az, de oly korban, amikor államunk, társadalmunk regenerálása ha­zánk jövőjével szoros, elvárhatatlan össze­függésben mutatkozik: a legszomorúbb vál­ságos valóság. Tagadhatatlan, hogy az államnak, háztartása berendezése és jól felfogott vezetése tekintetéből, szüksége van a ter­melő polgárok munkaeredményének némi részére; de ép oly bizonyos, hogy az ál­lamnak épen ezen oknál fogva érdekében áll az adózó közönség vagyoni erejét, a kimerülés határáig igénybe nem venni. Pedig általános és jogos a panasz, hogy eltekintve azon iparágaktól, melyek élet­­képességet nem mutattak, vagy melyek iránt kormányunk nem birt azon gyöngéd, istápoló anyai gondossággal, mint a gyen­gébb csecsemőt is életben tarthatja, ha­zánk legvirágzóbb és reményekkel kecseg­tető üzletágai is áldozatba esnek egy oly kormányvezetés fonák, hamis, ferde ural­kodásának , mely a termelő erők emelése, erősítése, megszilárdítása helyett, ezek­nek kiaknázását, elcsenevészülését idézi elő. És mintha egy bűvös delejálomban fogva tartanánk, nem menekülhetünk ezen circulus vitiosustól, mely egyrészről állami pénzügyeink rendezését, másrészről nem­zetgazdaságunk fejlődését, haladását lehe­tetlenné teszi. A kor igényeihez képest társadalmi életünkben is folyton növekednek kiadá­saink. Divatosan öltözködünk, divatosan élünk, és e mellett lassan kint kiapad a forrás, melyből az új idő mértékének ará­nyában szaporodó szükségletünket fedezni képesek volnánk. Az állam, a társadalom, az ember életének törvényei ezen új esztendőben sem fogják megtagadni magukat, és nekünk nem marad hátra egyéb azon kötelességnél, hogy a minden irányban kiterjeszteni szükséges figyelmünket, az élet sok­oldalú érdekharcában azon érdekek megóvására és elősegítésére fordítsuk, melyek hazánk, nemzetünk, polgártársaink jövőjére, bol­dogságára vonatkoznak. Küzdj és remélj! E két szót véste a végzet szivünkbe, midőn útnak bocsájtott bennünket az élet rögös pályáján. És az új év kezdetén újra eltelik lelkünk azon óhajjal, hogy küzdelmünkben sohse ve­szítsük el a reményt, hitünket, hogy a költő szavai szerint: „még jönni fog, mert jönni kell egy jobb idő...“ A­*, Adja Isten, minél előbb ! 'Hj 1. szám, Kecskemét, 1880. Január 4. A magyar történet gazdagabb lett egy gyászos év szomorú emlékével, s a nemzet szegényebb azon reményekkel, melyek meg­valósulását az imént lezajlott évhez kötötte. A miért a nemzet legjobbjai századokon át küzdöttek, majd fegyverrel a harcmezőn, majd tollal és szóval, a nemzeti függetlenség és ön­állóságnak az idegen kényuralommal vívott halálos tusájában ; ma e nagy érdekek a múlt azon szép emlékei közé tartoznak, melyek ki­­áltón demonstrálják politikai életünk végzetes tévedéseit, s a magyarság létjogosultságát teszik kérdésessé a művelt Európa előtt. Ha a magyart balsors tépte, vigaszt keresett a múltban, dicső múltja adott megnyugvást a jelenre, reményt a kétes jövőre; ma már ha pirulni nem akar, nem szabad visszatekinteni arra a legközelebbi múltra, melylyel megta­gadta történetét, mely nemzeti büszkeségét képezte.­­ Az önállóság és függetlenség nagy eszméi, e nemzeti nagy érdekek ma már a múlt emlékei közé sorolhatók. Az a Bécsben készült önállás és függetlenség is, melynek nagyon kétes értéke elvárhatlanul Deák Ferenc nevéhez és parlamenti működéséhez van kötve, még ez az éhenhalónak és elepedőnek oda­dobott morzsakenyér és csepp víz, mely a­helyett, hogy a kínt enyhítené, csak növeli azt, még ez is áldozata lett a törvényhozás ama többségének, mely parlamenti jogaival nemzeti jövőnk rovására , nemzeti érdekeink megsemmisítésében gyakorolja pusztító hatal­mát. A jogfeladások és visszaélések korszaká­nak méltán nevezhetjük e kort, melynek tör­ténetét kétségbeejtő következetességgel csinálja az az ember, ki valamikor, még nem is oly régen, a nemzeti függetlenség és önállóság harcosának vallotta magát. Szomorú a helyzet, melyet az európai népek sorában elfoglalunk. Míg ez évtizeden keresztül körülöttünk az egész világ haladt, míg minden számbavehető nemzet ki tudta vívni függetlenségét és létjogosultságát, addig a magyar nemzet excellált jogfeladásában és megmutatta Európának, hogy mikép kell po­litikai öngyilkosságot elkövetni. Míg nagyhan­gon hirdetik, hogy a béke áldásai számunkra biztosítva vannak, s az ország égető közgaz­dasági és politikai kérdései a közel­jövőben megoldást nyernek, addig a helyzet való képe, kifelé veszélyek, megoldásra váró európai bo­nyodalmak , befelé egy, a nemzet vitális érde­keit következetesen ignoráló kormány, melyet vak odaadással támogat a törvényhozás azon többsége, mely nem a nemzet érdekeit tartja szem előtt, hanem egyeseket bálványoz, meg­mételyezett társadalom , elijesztő nyomor, ezek azon tényezők, melyek jövőnket végveszél­lyel fenyegetik. Szomorú kép ez, melynek még szomorúbb világítása az, hogy e kép a nemzet félreve­zetett és elámított többségének megbízásából készült. A politikai életnek nincs még a leg­csekélyebb érdeke sem, melyet féltenünk ne kellene. Ki kell emelni a nemzetiséget, mely ellen a kormány borzasztó következetességgel egymásután követte el a gyilkos merénylete­ket, midőn a két occupált tartománynak a monarchia alkatelemei közé történt felvételé­vel e kérdést, mely előbb-utóbb végzetessé válik, még bonyolultabbá tette. Szláv törek­vések és szláv aspirációk aknázzák alá a mo­narchiát, a magyar érdekek manap még ma­gyar földön sem bírnak népszerűséggel. Mily ksekélységgé törpül ezek mellett azon szolgá­lat , melyet a törvényhozás a nemzetiségnek a magyar nyelv kötelező oktatása tárgyában alkotott törvénycikkel hozott. Négy olyan colossális botrány tette válto­zatosabbá az év történetét, milyenhez még eddig — hála istennek — a magyar közélet szokva nem volt, s e botrányoknak sikerült a külföld becsületünkben és lovagiasságunk­ban vetett hitét alaposan megingatni. A ter­mészet minden daemona elszabadult, hogy segítsen pusztítani azoknak, kik építeni nem tudnak, és elvezesse a magyar nemzetet oda, a­hol a vég kezdődik. — Tekel, Mene, afarsin : ez igék számára érik a magyar nemzet. Az évforduló ilyen szomorú gondolatot kelt azokban, kik közviszonyainkat elfogulatlanul észlelik; kiket vizsgálódásaikban nem vezet kicsinyes érdek, hanem azon forró vágy, hogy megismerve a kóros állapotot, annak lehető gyógyítására közreműködjenek. Szokás ilyenkor boldog újévet kívánni; midőn mi, e szokásnak hódolva, olvasóinknak minden jót kívánunk, nem mulaszthatjuk el néhány sorban röviden kifejteni, hogy mi mó­don hisszük azt elérhetőnek, hogy a jelen év boldogabb legyen, mint volt a múlt. Két tényezőtől függ a magyar nép bol­dogsága, s ez a komoly munka s a tiszta politikai erkölcs. A végzet minden embernek a munkát adta, hogy függetlenségét kivív­hassa. Ez áll a nemzetekről még inkább, mert a munka azon emeltyű, mely a népeket a jóllét megfelelő fokára juttathatja.­­ Meg­nyugvással tekintünk a jövőbe, ha a magyar nép, a komoly munka horderejét felfogva, tö­rekszik vagyoni függetlenségre, mert ez elő­feltétele a szellemi és erkölcsi független­ségnek is. A politikai erkölcs manap olyan dolog, a­miről igen sokat imád, de annál kevesebbet alkalmaznak. Ha majd nemcsak az elméleti tankönyvekben s a hírlapok hasábjain lesz a politikai erkölcs gyakori théma, hanem az lesz a törvényhozás és kormány cselekvényei­­nek zsinórmértéke, akkor lesz reményünk a magyar nemzet erkölcsi jövőjében. Addig is, mig ez meglenne: boldog újévet kívánunk mindenkinek, s az újévben jobb erkölcsöket az illetőknek. Töredék László K. naplójából.*) (Folytatás.) „Uraim, az önök halhatlan Washing­­tona történetét tanulmányoztam, s kora *) Sajtóhiba. — A múlt számban levő 5-dik bekez­dés 2-dik sorában „köztársasággal“ helyett „külország­gal“ olvasandó. — Mai számunkhoz „Valentin és Társa“ hamburgi váltóház hirdetménye van csatolva.

Next