Kecskemét, 1893. július-december (22. [21.] évfolyam, 27-53. szám)
1893-10-22 / 43. szám
43. szám. II. A peronospora viticola ellen való védekezés. A szőlőnek a filloxera mellett támadt újabb s nem kevésbé veszedelmes ellensége, a peronospora viticola által okozott betegség hazánkban nemcsak meghonosult, hanem oly állandó és rendszeresen ismétlődő elemi csapás módjára jelentkezik, amelylyel, mint a szőlőmivelés gazdasági üzemének a mérleget a gazda kárára befolyásoló egyik tényezőjével számolnunk kell. Amit a filloxera még megkímélt, azt veszélyezteti és megrontja a peronospora viticola, amely nem ismer különbséget a talajban, nem hátrál meg annak a filloxérát elrettentő immunitása elől, hanem a fejlődésére nézve csak némileg kedvező éghajlati és sebészeti viszonyok közt dúl és pusztít egyaránt mindenütt. Minthogy a szőlőnek ez újabb veszedelme országos csapást mért a szőlőmivelésre, a kormányzati szempontból e vész elleni védekezésre nézve követendő eljárás iránt múlhatatlanul állást kellett foglalnom. A kormányzati eljárás határát az a két szélsőség jelölte meg, ameddig az egyik vagy másik irányban elméletileg menni lehet. Az egyik szélsőség a közvetlen beavatkozás,a közvetlen működés mellőzésének elve, a melyet követve, arra kellett volna szorítkoznom, hogy a közönséget a veszedelem nagyságára figyelmeztessem s jó tanácscsal és felvilágosítással a védekezés foganatosítására intsem. A másik szélsőség a közvetlen állami beavatkozás, amelynek érvényre juttatása törvényhozási akcziót s következetes alkalmazása a védekezésnek általános alapon való szétszervezését s legalább bizonyos fokig állami eszközökkel vagy állami működés révén való foganatosítást igényelte volna. Azok, akik az utóbbi irány követését tanácsolták, javaslatukat természetesen arra az alapelvre fektették, hogy a peronospora viticola ellen való védekezést általánosan kötelezővé kell tenni. Ezt nem fogadhattam el, mert nincs reá törvényes alapunk. Hogy pedig a peronospora viticola ellen való védekezés kötelezővé tételére törvényhozási úton kérjek felhatalmazást, ellenkezett jogi érzületemmel, mert nemcsak hazai jogrendszerünk szempontjából, hanem általános jogi szempontból sem tartottam megengedhetőnek, hogy az érdekelt honpolgárok általános alapon, törvényhozási úton saját érdekükben oly cselekvényre köteleztessenek, amelynek elmulasztásából a többi érdekeltre nem háramlik kár. Mert tény az, hogy a peronospora viticola ellen mindenik szőlőbirtokos saját területén teljes sikerrel védekezhetik, ha a szomszédja nem is védekezik a maga szőlejében, vagyis ha a védekezésnek az egyik szőlőbirtokos által elmulasztása a védekező másik szőlőbirtokos védekezési eljárásának sikerét nem hiúsítja meg, hanem — ami azonban kétséges és kérdéses s bizton nem állítható — legfeljebb valami kevéssel költségesebbé teszi; továbbá, mert tény az is, hogy a peronospora viticola általános védekezéssel sem irtható ki többé véglegesen, hanem hogy az, ha tenyészésére a viszonyok kedvezők, évről-évre ismét fel fog lépni s hogy csiráit, még ha végleges kipusztitása e penészgombának az országban sikerülne is, a szél a szomszédos országok bármelyikéből ismét áthozhatja saját országunk területére. De ez elméleti, vagy elvi indokok mellett gyakorlati okokból sem véltem a jelzett irányt követhetni, mert megfontoltam, hogy ha a védekezés általánosan kötelezővé tétetnék, feltéve, hogy a törvényhozás ezt engedélyezte volna, egy ily intézkedés a gyakorlati életben nemcsak leküzdhetetlen akadályokra találna, hanem általánosságban végrehajtatatlan is volna. Ennek ellenében viszont azt sem találtam elegendőnek, hogy az állami kormányzat feltétlenül a be nem avatkozás alapjára állván, csak a jó tanácsok s a felvilágosítások osztogatására szorítkozzék, hanem beláttam, hogy hazai viszonyaink közt, amelyekben a nép saját magán gazdasági ügyeiben is legalább bizonyos mértékben a kormány által, a felülről való vezetéshez hozzá van szoktatva, a kormányzati kezdeményezést nélkülözni nem lehet. Ennélfogva a két szélsőség közt a középutat választottam, vagyis a kormányzati beavatkozást csak abban a mértékben valósítottam meg, amelyben azt megengedhetőnek, de egyszersmind szükségesnek ismertem fel. Ehhez képest s ama czél által vezéreltetve, hogy a védekezés a lehetőségig terjesztessék és általánosíttassék, de egyszersmind meg is könynyíttessék: az 1893. év január havában felszólítottam a törvényhatóságokat, hogy ott, ahol a védekezés szükségességének tudata még nem hatott be annyira a nép rétegeibe, hogy a védekezés foganatosítását további eljárás nélkül az egyes szőlőbirtokosok szabad elhatározására és szabad cselekvésére lehessen bízni, az erők összesítésével és tömegesítésével közös szerveződés alapján saját önkormányzatukban alkossanak szabályrendeleteket a peronospora viticola ellen való védekezésre, vagy hassanak oda, hogy a vármegyékben az egyes községek hozzanak ily szabályrendeleteket. Ez intézkedésemben, a fenebb említetteken kívül, még az az indok is vezérelt, hogy tudvalevőleg sokkal csekélyebb visszatetszést és csekélyebb ellenhatást idéz elő az, ha az ily rendszabályok a lokális közigazgatás, a helyi érdekek köréből származnak, minthogy ha azok felülről, a központból általános alapon erőszakoltatnak a népre. E mellett intézkedtem az iránt, hogy a védekezéshez szükséges anyag könnyen és olcsón megszerezhető legyen. Minthogy a védekezésnek egyik nehézsége az, hogy a használandó keverékeket különféle anyagoknak meghatározott arányú adagolásával kell készíteni, a mihez a kisebb gazdák a legvilágosabb magyarázatok és útmutatások daczára is bajosan szoknak hozzá, arra törekedtem, hogy különösen a kevésbé értelmes szőlőbirtokosokat oly kész szerhez juttassam, a mely már adagolva kerül a kezükbe s a melynek felhasználásához a lehető legegyszerűbb eljárás szükséges. Ezért egy stájerországi gyárból 20.000 kilogramm kristályos azuriat rendeltem meg, amely szer a megejtett kísérletek után s a szakemberek véleménye szerint, ha talán nem is oly teljes hatású, mint a bordeauxi keverék, de mégis sikerrel alkalmazható a peronospora ellen. Az átvett, azurin-mennyiséget, amely már a gyárból adagolva került ki, kicsinyben való elárusítás végett a Magyar mezőgazdák szövetkezetének adtam át bizományba, azzal a kikötéssel, hogy a szövetkezet az azurint bárminő kis részletekben is a beszerzési áron, kilogrammonként 1 frt 60 ktért, (a gyári csomagolás költségének hozzászámítsa nélkül) tartozik eladni. Ez intézkedéseimnek üdvös hatása már az 1892. évben félreismerhetetlen volt. Az azurin, némi csekély maradék kivételével, csakhamar elkelt s a védekezés, az 1891. évi állapothoz képest, összehasonlíthatatlanul nagyobb arányokban terjedt. A törvényhatóságok szintén megkezdték működésüket a megjelölt irányban s habár az 1892. év folyamán az alkotott szabályrendeletek száma még csekély volt, mert Zalavármegyének már korábban keletkezett ily czélú szabályrendeletén kívül csak Szolnok-Doboka és Komárom vármegyék s Mező-Berény községe hoztak szabályrendeleteket, mozgalom ez irányban mégis oly általánossá vált, hogy a folyó (1893.) év elején már sűrűbben érkeztek be újabb és újabb szabályrendeletek az ország minden részéből. Ez utóbbiakkal azonban, mint az 1893. évi működés körébe eső intézkedésekkel itt tüzetesebben nem foglalkozom , csak azt jegyzem meg, hogy ez úton haladva, bízom benne, hogy rövid idő múlva alig lesz az országban oly szőlőbirtokos, aki a peronospora elleni védekezést, kényszer alkalmazásának szüksége nélkül, meggyőződésből és önszántából ne teljesítené rendszeresen. KECSKEMÉT 1893. október 22. Ifjú László Károly naplójából. 10 (Folytatás.) Az ily vendéglők asztalai mindig meg vannak terítve, jobban mondva tele vannak rakva ételekkel, persze hideg ételekkel. Az étlap a következő: tejleves rizskásával; hengeralakúra vágott, keményre főzött tejes grízkása ; rántotta csigahússal; faszilánkokra szúrt birkahús falatok sülve; sült hal mustár mártással; főtt gyümölcs bő czukros lével, erősen fűszerezve (ez meleg étel); a desert, zöld színű, igen édes, kocsonyanemű állomány, melyet, többféle növény leveleiből főznek; kedvencz csemegéjük továbbá a sült bab, melyet a következő módon készítenek el: a száraz babot tengervízben félig megfőzik, de csak oly kevés vízben, hogy mire a bab félig megfőti, a víz is elpárolgott, a tűzről azonban nem veszik el, hanem a főzés, aszalássá változtatják és a babot addig kavarják, mig a szemek zsugorodni nem kezdenek az igy megkínzott babot azután egy napig békében hagyják és csak másnap tálalják föl. A malájok, a chinaiak mintájára, két kis faszilánkkal esznek, bámulatos ügyességet fejtve ki azok kezelésében; legérdekesebb e manőver, midőn az aszalt babra kerül a sor, melyet szemenként csipegetve, villámgyorsan hánynak rendeltetésük helyére. A vendégek az asztal körül lévő padokon nem ülnek, hanem azokon guggoló helyzetben esznek, egyetlen egy pontot sem hagyva ki a table d’hôte-ból megy az ára. April 27. Korán reggel már gőzkészen állott az „Erzsébet“ és 5 órakor horgonyunkat fölvonva, minden zaj vagy föltűnés nélkül kisiklottunk Tandjong- Phok kikötőjéből. Irányunkat Thursday szigete felé vettük, mely Ausztrália legészakibb csúcsával, a York félsziget végpontjával szemben fekszik. April 29. Az egyhangú utat a partvidék (Jáva északi partjai) változatossága elevenítette föl. Ugyanis egész nap tarka partok mellett haladtunk, mely tarkaságot a vidék mészkő képződményü hegyoldalai okozták, melyeket az eső fehérre mosott. A nagy távolságból bárki hajlandó lett volna a fehér foltokat hófuvatagoknak nézni, ha nem lett volna a hőség oly kiálhatatlan, hogy azt későbben mint utazásunk alatt a legnagyobbat osztályoztuk. Május 5. Déli 12 órakor érkeztünk meg Thursdaybe. A kikötőben egyetlen egy hajót sem találtunk, az utolsó elöttünk futott ki. — Thursday széntelep az Ausztráliába, új Izlandba, vagy a csendes óczeán szigeteire menő hajók részére. A telepítvény egészen új, alig 100 házból álló; lakossága különféle bevándorlott népségből áll, nagy része okleveles aranyszimatoló és más „szerencsétlen“ emberek, kik itt reménylenek hamar nagyon meggazdagodni. Az ember itt angolul, francziául, hollandul, olaszul, németül, egyszóval minden nyelven beszélhet (kivéve a magyart; nálunk még nem igen tudják, hogy hol fekszik Thursday.) Minthogy a leghaszontalanabb dolgot is importálni kell, a drágaság rettenetes, különösen a dohány és ital nagyon drága ; az élelmiszereket is nehéz arannyal kell megfizetni. Május 9. 6 órakor hagytuk el Thursdayt a viszontlátásig. Célunk Sidney, Ausztrália egyik legszebb és legnagyobb városa. Ausztrália legészakibb részét képező York félszigetnek most keleti partjával párhuzamosan haladtunk. — Ebéd után a part mentén, melyhez igen közel hajóztunk, vörösszinü, kúp alakú halmokat vettünk észre. Távcső segítségével tisztán felismertük bennök az ausztráliai fehér termeszhangyák építményét. Ezen óriási hangyabolyok némelyike 4—5 mellék kúppal birt; átlagos magasságuk 15 —2 méter volt és valamennyi téglavörös színű. A partvidék növényzete igen gazdag, de csak szaggatottan, mert közbe-közbe sziklás talaj is vegyül. Május 11. Már Cleveland sziget latitudáját is elhagytuk, a parttól azonban oly távol haladunk, hogy azt részleteiben kivenni lehetetlen. Május 16. Ma reggel Sidney előkikötőjébe, Pt. Jacksonbe futottunk be. A konzul azonnal a hajón termett és átadta a postát, mely reánk várt és a melyre mi még jobban vártunk. A parancsnok és konzul közti rövid értekezés után gépeink ismét működésbe hozattak és 10 órakor a tulajdonképeni Sidney kikötőben vetettünk horgonyt. A bejárat a kikötőbe egy igen keskeny tengerszoros, melyet magas, meredek sziklafalak képeznek. A bejáratból a kikötőbe érve, az első pillanatra bámulatra ragadja az idegent a 100 éves, ifjú város óriási terjedelme és a kikötőbeni élénk forgalom. Sidney dombos vidéken épült, ennek következtében tájképe, mely majdnem minden pontjában látható, igen megnyerő és bámulatra ragadó. A kikötő minden tekintetben egyike a legjobbaknak. Vize mindenütt oly mély, hogy a legmélyebb járatú „Peninsular“ gőzös is minden aggodalom nélkül mozoghat benne, sőt közvetlenül a rakparthoz is állhat, ami megbecsülhetetlen előny a ki és berakodásra nézve. Érkezésünkor négy angol hadi gőzös horgonyzott a kikötőben, másnap egy spanyol hadi corvettával szaporodott a számunk féltucatra. Sidney nagyobb utczai gőzárammal vannak berendezve, lóvonatú vasúta nincs, de nem is alkalmazható a város hegyes-völgyes volta miatt. Utczai vasúti sistemája igen jó, a vonat, mely 3—4 pompásan kiállított kocsiból áll, csak a határozott helyeken állanak meg, melyek sűrűn következnek egymás után és rendesen utczasarkokra esnek. A vonatok igen gyorsan futnak, úgy, hogy menet közben fel vagy leugorni teljes lehetetlenség. Még bámulatosabb az a körülmény, hogy a lokomotivok se nem fütyölnek, sem nem csengetnek, vigyázzon mindenki a saját bőrére és úgy hozzá is szoktak az emberek az életre való mozgáshoz, hogy soha szerencsétlenség nem történik; igaz ugyan, hogy a locomotiv hatalmas gőzféke képessé teszi azt 4 — 5 méter távolságig a leggyorsabb menetből megállani. Sidney legszebb utczái a King Street és a Georg- Street, mindkettőben az üzletvilág dominál. Azt hiszem sehol a világon nem találhat az ember szebb és gazdagabb kirakatokat, melyek magukban véve is egy-egy üzletet képezhetnének. — Hetek kellenének, ha valaki ezen két utcza látnivalóit mind meg akarná tekinteni a szövet, diszmó, zene, ékszer, irodalmi stb. czikkektől kezdve a delicalesüzlet sült kacsája, osztrigája és empress rákjáig. IRODALOM. Új könyvek. Az Athenaeum, amely évtizedek óta sohasem lankadó buzgalommal és kitartással ad életet a hazai és külföldi irodalom legértékesebb műveinek, ismét három díszes könyvvel áll ki az őszi könyvpiaczra. Korolenko W. „A vak zenész" czímű regénye az Athenaeum Olvasótárának legújabb kiadványa. Ez az Olvasótár már igen sok becses és érdekfeszítő munkával gyarapította az irodalmat. Mégpedig úgy eredeti, mint fordított művekkel. E regény az utóbbi kategóriába tartozik s a délorosz világ társadalmi életéből mutat be egy megkapó képet. A könyv ára — mint az Athenaeum Olvasótárának minden kötetéé — csinos vászonkötésben 50 kr. Adácsi, Aquarellek és Croquik a gazdasági életből. Tizenkét elbeszélés, amely mind a mezőgazdasági és falusi jó világból meríti tárgyait és alakjait is. Az írói álnév alatt egy magasrangú gazdászati szakférfiú rejlik, akinek a maga kedvelt szakmájában már eddigelé is országszerte elismert nagy érdemei vannak. Igen szép és érdekes előszót írt e könyvhöz Rákosi Jenő. A könyvnek ára 1 írt 50 kr. és ízléses kiállítása, finom papirosa, tiszta nyomása és általában díszes külalakja méltóvá teszi a legelőkelőbb szalon asztalára is. Bentzon Th. Constance czímű egy kötetes regénye (francziából Barbeli Victor fordította) egyike a legérdekfeszítőbb műveknek, amelyben nemcsak cselekmény van bő mennyiségben, hanem sok filozófia és gondolkodásra alkalmas matéria is. A tisztán nyomtatott vaskos kötet ára 1 frt 60 kr. s úgy ez, mint az előbbi két kötet minden könyvkereskedésben kapható. A Hősök. A világhírű angol írónak Kingsley Károlynak „A hősök“ czímű görög regéit második kiadásban adta ki legközelebb a Athenaeum. Angolból fordította: Pulszky Ágost egyetemi tanár. Hogy minő ragyogó stilfs munka ez, mi sem bizonyíthatja annyira, mint az, hogy Pulszky, aki a művet remekül fordította magyarra, előszavában azért kér elnézést az olvasóktól, mert nem volt képes a ragyogó irály bájait tökéletesen visszaadni. Ami a kiállítást illeti, az becsületére válik a kiadóhivatalnak. A könyvben levő hat kétnyomatú kép élénk illusztrácziója a megragadó tartalomnak. Ára 2 Irt 50 kr. Szebb — és tegyük hozzá — okosabb ajándékkal alig lehet gyermekeknek kedveskedni, mint ha e görög regéket megszerezzük nekik. Petőfi Sándor összes művei, örvendetesebb irodalmi eseményt nagyon hosszú idő óta nem registrálhattunk, miként most, amidőn az Athenaeum nagy áldozattal, de egyszersmind minden üzleti érdeket háttérbe szorító lelkes ambíczióval adja ki Petőfi Sándor összes műveinek most már teljes és végleges kiadását. A világra szóló nagy nemzeti költő és szabadsághős költeményeit számtalan kiadásban forgatja a közönség és a prózai művek sem most látnak először napvilágot, amennyiben ezek már évtizedek előtt jelentek meg az összes kihagyások és törlések elkövetése után. Az akkori idők és órák cenzúrája valóságos érvágásokat csinált a legmagyarabb költő és író szellemi produktumain és így azok a kiadások nagyon is problematikus értékkel bírhattak. Immár teljesen és végleges kiadásban fogjuk élvezhetni a Petőfi összes műveit, költeményeit és úgy, mint prózai remekműveit, úgy annyira, hogy most már ezentúl sem bővített, sem javított Petőfi kiadásról nem kell többé gondoskodni, Petőfi összes műveiből eddig három kötet jelent meg. Az ára az egésznek fűzve 10 frt. — De nem csupán a sok fenkölt, gyönyörű költemény teszi emlékezetessé ezt a kiadványt hanem nagyban fokozza annak értékét az a rendkívülien érdekes és terjedelmes előszó is, amit abba koszorús írónk Jókai Mór írt. Ez az előszó valóságos kvintessencziája a Jókai ragyogó irályának, lelkesedésének, humorának és kristálytiszta lelkű idének. A Petőfi költészet történetének és kutforrásainak egész kincses tárát nyújtja és egymagába véve is méltó arra, hogy minden műveit ember elolvassa Jókai emez előszavát. Az olvasó kedvesen fogja venni azt a dús, irodalmi jegyzethalmazt is, amelyet minden egyes kötet végére Havas Adolf csatolt és amely rendkívüli alapos és bőséges jegyzetekben az egyes nevezetesebb költemények közelebbi értelmezése van megírva és az illető költemények historikuma, annak politikai és történeti előzményei és vonatkozásai vannak kellően megvilágítva. Három pompás rézmetszet is ékíti a három kötetet. Az első kötetben Petőfi kitűnő arczképét, a másodikban Petőfiné Szendrey Júlia arczképét, a harmadikban pedig a Petőfi szobor rézmetszetét látjuk remek kivitelben. Az Athenaeum számítván e nagybecsű kiadásnál a társadalom minden rendű és rangú osztályainak érdeklődésére, külön készíttetett 50 példányt merített papiroson nyomva, amely rendkívülisen díszes és fényes kiadásban a három kötet 18 frtért kapható. Ezzel az új kiadással tehát közkincsesé válnak a Petőfi Sándor összes művei, úgy, amint azokat a nagy költő megírta és teljes egészében a magyar közönség rendelkezésére állanak Petőfinek minden művei. Reméljük, hogy a magyar társadalom összes körei meg fogják tisztelni a házukat azzal, hogy elhelyezik benne a halhatatlan költő összes műveit, amelyekről azt mondja előszava végén Petőfi nagy kortársa és barátja, Jókai, hogy „a hazaszeretetnek, a szabadságnak zsoltára ez a könyv.“ Az Athenaeum Képes Irodalomtörténetének (szerk. Beöthy Zsolt) legújabb, tizenegyedik füzete nagydiszűi műmelléklettel jelent meg: ez a gyulafehérvári Batthyányi könyvtár tulajdonát képező s a könyvészeti irodalomban Esztergomi M issae név alatt szereplő kódex czimképe, színes hasonmásban. Az eredeti a magyarországi középkori könyvfestésnek legrégibb s egyik legszebb emléke, melyet egy westfáliai származású, de hazánkban letelepedett plébános irt és festett, 1377-ben. A füzet másik melléklete egy XVI. századi magyar író fítvészkönyvének czimlapja, mely egyszersmind egy középkori gyógyszertár berendezését is feltünteti. Nem kevésbbé érdekes a füzet szövege, melyben Angyal Dávid folytatja a XVII. századi magyar történetírás ismertetését. Utána Erdélyi Pál a XVII. századi lírai költészetről értekezik , majd Széchy Károly kezdi meg Zrínyi Miklós működésének jellemzését, itt még csak a bevezetést adván. A szöveget, mint mindig, ezúttal is sok érdekes kép diszíti. A 25—28 füzetre tervezett elsőrangú fontosságú vállalat nemzeti kultúránknak örök emléke leen, és már ezen szempontból is ajánljuk minden iskolázott ember és minden család figyelmébe. Minden füzet ára csak 40 kr. Megrendelhető a kiadóhivataltól (Athenaeum, Budapest, Ferencziek tere 3. sz.) és minden könyvkereskedőtől. .. Jókai Mór Magyar Nábobjának füzetes díszkiadása befejezéséhez közeledik. A most megjelent 15. füzet is mutatja, mely kiváló díszmunkával fog irodalmunk ezen kiadás által gazdagodni. Minden füzet ára 40 kr., kapható minden könyvkereskedésben.