Kecskemét, 1881. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1881-07-03 / 27. szám
IX. évfolyam. Befizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve: Egész évre - - 5 frt — kr. Félévre - - 3 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt 50 kr. Egy hónapra - — frt 60 kr. Szerkesztői iroda: II. tized, Deák tér 1. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. A „Nyilttér“ díjazása a szerkesztő által állapittatik meg. 27. szám. Kecskemét, 1881. Julius 3. Birdetési díj: 1 centimeter magas hasábszeletért: 1- szer iktatva - - - 1O kr. 2- szer iktatva - - - I. kr. 3- szer iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 80 kr. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Kiadóhivatal: II. tized, Deák tér 1. sz. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Egyes szám 13 krért a kiadóhivatalban is kapható. GYŐZTÜNK! Ezernyolcszáznyolcvanegy június huszonkilencedike örökre emlékezetes nap marad a kecskeméti függetlenségi párt alkotmányos küzdelmeinek történetében. A Péter-Pál napi fényes győzelem, nem egyszerű győzelem többé. Nagy jelentőséggel bíró esemény az, mely előre veti a jövő képének árnyékát, mely határt jelöl városunkban a múlt és jövő pártviszonyai között. Kecskemét város független érzelmű, tántoríthatlan elvű választópolgárai nem három évre választották meg június 29-én Kada Eleket és Sziládi Lajost. Ennél sokkal többet tettek. Lehetetlenné tették az ellenpárt erőlködéseit örökre, ledönthetetlenül megerősítették Magyarország függetlenségének zászlóját midenkorra. Letiporták a politikai kétszínűség köpenyét végképen a sárba, kirántották a talajt a kormánypárti és habarék-machinációk alól úgy, hogy az többé lábra nem állhat. Az a gőgös elbizakodottság, melyben az ellenpárt, győzelme biztos reményében már előre kéjelgett, ezt a csúfos megaláztatást teljesen meg is érdemelte. Soha nagyobb erőfeszítéseket nem tett a megvesztegetés; soha etetés-itatás arcátlanabbul nem űzetett; a könnyebben hajlítható polgárság lekenyerezése soha nagyobb mérveket nem öltött, mint most. Hiába volt minden! Az elvszilárdság a függetlenségi elvek mellett városunkban oly biztos alapon áll, melyet ledönteni elvekkel sem lehet, annál kevésbé elvtelen lélekvásárlással. Nem merész az állításunk — választópolgáraink tántorithatlan meggyőződésén alapszik — hogy most vívta városunkban utolsó küzdelmét az ellenpárt; utolszor vitte küzdelembe azt a zászlót, melyen nem elv, nem programm, nem meggyőződés, hanem személyes ambitió és politikai quodlibet van jelszó gyanánt felírva. Annak a zászlónak immár csak a nyele maradt, letépte arról a festett rongyot a felsőkerületben 240, az alsókerületben 119 szóval a független érzelmű polgárság puritán erénye. A kecskeméti függetlenségi párt győzelme azonban, amellett hogy végkép megtörte itt a politikai elvtelenség üzelmeit, nem csupán helyi érdekű győzelem, kiváló országos jelentőséggel is bír az, és erre városunk függetlenségi választópolgárai méltán büszkék lehetnek. Kecskemét városa, a most lefolyt választási küzdelmek alatt az egyedüli széles Magyarországon, amely két képviselőt küld föl a függetlenségi pártnak a jövő országgyűlésre. Egyedüli, mely tántoríthatlanul diadalra juttatta mind a két képviselőjének három éven keresztül mocsoktalanul lobogtatott elvhű zászlóját. Magyarországon Kecskemét, Erdélyben Kolozsvár: ez a két város az, mely kettős szavazat súlyával veti a törvényhozás mérlegébe jelszavát: Magyarország legyen önálló, független magyar állam! Köszönet ezért választópolgáraink soha, semmiféle eszközökkel el nem tántorítható, meg nem vesztegethető elvszilárdságának, zászlójukhoz való hű ragaszkodásának. És a földhöz tiport ellenpártnak nem fog ez a vereség anteusi erőt sem kölcsönözni; mert az elvtelenség nem meríthet magából új erőt; mert a politikai morál ha egyszer elbukott, az többé föl nem kelhet soha. Az erkölcs csak egyszer bukhatik. Győztünk. Mint győzőknek teljes jogunk volna békejobbot nyújtani ellenfeleinknek ; jogunk volna tisztelni őket bukásukban is. Nem tehetjük! Nem addig, amíg határozott politikai programm alapjára nem állanak. Mert egy van, amit meg nem bocsáthatunk soha, még a politikában sem: a hencegően arrogáns elvtelenséget és a gyalázkodó immoralitást. Ezt gyakorolták, ezzel küzdöttek ellenünk az ellenpárt komphaeusai — tisztelet a kivételeknek — sajtóban és azon kívül folytonosan. A győző az ilyen ellenfélt nem tisztelheti , azt csak megsemithette! Apróságok a választások után. Azt a határtalan lelkesedést, amely Rada Eleknek, az alsókerület képviselőjévé történt kikiáltása után a választópolgárokat, sőt— a független szabadelvű kormánypártnak arrogáns elbizakodottságuknál a választások előtt, csak csúfos bukásukban, a választások után szánandóbb bujkáló komphaeusai kivételével, az egész várost elfogta, azt leírni épenséggel lehetetlen. Azt látni kellett, hogy meggyőződhessünk arról, mit tesz egy magasztos eszme diadala, mit a legszentebb nemzeti ügy zászlójának a kívánt célhoz fényes sikerrel való eljuttatása. Az a beláthatatlan tömeg, mely a Ladányi háztól a körösi kapuig — képviselője elé menet — kimondhatatlan lelkesedéstől vezérelve végig hullámzott, meggyőzött minket, minden elméleti okoskodásnál ékesszólóbban arról, hogy Kecskemét városában a kétszínű politika nem akad többé vevőre soha, hogy választópolgárainkat, — bármiként szeretné is őket a csupán szájaskodni tudó ellenpárt „éretlen tömeg“-nek qualifikálni, — etetéssel, itatással elveiktől eltántorítani nem lehet. Eladó lelkiismerete a függetlenségi pártnak nincsen. „Bérelt szolgák“ közöttük nem találhatók. Ami férges volt elhullott. Elveink fényes diadala mellett ezt bizonyította be június huszonkilencedike. „ Az etetést, itatást és lélekvásárlást soha lelketlenebbül nem űzték pedig városunkban, mint épen a most lefolyt választások alatt. Okulásul nem árt néhány érdekesebb példát és egyszersmind bizonyítékot idéznünk. H. L. ruganyos lelkiismeretű prókátor, aki még közvetlen a választások előtt való nap is a „Népkör“-ben spicliskedett függetlenségi elveinek álköpönyege alatt: másnap nagy pirosfehér tollal kalapján hordta be a Horváthpárti választókat a városházához. És midőn egy ismerőse szemére lobbanta hitehagyottságát, ekkér válaszolt: — Mért ne tenném, hiszen öt forintot kapok napjára már hetek óta. Ma pedig tizenöt forint a gázsi! Kiváncsiak vagyunk, hogy ez az ár be meri-e tenni ezután a lábát a „Népkör“-be? De hiszen minek is tenné. Ott fizetni kell. Az „Olvasókörében pedig ingyen ihat majd egész a jövő választásokig. Megszolgált érte emberül. És mégis azt mondja a biblia, hogy minden ember az isten képére és hasonlatosságára van teremtve.... fz Egy másik kép, de kevésbé sötét háttérrel. Egy Juhász nevezetű Tassy-kortes, aki szintén két héten keresztül evett, ivott a jelölt úr kontójára, midőn rákerült a szavazás, megáll a bizottság előtt, lekapja a Tassy-tollat és harsány hangon Kada Elekre adja szavazatát. Kitellett neki a „dienstzeit.“ Nem csuda azután, ha ilyeneket tapasztalva, az „obligát“ gyógyszerész úr is kijött a phlegmából. Ő, aki a választás napján d. u. 4 órakor, sorba járván a boltokat, még mindig azt bizonyítgatta papiroson, hogy Tassy úr mathemathikai bizonyossággal kiszámított 69 szóval fog győzni, a választások után való nap erre a méltó elkeseredés diktálta enunciációra fakadt: — Nem avatkozom többé semmibe! Azok a bitangok két hét óta ettek, ittak a kontónkra és itt van ii! mégis mind ellenünk szavaztak. (Authenticum.) Noha szavát tartja, az az egy vigasztalása legalább megmarad a bukott pártnak, hogy a gyógyszerész úr ezen túl nem fog avatkozni semmibe. Higgje aki tudja!.. .. Az „Olvasókör“ annálisai a mostanihoz hasonló etetésre csakugyan nem emlékeznek. Megítélhető annak mérve a következő, valóságos tényeken alapuló párbeszédből is, mely két asszony között folyt a választások után való nap a piacon : — Mondja csak komám asszony, mi lehet az oka annak, hogy a túrónak és tejfölnek az ára most hirtelen fölment 2 árral? — Hát még azt sem tudja figyelmed? Hisz annak lelkem az az oka, hogy annyi túrós csuszát csináltak az Olvasókörben, hogy most írmagért se lehetne se túrót, se tejfölt kapni a városban; ami kicsi van a piacon, azt is messzi tanyákról hozták... Nem csuda azután, ha ez a csusza-párt olyan pompásan ecsusza. 7. ismert hírű felsőkerületben lakó ügyvéd gyerekei, összefogva a szomszéd pajtásokkal, ugyancsak éltették ifj. Horváth Jánost. — Ugyan mondjátok meg gyerekek, miért éltetitek ti olyan nagyon épen ifj. Horváth Jánost? —kérdi tőlük valaki. — Hát tulajdonképen az a mi követjelöltünk, mert ő is épen olyan gyerek, mint mi vagyunk . . . „Was oft nicht der Verstand der Verständ’gen sieht, Das übt manchmal ein kindliches Gemüth.“ Ezzel a „Kinder sagen die Wahrheit“ nyilatkozattal nagyon szoros causalis nexusban áll ifj. Horváth János úrnak a következő eljárása, Beront P. vezérbizottsági elnökhöz és azt mondja: — Azt hallom elnök úr, hogy engemet meg akarnak verni. Szükségesnek tartom kijelenteni önnek, hogy revolvert hordok magammal s lelövöm a ki hozzám nyúl! — Igen is — felelt P. — meg akarjuk verni a doktor urat, de nem bottal, hanem szavazattal. Ez ellen pedig nem használ ám még az „Actatius“ sem. Esti 9 óra előtt pár perccel beront nagy hetykén egy választópolgár a felsőkerületi szavazó helyiségbe és megáll a bizottság előtt. — Kire szavaz? — Kérdi az elnök. — Sziládira! — Hol lakik ? — A 9-dik tizedben. — Akkor nem itt, hanem az alsókerületben szavaz. — Tudom kérem a lássan, de már onnan elkéstem, azért jöttem ide. Hátha itt is leszavazhatnék ! Az egész bizottság kacajra fakad is. A „Népkör“ egyik melléktermébe, ahol a baloldali „táborkar“ szép csendben működött, délután befurakodik egy suhancár gyerek. — Mit akarsz itt öcsém? — rivall rá az elnök. — Hát kérem átossággal, én már egész nap mindig ordítottam, most már hallgatni is szeretnék. Ide úgy látom, hogy jó helyre jöttem. 1z Legjobban bizonyítja az ellenpárt korteseinek fűhöz-fához kapkodását, hogy Kossuth nevével is korteskedtek. Még idétlen kortes-nótájukat is azzal kezdték: „Kossuth Lajos azt szente“ . . . Ők, a demi monde-politikusok nem átallották Kossuth szűz nevét ajkukra venni! A korifeusoknak nem is tetszett ez az állapot és jól összeszidták a kis udvari poétát, amiért így elügyetlenkedte a dolgot. Persze már akkor ki volt nyomva a nóta, amely Kossuth Lajossal kezdődik és Tassy Pállal végződik. Ki hitte volna, hogy valaha még így összekerüljenek ! Milyen nagy megtiszteltetés ez Kossuthra! Az a kortes-nóta egy pompás attribútumot is megörökített a Péter-Pálkor megboldogult volt alsókerületi jelölt úr számára. Azt mondja róla, hogy „szókimondó Tassy Pál.“ Bizonyosan azért, mert ki merte mondani, hogy lesz bátorsága ellene is szavazni a kormánynak. No ezt a bátorságát már nem mutathatja be , hanem akármilyen „szókimondó“ is, azt még sem hisszük, hogy ki merné mondani, hány ezer forintjába került nekik a bukás. * Istenem, istenem! Milyen nagy baj, hogy azok a pompás bútorok, melyeket már előre megrendeltek a pesti lakás számára, most mind kárba vesznek. Csupán egy vigasztal bennünket Tassy úr bukása fölött érzett mély sajnálatunkban. Egy igen közeli rokona, nagy hölgytársaság előtt nevezetesen oda nyilatkozott, hogy „milyen nehéz lesz majd neki megszokni Budapesten.“ Nohát mi csupa emberbaráti szeretetből „Jö 1tünk r ú 11 a“ hogy Kecskeméten maradjanak. is. Azt írták a „Kecskeméti Lapok“, hogy a választások előtt nagyon meleg napok jártak a volt képviselő urakra. Ez meglehet, de az meg bizonyos, hogy a választások után nagyon fáztak a csuszaparti volt képviselőjelölt urak, mert rögtön levették a Kőrösi utcai firhangot, hogy betakaródzanak vele az Olvasókörben. Legjobban fázott mégis „trombitás“ Zombori, aki majd kifújta a tüdejét egész nap a Ladányi-ház udvarán, kivált mikor nem volt contrabassus, mert akkor ő mindjárt elhallgatott. Annyira fázott pedig, hogy neki már a firhang is kevés volt. Pokrócot hozatott a takarékpénztár igazgatósági terméből. Ott van elég. „Similes similibus gaudent.“ * Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. ”