Kecskemét, 1891. január-június (20. [19.] évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-04 / 1. szám
XX. évfolyam. 1. szám, Kecskemét, 1891. január 4. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 2 kr. Félévre......................2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szára ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Gallia E., Scheiber József és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLŐ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri.“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kizetési és hirdetési díjak fizetenkiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal, tized, Plebánia utcza 8. szám. FELHÍVÁS előfizetésre. Lapunk a bekövetkezett új évvel XX i. évfolyamába lépett. Már ezen körülmény is fölmenti a szerkesztőséget attól, hogy programmot adjon. A szerkesztőség s a lap iránya marad a régi. Felelős szerkesztő továbbra is dr. Horváth Ádám marad, aki igyekezni fog úgy a helybeli, mint a vidéki munkatársakat továbbra is megnyerni lapunk számára. Újabb áldozatot hoztunk, hogy mind arra nézve, ami városunkban történik, bő és pontos tudósításokat hozzon a „Kecskemét.“ A kiadóhivatalt s a laptechnikai részét ezentúl is Sziládi László fogja vezetni, aki e téren minden lehetőt megtesz a jövőben is, miként eddig. Mindezekkel szemben kérjük a t. közönség fokozott támogatását.. Talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy úgy a szerkesztőség, mint a kiadóhivatal hoz a lap érdekében annyi áldozatot, amelylyel szemben a közönség, különösen pártunk t. tagjai részéről viszonzást kérhetünk. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Kecskemét, 1891. január hó. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Tisztújitás után. A tisztújitás megtörtént. Eredményéről lapunk más helyen adunk számot. Sokat lehetne írnunk a tisztújitás előzményeiről, lefolyásáról és következményeiről; foglalkoznunk lehetne laptársunknak, a „Kecskeméti Lapok“-nak e tárgyban a múlt számában megjelent czikke némely nem egészen helyes és tapintatos részleteivel. Ma már azonban czéltalan, sőt káros lenne minden aprósággal bíbelődni. Bevégzett tény áll előttünk, amelyen változtatni nem lehet, amelyben meg kell nyugodnunk. És épen ezért csupán arra szorítkozunk, hogy a legtárgyilagosabban kiemeljünk egy s más részletet, amelynek a jövőre nézve is erős kihatása van. Mindenekelőtt a leghatározottabban tagadásba vesszük azon állítást, mintha pártunk „bármely egyezséget mereven visszautasította volna. Ez nem történt. Nem fogadta el s ma sem fogadná el pártunk az oly módon létrejött s az olyan egyezségi ajánlatot, melyről a tisztújítás előtt volt szó. Miben állott ezen egyezség? A pályázati határidő lejárta előtt mintegy 48 órával, amidőn még azt sem lehetett tudni, vájjon kik s mely állásokra pályáztak : megállapittatott egy névsor az összes állásokra nézve. Oly névsor, amelyen az egyezség nem sikerülése daczára a tisztújító közgyűlés kormánypárti többsége is változtatott kormánypártiakra nézve. Kérdünk minden elfogulatlan egyént, helyes eljárás volt-e ez? Ezt az egyezséget nem fogadta el pártunk. Ha a pályázati határidő lejárta után öszszeülnek a két párt kiküldöttei s érett megfontolás után közmegegyezéssel egy névsort állítanak össze, amelynél a legfőbb szempont a város jóléte; ha azon állásokra nézve, amelyre megegyezés köztük nem létesülhetett, a szabad választásra bízzák a kérdés eldöntését . Ha az egyezkedés nem csupán a tisztújítás napjára, hanem a megválasztandó tisztikar működési idejére ajánlhatott volna, ha pártunk biztosíttatott volna arról, hogy ez újabb hat év alatt nem lesz kitéve oly eljárásnak, hogy legképesebb tagjait csak azért, mert nem kormánypártiak, iskolaszéki és egyéb politikailag közömbös bizottságokból szándékosan kihagyják . Ha az egyezkedési ajánlat arra is kiterjeszkedett volna, hogy egy programmszerű működési terv állapíttassák meg az újabb hat évre, amely szerint mindkét részről biztosíttatott volna a közönséget jelenleg foglalkoztató tervek közül mindazoknak sikere, amelyek valóban a város javára szolgálnak . Ha megállapíttattak volna bizonyos tervekre nézve azon határok, amelyen túl aggodalom s kockázat nélkül menni alig lehet. Akkor bizonyára pártunk a nyújtott kezet előzékenyen elfogadta volna, mert ilyen egyezség csakis javára szolgálhatott volna városunknak. Lehetővé tette volna a tervszerű munkát minden akadály nélkül, megóvta volna a tervek kivitelét minden esetlegességektől s megszüntette volna a mai napság mindkét táborban bőven felhangzó aggodalmakat és panaszokat. Ne keressük ma már, hogy kiknek a hibája volt, hogy ilyen egyezség nem ajánltatott és létre nem jött, de tegyük el azt a tanúságot a jövőre nézve, hogy nem kicsinyes, csupán személyekre vonatkozó, hanem komoly, férfias s a közügyek minden ágára kiterjedő programmszerű egyezségről lehet csak helyesen szó. Pártunk legtöbb jelöltje nem választatott meg. De azok, akik az egyezségben ben foglaltattak, kettő kitételével megválasztattak. És e pontnál az igzsághoz híven ki kell emelnünk azon dicséretes eljárást, amelyet az árvaszéki elnöki állás betöltésénél a polgármester követett. Nem akarjuk fejtegetni e pontnál a választás esélyeit, mert már magában véve elismerésre méltó volt az, hogy pártunk érdemekben megőszült derék tagját még a kockázatnak sem akarták kitenni. A főispán eljárása szigorúan törvényes és alkotmányos volt. A közgyám választásánál azonban nézetünk szerint tévesen mondta ki a többséget, de amint halljuk, ezért a volt, tiszteletreméltó közgyám kárpótoltatni fog. Egyebekben a főispán eljárása a választási aktusnál teljesen kifogástalan volt. A kinevezésekre nézve sok ellentétes véleményt hallottunk, amelyeket mind elősorolni hosszas lenne. Egyet azonban ki kell emelnünk. Anélkül, hogy az új főkönyvelő képességeiből és érdemeiből bármit is levonnánk, nem tudjuk helyeselni a volt főkönyvelő mellőzését. Lehettek és voltak is hibái, de ezek nem voltak olyanok, amelyek miatt a mellőzés indokolható lenne. Nem különösen azonérdemek mellett, amelyeket a város anyagi ügyeinek rendezésében szerzett. Egyike ő igen; tereseknek, akik váratunk anyagi ügyeit a legalaposabban s legbehatóbban ismerik s ezért távozását határozott veszteségnek tartjuk. Végül pedig készséggel, őszintén és minden hátsó gondolat nélkül adjuk meg a viszhangot azon tapintatos szavakra, amelyeket a polgármester a tisztújító közgyűlés befejeztével igen helyesen mondott. Azt kívánta ugyanis, hogy a küzdelem személyes és kellemetlen részeit felejtsük el s ne vigyük azt a városházára, otthonunkba. Mi e szavakat teljes jelentőségükben aláírjuk. Biztosítjuk az újonnan megválasztott tisztikart, hogy pártunkat és lapunkat egyedül a tárgyilagos kritika fogja vezérelni. Biztosítjuk, hogy mindazt, amit városunk érdekében jónak, hasznosnak és czélszerűnek találunk, nemcsak nem ellenezzük, de támogatni fogjuk TEfiffer övet. Viszont ha valamit helytelennek, károsnak, czélra nem vezetőnek tartunk, ellenezni fogjuk azt — de minden személyeskedés és gyűlölség nélkül. Csakis így lehetséges — ha velünk szemben hasonlóan viselkedik a tisztikar és a kormánypárt — minden formális egyezség nélkül is megvalósítani mindazokat, amelyeket föntebb egy komoly, férfias egyezség kellékeiül kijelöltünk. Előttünk most is, mint a tisztújítás előtt és miként mindenkor, a jövőben is egyedül a közönség érdeke, városunk haladása és jóléte lebeg czélul s jelszavunk marad: Mindent a város javáért! Talfáji/ IC TunesA. ÚJÉVI ÜDVÖZLET. Megvitad Nem soká Másik év Reggele. Kedvesem ! Kebledet Vajmivel Tölti be? Lesz e búd, Bánatod Itt levő Hajnalán ? Vagy megint Boldogan Éled át Szőke lány ? Nem tudom, Mit hozand , Ámde él Istenem ; Látja, mint Üt tanyát Szemben a Félelem. Rám tekint, Bátorít: Üdvözöld Kedvesed’. Kérj, kivánj: Teljesül, Mert híven Szereted. Vedd ki hát Részedet Szőke lány: Üdvzavara : A jövőt Hozzá rád Istenem Boldogan._ Tartsa meg Jó soká Életed’ S bú nélkül, Mig szivem, Mig szived Porba buli S egyesül. Adja, hogy Jól tegyem Százezer Dolgomat. Adja, hogy Fölvigyem Még kicsiny Voltomat. Akkor oszt’ Akkor oszt’ Kézbe kéz, Kecskemét Szívre szív, Régi, szép Ajkra ajk, Temploma 8 jegygyűrű Mondja meg Űzzön el Nyitva áll Vágyat és Üdvösök Bús sóhajt. Szép hona. (Nagy-Kajdacs.) Tóth István: AZ ÚJÉVI NÉVJEGY. Irta: Grósz Gizella. Rózsás arczocskáját férje keblére rejtő és apró kezeivel szorosan átölelé nyakát, mire az gyengéden, de határozottan kibontakozott öleléséből. — Itt az idő, Iluskám, most már nem késhetem tovább, másként lemaradok a vonalról, ami ránk nézve nagyon, de nagyon kellemetlen volna. Nos, hát pá édes angyalom. Az újévi üdvözleteket tetszésed szerint elolvashatod majd, a feleleteket elvégzem én visszatértemkor. Még egy búcsúcsókot s aztán — fare well! Az asszonyka azonban kitérőleg hátrahajtá fürtös fejecskéjét és mosolyogva mondá: — Azt csakis egy feltétel alatt kapod meg! — Nos, és mi legyen az ? — Hogy a téli bundádat elvigyed magaddal, mert rettentő hideg van künn. Oh én nem szeretnék most helyzetedben lenni! — Amint parancsolod, édesem! Csak hozasd elő. Most tehát megkapom a feltételt ! Az asszonyka megadta azt neki dupla kamattal. Azután előhozatta a nagy bő útiköpenyt és férje gyors léptekkel sietett végig a folyóson a hintóig. — Oha rossz, mennyire siet tőlem szabadulni! — suttog, mosolyogva az asszonyka. Később elővette rejtekhelyéről azt a munkás kis hímzést, mellyel újévre meg akarta férjét lepni. A minta rendkívül csinos volt s képzeletében már maga előtt látta férje hűséges szemeinek hálás tekintetét. * Sylvester estéje eljött és Iluska férje pontosan beváltá szavát. Az esti vonattal érkezett és gyors léptekkel sietett lakása felé. Az ablakok ki voltak világítva s ujjongva gondolá: — Ez Iluska műve, ő vár reám! — És megkettőzteté lepleit. Pár percz múlva a lépcsőkön haladt fel s apró léptek zaját hallá, melyek elébe siettek. — Ez Iluska lesz! — gondolá örömmel, de mennyire csalódott, midőn a szobaleány rémült arczát látta maga előtt. — Itthon van a nagysága? — kérdé gyorsan. — Oh igen. — Egészséges, nincs semmi baja? — Majd megmondom az igazát, nagyságos uram! - viszontá halkan a leány. —■ Bizonyosat magam sem tudok. A nagysága szobájába van bezárva és senkit sem ereszt be. A fiatal férj rémülten sietett neje bondokja felé, hol ismételten kopogott. -- Beteg vagy Iluskám! Szólj, az Istenre kérlek, ne rémits el! — Semmi válasz. Hirtelen eszébe jutott, hogy a szoba túlsó végén egy tapéta ajtó is van, mely előtt könnyű kisbútordarab áll. Azt könynyű lesz belaszítani. Egy kis zajjal ugyan, de mégis sikerült behatolnia és meglepetten nézett körül. Egészen elrejtve, egy halom takarós párna között siránkozott kis felesége ss haladéktalanul sietett hozzá: — Iluskám, lelkem, mi bajod? Beteg vagy? — kérdé gyengéden. — Én nem vagyok a te Iluskád ! — szólalt fel egy siránkozó, gyermeteg hang a takarók közül — sem beteg nem vagyok, — csak ... csak ... nagyon szerencsétlen és megcsalatott... — Szerencsétlen, megcsalatott? — ismétlé férje, mintha nem bírná felfogni e szavak értelmét. De hát mi baj érhette kis feleséget rövid távolléte alatt? Körülnézett. Öltönyei ott hevertek székén, szépen, simán összehajtogatva, mint rendesen. Eszébe jutott egy regény, melyet a múltkoriban olvasott. Annak a hősnője is megcsalatik férje által és midőn a hűtlen hazatér, ott találja nejét kétségbeesve, őrjöngve, szétvetett öltönydarabjai között. Itt minden rendesen, a maga helyén lát, tehát komoly baj nem lehet. Ismét iparkodott neje valamelyik kezecskéjét megkéríteni, de nem sikerült. — Iluskám, szólj bál, én nem érlelek, mit jelentenek ezek az iszonyú szavak ? Egy pereznyi csend uralkodott a szobában, aztán hirtelen felegyenesedett az asszonyka s könnyűzett arczát férje felé fordítva, szaggatottan felelé: — Azok azt jelentik, hogy te megcsaltál engemet, kijátszottál utazásaiddal, és hogy én nagyon, na UTCZÁINK KÖVEZÉSE. Az 1890. évi I. t. sz. a községi közutak rendezését és építését új közmunka adóval czélozza a kivánalmaknak megfelelőig lassanként előbbre vinni. Ezen törvényczikk alapján városunk közútai és utczái is nemsokára a „sárfészek“-ből kivetkőznek és szilárd, por nélküli kövezeten járhatunk. Már a kövezési tervezet is kész van a legközelebbi 3 évre s a tavaszszal már foganatba is vételik. Ezen tervezet szerint a Csongrádi-nagyutczának még kövezetlen része a jövő évben koczka trachyt kővel lesz kikövezve, folytatólag pedig vagy 200 méter hosszúságban (kár, hogy nem tovább is) görbe vasastéglával, továbbá a Jbrdai-nagy-utcza belső része szintén koczka trachyt kővel, a többi része pedig a város széléig szobi fejecske kővel és a Szolnoki-utcza a város széléig görbe vasastéglával. E szerint a következő 3 év alatt városunk kövezetlen főbb utcái is szebbé és járhatóbbá lesznek téve, még pedig sokkal jobb kövezési móddal és anyaggal, mint, az eddigi „macadam“, mely épen nem alkalmas a legnagyobb forgalmi utczák kövezésére, mert nyáron nem győzik vízzel a rettentő por miatt, a többi időszakokban pedig a sár miatt kellemetlenek. Ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy a trachyt fentartási költséget sem igényel annyit, mint a „macadam“, mely évenként a városnak igen sok költségébe kerül, csak helyeselni tudjuk annak használatát, annyival is inkább, mert tartóssága is megfelel a czélnak, ugyanis a belőle készült kövezet, mivel a kockákat, ha az egyik oldala már a használattól elkopott, még négyszer lehet fordítani, és így, tekintve az itteni forgalmat, eltart legalább is 60—65 évig. Csak azt az egyet nem tartjuk helyesnek, hogy fejecske követ is használnak, melynek csak egy oldala sima s igy csak 15 évig tart; az igaz, hogy jelentékenyen olcsóbb, de ha azt vesszük, melyik ér többet, már pedig arra igen