Kecskemét, 1883. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-08 / 29. szám

1883. — 29. szám. KECSKEMÉT. Április 8. mi legalább elnézetné magát. Az első felvonás bir legtöbb mulattató részszel s miután itt a szerző kiadta minden erejét, a két másik felvonás unalmassá lön. Tesznek, vesznek jönnek, mennek , búsulnak, be­szélnek, de nem úgy, hogy érdeket keltsenek s szo­ros egymásutánban mutassák be a színművet. Nagy és szentimentális monológok, megmosolyogni való naivságok és rettenetesen sok nóta. Ez az egész. Az ily eredeti darabok látásától azután ha elmegy a kö­zönség kedve és az operettekhez tér, egyáltalában nem csodálható. Hogy változik a divat. A fővárosi lebujokban divatos „itt a vörös, ott a vörös, hol a vörös“ nevezetű kártyajáték új nevet kapott. Most már e helyett ez a czime: „itt a Spanga, ott a Spanga , hol a Spanga.“ Ezzel csúfolják alantas körökben a fővárosi nyim­ nyám rendőrséget, vagyis más szóval a kár­tyajáték czíméből is gúnydalt értenek ki az emberek. Spanga nincs sehol. A rendőrök lassan jelentik: — Spanga nincs meg. A lapok mind-mind kisebb betűkkel írják : — Spanga nincs meg. A gazemberek pedig kárörömmel intik egy­másnak : — Spanga nincs meg. Milyen nagyszerű legény is ez a Spanga. Thaiszot meg akarták buktatni miniszterek, be­folyásos főurak, az egész sajtó és­­ nem sikerült. És a­mi nem sikerült ezeknek a nagy hatal­masságoknak összevéve , az sikerül Spangának. Ő buktatja meg a főkapitányt és ezen tettét a bíróság előtt — ha ugyan odakerül valaha — eny­hítő körülményül számíthatja be magának. Bár már számíthatná. IRODALOM. — „Ifjúságom“ czím alatt a Révai test­véreknél Budapesten, a Petőfi társaság kiadásában e hó végével egy kötet költemény jelenik meg R­e­­viczky Gyulától, az újabb költői nemzedék egyik határozott tehetségű fiatal tagjától, akit kiváló köl­tői munkássága elismeréséül a Petőfi-társaság már alakulása elején tagjai közé választott. Lapunk mai tárczájában a fiatal költő szívességéből hangulattel­hótartónak csakugyan igaza volt, mert ritkán találni szebb és derekabb fajta né­pet a kecskemétinél; mindnyájan sugár magasak, többnyire barnák, értelmes szép arczczal, — a csinosan öltözött leányok egy ágban le­eresztett haja végig bele van fonva szalagba; — a fiúk közzül 4 gyolcsruhásan, 4 magyarnadrágo­­san, 4 pedig — hogy a kific­amodni kezdő ízlést is bemutassák — pantallósan jelentek meg s mindnyá­jan bokrétás kanászkalapot viselnek. (A pantallót nem hagyjuk megrovás nélkül, mint amely nem illik sem fajukhoz, sem öltözetük többi részéhez s ma­gyarázzuk a szép magyar fiúknak, hogy mennyivel szebb az a szép fehér lobogós gyolcsruha, meg az a test idomait oly szépen kitüntető magyarnadrág, melyet a magyaron kívül nem visel senki más.) Az ügyesen felszolgált reggeli után a tánczot is bemutatja az ifjúság, s azután elvezet megmuto­­gatni a szép n­ö­v­é­n­y­­­k­e­r­t­e­t. Kocsira ülünk, hogy a jól berendezett „s­z­e­­gény men ház“ megtekintése után visszatérjünk a városba, megnézni a reformátusok Collegiumát, hol Csabai Imre igazgató és Nagy Ferencz tanár megmutatják a szép múzeumot, — a be­cses könyvtárt, mely 14.000 darab könyvet foglal magában, — a nagybecsű képtár­t, mely­ben van Jókainak legelső olaj­festménye — egyik tár­ulótársának , Ács Károlynak arczképe — 1842-ből. Majd felkeressük az uszodát, mely most egye­dül a mi számunkra van fentartva és rendelkezésünk alá bocsátva. Nem mindennapi dolog itt a homok si­vatag közepén, messze távolban minden folyóvíztől egy uszodát találni, — és valóban meglehetünk elé­gedve az egészen fedett uszodának mind berendezé­sével, mind vizének ü­deségével, — melyet egy vízi­malom kerék ömleszt be folytonosan a szomszédos gőzmalom kútjából. Az uszodában felüdülve a roppant hőségtől, megyünk az ódon színházba a társaságunk által ren­dezett zene-reggélyre (matinéé), hol Fele­k­i­n­é szavalata, Maleczkyné, S­a­x­­­e­h­n­e­r Emma, Solymosi Elek éneke, P­e­t­y­k­ó hegedűje és Sipos Antal zongorája roppant tet­szést arat. Innen a „Beretvás szállóba“ megyünk díszebédre. Ez aztán az igazi magyaros ebéd: malacz-tokány, olyan töltött káposzta, mely­nél jobbat már lehetetlenség készíteni, aztán felsé­ges kolbász és még számtalan sok pompás valódi magyar étel, melyeknek neve csak úgy maradna meg emlékünkben, ha egyenként felirogatnánk, mert itt bizony nem szépen kifestett étlap szerint, hanem csak úgy a magyar gazdasszony saját tála­lási rendszabálya szerint eszünk, még­pedig oly jó­ízűen, hogy talán az egész utazás alatt senki nem tanúsított jobb étvágyat. Meg is eredtek aztán a lel­kes felköszöntések, h a komoly, rokonszenves arczú Visi Imrének sem villogtak még sötét szemei annyi tűzzel, nem árult el behízelgő szép érczes hangja annyi lelkesü­ltséget, mint midőn Kecske­mé­t város szorgalmas és szép fö­ldm­ivelő né­pét élteté ... A fesztelen és kedélyes ebédnek — melyben a szolgálatunkra álló paraszt fiuk és leányok s több polgár is résztvettek — csak az veti végét, hogy már öt óra s indulnunk kell tovább. Búcsút veszünk a roppant vendégszerető derék magyar várostól s még ekkor is sokan kikisérnek a vasúthoz, hogy újra elbúcsúzhassanak tőlünk, sőt az úri nép közül többen, a paraszt fiúk közül pedig hatan hozzánk ülnek a vasúti kocsiba, hogy tiszteletüknek és ragaszkodásuknak jeléül elkísér­jenek Kőrösig bennünket, habár - a mint mond­ják — nem kevés áldozat kecskeméti embernek K­őrösre menni látogatóba, mert a két város foly­tonosan versenygésben van egymással, úgy, hogy ráfogták a k­ö­r­ö­s­­­e­k­r­e, hogy csak azért csinál­tatták balról a vasúti indóházat, mert Kecske­méten jobbról van. jes mutatványt közlünk a megjelenendő kötetből, amelyre már előre is felhívjuk olvasóink figyelmét s amelyről annak idején részletesebben is meg fogunk emlékezni. ~ A következő irodalmi újdonságok kaphatók Scheiber József könyvkereskedésében: Molnár István: A szőlőmű­ve­lés és borászat kézikönyve. 3 fzt.— Schmidt J : Jószágaink rendezésének fontosabb kérdéseiről. 1 frt 30 kr. — Wohl Stefanie: Egy szerelem életrajza. 2 frt. — Mik­száth Kálmán: Jókai. 40 kr. — Frecskay János: Mestersé­gek könyvtára. II. Az épü­let-asztalosság. 1 frt. — „Jó köny­vek a magyar nép számára.“ 9—15. füzet. — Mulattató zseb­könyvtár. 16—20. füz. egyes füzet ára 12 kr. — A fekete hajó. Zongorára szerzé Bánfi György. 1 frt 80 kr. — Régi magyar költők tára. IV. kötet. 3 frt. — M. tud. akadémiai értekezések: Tisza J: Az adóhárítás elmélete. 20 kr.— Wertheimer E : Francziaország magatartása. 20 kr. Jekel­­falussy F: Hazánk bűnügyi statisztikája. 20 kr. — Húnfalvy Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? 20 kr. —­ Trefort Ágost: B. Eötvös József. 10 kr. — Schwarcz Gyula: A miniszteri felelősség eredete. 20 kr. — Simonyi Zsigmond : Magyar kötőszók. II. kötet. 1 frt 20 kr. — ÚJDONSÁGOK. — Figyelmeztetés a választó­polgá­­ rokhoz. Figyelmeztetjük a választó­polgárokat, hogy az 1884. évben bekövetkező országos kép­viselő választás alkalmával szavazati jogot csak az gyakorolhat, aki múlt 1882. évi adóját folyó évi ápril 1s-éig befizeti. Más a választók közé fel nem vehető. Aki tehát választási jogára súlyt fektet, az adólefizetést az itt irt időre el ne mulassza. — A főmérnök úr figyelmébe. Második tavasz köszöntött már be az 1-ső kerületi iskolára, de azért még sincs fákkal beültetve. Szépészeti és egészségi tekintetnél fogva pedig kívánatos lenne. Terjessze hát ki erre is gondoskodását! — A Katona-emlékünnepély szűkebb bizottsága ma ülést tart, amely alkalommal az ünne­pély végső pontozatai fognak megállapittatni. — Az iparos ifjúság önképző egylete le­hetőleg még e hó folyamán rendez egy műkedvelői előadást, amely tánczvigalommal lesz egybekötve. Előadják Szigligeti „Szökött katonáját.“ -- A csángók javára ismét kaptunk öt forintot és pedig Hankovszky Ignácz asztalos mester úrtól, mint egy kijátszott pipatartóért begyült összeg 20 %-át; továbbá Molnár Imre tanító úr gyűjtéséből 2 frt 25 krt. (Éhez járultak:­­ Dömötör Lajos 1 frt, Szappanos Imre 10 kr., Galván­i László 20 kr., Kiss Kálmán 5 kr., Molnár Imre (tanuló) 10 kr., Molnár Zoltán (tanuló) 10 kr., Vi­rág László tanitó 30 kr., Molnár Imre tanitó, gyűjtő 40 krajezárt.) A mivel gyűjtésünk 24 frt 76 krra emelkedett. Köszönetünk nyilvánítása mellett újból felhívjuk közönségünk figyelmét és óhajtjuk, hogy gyűjtésünk mihamar magasabb összeget érjen el.­­ A kaszárnyában elkövetett betöréses lopás ügyében a vizsgálat erélyesen indult meg, és a­mint halljuk, már körülbelül nyomában is vannak a tettesnek. Azt hisszük, hogy jövő számunkban már közölhetjük is a vizsgálat ered­ményét. — A Katona-emléktábla leleplezésének ünnepélye, a­mint látszik, nagy érdeklődés mellett fog megtörténni. A meghívottak közül eddig már Gyulai, Szász Károly, Győri Kálmán és Feleki írták hogy lejönnek. Az emléktábla szövege igy hangzik : „Itt született Katona József, „Bánk-bán“ szerzője 1792. november 11-én.“ Azon házat, ahol Katonánk született, tegnap fényképezte le Imre János fényké­pészünk s hihetőleg már az ünnepély előtt sokszoro­sítani fogja. A szűkebb bizottságok már javában mun­kálkodnak s igy 16-kára minden rendben lesz. — A Helybeli kereskedő ifjak egyesülete helyi­ségében ma este fél 9 órakor Schindler G. Gábor és S­t­e­i­n­o­r Manó egyesületi tagok szakszerű felolvasást tartanak. — Három egészséges és szép gyermek, akik közül kettő fiú (az egyik 9, a másik 7 éves) egy pedig leány (5 éves) örökbe adatik. Tisztelettel fel­kéretnek azon gyermektelen családok, akik e gyer­mekeket együtt, vagy külön örökbe fogadni hajlan­dók hogy e szándékukat tudassák Kovács Sán­dorral, 3 dik tized 28 ik szám alatt, a homoki kút mellett, aki idős volta miatt ez úton szeretne gondos­kodni e nála levő árvákról. — A Lichtner-féle jóhírű fakereskedés te­lepére a czég a közelben levő vaspálya udvarból sint vezetett, amely a sétatér mellett levő utat szeli át. — A Span«?** elfogásáról szóló hírünkre azon felvilágosítást kaptuk, hogy tulajdonképen nem is történt elfogás, csak egy kis rendőri hajsza, a­mit az idézett elő, hogy az az idegen fiatal­ember rendkívül gyanúsan viselte magát. Szabó Pista pedig csak azért szólította meg, mert a rendőrség oda szent, hogy ha egy idegen egyén érkezik oda, tartsák szemmel. — Eljegyzések. Máhr Antal műlakatos a múlt hóban jegyezte el Szabó Rozinát. — Tóth Mi­hály tánczmester pedig a mai napon vált jegyet a szép Klivinyi Mariskával. — Megint Spanga. Három paraszt­ember állított be pénteken este a rendőrséghez és jelentést tettek, hogy Spanga a borbási földeken bujdosik egy pakkal és egy esernyővel kezében; azután elmond­ták, hogy egy tanyába látták betérni.­­ A biztos azonnal néhány rendőrt vett magához és Borbásra hajtatott, a­hol több tanyában kérdezősködött a buj­káló idegen után. Hosszas keresésre a biztos meg is találta egy tanyában és azonnal ráismert benne T. G. szentkirályi tanítóra, a­ki gyalog indult ki laká­sára és ráesteledvén, egyik ismerőséhez tért be éjjeli szállásra. A három paraszt eközben összeveszett az esedékessé válni gondolt 1000 foton és a kálvária mellett jól megrakták egymást. — Tánczmulatságok. Gresner Elek táncz­­mester f. bő 21-kén tartja tánczmulatságát a „Csiz­madia ezék-házban“. — Tóth Mihály tánczmester pedig f. bő 22-kén a „Népkor“ ben. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. T. szerkesztő úr! Márczius 21 -kén, a tavasz kezdetével beállt a tél. Alig volt azóta pár napig me­leg. És ennek daczára az 1-ső kerületi iskolánál már több napon át nem fű­tenek, minek következtében a szegény gyermekek tanítóikkal együtt dideregnek a hideg teremben. S ha e miatt a tanítók kérdik az iskolaszolgát, hogy miért nem fit? hát azt feleli: drága a szén. Bezzeg nem drága az­ ö számára, mert a leghidegebb időben is kánikulai melegség van az ő szobájában. Ez az ember mindennek, még nagy úrnak is százszor inkább való, mint szolgának. A tantermek porosak, piszkosak, de ha mind­ezekre figyelmessé tétetik, kofa asszony módjára ki­beszéli a panaszrót. Azt mondják, azért tesz így fél­vállról, mert a polgármester úr jóságában bízik. A gyermekek egészségi állapota azonban megkívánja, hogy épen a polgármester úr ismert jóságánál fogva az ilyen lelkiismeretlen visszaéléseknek eleje vé­zessék. Egy érdekelt. ---------000§§000---------

Next