Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)
1883-10-14 / 83. szám
XI. évfolyam. 83. szám. Kecskemét, 1883. október 14. vasárnap. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- és „Nyílttéri“ közlemények i: I/ rpri/ PK PT Negywlévre - IfrtöOkr. U M I \ U §a fill U I Előfizethetni a lapra kiadd- 1 1— áJLJP i % 1—/ 111 I__^ hivatalban, valamint a hely- Bélyegdíj beli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. . .. .. „ , vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMUVELŐDESI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Ilal-piacz, Héjjas-féle ház. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. A csángó-ügy. Mindnyájunknak élénk emlékezetében van még az a nemes lelkesedés, melylyel hazánk több kiváló férfia felkarolt egy szép eszmét: a tőlünk elszakadt szerencsétlen székelyeket, mai nevükön a csángó magyarokat visszahívni e hazába, amit dalaikban oly szép reminiscenciákkal énekeltek meg, mint a boldogság földét. A nemzet rég mutatott 67 óta felmerülő ügy iránt annyi rokonszenvet, rég áldozott valamiért annyit, mint ezen eszme megvalósításáért. És nemesen lobogó láng, áldozatkészség mégis csekély volt a feladat megoldására, és későn bár, de mégis igazat kell adnunk a pessimistáknak, kik az egész mozgalmat elhamarkodottnak mondták, mert ime a szegény „testvérek“ egy része azzal a fájdalmas érzéssel kénytelen Bukovinába visszavándorolni, hogy mégis csak jobb odakünn, hogy ezt a földet, melyet a magyarok hazájának neveznek, csak a távolból lehet szeretni, de bent nem. Irányi Dániel, a nagy idealista szomorúan mondta már régebben, hogy az egész ügy el van hamarkodva, s ő, kiről azt hitték, hogy közönynyel viseltetik a mozgalom iránt, ő volt az első, ki a kormányt meginterpellálta egy meleg hangon tartott beszédben, hogy adja elő, mennyiben teljesítette kötelességét, mit szándékozik a jövőben tenni, és a telepítvényesek ügyében szállingózó visszaélésekről jelentést tegyen, illetőleg azoknak mibenlétét földerítse. Mert hiába, a nemzet ügye sincs biztosítva afféle kapzsi emberekkel szemben, és elég szomorú, de ha csakugyan volt visszaélés, azt világosságra kell hozni. Ismerje meg a nemzet azon embereket, kik a legnemesebb ügyet is tőkévé teszik, melyből hasznot húzhassanak, és büntesse meg őket a büntető hatalom oly szigorúan, amint az ilyen emberek megérdemlik. Nem vezet bennünket botrányhajhászási hajlam, nem akarjuk e szomorú dolgot előre nagyra fújni; csendesen, higgadtan írunk róla, mint amily szenvedély nélküli hangon említé föl Irányi Dániel. „Nem vádolok egyelőre senkit, csak vizsgálatot kérek“, mondá ő azon ismert, benső nyugalmat és mély igazságszeretetet eláruló hangján, s nagyon jól tette, hogy így beszélt, hiszen elég szomorú, elég arczpiritó már maga a visszaélés egyszerű ténye, ha valóban megtörtént. Hanem arra már nagyon kiváncsiak vagyunk, hogy a kormány miként teszi meg kötelességét, hogyan emeli föl, vagy igyekszik fölemelni a telepítvényesek sorsán lévő fátyolt, és mit akar a jövendőben tenni ? Tisza azt mondja: „legyen nyugodt az ellenzék, a kormány minden lehetőt meg fog tenni, miként eddig megtett“. Ámde mit tett eddig? Ezt nem árulja el, az ellenzék pedig nem tudja, mert nem igen volt róla alkalma hallani. De még itt sem vádaskodunk, hanem megvárjuk, hogy milyen előterjesztést fog tenni, és az majd eldönti a mi beleszólásunk nélkül is azt, ha várjon a kormány csakugyan megtette-e kötelességét, s a szegény csángókkal mit fog kezdeni, mi lesz az, ami „megtehető“, mert ha korai volt is az első lépés, azért az egész ügyet félbenhagyni, vagy tétlenül nézni nem lehet, nem szabad, ezt kívánja a józan ész, a nemzet jó hírneve, mely hisszük és el is várjuk, hogy ép úgy fekszik a kormány lelkén, mint az ellenzékén. Most egyelőre csak az lenne kívánságunk, hogy legalább a visszavándorlást, és ezáltal a kigúnyoltatást akadályozzák meg. Katona József a pestmegyei levéltárban. „Örök kegyelet Katona emlékének,de szókkal végző beszédét Gyulai Pál a nagy költő szülőházába illesztett emléktábla leleplezésének alkalmából. E kegyeletet istápolni minden irodalombarátnak kötelessége, de kötelessége elsősorban minden kecskemétinek. A nagy költő iránt táplált kegyeletem parányi adóját vélem levónni azáltal, hogy a Pest megye levéltárában „Kecskeméti dolgok“ czím alatt egybegyűjtött és elrendezett okiratokból a Katona kéziratait, illetve a Katonára vonatkozó adatokat e helyen röviden ismertetem. Legérdekesebbek azon okmányok, melyek Katona Józsefnek Pestmegye elé való megidéztetésére vonatkoznak. Ezen megidéztetés történetét Székely József úr, Pestmegye főlevéltárnoka, az április 16-iki diszebéden elmondott igen szép pohárköszöntőjében elmondotta és a „Magyarország és Nagyvilág“ I. évi 28. és 29. számaiban le is irta, közölvén egyszersmind Katonának védőiratát. Ezen esetre vonatkozólag a következő okmányok vannak meg Pestmegye levéltárában : 1. 2320/1818. Egy királyi pecséttel ellátott latin oklevél, ezen kázirattal: Felolvastatott 1818-k Észt. Sz-György havának 24. napján Pesten tartatott Kiss Gyűlésében. Hogy az ezen Intéző Levélben foglaltatott Rendelésnek foganat szereztethessen, e’ jelenvaló protocoláris Extractusnak kiadása mellett lő Sz. Bíró Hangyás Dávid Urnak meghagyatik, hogy Katona Jósef nevezetű Prókátornak hagya meg, hogy a K. tartandó Közgyűlés előtt jelennyen meg. (P. H.) 2. 2320. sz. a. Hangyás Dávid tudósítása a Tekintetes Vármegyéhez, hogy Katona Józsefnek meghagyta,miszerint megpirongattatása végett ekkor s ekkora közgyűlés előtt jelennyenjen meg. 3. 2328. Nemes Nyitra vármegyének. Jelentés Katona József mentségéről, hogy ő illetlen kifejezést nem használt. Hivatkozás van benne Katona írásbeli mentségére, amely azonban jelenleg már nincs meg a levéltárban.* (Ezen aláírás és pecsét nélküli irat nagyon valószínűleg csak fogalmazvány; mutatja ezt a sok törlés is, mely benne előfordul.) 4. ad 8170/1818. Nemes öregebb Dózsa János : Szőnyi Lakos levele Pest vármegyéhez az iránt, hogy Nyitra vármegyénél járjon közbe, ő azon vád alól, hogy Katona Józsefet megbízta volna, miszerint Nyitra vármegyét gyalázattal illesse, fölmentse. — E levél irálya szenvedélyes. Katonának levelét „motskos“-nak nevezi és többek között ezen kifejezés is előfordul benne: „Katona József nevezetű Prókátor Ur illy méltatlan gyalázatba kevert.“ Aláírva: Ordódy János Főjegyző, 9466/1826. sz. a. Dávid János, ketskeméti lakos, vádolja Katonát a Commissionalis Deputate előtt, hogy Katona nem akarja az ő keresetét elintézni, mivel az általa vádlottnak atyja feléből neki (Katonának) adta szőlejét. Egy számozatlan, három féliv nagyságú lapnyi terjedelmű okiratban Katona igen szépen védi magát ezen váddal szemben. No. 109. 9446/1826. sz. a. találtatik egy Kubinyi Ferencz által jegyzett latin jegyzőkönyvi kivonat, melyet Katona másolt. Folytatólag a következő Végzés olvasható: A Rabok önkényes vallásának kivételével a Rabokkal való kemény bánás itt eddig nem lévén gyakorlásban, a Fiscalisi hivaltal továbbra is ezen Kegyes Intéző Levél foglalatjának szoros megtartására utasittatik. Egyébaránt a Fiscalis nem tekintődhetvén úgy, mint más perekben valamelly Fél kérésére jutalomért dolgozó felperes, mivel ez iránt Tettes Tos Pest Vármegye a maga véleményének felküldése mellett a N. M. M. K. H. Tanácsot az eddig gyakorlott szokásnak ez után is lehető meghagyása eránt már megkérte az erre teendő rendelésnek megérkezéséig a Rabok önkényes Vallásának kivételében itt helyben gyakorlott szokás meghagyattatik. Kiadta Katona József Actuarius. Ugyancsak 9466/1826. sz. a. Katona saját kézirata. Az eleje, mint az előbbi okiratnak, másolat. A „Végzés“ Simonyi János „eddig V. Fiscalisi hivatalt viselt“-nek actuariussá való kineveztetését tartalmazza. A 9476/1826. sz. a. okirat Katona Jósef Actuarius aláírásával egy még 1804-ben hozott ítéletet tartalmaz Fehér András elleni ügyben. Ezeken kívül találtam még több bűnügyi ítéletet tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot latin nyelven a Katona kéziratában és egy bűnügyben való felterjesztést Pest megyéhez magyar nyelven. Cs. S. Politikai szemle. A képviselőház. A horvát kérdésben e hó 10-én ért véget a vita. 9-én Polónyi Géza és Mezey Ernő szólattak föl, fejtegetve a horvát viszonyokat, hibáztatva erős szavakkal a miniszterelnök politikáját. Mindkettő a kiegyezési törvény megváltoztatását sürgette s Helfy javaslatát pártolta. Ezek után Irányi Dániel emelt szót, nemes igazságszeretettel és az ő idealizmusán keresztül nézve a tényeket beszélt, hangoztatva az engedékenységet és békét. Mocsáry Lajos és Németh Albert az ellenzék zajos helyeslése közt replikáztak a miniszterelnök ellen, fejtegetve érveinek tarthatatlanságát. Tisza Kálmán után, ki különösen Apponyi és Mocsárival polemizált, Thaly Kálmán tartott csinos beszédet, ki mint magyar történetiró, fogva fel a dolgot, Helfy javaslatát pártolta. E hó 10-én Csanády Sándor erős, dörgő beszéde után Herman Ottó szólalt fel s reflektálva Irányi beszédére, az ellenzék zajos éljenei közt mutatta fel a szlávoknak politikáját, utána Hoitsi Pál mondott higgadt tárgyilagossággal egy szép érvekkel teli beszédet s elitélve a kormány magatartását, pártolta Helfy javaslatát. Füzereséri Géza, ki már nem tagja a függetlenségi pártnak, egy kis beszédet mondott a kormány védelmére. Helfy és Szilágyi sikerült zárszavain kívül Szapáry tett leleplezéseket a horvát botrányos adminisztráczióról. Tisza is szólni akart, de a ház türelme kifogyott már s szavazásra került a dolog. A név szerinti szavazásban 187 szóval 105 ellenében fogadták el a miniszterelnök javaslatát. — Irányi Dánielnek a csángóügyre vonatkozó indítványa 11-én került tárgyalás alá s miután azt sem Szapáry pénzügyminiszter, sem Tisza Kálmán nem ellenezték, Odescalchy Arthur hg., Thaly K., Német Albert és Madarász József figyelmeztető szavai után a dázegyhangúlag elfogadta. Tisza és Szapáry kijelenték, hogy minden „lehetőt“ meg fognak tenni ez ügyben is. p. v. ai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. — A díszletekről. — A színház megnyitása előtt. — A rossz nyelvű s hegyes tollú Ágai azzal köszönte meg a jó kecskemétiek szives vendégszeretetét, hogy színházunkat — amire oly büszkék van Lévay József ismert költőnk birtokában van. Cz. S.