Kecskemét, 1890. július-december (19. [18.] évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

27. szám. kem­éti kereskedő ifjak július hó 6-án tartanak Katona Dezső elnöklete alatt, igen sikerült­nek ígérkezik. Épen ezért remélhető, hogy men­tül többen vesznek azon részt. — Mátyás király szobrát tervezik felál­lítani Kolozsvárt. A hiányzó összeget 10 kros szel­vényjegyek elárusításával kívánják beszerezni. Aki­hez ily szelvény eljut, vegyen abból tehetsége sze­rint, mert nemzeti dicsőségünk emlékének ál­doz azzal. — Horváth Ádám párbajügyében valaki azt írta a „Pesti Hírlap“ nak, hogy ö­t havi állam­fogházra van ítélve. Horváth Ádám ezzel szem­ben kijelentette azt, ami lapunk múlt számában ez ügyben közölve volt. — Új fürdő. A Gazdasági Gőzmalom és az Olvasókör igazgatósága részéről három-három meghatalmazottból álló bizottság folyó hó 4-én délután tartotta vegyes ülését, melyben érvé­nyesíttetett az Olvasókörnek egy a közhelyiség elárusítása iránt hozott közgyűlési határozata az által, hogy azt a Gazdasági Gőzmalom társaság egy alakítandó gőz- és kádfürdő építése czéljá­­ból megvásárolta. Örvendeni lehet a Gazdasági Gőzmalom társaságnak különösen a közegészsé­get illető nemes elhatározásán, mert egy egész­séges, vastartalmánál fogva testedző, tiszta ivó­­vizű kutat bocsát a fürdőközönség rendelkezé­sére ; csak a közönség is illően tudja méltányolni nem kevés pénzbe kerülő áldozatát.­­ A Polgári Dalkor mához egy hétre, azaz jövő vasárnap tartandó nyári mulatsága, az előjelek­ből ítélve, az előző évek mulatságainál is sikerültebb­nek ígérkezik. Különben is csak méltánylandó a fiatal testületnek iparkodása, mely ezúttal oly műsor­ral lép a nyilvánosság elé, mit produkálni más ré­gebbi testületnek is becsületére válnék. A dalkört méltán illeti meg az elismerés és pártfogás, melyet eddigi szereplésével kivívott magának. — Névmagyarosítás. A hivatalos lap f. hó 5-én megjelent száma szerint Stern Miksa kecskeméti lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel Csillagra változtatta. Követendő jó példa. — A Zenekedvelők Egyletének juniá­­lisa 1. évi június hó 28-án zajlott le. Sajnos, hogy azon dicséretes buzgalom, amelyet e derék egyesület tagjai tanúsítanak, ezúttal nem részesült tömegesebb megjelenés által való támogatásban a közönség ré­széről. Ezt azonban nem a közönynek róvjuk fel, ha­nem azon körülménynek, hogy évek óta, vagy talán soha sem volt oly sok nyári mulatság Kecskeméten, mint ez idén. A zenekar mind a négy programm­­számot a megszokott preczizitással és hatással ját­szotta el. Látszik, hogy úgy az ügyes karmester, mint a zenekar tagjai, valóban tanulmányozták az előadott darabok minden egyes ütemét. Nem csoda tehát, ha előadásuk igazi műélvezetet nyújtott, ame­lyért a jelenlevő díszes közönség zajos tetszésnyilat­kozatokkal fejezte ki elismerését és háláját. Nagy tetszésben részesült s pedig méltán Faddy János jd. szavalata, melyet az általános kívánságra ismé­telnie kellett. Nagy élvezetet nyújtott a szép tűzi­játék is, amely a derék ezermestert P­ó­c­s­y Györ­gyöt dicséri. A hangverseny után rendkívül jó han­gulatú tánczmulatság vette kezdetét, melyben a kö­vetkező hölgyek vettek részt: Baktay Mihályné, Ba­logh Dienesné, Darányi N.­né, Fekete Istvánné, Györfffy Balázsné, Halasi Gyuláné, Harkai Józsefné, Körmöczy Edéné, Keserű Balázsné, özv. Kovács Gusztávné (II.­Körös), Lusztig Lajosné, Papp Sán­­dorné, Pócsy Györgyné, Révay Lászlóné, özv. Révay Györgyné, Stefkovics Endréné, Soós Ferenczné, Sze­lese Józsefné, Szinyai Imréné, Tormássy Sándorné, Tóth Gézáné és Weisz Sándorné, Darányi Ilka, Fe­kete Rózsa, Fekete Jolán, Harkai Aranka, Harkai Mariska, Halasi Ilka, Katona Mariska, Körraöczi Terka, Révay Margit, Stefkovics N., Szinyai Terka Tarkeöy Klementin és Zombory Lujza. — A megyei tanítógyűlésről, mely folyó hó 2-án tartatott Újpesten, tárgyhalmaz miatt csak a jövő számunkban hozhatunk kimerítő tudósítást. Annyit azonban már itt is jelezhetünk, hogy úgy maga a gyűlés, valamint a vele járó kirándulások igen jól sikerültek. — Sorsolás. A jót. Nőegylet nőipariskolá­jában a növendékek által készített ágyhuzatot 187-ik nyerőszámmal Kalacsinszky mérnök úr nyerte meg. — Körösi lányok „Mi Atyánkja“. A .,Jász-Nagy Kun-Szolnok“ írja: „Megadták a kö­rösiek a kecskemétieknek ! Nem elég, hogy a „Hal­lod-e te körösi lány“-t nemcsak az egész országban danolták, hanem még az olasz verklibe is beleillesz­tették, hanem ami eddig egy városnak sem volt, most a körösieknek saját külön „Miatyánkjuk“ is van, a­mely így hangzik : „Mi kérőnk ki vagy a huszas években ! Jöjjön el a te násznagyod s jelentse be a te nevedet nekünk, legyen meg a te akaratod, miképen a szalonban, úgy a teplomban is. Mindennapi kony­­hapénzünket ad meg nekünk minden hó 1-én. Bo­csásd hozzánk leánykori udvarlóinkat, valamint mi is elbocsátjuk a reád kacsingató szobaleányokat. Ne vigy minket a jövő farsangba leányfővel, de szaba­dtét meg a pártától, mert tiéd az ebéd idejének meg­határozása, a számlák kifizethetése, a hatalom is a pap beszédéig, de azontúl — ám nem!“ No most kecskemét, hogy főzöd le Nagy-Köröst!“ E közle­ményre nekünk csak az a válaszunk lehet, hogy a Kecskeméti lányoknak, a kikről így szól a nóta : „Hírös város az alföldön Kecskemét, a ki legény on­nan vegyen menyecskét“ stb — egyáltalában nincs szükségük extra imádságra, térhez tudnak menni a nélkül is. — A nemzeti színház művészei, kik a lefolyt hét kezdetén távoztak körünkből, Makón rendkívül szives fogadtatásban részesültek. Tiszteletükre fényes lakomát rendeztek, melyen az alispán a művészek egészségére toasztot mondott. A művészek nagyobb része magánházaknál van elszállásolva és mindnyá­jan kiválóan érzik magukat. — Szülők figyelmébe. Gymnasiumi, reál, pol­gári, vagy elemi iskolai tanulókat, akiknek valamely tan­tárgyból pótvizsgát kell tenniük, a szünidőben előkészít a pótvizsgára, továbbá a német és franczia nyelvben, úgy­szintén a kereskedelmi könyvvitel és számolásban is alapos oktatási ad Sasváry Ignácz néptanító, lakik a Mayerfl-házban. A Bírósági végrehajtók országos ér­tekezletének összehívását tervezi julius hó vé­gére a „Bírósági végrehajtók közlönyeinek szer­kesztősége. Bővebb felvilágosítás ugyanott nyerhető Maros-Ludason. — A búzarozsda. Bámulatos jelenség gaz­dasági irodalmunkban hogy a buzarozsdát annyira el­hanyagolták, hogy ezzel a rendkívüli és hazánk gaz­dasági életét olyannyira veszélyeztető jelenséggel éppen nem foglalkoznak. Francziaország, melynek déli vidékein a buzarozsda a 70 es évek óta tűnt fel, ezen idő óta mintegy 10 külön szakbizottságot kül­dött ki, amelyeknek feladatává tette a buzarozsdát tanulmányozni és a hírneves franczia akadémia Jean Duchon szakszerű művét nagy kitüntetéssel fogadta. Pedig nálunk már négy évtizeddel ezelőtt ország­­szerte megvitatott kérdéssé vált gazdasági körökben ez a fenyegető baj, sőt Turchányi folyóirata oly­annyira feltűnést keltett, hogy az akkori „Gutsge­sinnt Landeswirthschaft“ férfiai nem átallották azt né­merre lefordítanni. De a gondolatok mind csak papí­ron maradtak és tényleg semmi sem történt, a­mi a bajt csökkentette volna. Duchon a gomba rozsdát az atmosféra változatosságaira vezeti vissza. Szerint a hirtelen csapó északi bóra, melyről el van ismerve, hogy fagyasztó ereje a növényzetre nagyon káros, oly hirtelen támadja meg a buzapehely alsó szirmait, hogy azok külső zománcza megfásul és élettelen testrész­­szé válik. Duchon tehát ezen hipothezisből kiindulva, egyetlen és feltétlen segédeszköznek csakis azokat a megelőző módozatokat tekinti, mely által a buzamag belső anyagában előidézett változásokkal aszés fásító ereje ellen küzdeni bírunk. Duchon ezen nézeteit csakugyan a vegyészet magaslatán álló tudományá­val támogatja. Nem tarja lehetetlennek, hogy a szik­sós földben termett búzának harmadévi magja alkal­mas anyagul szolgál egy olyan kivonat készítésére, a­mely ha egy századrészben a búzamag közé kever­­tetik, a rozsda jelentkezni nem fog. Előttünk, a­kik a gazdaságot a gyakorlatból tanultuk meg, ezek a hypothesisek nagy becsesei nem bírhatnak, mi tehát csak azt kutatjuk, a­mit az eddigi gyakorlat, az ed­digi próbák jónak mutatnak. Gazdasági évkönyve­ink igazolják azt, hogy azokban az években, midőn a marhatenyésztés a legsilányabb volt, ugyanakkor a legtöbb búzarozsda is károsított. Természetesen, hogy ez a földnek is mértékben való trágyázásával függ össze. A baj tehát tényleg, a buzamagban is másrészt a földben is benne rejlik; a buzamagot meg­védi a rozsda ellen a gáliczos víz, a trágyának veszé­lyes anyagrészeit ellensúlyozhatjuk igen könnyen szappanos vízzel, a­mely a káros anyagrészeket finom hártyával beburkolja. Bebizonyul az a közmondás itten is, hogy a legnagyobb bajokat a legegyszerűbb szerekkel lehet orvosolni. Könnyelműséget követ el az a gazdasszony, a­ki a nagymosásnál fölöslegessé vált, vi­zet udvaron és utczán útnak engedi holott a tisztaság érdekében is c­­­él­sz­e­r­ű azt a vizet a trágyaállom­ányra bocsátani, a­mi által e trágyának oly minőséget kölcsönöz, a­mely a gazdasági élet egyik legnagyobb veszélye, a búzarozsda ellen meg­védelmezné.* — Az utolsó töltés. Huzamos­ ideje már, hogy a lapok hirdetési rovatában, égő házakat és romokat ábrázoló kép kíséretében valami finom szi­­varpapirt ajánlanak a közönségnek. A képen a kö­vetkező felirat olvasható: Bazeilles, 1870. szept. 1. Erre vonatkozólag tudni kell, hogy felhozott időben ott irtóztató harcz volt francziák és bajorok között, s midőn az előbbiek utolsó töltése is elfo­gyott, a bajorok felgyújtották a falut s a menekülő lakosságot a házakba s visszakergették nagy véreng­zést követtek el. Tehát ennek a szomorú ténynek emlékét akarja ébren tartani élőknél és utódoknál e kép. Van ilyen emlék még több is, többek között Châteandum, Passa­rant, ahol a poroszok egyre másra öldösték a védtelen foglyokat. Az egészre vonatkozólag csak annyit, hogy azokat a he­lyeket, ahol honfivér folyt, nálunk is emlékkel kel­lene diszíteni, s e részben még sok a teendő, mert mindeddig még csak a legnevezetesebb pontok di­csekednek valami emlékkel. A másod- és harmad­rendű események is megérdemlik az ébrentartás ke­gyeletét. KECSKEMÉT. Színes selyem kelmék 60 krtól 7 frt 65 kiig méterenként — sima és mintázott (körülbelül 2500 különböző színben s mintában) egész ruhákra vagy végszámra, portó és vámmentesen megküldetnek G. Henneberg­ (cs. és k. udv. szál­lító) gyári raktárából SEMrich­. Minták, postafordultá­val. Levelekre 10 kros bélyeg kell. 223 Úri divat, női pipere, diszinii, n­orin­­bergi, rövidáru, szabó és czipész kellék üzletem más vállalat miatt kedvező felté­telek mellett eladó. 553 T ' Ci Lowy Soma. KÖZGAZDASÁG. HETIVÁSÁR! TUDÓSÍTÁS. Kecskemét, 1890. julius 4. Tisztabúza métermázsánként 8.30-8.50 Kétszerbúza 11 11 7.10—7.20 Rozs 11 11 6 20-6.30 Árpa 11 11 6.00—6.20 Zab 11 11 7.90—8.00 Tengeri 11 11 5.70-5.75 Tengeri bánáti 11 11 5.40- 5.50 Köles 11 11 5.10-5.20 Krumpli 11 11 2.00—2.10 Széna 11 11 1.60—1.80 Szalma 11 11 0.90-1.00 Szalonna kilója 0.50—0.56 SERTÉSVÁSÁR. Az első m­agyar sertéshizlaló részvénytársaság h­eti jelentése Budapest-Kőbánya, 1890. július 4. Átlagos hetiárak: magyar válogatott ára 240 -320 klgr. nehéz 44-45 kr.; 180—240 klgr. nehéz 45—46 kr.; öreg sertés 300 klgr. felül 42—43 kr.; vidéki sertés 45-46 kr.; transitóban: szerbiai 00—00 kr.; kilo­grammonként tiszta súlyban. Eleségárak : tengeri 5 frt 25 kr.,­ árpa 7 frt 00 kr. Kőbányán átvéve. A SZŐLŐ-GOMBA.*­ (Peronospora viticola.) A szőlők ezen új ellensége, mely a tudomá­nyos világban peronospora viticola, nálunk szőlő­gomba és szőlő-penész elnevezések alatt ismere­tes, az ország több helyén teljesen ellepte a szőlőket. Napról-napra újabb h­írek érkeznek a pusz­tító gomba terjedéséről, úgy, hogy ma már sok helyen a szőlőtermelés komolyan veszé­lyeztetve van. Minthogy azonban a baj csak keletkezőben van és a tudományos, valamint a gyakorlati ta­pasztalat bebizonyította, hogy a kellő óvintéz­kedések erélyes alkalmazása által leküzdhető­ szolgálatot vélünk tenni a szőlőtermelőknek, ha úgy a betegséget magát, mint a legjobbaknak bizonyult óvintézkedéseket behatóan ismertetjük. Forrásul Gyü­rky és Sajó nemrég megjelent értekezéseit használjuk és föl kell említenünk, hogy több helybeli gazda az általa javaslatba hozott védekezést, mely külföldön sikeresnek bi­zonyult, már foganatosította is. Hogy azonban a védekezésnek teljes sikere legyen, szükséges, hogy ez az összes a „pero­nospora viticola“ által megtámadt szőlőkben, ha azok kisebb területűek is, erélyesen keresztül vitessék, különben megtörténhet, hogy a már egyszer megmentett szőlőket a szomszédok ha­nyagsága folytán újból ellepi a szőlő­gomba. A perenospora nálunk csak egy-két év előtt tűnt föl, de Francziaországban már régebb idő óta, némely vidéken valóságos réme a szőlőbir­tokosoknak, mert ha kellőkép nem védekeznek ellene, még a filloxéránál is nagyobb pusztítást okoz. Minálunk kezdetben ezt a betegséget szőlő­penésznek tartották és nem sokat gondoltak vele, de miután már több vi­déken mindig jobban és jobban kezd terjedni és ahol elterjed, nagy pusztítást visz véghez, termesztőinknek valóságos rettegést okoz. Ezért szükségesnek láttuk megismertetni itt ezen be­tegséget és leírni, miként lehet ellene véde­kezni. Sokan penésznek és az oidumhoz hasonló­nak tartják, de nem az, inkább hasonlít a rozs­dához, mely a búzát is meg szokta lepni, csak­hogy más alakú és a természetrajz szerint a gombákhoz tartozik, noha a természettudomá­nyokkal nem foglalkozó nagy közönségnek a gom­báról egészen más fogalma van. Fellépése és ismertető jelei ezen betegség­nek következő: Nálunk többnyire julius hóban szokott fellépni. Megtörténik, hogy néha későb­ben lép fel, általában azt tapasztalták, hogy me­legebb tájakon korábban, sokszor már június elején is föllép, a hidegebb tájakon pedig néha csak augusztusban vagy szeptemberben, követke­­zésképen egész nyáron szemmel kell tartani a szőlőket. Először a levelek felső lapján sárgás és sárga-barna foltokat veszünk észre és ekkor, ha a leveleket megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy azok alsó lapján a felső lapon levő foltoknak megfelelő irányban bizonyos képződmény létezik, mely fehér porczukorhoz hasonlít. Ezen első tü­net után előbb vagy utóbb (néha rendkívül gyor­san) a levelek elszáradnak és vagy egészen le­hullanak vagy részben a vesszőn maradnak. Leg­előbb szoknak lehullani az alsó levelek, legtovább maradnak épen a felső levelek. Ott, a­hol a tőkék fáktól védett helyen állnak, ritkán mutat­kozik a rozsda, vagy ha föllép is, kevésbbé árt a szőlőnek. A kárt, mely igen jelentékeny, az okozza, hogy miután a levelek megbénultak vagy lehullottak, a szőlő elvesztette azon szer­vet, amely okvetlen szükséges a c­ukoranyag elő­állítása végett, minélfogva a fürtökben megakad a továbbfejlődés, a bogyók aprók és nedvtelenek maradnak, a czukornak semmi nyoma sincsen bennök még akkor sem, ha október végéig ma­radnak a tőkéken. A szőlőgomba által megtá­madott szőlők termése el van veszve egy évre, de a veszteség kihathat a következő évre is az­által, hogy a megtámadott szőlő vesszői a be­tegség folytán meg nem érhetnek és ily álla­potban a téli hideget ki nem állják, a­miből az *) A „Szegedi Napló“ után­ következik, hogy a jövő évben is csak silány termés lesz, még akkor is, ha netalán a követ­kező évben újra nem jelentkezne a rozsda. De még nagyobb a veszély, ha a rozsda a fürtökre és a vesszőkre is elterjed, mert ekkor még ihatatlan borra sem lehet számítani és ma­guk a tőkék is áldozatul eshetnek. A betegség terjedésének és föllépésének oka részint az időjárás, részint a szelek, melyek ezen gomba parányi csiráját tovább hordják, a fészke pedig legfőképen ott van a lehullot leveleken, a­hol a telet jól keresztül élik. Az eddig tapasz­taltak szerint, leginkább lép föl és terjed, ha meleg hőmérséklet mellett gyakoriak az éjjeli harmatok és ha gyakori eső után erős napfény következik. Beálló hosszú szárazság idején a betegség terjedése megállapodik, de ha újra esős napok következnek, a betegség is újra felébred és tovább terjed. E szerint megtörténik, hogy ha­bár júliusban mutatkozott is a betegség, de ha hosszabb ideig szünetel és ha csak augusztus végével vagy szep­tember elején lép föl újra, midőn már a czukor a fürtökben jóformán kifejlődött, akkor legalább az évi termésnek még hasznát lehet venni, és a szőlőveszők sem szenvednek annyira, mintha ko­rábban támadja meg. Némely fajok némikép, legalább egy ideig, ellenállanak ezen betegségnek, de oly faj nincsen, mely határozottan ellenálló lenne, a­mint pl. az amerikai fajok egy része ellenáll a filloxérának, mert a gomba bizony az amerikai fajokat sem kíméli, amit Francziaországban eléggé tapasztal­tak, mert ott már régibb idő óta uralkodik a peronospora, vagyis szőlőgomba. Valóban szomorú látvány a gomba által pusz­tított szőlő : olyan az augusztusban, mint szep­tember végével, vagy október elején oly szőlő, a­melynek a derek már lepusztították a leveleit, csakhogy a szőlőnek fürtjeiből nagyon jó bort szűrnek, míg a gomba által pusztított szőlő bora rendkívül fanyar ég­, rosz mellékízű, vagy épen megihatatlan. Védekezés tekintetében jónak mond­ják a lehullott leveleket a tél kezdetével össze­gyűjteni és megégetni. Erre Francziaországban egy időben törvényesen köteleztettek a szőlőbir­tokosok, de ez noha nehezíti a gomba terjedését, hanem meg nem szünteti; követni mégis taná­csos ezt. A baj elnyomására először a ként próbálták, ami az oidumot (penészt) elpusztítja, de a gombára a kénnek magában kevés hatása van, mivel a rozsda, vagyis a rozsdabetegséget okozó gomba láthatatlan fonálszálaival mélyen behatol a szőlőlevél sejtszövetébe, ezt a gombá­kat tehát csak erősebb szerrel lehet megölni; ilyennek találták a rezgáliczot mész- és kőszénporral keverve és az csakugyan hasz­nál is, ha t. i. jókor megkezdik az orvoslást se oly ügyességgel végezik, hogy az orvosság akár por alakban, akár vízzel hígítva, minden részét érintse a levélnek és pedig több napon át. Fran­cziaországban leginkább ezt a szert használják: 10% rézgálicz 72% kőszénpor, 3% mész, mindez finoman porrá törve és 15% átszitált utcza­porral keverve. Ezt azután egy erre készített fúvó által, az öntöző kanna rózsájához hasonló készüléken ke­resztül fut­tatjuk a szőlőtőke leveleire úgy, hogy alul-fölül mindenütt belepje a leveleket. A­ki­nek ily eszköze nincsen, az a méhészek által használt füstölő fúvóval is meglehetős czélt ér, a fúvó cső végére egy kisebb öntöző kanna ró­zsát alkalmazzon és miután a port abba az üregbe önti, a­melyben a füstölő szén szokott lenni, szükséges ezen üreg ajtajára papírt tenni, hogy jobban el legyen zárva és a hézagon át el ne szóródjék a por. Szokták e fent leírt szereket vízzel higitva is alkalmazni és ez esetben egy kis kézi fecs­kendőt használnak, előbb azonban e szereket jól összetörik és addig hagyják többszöri keverés mellett a vízben ázni, mig tökéletesen föl nem oldódnak. Ha e szereket higitva akarják hasz­nálni, akkor az utczapor elmarad és helyette 1—2% átszitált hamut vesznek. Mindezeknél legbiztosabb irtószer az u. n. bordeauxi kabarék. Ez következő­­képen készül, először: 2 kgm. rézgaliczot föloldunk 5 liter meleg vízben, az oldatot 100 liter vízbe öntjük, a­mely­hez még folytonos kavarás mellett 1 kgm. ojtatlan mészből készült mésztejet adunk, vagy 100 liter vízre 2 kgm. rézgaliczot és 2% kiló szódát. Ezen oldattal kell a beteg szőlő leveleit, esetleg a szőlőveszőket is többször egyenlően befecskendezni. A­mi legczélszerűebben történik az e czélra készített permetező géppel, mely egy puttonyforma készülékből áll. A fődolog figyelemmel kísérni a szőlőket, a betegség föltűnése esetén azonnal hozzá­fogni a gomba irtásához és azt következetesen folytatni, míg jele mutatkozik. De őrködni kell tovább is, mert, mint fentebb mondottuk, egy ideig szüne­telni látszik a baj, később azonban újra fölléphet. Mint kiválóan fontos dolgot hang­súlyozzuk még ez alkalommal, hogy minden tőkesort mindkét oldalról, azaz jobbról és balról be kell fecsken­dezni. Végül a következőket tartjuk említésre mél­tónak : 1. A peronospora viticola Amerkcából lett be­­hurczolva. 2. Magyarországban való ismételt pusztításai az ellene való védekezést nálunk is elkerülhetle­­nül szükségessé tették. 1890. julius 6.

Next