Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)

1883-10-14 / 83. szám

XI. évfolyam. 83. szám. Kecskemét, 1883. október 14. vasárnap. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- és „Nyílttéri“ közlemények i: I/ rpri/ PK­ PT Negywlévre - IfrtöOkr. U M I \ U §a fill U I Előfizethetni a lapr­­a kiadd- 1 1— áJLJP i % 1­—/ 111 I__^ hivatalban, valamint a hely- Bélyegdíj beli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. . .. .. „ ,­­ vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMUVELŐDESI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Ilal-piacz, Héjjas-féle ház. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. A csángó-ügy. Mindnyájunknak élénk emlékezetében van még az a nemes lelkesedés, melylyel hazánk több kiváló férfia felkarolt egy szép eszmét: a tőlünk elszakadt szerencsétlen székelyeket, mai nevükön a csángó­ magyarokat vissza­hívni e hazába, amit dalaikban oly szép re­­miniscenciákkal énekeltek meg, mint a bol­dogság földét. A nemzet rég mutatott 67 óta felmerülő ügy iránt annyi rokon­szenvet, rég áldozott valamiért annyit, mint ezen eszme megvalósításáért. És nemesen lobogó láng, áldozatkészség mégis csekély volt a fel­adat megoldására, és későn bár, de mégis igazat kell adnunk a pessimistáknak, kik az egész mozgalmat elhamarkodottnak mondták, mert ime a szegény „testvérek“ egy része azzal a fájdalmas érzéssel kénytelen Buko­vinába visszavándorolni, hogy mégis csak jobb odakünn, hogy ezt a földet, melyet a magyarok hazájának neveznek, csak a távol­ból lehet szeretni, de bent nem. Irányi Dániel, a nagy idealista szomo­rúan mondta már régebben, hogy az egész ügy el van hamarkodva, s ő, kiről azt hit­ték, hogy közönynyel viseltetik a mozgalom iránt, ő volt az első, ki a kormányt meginter­pellálta egy meleg hangon tartott beszédben, hogy adja elő, mennyiben teljesítette köteles­ségét, mit szándékozik a jövőben tenni, és a telepítvényesek ügyében szállingózó vissza­élésekről jelentést tegyen, illetőleg azoknak mibenlétét földerítse. Mert hiába, a nemzet ügye sincs biztosítva afféle kapzsi emberekkel szemben, és elég szomorú, de ha csakugyan volt visszaélés, azt világosságra kell hozni. Ismerje meg a nemzet azon embereket, kik a legnemesebb ügyet is tőkévé teszik, melyből hasznot húzhassanak, és büntesse meg őket a büntető hatalom oly szigorúan, amint az ilyen emberek megérdemlik. Nem vezet bennünket botrányhajhászási hajlam, nem akarjuk e szomorú dolgot előre nagyra fújni; csendesen, higgadtan írunk róla, mint amily szenvedély nélküli hangon említé föl Irányi Dániel. „Nem vádolok egyelőre senkit, csak vizsgálatot kérek“, mondá ő azon ismert, benső nyugalmat és mély igazságszeretetet eláruló hangján, s nagyon jól tette, hogy így beszélt, hiszen elég szomorú, elég arczpiritó már maga a visszaélés egyszerű ténye, ha valóban megtörtént. Hanem arra már na­gyon kiváncsiak vagyunk, hogy a kormány miként teszi meg kötelességét, hogyan emeli föl, vagy igyekszik fölemelni a telepítvénye­sek sorsán lévő fátyolt, és mit akar a jöven­dőben tenni ? Tisza azt mondja: „legyen nyu­godt az ellenzék, a kormány minden lehetőt meg fog tenni, miként eddig megtett“. Ámde mit tett eddig? Ezt nem árulja el, az ellen­zék pedig nem tudja, mert nem igen volt róla alkalma hallani. De még itt sem vádaskodunk, hanem megvárjuk, hogy milyen előterjesztést fog tenni, és az majd eldönti a mi beleszólásunk nélkül is azt, ha várjon a kormány csakugyan megtette-e kötelességét, s a szegény csángók­kal mit fog kezdeni, mi lesz az, ami „meg­tehető“, mert ha korai volt is az első lépés, azért az egész ügyet félbenhagyni, vagy tét­lenül nézni nem lehet, nem szabad, ezt kívánja a józan ész, a nemzet jó hírneve, mely hisszük és el is várjuk, hogy ép úgy fekszik a kormány lelkén, mint az ellenzékén. Most egyelőre csak az lenne kívánsá­gunk, hogy legalább a visszavándorlást, és ezáltal a kigúnyoltatást akadályozzák meg.­­ Katona József a pestmegyei levéltárban. „Örök kegyelet Katona emlékének,d­e szók­kal végző beszédét Gyulai Pál a nagy költő szü­lőházába illesztett emléktábla leleplezésének al­kalmából. E kegyeletet istápolni minden irodalom­barátnak kötelessége, de kötelessége első­sorban minden kecskemétinek. A nagy költő iránt táp­lált kegyeletem parányi adóját vélem levónni azáltal, hogy a Pest megye levéltárában „Kecs­keméti dolgok“ czím alatt egybegyűjtött és elrendezett okiratokból a Katona kéziratait, illetve a Katonára vonatkozó adatokat e helyen röviden ismertetem. Legérdekesebbek azon okmányok, melyek Katona Józsefnek Pestmegye elé való megidéz­­tetésére vonatkoznak. Ezen megidéztetés törté­netét Székely József úr, Pestmegye főlevéltár­noka, az április 16-iki diszebéden elmondott igen szép pohárköszöntőjében elmondotta és a „Magyarország és Nagyvilág“ I. évi 28. és 29. számaiban le is irta, közölvén egyszersmind Katonának védőiratát. Ezen esetre vonatkozólag a következő okmányok vannak meg Pestmegye levéltárában : 1. 2320/1818. E­gy királyi pecséttel ellátott latin oklevél, ezen kázirattal: Felolvastatott 1818-k­ Észt. Sz-György havának 24. napján Pesten tartatott Kiss Gyűlésében. Hogy az ezen Intéző Levélben foglaltatott Ren­delésnek foganat szereztethessen, e’ jelenvaló protocoláris Extractusnak kiadása mellett lő Sz. Bíró Hangyás Dávid Urnak meghagyatik, hogy Katona Jósef nevezetű Prókátornak hagya meg, hogy a K. tartandó Köz­gyűlés előtt jelennyen meg. (P. H.) 2. 2320. sz. a. Hangyás Dávid tudósítása a Tekintetes Vármegyéhez, hogy Katona József­nek meghagyta,miszerint megpirongattatása végett ekkor s ekkora közgyűlés előtt jelennyenjen meg. 3. 2328. Nemes Nyitra vármegyének. Je­lentés Katona József mentségéről, hogy ő illet­len kifejezést nem használt. Hivatkozás van benne Katona írásbeli mentségére, amely azon­ban jelenleg már nincs meg a levéltárban.* (Ezen aláírás és pecsét nélküli irat nagyon va­lószínűleg csak fogalmazvány; mutatja ezt a sok törlés is, mely benne előfordul.) 4. ad 8170/1818. Nemes öregebb Dózsa Já­nos : Szőnyi Lakos levele Pest vármegyéhez az iránt, hogy Nyitra vármegyénél járjon közbe, ő azon vád alól, hogy Katona Józsefet megbízta volna, miszerint Nyitra vármegyét gyalázattal illesse, fölmentse. — E levél irálya szenvedélyes. Katonának levelét „motskos“-nak nevezi és töb­bek között ezen kifejezés is előfordul benne: „Katona József nevezetű Prókátor Ur illy méltatlan gyalázatba kevert.“ Aláírva: Ordódy János Fő­jegyző, 9466/1826. sz. a. Dávid János, ketskeméti lakos, vádolja Katonát a Com­missionalis Depu­tate előtt, hogy Katona nem akarja az ő kere­setét elintézni, mivel az általa vádlottnak atyja feléből neki (Katonának) adta szőlejét. Egy számozatlan, három féliv nagyságú lapnyi terjedelmű okiratban Katona igen szépen védi magát ezen váddal szemben. No. 109. 9446/1826. sz. a. találtatik egy Kubinyi Ferencz által jegyzett latin jegyzőkönyvi kivonat, melyet Katona másolt. Folytatólag a következő Végzés olvasható: A Rabok önké­nyes vallásának kivételével a Rabokkal való ke­mény bánás itt eddig nem lévén gyakorlásban, a Fiscalisi hivaltal továbbra is ezen Kegyes Intéző Levél foglalatjának szoros megtartására utasitta­­tik.­­ Egyébaránt a Fiscalis nem tekintődhetvén úgy, mint más perekben valamelly Fél kérésére jutalomért dolgozó felperes, mivel ez iránt Tet­tes Tos Pest Vármegye a maga véleményének felküldése mellett a N. M. M. K. H. Tanácsot az eddig gyakorlott szokásnak ez után is lehető meghagyása eránt már megkérte az erre te­endő rendelésnek megérkezéséig a Rabok önké­nyes Vallásának kivételében itt helyben gyakor­lott szokás meghagyattatik. Kiadta Katona József Actuarius. Ugyancsak 9466/1826. sz. a. Katona saját kézirata. Az eleje, mint az előbbi okiratnak, másolat. A „Végzés“ Simonyi János „eddig V. Fiscalisi hivatalt viselt“-nek actuariussá való ki­­neveztetését tartalmazza. A 9476/1826. sz. a. okirat Katona Jósef Actuarius aláírásával egy még 1804-ben hozott ítéletet tartalmaz Fehér András elleni ügyben. Ezeken kívül találtam még több bűnügyi ítéletet tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot latin nyelven a Katona kéziratában és egy bűnügy­ben való felterjesztést Pest megyéhez magyar nyelven. Cs. S. Politikai szemle. A képviselőház. A horvát kérdésben e hó 10-én ért véget a vita. 9-én Polónyi Géza és Mezey Ernő szólattak föl, fejtegetve a horvát viszonyokat, hibáztatva erős szavakkal a minisz­terelnök politikáját. Mindkettő a kiegyezési törvény meg­változtatását sürgette s Helfy javaslatát pártolta. Ezek után Irányi Dániel emelt szót, nemes igazságszeretettel és az ő idealizmusán keresztül nézve a tényeket beszélt, hangoz­tatva az engedékenységet és békét. Mocsáry Lajos és Né­meth Albert az ellenzék zajos helyeslése közt replikáztak a miniszterelnök ellen, fejtegetve érveinek tarthatatlansá­gát. Tisza Kálmán után, ki különösen Apponyi és Mocsá­rival polemizált, Thaly Kálmán tartott csinos beszédet, ki mint magyar történetiró, fogva fel a dolgot, Helfy javasla­tát pártolta. E hó 10-én Csanády Sándor erős, dörgő be­széde után Herman Ottó szólalt fel s reflektálva Irányi beszédére, az ellenzék zajos éljenei közt mutatta fel a szlávoknak politikáját, utána Hoitsi Pál mondott higgadt tárgyilagossággal egy szép érvekkel teli beszédet s elitélve a kormány magatartását, pártolta Helfy javaslatát. Füze­­reséri Géza, ki már nem tagja a függetlenségi pártnak, egy kis beszédet mondott a kormány védel­mére. Helfy és Szilágyi sikerült zárszavain kívül Szapáry tett leleplezéseket a horvát botrányos adm­inisztráczióról. Tisza is szólni akart, de a ház türelme kifogyott már s szavazásra került a dolog. A név szerinti szavazásban 187 szóval 105 ellenében fogadták el a miniszterelnök javasla­tát. — Irányi Dánielnek a csángóügyre vonatkozó indít­ványa 11-én került tárgyalás alá s miután azt sem Sza­páry pénzügyminiszter, sem Tisza Kálmán nem ellenezték, Odescalchy Arthur hg., Thaly K., Német Albert és Mada­rász József figyelmeztető szavai után a dáz­­egyhangúlag elfogadta. Tisza és Szapáry kijelenték, hogy minden „le­hetőt“ meg fognak tenni ez ügyben is. p. v. ai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. — A díszletekről. — A színház megnyitása előtt. — A rossz nyelvű s hegyes tollú Ágai azzal kö­szönte meg a jó kecskemétiek szives vendégszerete­tét, hogy színházunkat — amire oly büszkék va­n Lévay József ismert költőnk birtokában van. Cz. S.

Next