Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)
1885-08-09 / 32. szám
32. szám. Ismét csak hiú ábránd! Mert ez ígéretekből csak az lett igaz, hogy a vagyontalan kertészek választók lesznek, de nem vagyonuk vagy jövedelmeik gyarapítása, hanem, egyszerűen adóemelés árán, amely rajtuk kérlelhetetlen szigorral be is hajtatik, részint már dohányelőlegekből, részint annak beváltási árából egyszerű levonás által. A választói jogosultság megállapítására 10 írt 50 kv. jövedelmi adó alap szükségeltetvén, ennyi lett kiróva a kertészségekben lakó minden egyes családfőre, s mint hogy több család is bir egy ilyen kis bérletet, minden családfő külön vétetett ilyen jövedelmi adó alá úgy, hogy vannak egyes részletek, mely után az igy kivetett jövedelmi adó a 30 frtot meghaladja minden járulék nélkül, pedig ennyi talán haszonbér fejében sem fizettetik a földesuraságnak, — lévén egy egy részlet hét — 1200 öles — holdat. Tény, hogy „ilyen” beszámolót „még“ képviselő nem tartott, — de az is tény, hogy ily módon és a nép véres verejtékkel keresett fillérei árán még eddig egyik párt sem törekedett önmagát erősíteni. Hogy ezen adóemelésnek oka és a czélja egyedül az , hogy az így választói joggal felruházandó kertészségek lakói földesurukat országos képviselőnek ismét megválasszák, — az kétségtelen. — Azonban jó lesz, ha az illető — választóknak kiszemelt — polgárok számbaveszik, hogy ez nekik fejenként minden évben legalább 10 írtjukba kerül; — tehát sokkal inkább veszélyeztetve van erszényük 3 éven át, mint aszokásos his és fazekak uradalmi „esett birká“-ból álló tartalmának és a „subáié" s „t őré“ -ből álló szeszes italoknak mértéktelen élvezete három évenként egyszer egészségüket veszélyezteti. Helyessen tennék ezért az illető polgárok, ha már az első alkalommal választói joguk gyakorlatáról inkább lemondanának, mintsem azt meggyőződésük ellenére s kárukra csupa kényszerből gyakorolják ; de még helyesebben cselekednének, ha szavazatukkal politikai meggyőződésük szerint, szabad polgárhoz illő önállósággal, azt a pártot — a 48-as függetlenségi pártot — támogatnák, melynek czélja a közterhek lehető mérséklése mellett az önálló magyar állam megteremtése. — Míg ezáltal egyrészről választói jogosultságukat a legczélszerűbben használnák fel, más részről biztosak lehetnek, hogy többé illetéktelenül kivetettadókkal terheltetni nem fognak, hanem ellenkezőleg a most rájuk törvényellenesen kivetett túlságos nagy jövedelmi adó jövőre le fogna róluk vetetni azért, hogy ne is legyen alkalmuk máskor a 48 as függetlenségi párt jelöltjeire adni szavazatukat. A KULTUR-ÁLLAMOKBÓL. Paris, London, Antwerpen, Amsterdam 1885. július közepén. E czimen ad városunk szülötte dr. Havass Rezső két czikket az Egyetértés július havi tárczájában, — és mivel olyan utazó ő, kit a külföld ragyogványai nem vakítanak el, saját intézményeinkben is fölismeri a helyest, a szépet: méltó, hogy halászatot tartsunk belőle azon olvasó közönségünk részére, mely heti elfoglaltsága mellett nem igen kísérheti figyelemmel a nagyobb napilapok közléseit. Halljuk tehát őt. Kulturállamokról van szó, hát hol marad Németország ? Arról ezúttal hallgatok, noha annak is bejártam nem egy vidékét. Úgy is eleget emlegetik mások s úton-útfélen kürtölik, hogy a czivilizált német nemzetnek mennyit köszönhet Magyarország, s hogy ő a mi egyedüli oktatónk, mintaképünk, vezérünk. Jól tudjuk, hogy kulturális fejlődésünket illetőleg sokat köszönhetünk a németeknek , de semmi esetre sem mindent. A kulturális fejlődést kétféle hatás idézi elő : külső és belső. A külső előáll, midőn műveltebbekkel érintkezünk, a belső pedig a velünk született tehetségek által működik. Haladásunk tényezői gyanánt nem kell tehát mindig a külső okot tekintenünk, hanem igen sokszor népünk inteligencziáját, szívósságát s egyéb jó tehetségeit. Nem egy városunkó köszönheti a jólétet, a gyarapodást, békés életet úgyszólván csakis ezen jó tulajdonságoknak, mert lakosai még közvetve sem igen érintkeztek a németekkel. De még a műveit osztály nemcsak a német kultúra emlőiből nyer tápot. Hát a szép és nemesért való hevülést nem-e főleg a rómaiak és hellenek nyelvén oltják belénk ? Hát franczia, angol, olasz és más nyelvű műveket nem olvasnak nálunk eredetiben ? De messze vezetne, ha még tovább is folytatnék elmélkedéseinket. Azt hiszem sikerült indokolnom, hogy a kulturállamok között miért nem említem föl Németországot. Mert mások azt úgy is a túlságig teszik. Részemről legfölebb annyit jegyezhetnék meg a német nép megfigyeléseiből kifolyólag, hogy példányképül több tekintetben mi szolgálhatunk neki s nem ő nekünk. Hányszor, de hányszor hallottam németektől a magyarok „keleti lomhaságát“ emlegetni. Ám jöjjenek el pl. Kecskemétre, alföldünk e derék városába s nézzék meg, hogy teremtett a magyar szorgalom és kitartás futóhomokon gyümölcsfa erdőket, melyeknek termékei drága pénzért jutnak külföldre. Megvallom, az egész úton nem akartam elhinni, hogy Francziaországban vagyok s Párishoz közeledem. Piszkos kupéban ülök egy magam. Az állomásokon kicsiny és ronda pályaházak, utasok nélkül. Pl. Châlons-ban, a maméi departement székhelyén, hol 20,000 ember lakik, nincs oly élet és forgalom, mint nálunk a kisebb alföldi városok pályaudvarán. És Párisban, hol a leírások szerint a világ minden irányából sereglenek idegenek, vonatunkból kiszálltunk vagy 15-en s bérkocsiba ültünk 3-man. Ez Páris? Nem akartam hinni szemeimnek. Hol a zaj, a pezsgő élet ? S így csalódtam később Párisban sok tekintetben, és sehol annyira nem tapasztaltam, mint Párisban, hogy menynyire megváltozhat a közvetlen hatás által az a kép, melyet olvasott és halott ismertetések után a fantázia alkotott. Kerestem mindenütt a párisi elegancziát, a kecses franczia nőket, de nem tehetek róla, nem akadtam rájuk. Kimentem a boulognei erdőbe, hol a longchampi után este 6 óra tájban Páris finom világa látható. 100 és 100 fogat robogott el mellettem s annyi nő között alig 1—2 szép, s az ízléstelen öltözékeknek légiója. Lehet, hogy mi magyarok, kik a budapesti kiállítás korzóján sétálgatunk, el vagyunk kényeztetve, ámde a rám tett hatás szerint csak a föntebbieket mondhatom. A középületek, szobrok és tereken kívül, — a külső képet értve — nincs Párisban, mi elragadna. A magán épületek egyszerűek s az idétlen kémények eléktelenitik azokat. Oly magán épületeket, mint Budapesten, tágas udvarral, nagy lépcsőházzal, Párisban hiában keresünk. A párisi üzletekről szintén annyit hallunk s legkevésbé sem vagyunk azok által meglepetve. Sok a szemfényvesztés, melyet csakhamar fölismerni. Kávéházat látok, csupa fény és szín sugárzik ki belőle, de amint belépek, látom, hogy tükrök s virágcsokrok idézik elő az egészet, a bútorzat azonban primitiv, s botommal a menyezetet elérem. Hogy akadnak díszes helyiségek is, az tény, de ne feledjük el, hogy Párisiól beszélünk, hol mindenben nagyszerűt keresünk s épen azért megütközve látjuk aztán, hogy az annyit dicsőített Palais Royal éttermeihez szűk zugokon át s falépcsőkön jutunk. A mi Páris fekvését illeti, Budapestéhez nem is hasonlítható. A Szajna jóval kisebb a mi Dunánknál s piszkos vizén ronda hajók közlekednek. A környék pedig, melyről a franczia irók ofly sok szépet tudnak elbeszélni, alig nyújt fölemlítésre méltót. Az út a fogaskerekű vasúton a Svábhegyre, vagy a Dunán a Margitszigetre, mindenesetre szebb képet ad, mint az út Páristól Versaillesig. Valamint a boulognei erdőnél is a mi városligetünk barátságosabb. Több intézmény is van Párisban, melyekről csodálkozva kérdezzük, hogy létezhetnek egy világváros falai között. Pl. társas kocsira csak az állomásokon szabad fölülni. Képzelhetni, mennyire bosszantó az idegenre nézve, midőn orra előtt robog el a kocsi, anélkül, hogy használhatná, ha esetleg távolabb van az állomástól. Az is nagyon csodálatos, hogy a házak számai mellett nincs az utcza neve is fölírva. Sokszor hosszú utat kell megtennünk, míg az utcza nevét valamelyik sarkon megtaláljuk. Ugyanezt később Londonban, Brüszszelben s Nyugateurópa más nagy városaiban is tapasztaltam. Meg kell azonban emlékeznem egy igen dicséretes szokásról is. Ugyanis a kocsizó közönség jobbadán csak egylovas fogatokat használ s a longchampi úton elrobogó fogatok között aránylag kevés kétlovasat látunk. A takarékosságnak ilyetén nyilvánulását Nyugateurópában általában föltaláljuk, sőt Londonban kétlovas bérkocsit alig kapunk. E tekintetben csak követhetjük a nyugateurópaiak példáját. Nem is gondolja az ember, mily óriási összegeket takaríthat meg, ha a kényelmet bizonyos takarékossággal élvezi. Nálunk, hát az úrhatnámság, fájdalom, mind jobban lobbra kap, már a kissé tehetősebb polgár is kétlovas fogatot tart, pedig ez 8—10 év alatt tetemestőkét takaríthatna meg, ha csak egy lovas fogaton hajtatna a városligetbe. Visszatérve a francziákhoz, szólok a franczia katonákról. A hatás, amit az emberre gyakorolnak, bizony nem kedvező. Láttam egész csapatokat elvonulni, de a tartás és mozdulatok nem szabatosak, a rendek minduntalan megbomlanak. A zenekar pedig határozottan rossz. Termetre nézve jobbatlán kicsinyek s gyönge testalkatnak. A mi katonáink kinézése minden tekintetben sokkal jobb. És most mondjunk búcsút a franczia világvárosának. Csak néhány ecsetvonással adtuk vázlatát, de azt hisszük, hű vázlatát, melyből kivehető, hogy nyáron koránsem oly nagyszerű, mint ■■■■■ dig leginkább azt, hogy sokan nagyon sokan vannak azok akikkel jót tett. Az adakozás példányképe szállt vele a sírba. S mégis a szelíd főpapról azt kell, azt lehet elmondani, hogy boldogtalan volt teljes életében, mert élete — mint püspöknek — az anyagi zavarokkal való örökös küzdelemben telt el, anélkül, hogy mesés jótékonyságáért valami elismerésben, némi örömben részesült volna. Íme egy pár kép az ő életéből: * Évenként nem vett tudomást udvari háztartásainak költségeiről. Föltételezte az ő becsületes jó szíve, hogy minden rendben van, s hogy amit ő eszik, azt ki is fizette udvarmestere. De nem úgy történt. Éveken át fizetetlenül maradtak a különféle számlák Pedig óriási volt naponta a fogyasztás az ő udvarában. Egyes tételek pláne ilyenek voltak: Junius 16-án egy mázsa czukor; ottó egy mázsa kávé ; dettó fél mázsa tejes gyertya. — Junius 17-én tíz font paprika; dttó egy mázsa kávé; dettó egy mázsa ezukor; dtto öt mázsa liszt; dettó fél mázsa marhahús. — Junius 18-án egy mázsa tejes gyertya; dtto egy mázsa kávé; dettó egy mázsa ezukor ; dettó fél mázsa hús stb. stb. így ment ez végtől végig. Tízezer, húszezer, harminczezer forint csak a bolti számla évenkint! — Az áldott lelkű öreg látta a csalás, a bizalmával való gyalázatos visszaélést, de ajkán egy rész szót sem eresztett ki. * Nemes szive nem vitte rá soha még arra sem, hogy valakit megpirongasson. — Egy káplán ellen panasz jött hozzá, hogy botlást követett el a cölibátus ellen. A püspök maga elé idézteti, hogy így úgy majd megleckézteti a reverendás Don Juant. Eljött a káplán. Sápadtan, ijedve áll meg főpapja előtt. — No édes fiam, baj van. — Bizonyaj van kegyelmes uram. — De hát jobban viseld magadat, az isten szerelméért. •— Igenis jobban fogom magamat viselni. — No szervusz, elmehetsz! — Ezt ugyan megszidtam, — mond oldalkanonokjának az ebédnél diadalmasan, mint a ki nagy tettet vitt végbe.* Egy váczi zsidót a betegség és balsors úgy elnyomorított, hogy mindellene dobra került. Ment fühöz-fához, hogy segítsenek rajta, de nem talált résztvevő kebelre. Bemegy a pöspökhöz. — Kegyelmes uram én izraelita vagyok — kezdi mondókáját. — Se baj, — feleli Peitler. — De koldus és szerencsétlen vagyok folytatja a kérelmező. — Az már baj, — vág közbe a püspök. — Hat gyermekem, nem és magam nem ettünk két nap óta, most pedig elárverezik mindenemet, ha kegyelmes uram nem segít. — Nincs egy krajczárom se — rebegő szomorúan a főpap. A zsidó kétségbeesetten már menni akar, midőn a püspök felugrik, s diadalmas mosolylyal a konzolasztalhoz fut, arról két ezüst gyertyatartót vesz le s oda adja e szavakkal: — Vigye a zálogházba. Ha pénzem lesz majd kiváltom. A zálogházban azonban felismerték a gyertyatartókon levő püspöki czimert s a szegény zsidót tolvajnak tartván, elvitték a gyertyatartókkal együtt Peitlerhez. — Én adtam neki, hogy segítsen magán. — Pénzem nincsen, azt adok tehát amit adhatok, de adnom kell a szegényeknek, hiszen én püspök vagyok ! AZ EMBERI HAJ A KERESKEDELEMBEN. A mai korban, midőn a rabszolgakereskedés az emberiség e szégyene eltöröltnek tekinthető és a czivilizált népeknél az ember nem kerül többé piaczra, mint áru, az emberi test egyedüli, eladásra képes részéül csak a haj tekintetik, mely a legrégibb időkben is ép úgy mint ma az ember fődiszéül tekintetett. Nem lehet tehát csodálni, hogy azok, kik valamely okból nélkülözték a hajdiszt, állhajat viseltek, mint pl. a hiú római nők, kik különösen szőke hajfonatokat kedveltek. E tekintetben különben elég bizonyítékul szolgál a chignon is. De nem csak fonatok és parókák készülnek hajból, hanem szalagok, gyűrűk, óralánczok is, sőt az ipar talpakat is képes belőle előállítani, úgy, hogy bátran állítható, hogy a kereskedés emberi hajjal virágzásnak örvend. Azon országok között, melyek emberi hajat világpiaczra szállítanak, első helyen állanak Francziaország, Olaszország, Északi-Németország, ellenben Oroszország, Belgium és Ausztria-Magyarország csak másod helyen említendők és Anglia igen csekélylyel vesz részt a hajkereskedésben, India, Kbina, és Észak-Amerikából is importáltatik koronként egy-egy tétel, de miután többnyire nagyon durvák, csak kötélgyártásra használtatnak. A legfinomabb hajat szolgáltatja Francziaország, hol nagy szerepet játszik a selyempuha hajfürt. Északról érkezik az aranysárga és lenhaj és e czikkel különösen Németország, Hollandia és Svédország csinálnak jó nagy üzleteket. A hosszú, sötét, fekete fénylő haj leginkább Olasz- és Magyarországból származik. Az annyira megvetett vörös haj kiváló szerepet játszik és a szakértő hajkereskedő legdrágábban fizeti a vörös hajat, mert az legritkább. Az emberi haj főpiacra tulajdonképen Marseille, hová évenkint több mint 50,000 font haj érkezik. A bretagnei és auvergnei falusi leányok csekélyért adják KECSKEMÉT, szokás leírni, de azzal legkevésbé sem szándékunk a „valódi“ fényt elhomályosítani. Van Párisnak lénye elég, mely világit reflektor nélkül is. Műkincsein, régi emlékein, tudományos és ipari intézeteiben sokat tanulhat az ember s azért csak ajánlhatjuk honfitársainknak, hogy oda ellátogassanak. (Folyt. köv.) KÉRELEM AZ ÓVODÁKAT FENTARTÓ EGYLETEK ÉS TESTÜLETEKHEZ. A kisdednevelők országos egylete a kezdet nehézségeit legyőzött 14 éves működés után hasznos tevékenységének immár gyümölcsöket is ígérő új stádiumába lép. A kisdednevelés tudományának és gyakorlatának fejlesztése, terjesztése, népszerűsítése s ezzel az képezi egyletünk egyik főhivatását, hogy a családi nevelés és az intézeti képzés közt még mindig betöltetlen hézagot besánczolja, a család és iskola nélkülözhetetlen egybehatását előkészítse. Másik kiváló hivatása a kisdednevelők önképzésének a társulásból fejlődő buzgó erővel támogatása, érdekeik önzetlen védése. Eszközeink: gyülésezések, felolvasások, gyakorlati foglalkozások, pályadíj-kihirdetések és főként oly szaklap kiadása, mely az elméletet a gyakorlattal egyezteti, a nevelési elveket népszerű ismertetéssel terjeszti. Soha sem kínálkozott czéljaink megközelítésére kiválóbb alkalom, mint az. évi augusztus 21. 22. s esetleg 23. napjain Budapesten megtartandó nagygyűlésünk. Az országos kiállítás a nevelésoktatásnak is nem remélt gazdag csoportokban nyújt okuló tapasztalást. Alapszabályaink javasolt módosítása egyletünk szak-, és társadalmi tevékenységét megsokszorozza, bevonván a rendes tagok kerébe a tanítókat és módot nyújtván tagdíj-leszállítás által a nevelésbarát nagyközönségnek egyletünkbe lépésre és tartalomban, terjedelemben napról-napra gazdagodó lapunk, a „Kisdednevelés“ ingyenes megszerzésére. A Bujanovich-Koppyalapítvány 2000 forintja pályakérdések kitűzését teszi lehetővé. A minden eddiginél népszerűbnek ígérkező közgyűlés, a kisdednevelésügy számos problémáját megoldásra segíteni van hivatva. Annál kívánatosabb tehát, hogy kiket eddig sajnosan nélkülöztünk művelődési és nemzeti missiót teljesítő egyletünk körében: az óvodákat fentartó igen tisztelt egyletek és testületek uj de ránk biztató kilátásait, alapító vagy pártoló tagságra jelentkezéssel beváltani kegyeskedjenek. Alapitó tag, ki vagy amely testület egyszer mindenkorra legalább 50 forintot fizet, vagy ily összegről alapító kötvényt állít ki és beváltásáig évente 3 forintot fizet az egylet pénztárába; pártoló tag, ki (vagy amely testület) 6 éven át évenként 3 forintot fizet az egyletnek, viszonzásul a tagsági alapszabályszerű jogok gyakorlása mellett, mind az alapító, mind a pártoló (és rendes) tagok ingyen kapják szak- és családi lapunkat, a „Kisdednevelést.“ És fölöttébb óhajtandó, hogy szorgalmas de szűk anyagi viszonyok közt élő rendes tagjaink a kisdednevelők (gyermekkertésznők) meg a rendes tagokul belépő tanítók némi segélyösszeggel gyámolíttassanak a fővárosba utazás és itt 3-4 napig időzés költségeiben a nyújtandó áldozat dúsan kamatozik a nevelő felújuló munkakedvében és szerzendő tapasztalataiban. Azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk hát a czímzett nevelésügyi egyesülethez s illetőleg testülethez, hogy méltóztassék: 1. ) a kisdednevelők országos egyesületébe alapító — vagy pártoló tagul belépni és 1. augusztus 21—23 napjain Budapesten tartandó közgyűlésünkön magát képviseltetni; 2. ) kisdednevelőjének, vagy tanítójának (gyermekkertésznőjének, tanítónőjének) a közgyűléseinkre felutazás czéljából szünnapokat engedélyezni, és 3. ) őket segélydijjal támogatni. A kisdednevelés általános emberi és magyar nemzeti jelentősége oly határtalan, hogy bizván bizunk annak fejlesztésére munkánk lelkes fölkarolásában. Tisztelettel Budapesten, 1885. június 22. A közlekedésügyi minisztérium kiállítási csarnoka. K. Imre Lajostól.- Rosetti Konstantin. —• Egy encyclopedia megalkotása. — Az országos kiállításról. — Irodalom és művészet. — Közintézetek és egyletek. — Egyház és iskola. — Mi újság? — Halálozások. — Sakkjáték. — Szerkesztői mondanivaló. — Heti naptár. — Képek: Grant Ulysses. Kolumbus tojása. — Sáskajárás Kaliforniában. — Homokból font kötelek. — Az országos kiállításból. — A közmunka és közlekedésügyi minisztérium csarnoka. — Virágdiszitések a múmiákon. (4 képpel). — Rosetti Konstantin. A „Vasárnapi újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt. a „Politikai Újdonságok“ kal együtt 3 frt ugyancsak a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetem utcza 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt. A „Jogtudományi Közlöny“ július 31-iki (31 ik) száma a következő tartalommal jelent meg: Az orosz büntető törvényjavaslat. (Különös rész). Dr. Wlassics Gyula kir alügyésztől. — A folytonos és folytatólagos bűncselekmények tana. Dr. Balogh Jenőtől. — Törvénykezési szemle : A telekkönyvi rendelet 92. és az 1881: LV. t. sz. 238 §-a. Dr. Klenáncz György bajai ügyvédtől.— Az ügyvédvizsgáló bizottság felterjesztése az igazságügyminiszterhez. — Különfélék. — Melléklet: Tartalommutató a Jogtudományi Közlöny 1885. folyamának I. felében közölt Curiai határozatokhoz. A „Jogtudományi Közlöny“ előfizetési ára félévre 6 frt, negyedévre 3 frt. A „Kis Lexikon“ 4 ik füzete megjelent Dickinsontól Gaviálig terjedő tartalommal s Tengerészet — Sziklák— Építészeti művek és Ragadozó állatok czimü mellékletekkel. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. Előfizetés (a 12 füzetből álló teljes munkára 3 frt, 8 füzetre 2 frt, 6 füzetre 1 frt 50 kr., 4 füzetre 1 frt) a „Pallas“ irodalmi és nyomdai részvénytársaságnál eszközölhető, egy-egy füzet (kapható minden hazai könyvárásnál) 30 kr. , Szondi a drégelyi hős emlékére emelt kápolnát, szobrot ezenkívül a drégelyi várt stb. mutatja be szép rajzokban az „Ország-Világ“ 30-ik (augusztus 1.) száma. A kitűnő lap többi képei és közleményei is mind mind magas színvonalon állanak, így : „Egy kis csalódás“, beszélyke Hevesi Józseftől; „Dalok“, Rédey Istvántól; „Az úszás bajnoka“, (az atlétikai klub úszóversenye alkalmából), Szokolai Kornéltól ; „Szent Márk egyik galambja“, elbeszélés Majthényi Flórától; „Minden hamis“, (levél a kiállításról) 6-tól; „Oda“ Szondi kápolna fölszentelése, Völgyi Gusztávtól; „Szondi emléke“ Vértess Józseftől; „Az idegen nyelvek tanításáról“, Wollmann Emmától; „Két vén gyerek“, regény Gabányi Árpádtól; „A hétről“, Borostyáni Nándortól. A képek közül különösen kiválik még a „magyar szépségek arczképcsarnoka“. A gazdag állandó rovatok következők : Tudomány és irodalom, színház és művészet, újdonságok, a kiállításról, könyvpiacz, vidéki élet, sport, humen, gyászrovat, innen onnan, rejtvények. Az „Ország Világ“ előfizetési ára : január—deczemberre 10 frt, jan.—júniusra 5 frt, április—júniusra 2 frt 50 kr, július—deczemberre 5 frt. Az „Egyetértés“-sel együtt: egész évre 28 frt, félévre 14 frt, negyedévre 7 frt egy hóra 2 frt 50 fr. Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársasághoz küldendők, kecskeméti-utczad-ik szám. A „Képes családi lapok“ 45. száma a következő tartalommal jelent meg: Szivek játéka (Elbeszélés folytatása.)Balázs Sándortól. — Székelyföldön. (Költemény.) Fülöp Árontól. — A vitorlavászon története. (Elbeszélés folytatása.) Kisteleki Edétől. —Sólya Danyi. (Rajz.) Vereskövitől. — A tenger titka. (Angol elbeszélés folytatás.) — Házasság pénzért. (Regény folytatása) Dr. Horváth Miklóstól. — Egy fogadás novellája. (Elbeszélés.) Dr. Engel Gyulától. — Fürdőkből. (IV. Dobelbad. Vilter Károlytól. — V. Buziás.) — Faust. (Turgenyev Iván elbeszélése. Folytatás.) Fordította Zsatkovics Kálmán. —Képmagyarázatok. — Mindenféle. Képei: Olaszországi utasok. — Almaszüret. — Augusztus. Melléklet: Az „Ingoványon át“ (regény Sziklay Jánostól.) 81 - 90. oldala. A borítékon : Heti naptár. — Lak talány. — Háromszög rejtvény. — Talányok megfejtése. — Megfejtők névsora. —Jutalmak. — Hymen.— Gyászrovat — Apróságok. — Szerkesztő postája. — — Hirdetések. — Előfizethetni : Méhner Vilmosnál, Budapest IV. ker. papnövelde-utcza 8. sz. Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Tompa Mihály összes költeményeinek 7 — 10. füzete Méhner Vilmos, jónevü könyvkiadónál megjelent. Az ő fáradozásának köszönhetni, hogy Petőfi összes költeményei ma már oly sok példányban vannak elterjedve, ő váltotta magához azt a jogot, hogy Vörösmarty Mihály összes munkáit megközelíthetővé tegye a közönségnek s most megszerezte a harmadik nagy magyar költő, „Tompa Mihály költeményei“-re a kiadási jogot. Tompa Mihály művei négy kötetben fognak megjelenni, szép tiszta nyomással s példás dísszel, mint Vörösmarty művei, hogy mindenki osztozhasék a kincsben, Tompa költeményei is füzetekben jelennek meg. Az egész mű 26—28 füzetre terjed, egyes füzet ára 35 kr. — A műhöz a halhatatlan költő életrajzát oda hajukat, mert oly fejdiszt viselnek amelyhez a haj inkább terhes. Előttünk fekszik egy leírás a kaeni hajvásárról, melyből adjuk a következő mutatványt: „Kaenben van egy piacz, melyet oly fiatal leányok látogatnak, kik természetes hajdiszeiket el akarják adni és óráról-órára várják a vevőket. A leeresztett pompás és fényes haj nagyszerű ellentétet képez meztelen vállaikkal. A vevők sorba járják az eladókat, megvizsgálják a haj színét s egyöntetűségét és egyébb tulajdonságait alkudoznak souról-soura és végre megveszik a legalacsonyabb áron. A hajat az alku után majdnem tövig levágják, megmérik és súly szerint fizetik. A szegény lenyitott leányok aztán hazamennek újra megnövesztik hajukat és ismét eladják.“ Oroszországban a kereskedés nagyon kicsire redukálódott. Az orosz haj árai rendkívül növekedtek a jobbágyság eltörlése óta, mert senki sem köteles, mint ezelőtt, megválni hajától. A haj árairól a következő adatokat közölhetjük: Az ár a haj jósága, hoszszúsága és színe szerint alakul és fontonként 9—10 forint, sőt még több. Angolországban az ár 40—60 shilling közt ingadozik, de első rendű áruért 80 shillinget is fizetnek. Amerikában egy unézia haj ára 6 cent. Francziaország évenként 200,000 font halat hoz forgalomba. Angolország egyetlen esztendőben, 1860-ban 18,591 font sterlingért használt el hajat. Egy franczia hajfonat középsúlya 10, a magyaré 11, az olaszé 12, a németé 20 lat. Megjegyzendő, a homlokhaj a kereskedésből ki van zárva. A hajkereskedők üzlete nem oly könynyű mint látszik, mert az áru vizsgálása és szortírozása jelentékeny routinet igényel. Még az orrnak is van szerepe a hajkereskedésben és a gyakorlott hajkereskedő a szag után is megítéli a haj származását. Míg az emberi haj a kereskedésbe jön, igen sok kikészítésnek van alávetve és így nem csodálható, ha a kikészített áru 3 - 500 százalékkal drágább a nyers árunál. A „Kisdednevelők orsz. Egyletének“ választmánya. IRODALOM. A „Vasárnapi Újság“ aug. 2-iki száma a következő tartalommal jelent meg : Grant Ulysses. — Pipa-dal (Ajánlva Stein Gábor barátomnak.) Szász Bélától. — A mi cselédeink. Irta P. Szathmáry Károly. — Kolumbus tojása. — Sáskajárás Kaliforniában. — A vegytani kutatások áldozatai. — A könyvgyűjtők — Homokból font kötelek, Regény. Egyveleg. — Virágdiszitmény a múmiákon. — 1885. augusztus 9.