Kecskemét, 1881. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1881-07-31 / 31. szám

1881. — 31. szám. KECSKEMÉT. Julius 31. rögtön kiállitánk előőrseinket, hogy egy lélek sem mehetett se ki, se be a városba észrevét­lenül. Egy őrt pedig felküldöttünk a toronyba, részint azért, nehogy valamely gazember a harangokkal föllázithassa a népet, részint pe­dig azért, hogy őrködjék az egész táj fölött, míg egy század egész éjen által fegyverben állott a templom kerítésén belől, a többiek pedig szinte felöltözve, fegyvereikkel közben nyugodtak századonként egy egy udvarban, és csakis napközben térhettek haza szállásaikra. Mit látván a mi ráczaink, ha csakugyan volt is czéljuk, elment a kedvük valamit kez­deni. És ez így tartott valami négy nap, anél­kül, hogy bármi legkisebb megjegyzésre méltó történt volna velünk, mit — máig is hiszem — hogy csupán éber őrködésünknek köszönhetünk; mert csak miután már láták a mi kedves tá­bornokaink, hogy hasztalan várnak fölemész­­tetésünkre, ötöd­­napon, azaz August 24-ben küldöttek hozzánk más csapatokat ismét, kikkel együtt mi is aztán táborba szállánk. De innen visszatérek még a mi barátságos házi­gazdánk, a rácz pópához. Elpanasztom ugyanis a jegyzőnek, hogy mily barátságosan fogadott bennünket a szent atya; minek folytán ez hosszas csűrés-csava­­rás után egyszer csak ki vallotta, hogy bizony az öreg nem nagyon rokonszenvez a magya­rokkal, hogy több ízben tartott lázító beszé­deket a templomban a magyarok ellen, minek folytán számos családok beköltöztek a városból Sz. Tamásra, és csaknem fele a házaknak üresen áll. Sőt még most is — úgy hallja — hogy gyakorta jönnek hozzá ételenként gyanús emberek, kik alkalmasint híreket hoznak és visznek a rácz táborból és vissza. Kért azonban, hogy ha valamit akarunk tenni ellene, csak az ő nevét ne használjuk fel tanuképen, mivel ő is fél a ráczok boszujától, hanem megne­vezett 20 — 30 más egyént, kik nélküle is elegendőkig tanúskodhatnak mindenről. (Folyt. köv.) Értesítés a kecskeméti r. kath. f­őgymnasium életmozza­natairól 1880—81-ik tanévben. (Vége.) Ipacs Szabó Imre és H. Kovács Anna által alapított ösztöndíj (14 frt) Firtling Sán­dor 4. oszt. tanulónak , Biró Magdolna, özvegy Bakonyi Pálné ala­pítványának kamatja (6 frt) Bajtai Ferenc 3. oszt. tanulónak adatott. Az orsz. magyar izr. ösztöndij-egylet vá­lasztmánya, Kecskeméti Zsigmond 8. oszt. tanulónak e tanévre 50 irtot, mint egyleti ösztöndijt adományozott. Ngs. és főt. Bogyó Pál apát, esperes és plébános ur szívességéből Király Gáspár, kecskeméti születésű, jó magaviseletü 7. oszt. tanuló, a hittanban tanúsított jeles előmene­telért 1 drb. aranynyal jutalmaztatott. Főt. dr. Csősz Imre kegyes tani­tórendi áldozár s nyitrai főgymnasiumi igazgató úr 1 drb. aranya Tary István 6. osztályú tanu­lónak a latin nyelvben tett jeles előmenete­lért, — 1 drb. ezüst írtja pedig Szűcs István 2. oszt. jeles tanulónak adatott. Tek. Dömötör Sándor, kir. közjegyző úr, a magyar dolgozatokban kitűnt Tóthfalusy Endre, 7. oszt. tanulót egy drb. aranynyal jutalmazta; ugyancsak szívességéből 4 drb. ezüst frtot kapott Pálfi Endre 2. oszt. tanuló a rajzban, 3 drb. ezüst frtot Beichrath Jó­zsef 1. oszt. tanuló a magyar nyelvben, s 3 drb. ezüst frtot Pajduk István 1. oszt. tanuló a számtanban tett jeles előmenetelért. Tek. S. Kovács József kir. járásbiró úr által megajánlott 20 írtból 5—5 frtot kap­tak Baránszki Gyula 4., Kerekes Gáspár 5. oszt. tanulók a müénekben, Szabó László 6. ás Szarvasi Zoltán 5. oszt. tanulók a zené­ben tanúsított jeles előmenetelért. Egy névtelen jótevő részéről Gombos László k. r. n. p. 8. oszt. tanuló a classikai nyelvekben és Kovács Antal, k. r. n. p. 8. oszt. tanuló a természettanban tett jeles elő­menetelért. Tek. Kovács József kir. törvényszéki biró úr 5 írtja Tóth Kálmán 3 oszt. tanulónak a politikai földrajzban . Tek. Horváth Béla kir. alügyész úr egy drb. ezüst emlékpénze pedig Belkovics Dusán 1. oszt. tanulónak a magyar nyelvben tett jeles előmenetelért ítéltetett, oda. Tóth László nyomdász úr 1 drb. aranya Gallia Béla 2. oszt. jeles tanulónak adatott. Bakonyi Mihályné asszonyság által meg­ajánlott 10 írtból öt-öt írtot kaptak: Beke József és Dótisz István 3. oszt. szorgalmas tanulók. Egy névtelen jótevő ezüst tallérja Schind­ler Miksa 2., három darab húszasa pedig Schwarc Ignác 3. oszt. jeles tanulóknak adatott. T. Kabók Imre, illetékszabási fogalmazó úr két írtját Szarvasi Zoltán 5. oszt. tanuló kapta jeles előmenetelért a gyorsírásban. Egy névtelen jótevő részéről jutalmazta­tott a magyar dolgozatokban kitűnt Fjudoro­­vics János k. r. n. p. 8. oszt. tanuló „A ke­reszténység szelleme“ című két kötetes művel, irta M. le Vicomte de Chateaubriand, fran­ciából fordította Gubicza István. Egy más névtelen jótevő szívességéből két diszkötésű jutalomkönyvet kapott Relko­ IV. Tanszerek. Szertáraink úgy, mint könyvtáraink az idén is részint az intézet költségein, részint az adományozás utján gyarapodtak; könyv­táraink több becses művet kaptak mgs. Hor­váth Dömen­tek. Horváth Béla urak, a magy. tud. akadémia, Az Eggenberger- s Lampel Róbert-féle könyvkereskedések, a Franklin­­társulat és Zilahy Gusztáv könyvkereskedő részéről. A zene­iskola számára a nagy érd. kath. egyházközség, ez évben is 50 frtot utalvá­nyozott. Mindazon nemeskeblű jótevőknek, kik a hazai nevelés és oktatás iránti érdeklődésből a gymnasium tanszereit gyarapítani és a tanulók buzdítására pénz- és könyvjutalma­kat felajánlani szíveskedtek, ezennel nyilvá­nos köszönetet mond Kecskeméten, 1881. évi jun. 30-án a rom kath. f­őgymnasium igazgatósága. vics Dusán 1. oszt. jeles tanuló; címeik: „Csuda világ“, vagyis „Tündérregék a gyer­mekparadicsomból“, gyűjtötte Kardos Pál ; s „Pilger und Kreuzführer.“ Aus Palästinas Gegenwart und Vergangenheit. Von Richard Roth. T. Gallia Emma úrnő szívességéből, mint jóviseletü és szorgalmas tanulók diszkötésű könyveket kaptak: Szent-Gály Gyula 8. oszt. tanuló Arany János nagyobb költeményeit, Kecskeméti Emil 5. oszt. tanuló Arany János balladáit, Moór Vilmos 4. oszt. tanuló Cso­­konay Mihály válogatott verseit, Beke József 3. oszt. tanuló Kölcsey Ferenc verseit, és V. Kiss Miklós, 1. oszt. tanuló Mayer Miksa „Családi kör“ c. könyvét, T. Scheibar József könyvárus úr részéről: Horváth Iztván 8. oszt. tanuló Arany János „Toldi szerelme“ c. művét, Áag Miklós 7. oszt. tanuló Petőfi Sándor összes költemé­nyeit, Vajda János 1. oszt. tanuló „Robinson Crusoe“ életét, és Pap Szilárd 1. oszt. ta­nuló „Vadölő“ c. elbeszélést Cooper után. E szerint nyilvános ösztöndíjakra fordít­­tatott 240 frt; magán ösztöndíjakra 190 frt; szorgalmas és jó viseletű tanulók jutalmazá­sára 36 frt, 6 drb. arany, 17 drb. ezüst frt; pályaművek jutalmazására 80 frt, 13 drb. arany, 6 drb. ezüst frt; a szegény tanulók számára alapított tőkék kamataiból a) kész­pénzben 130 frt, b) könyvekben 77 frt 94 kr., a jutalomkönyvek pénzbeli értékben 25 frt. Összesen: 778 frt 94 kr., 19 drb. arany, 23 drb. ezüst forint. Helyi hírek. — A „K. L.“ legközelebbi számában a jogakadémiáról irt múltkori vezércikkünk miatt mérgelődvén, ítél elevenek és holtak felett, mondván, hogy a „Kecskemét“ szer­kesztőségének tagjai proletárok. Ez állítást — mindamellett, hogy komoly akar lenni, — az­ laptárstól nem vesszük komolyan, mivel úgy is tudja mindenki, hogy sem kép­zettség, sem tisztességes életmód tekinteté­ben fölöttünk nem dominálhatnak az illető mérgelődök. Azért, hogy a szerkesztőség minden tagja még nem diplomatikus egyén, épen nem következik, hogy jó hírlapírók ne lehessenek, mint ahogy nem következik az sem, hogy a diplomával bírók írni tudjanak. Példa rá a „K. L.“ egynémely szerkesztője. A t. laptárs lealázni akaró állításai nevetsé­ges gyalázkodások. — Az izr. hitközség egy tagjától dagályos stylusban irt cikket kaptunk, mely­ben méltánytalannak és a hitközségre káros­nak jeleztetik az, hogy a hitközség több tagja Wenetiáner Albert urat hivatalától elmozdí­tani akarja. Mi e cikknek, minthogy a tény­állást nem ismerjük, annyival kevésbé adhat­tunk helyet, mert szörnyű sztárjából a fen­tebbieknél egyebet kivenni nem lehet. Videant cons­uli! mint a „Hon“ vezércikkezője, Hegedűs Sándor latin gramatikus mondaná. — A kecskeméti iparos ifjúság ön­képző egylete az 1881. évi Julius hó 31-dik napján táncmulatsággal egybekötött szinielő­­adást rendez, melynek jövedelme fele részben saját könyvtára, fele részben pedig a debre­ceni iparműkiállítás költségei fedezésére fog fordíttatni. A rendezőség mindent elkövet, hogy a nagyérdemű közönség pártolását mél­tán kiérdemelje. — Klauber Sámuel helybeli lakos, „Csanádi“-ra magyarosította nevét. — Hány centiméter hosszú ? A javí­tás alatt levő toronyóra mutatókon eszközölt hiteles felmérés szerint a nagy óra körzetét kétszer megkerülő óramutató 2 méter és 94 centiméter hosszú ; a perc mutató pedig, mely napjában huszonnégyszer kerüli meg az óra lapot, 1 méter 78 centiméter hosszú. Az óra­mutató tehát 1 méter és 16 centimé­terrel hosszabb a perc mutatónál. Az óra mutatók 12 régi font, a perc mutatók 8 font súlyúak. — Egy fiatal okleveles tanítónő, ki a női­ iparban is kitűnő jártassággal bír, óhajt tökéletes oktatást adni a női­ ruhaszabásból, mely 5—6 hét alatt bevégezhető. Ezen idő alatt a tanulni vágyók maguknak dolgozhat­nak. Minthogy e tanfolyam által a t. közön­ségnek is szolgálni óhajt az illető kisasszony, a fizetés az egész időtartamra a szokásos 20 frt helyett csak 8 frt, melyért a különböző ruhák összeállítása s díszítése is tökéletesen elsajátítható. Bővebb tudósítást kapni Bán Ist­ván tanító úrnál, IV. t. Suta utca 252. szám. — A katonai laktanya építési tervezet szerkesztésére hivatott vegyes bizottság tár­gyalása megkezdését a városi polgármester a folyó évi augusztus hónap 10-ik napjának d. e. 9. órájára tűzte ki. — A közigazgatási bizottság augusz­tus hóban megtartandó ülése a városi polgár­­mester által a jövő hónap 9-dik napjára tű­zetett ki. — Nekrolog. Megdöbbenve vesszük a szomorú hírt, hogy Dékány Mihályné született Reinhard Róza asszony f. hó 28-án délután 1/2­6 órakor életének 39., s boldog házas­ságának 13-ik évében agyszélhüdésben el­hunyt. Egy női erényekben gazdag hölgy, csa­ládja boldogságát s jólétét szivén viselő leg­jobb anya — melynek áldozata — a nőegylet buzgó tagja, mely benne legtevékenyebb tag­ját veszté; minden jóért s szépért lelkesülő honleány s a legtakarékosabb gazdasszony halt el benne. A kesergő család és rokonok fájdalmát enyhíteni képesek nem vagyunk, de érezve mindnyájunk közös veszteségét, oszto­zunk fájdalmukban, s részvéttel vagyunk vesz­teségünk iránt. Legyen áldott emléke s béke lebegjen porai felett. — A kecskeméti kir. járásbírósághoz Kiss Ferenc volt aljárásbiró helyére C­s­­ 1- 1­é­r­y Kálmán félegyházi albiró helyeztetett át. — A sertéshizlalók gőzmalmánál a kutat már fúrják, a téglát pedig hordják. A részvényesek az uj malomban november közepén már őrleni szándékoznak. — Az iskolaszék legutóbbi ülésében elnökké Szakács István, alelnökké dr. Kecs­keméti Lajos, jegyzővé Kis Lajos választatott, ugyanakkor az állandó bizottságok is meg­­választattak. A gazdasági bizottság már meg­alakult , elnöke Mádi János. A tanügyi bi­zottság elnökéül Laukó Károly van kisze­melve. Szerkesztői üzenet. V. g. Miután ön megnevezte ugyan magát és az illetőt is, azonban egyéb felvilágosításokat nem adott, kérjük keressen fel minket a szerkesztőségben. N -nek. Soha­se bántsa az igazgató úr viselt dol­gait; az még legkisebb, hogy az árverező publikumot lehaszontalanozza. Hogy a legtöbb durva támadásnak ő a szerzője, régen tudjuk, csak azt csodáljuk, hogy viselt dolgait magasabb helyen rég meg nem elégel­ték. Hogy ez iránt ön más úton is kész lépéseket tenni, az az ön dolga. 2. Csak hadd találgassák az okait, hogy miért buktak. A „kétes existentiája honoratior“ kifejezés leghűbb kinyomata azon utálatos pöffeszkedésnek, mely némely egyéneket jellemez. Csak hadd pöffeszkedjék az existentiájával, mi azt hisszük: más is csak holtig él. Az ilyen pöffeszkedő urak az ellenszenv miatt pa­naszkodnak, s annak idején eltennék a rokonszenvet. Csakhogy azt meg kell tudni érdemelni. 2. E. Azt az elvet, hogy­ az okosabb enged, az illetők csak akkor használják, mikor már maguk is kénytelenek bevallani, hogy Don­ Quijote-féle szélma­­lomharcot vívtak. L. J. Ez ügyben ön a második. Kérjük keressen fel ön is a szerkesztőségben. CSARNOK. Töredék László K. naplójából. A nagy patak, a tetőn alig két láb mély, csupa sziklából álló mederben halad borzasztó mély sírja széléhez. Itt egyszerre mintegy 100 lábnyi mélységbe, roppant csörgéssel, morajjal ugrál le a mintegy kilenc lépcső­fokot képező szikladarabokon, némelyiken azok közül egy részben köddé zúzódva. Az eséstől nyugatra az oldal meredek, de nem kopár szikla, mert az bokrokkal, fákkal van benőve. Keletre pedig az eséstől az oldal meredek szikla, s úgy néz ki, mint egy óriási fal, melynek teteje bokrokkal és fákkal buján van benőve, s a part éléről hosszú futó fa­­rostok, mint természeti diszitmények lógnak le, melyek között itt-ott kis forrásocskák ré­szint csurognak az irtóztató mélységbe, ré­szint a meredek falon folynak le, s táplálják az oldalt boritó zöld mohot s más sziklai növényeket s virágokat. A magasban fen,­épen a vízesés széléhez közel áll egy fűrész-malom dűlő­félben álló váza. Az alatta levő szikla­résznek a tömeg­­téli elrepedése s a mélységbe bukni vágyása megmondja a nézőnek az okot, amiért a ma­lom pusztulásnak hagyatott. A malom mel­lett, épen a torkolatnál az elszabadulni akaró sziklából egy keskeny, csak két láb széles lapos, és mintegy 1 '/n öl hosszú sziklacsúcs nyúlik ki az irtózatos halállal fenyegető mély­ség fölébe. Én látva, hogy ez az egyetlen pont, honnan bátorsággal, elszántsággal lehet a zuhatagot egész szépségében látni: ölembe vettem a kis leányt s a kiálló csúcsra men­tem, s a természetnek híven leirhatlan, le­­rajzolhatlan művében gyönyörködtünk; de az apa istent kisértő borzasztó helyzetünket nem sokáig nézhette, s csengve hitt ki a borzasztó helyről. — Valóban ezen zuhatag méltó, töké­letes tárgy egy ügyes festész ecsetjének. A forrás melletti szállásunkra naplement­kor értünk vissza. A vacsorát, vagy helye­sebben mondva teázást végezve, a vendégek nagy része a szőnyeggel borított, csinosan bútorozott nagy társalgó terembe gyűlt, s karos és hintaszékekre, pamlagokra telepedve, a zongorázó hölgyet környező énekes dalnokok által igen szépen, szabályosan előadott szent éneket élvezettel hallgatta. Kilenc órakor a társaság nyugalomra oszlott. Másnap reggel hat órakor egy négy lovas izmos utazó társas kocsi állott a hotel­ek­be, mely a magyar „delizsánc“-okra emlékezte­tett. A kocsi belsejébe beraktuk a hat nőt és gyermeket, mi pedig öt férfiak a kocsis mel­letti, mögötti s hátul a podgyászszal telt bak fölötti üléseken foglaltunk helyet. Szebb időt és szebb vidéket már kívánni sem lehetett volna. A jó deszka után sebesen haladtunk. Chittenangóhoz érve, kocsisunk még két ipa­rost vett fel, és ezek műszereikkel együtt már csak a kocsi tetejét borító podgyászok tetején foglalhattak helyet kucorogva. A hátulsó sa­­ratja tele volt böröndökkel, s vastag bőrbo­­ritékkal lecsatolva, inkább csak megázás és leesés, mint ellopás ellen, mert itt nincs eset rá, hogy a kocsiról börönd levágatnék, vagy a kocsin őrizet nélkül hagyott podgyászokból valami elveszne. Rendkívüli természeti különösségek. Syracuse, julius 13. 1853. Városunkban nevezetes kiállítás volt. A tárgyak voltak: egy rendkívül nagy, és egy rendkívül kicsiny asszony, a harmadik egy öt év óta alvó ember, egy valóságos élő csontváz. A nagy, vagyis inkább kövér nő, mintegy 35 éves, amerikai születésű, midőn 19 éves korában férjhez ment 155 fontot nyomott, és most állítólag nyom 765 fontot, de én azt hiszem, hogy legalább 300 fonttal többre van mondva. No de az ily ártalan „humbug“ (ámítás) Amerikában nem szokatlan. Hogy karja körmérete 3 láb és 2 hüvelyk, és de­reka körmérete 9 láb, hazugság. A személy nem magas, de nyaktól aláfelé rendkívül vas­tag. Két ujjai s keze szárai könyökig nem rendkívül formátlan kövérek. Hanem karjai a könyöktől felfelé nagyon hirtelen vastagsza­­nak, és borzasztó kövér sonka alakúak. A karok rendkívül rövidek, mert a derék kövér­sége szétfelé terjeszkedvén, a karok bele sü­­lyedtek. Ezen asszony mindig egy nagy hin­taszékben ül, lomhán, legyezve magát, vagy legyeztetve férje által. A férje — mely nem rendkívül kövér, hanem nagy tokája van, — mintha egy halomba gyúrt hús rakás tete­jére volna téve, melyen alig van emberi alak. A látvány csúnya, a nő szánakozásra méltó. A kicsiny asszony neve Bringgs Helén, 32 éves, 12 évvel ezelőtt ment férjhez Bringgs­­hez, ki 5 láb 5 hüvelyk magas. Három gyer­meke van, kik közül egy 4 éves kis leánya, ki vele van, akkora már mint ő, azaz 30 hü­velyk magas. Az asszonyka beszél angolul, franciául és németül, ő igen érdekes, enyelgő, vidám társalgó. Minden tagja tökéletes arány­ban van, jobban mint egy kis leányé, mert feje is nagyságával arányban kicsiny, derekában karcsú, különben szépen kifejlődött kecses nő. Mi ha nem volna, ha kifejlődött, korához illő vonásai és asszonyos vastag hangja korát el nem árulná, az ember őt 4-5 éves kis­leánynak tartaná. Valóban él­vezet volt nézni ezen csinos, gyönyörű mi­niature kecses női modelt. A harmadik bámulatos tárgya volt egy Vroman Cornelius nevű 30 éves férfi, ki az őt mutogató állítása szerint már öt év óta alszik, s azóta csak egyszer ébredt fel, ez­előtt négy héttel. Ekkor magától felkelt, a szobában járkált, ült, s beszélgetett. Min­denre, mi elalvása előtt történt, emlékezett, barátait s rokonait megismerte, de az alvása alatt történt dolgokról semmit se tudott. Kevés ideig ébren létele után ismét mély álmába merült. (Folytatjuk.) Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kovács Pál. NYÍLTTÉRI) Miután megcsalattatásom miatt máshol nem tudok magamnak elégtételt szerezni, kény­telen vagyok e helyen elmondani Gáspár Já­nos helypénzszedő férjem viselt dolgait. Hűségről megfeledkezett férjem egy idő óta — engem teljesen elhanyagolva — Pulay Mária korcsmaházában keresett „üdülést”, festett borban és festékes csókban. Tettei fü­lemhez jutván, elhatároztam utána nézni és meg is tettem. Várakoztam reá a szenthá­romság temetőnél, ő azonban észrevette, hogy én lesem és a­helyett hogy a kapun jött volna ki, a ház tetején mászott át a szomszédház — Bodáné asszonyom — udvarába és onnét jővén ki, eltagadta hogy a „tilosban járt“. De ezzel engem nem sikerült félrevezetnie, sőt alat­tomossága által még jobban magára ingerelt. Most már ezek után férjem eljárását a kö­zönség ítéletére bízom, így nem lehet csodál­kozni, ha t­í­z válóper közül k­i­­­e­n e­z esetben a nő a­­ felperes, ki óhajtana ily férjet együtt lakni ? Azt hiszem senki. Gáspár Jánosné H. Kis Teréz. ” *) *) E rovat alatt közléttekért nem vállal felelős­séget a szerkesztő.

Next