Kecskemét, 1893. július-december (22. [21.] évfolyam, 27-53. szám)

1893-10-22 / 43. szám

43. szám. II. A peronospora viticola ellen való védekezés. A szőlőnek a filloxera mellett támadt újabb s nem kevésbé veszedelmes ellensége, a pero­­nospora viticola által okozott betegség hazánk­ban nemcsak meghonosult, hanem oly állandó és rendszeresen ismétlődő elemi csapás mód­jára jelentkezik, a­melylyel, mint a szőlőmive­­lés gazdasági üzemének a mérleget a gazda ká­rára befolyásoló egyik tényezőjével számol­nunk kell. A­mit a filloxera még megkímélt, azt ve­szélyezteti és megrontja a peronospora viticola, a­mely nem ismer különbséget a talajban, nem hátrál meg annak a filloxérát elrettentő immunitása elől, hanem a fejlődésére nézve csak némileg kedvező éghajlati és sebészeti vi­szonyok közt dúl és pusztít egyaránt mindenütt. Minthogy a szőlőnek ez újabb veszedelme országos csapást mért a szőlőmivelésre, a kor­mányzati szempontból e vész elleni védekezésre nézve követendő eljárás iránt múlhatatlanul ál­lást kellett foglalnom. A kormányzati eljárás határát az a két szél­sőség jelölte meg, a­meddig az egyik vagy má­sik irányban elméletileg menni lehet. Az egyik szélsőség a közvetlen be­avatkozás,­­a közvetlen működés mellőzésének elve, a melyet követve, arra kellett volna szorítkoznom, hogy a közönséget a veszedelem nagyságára figyelmeztessem s jó ta­nácscsal és felvilágosítással a védekezés fogana­tosítására intsem. A másik szélsőség a közvetlen állami beavatkozás, a­melynek érvényre juttatása törvényhozási akcziót s következetes alkalma­zása a védekezésnek általános alapon való szét­szervezését s legalább bizonyos fokig állami eszközökkel vagy állami működés révén való foganatosítást igényelte volna. Azok, a­kik az utóbbi irány követését ta­nácsolták, javaslatukat természetesen arra az alapelvre fektették, hogy a peronospora viticola ellen való védekezést általánosan kötelezővé kell tenni. Ezt nem fogadhattam el, mert nincs reá törvényes alapunk. Hogy pedig a peronospora viticola ellen való védekezés kötelezővé tételére törvényhozási úton kérjek felhatalmazást, ellenkezett jogi érzüle­temmel, mert nemcsak hazai jogrendszerünk szempontjából, hanem általános jogi szempont­ból sem tartottam megengedhetőnek, hogy az érdekelt honpolgárok általános alapon, törvény­hozási úton saját érdekükben oly cse­­lekvényre köteleztessenek, a­melynek elmulasz­tásából a többi érdekeltre nem háramlik kár. Mert tény az, hogy a peronospora viticola ellen mindenik szőlőbirtokos saját területén teljes si­kerrel védekezhetik, ha a szomszédja nem is védekezik a maga szőlejében, vagyis ha a vé­dekezésnek az egyik szőlőbirtokos által elmu­lasztása a védekező másik szőlőbirtokos véde­kezési eljárásának sikerét nem hiúsítja meg, hanem — ami azonban kétséges és kérdéses s bizton nem állítható — legfeljebb valami kevéssel költsége­sebbé teszi; továbbá, mert tény az is, hogy a peronospora viticola általános védekezéssel sem irtható ki többé véglegesen, hanem hogy az, ha tenyészésére a viszonyok kedvezők, évről-évre ismét fel fog lépni s hogy csiráit, még ha vég­leges kipusztitása e penészgombának az ország­ban sikerülne is, a szél a szomszédos országok bármelyikéből ismét áthozhatja saját országunk területére. De ez elméleti, vagy elvi indokok mellett gyakorlati okokból sem véltem a jelzett irányt követhetni, mert megfontoltam, hogy ha a vé­dekezés általánosan kötelezővé tétetnék, feltéve, hogy a törvényhozás ezt engedélyezte volna, egy ily intézkedés a gyakorlati életben nemcsak le­küzdhetetlen akadályokra találna, hanem álta­lánosságban végrehajtatatlan is volna. Ennek ellenében viszont azt sem találtam elegendőnek, hogy az állami kormányzat feltét­lenül a be nem avatkozás alapjára állván, csak a jó tanácsok s a felvilágosítások osztogatására szorítkozzék, hanem beláttam, hogy hazai vi­szonyaink közt, a­melyekben a nép saját ma­gán gazdasági ügyeiben is legalább bizonyos mértékben a kormány által, a felülről való ve­zetéshez hozzá van szoktatva, a kormányzati kezdeményezést nélkülözni nem lehet. Ennélfogva a két szélsőség közt a közép­­utat választottam, vagyis a kormányzati beavat­kozást csak abban a mértékben valósítottam meg, a­melyben azt megengedhetőnek, de egy­szersmind szükségesnek ismertem fel. Ehhez képest s ama czél által vezéreltetve, hogy a védekezés a lehetőségig terjesztessék és általánosíttassék, de egyszersmind meg is köny­­nyíttessék: az 1893. év január havában felszólí­tottam a törvényhatóságokat, hogy ott, a­hol a védekezés szükségességének tudata még nem hatott be annyira a nép rétegeibe, hogy a vé­dekezés foganatosítását további eljárás nélkül az egyes szőlőbirtokosok szabad elhatározására és szabad cselekvésére lehessen bízni, az erők összesítésével és tömegesítésével közös szervez­ődés alapján saját önkormányzatukban alkos­sanak szabályrendeleteket a peronospora viti­cola ellen való védekezésre, vagy hassanak oda, hogy a vármegyékben az egyes községek hoz­zanak ily szabályrendeleteket. Ez intézkedésemben, a fenebb említetteken kívül, még az az indok is vezérelt, hogy tud­valevőleg sokkal csekélyebb visszatetszést és csekélyebb ellenhatást idéz elő az, ha az ily rendszabályok a lokális közigazgatás, a helyi érdekek köréből származnak, minthogy ha azok felülről, a központból általános alapon erősza­­koltatnak a népre. E mellett intézkedtem az iránt, hogy a vé­dekezéshez szükséges anyag könnyen és olcsón megszerezhető legyen. Minthogy a védekezésnek­ egyik nehézsége az, hogy a használandó keve­rékeket különféle anyagoknak meghatározott arányú adagolásával kell készíteni, a mihez a kisebb gazdák a legvilágosabb magyarázatok és útmutatások daczára is bajosan szoknak hozzá, arra törekedtem, hogy különösen a kevésbé ér­telmes szőlőbirtokosokat oly kész szerhez jut­tassam, a mely már adagolva kerül a kezükbe s a melynek felhasználásához a lehető legegy­szerűbb eljárás szükséges. Ezért egy stájerországi gyárból 20.000 ki­logramm kristályos azuriat rendeltem meg, a­mely szer a megejtett kísérletek után s a szak­emberek véleménye szerint, ha talán nem is oly teljes hatású, mint a bordeauxi keverék, de mégis sikerrel alkalmazható a peronos­­pora ellen. Az átvett, azurin-mennyiséget, a­mely már a gyárból adagolva került ki, kicsinyben való elárusítás végett a Magyar mezőgazdák szövet­kezetének adtam át bizományba, azzal a kikö­téssel, hogy a szövetkezet az azurint bárminő kis részletekben is a beszerzési áron, kilogram­monként 1 frt 60 ktért, (a gyári csomago­lás költségének hozzászámítsa nélkül) tartozik eladni. Ez intézkedéseimnek üdvös hatása már az 1892. évben félreismerhetetlen volt. Az azurin, némi csekély maradék kivételével, csakhamar elkelt s a védekezés, az 1891. évi állapothoz képest, összehasonlíthatatlanul na­gyobb arányokban terjedt. A törvényhatóságok szintén megkezdték mű­ködésüket a megjelölt irányban s habár az 1892. év folyamán az alkotott szabályrendeletek száma még csekély volt, mert Zalavármegyének már korábban keletkezett ily czélú szabályrendele­tén kívül csak Szolnok-Doboka és Komárom vármegyék s Mező-Berény községe hoztak sza­bályrendeleteket, mozgalom ez irányban mégis oly általánossá vált, hogy a folyó (1893.) év elején már sűrűbben érkeztek be újabb és újabb szabályrendeletek az ország minden ré­széből. Ez utóbbiakkal azonban, mint az 1893. évi működés körébe eső intézkedésekkel itt tüzete­sebben nem foglalkozom , csak azt jegyzem meg, hogy ez úton haladva, bízom benne, hogy rövid idő múlva alig lesz az országban oly sző­lőbirtokos, aki a peronospora elleni védekezést, kényszer alkalmazásának szüksége nélkül, meg­győződésből és önszántából ne teljesítené rend­szeresen. K­E­C­S­K­EMÉT 1893. október 22. Ifjú László Károly naplójából. 10 (Folytatás.) Az ily vendéglők asztalai mindig meg vannak terítve, jobban mondva tele vannak rakva ételekkel, persze hideg ételekkel.­­ Az étlap a következő: tejleves rizskásával; hengeralakúra vágott, ke­ményre főzött tejes grízkása ; rántotta csigahússal; faszilánkokra szúrt birkahús falatok sülve; sült hal mustár mártással; főtt gyümölcs bő czukros lével, erősen fűszerezve (ez meleg étel); a desert, zöld színű, igen édes, kocsonyanemű állomány, melyet, többféle növény leveleiből főznek; kedvencz cse­megéjük továbbá a sült bab, melyet a következő módon készítenek el: a száraz babot tengervízben félig megfőzik, de csak oly kevés vízben, hogy mire a bab félig megfőti, a víz is elpárolgott, a tűzről azonban nem veszik el, hanem a főzés, aszalássá változtatják és a babot addig kavarják, mig a sze­mek zsugorodni nem kezdenek az igy megkínzott babot azután egy napig békében hagyják és csak másnap tálalják föl. A malájok, a chinaiak mintá­jára, két kis faszilánkkal esznek, bámulatos ügyes­séget fejtve ki azok kezelésében; legérdekesebb e manőver, midőn az aszalt babra kerül a sor, melyet szemenként csipegetve, villámgyorsan hánynak ren­deltetésük helyére. A vendégek az asztal körül lévő padokon nem ülnek, hanem azokon guggoló hely­zetben esznek, egyetlen egy pontot sem hagyva ki a table d’hôte-ból m­egy az ára. April 27. Korán reggel már gőzkészen állott az „Erzsé­bet“ és 5 órakor horgonyunkat fölvonva, minden zaj vagy föltűnés nélkül kisiklottunk Tandjong- Ph­ok kikötőjéből. Irányunkat Thursday szigete felé vettük, mely Ausztrália legészakibb csúcsával, a York félsziget végpontjával szemben fekszik. April 29. Az egyhangú utat a partvidék (Jáva északi part­jai) változatossága elevenítette föl.­­ Ugyanis egész nap tarka partok mellett haladtunk, mely tarkaságot a vidék mészkő képződményü hegyoldalai okozták, melyeket az eső fehérre mosott. A nagy távol­ságból bárki hajlandó lett volna a fehér foltokat hó­­fuvatagoknak nézni, ha nem lett volna a hőség oly kiálhatatlan, hogy azt későbben mint utazásunk alatt a legnagyobbat osztályoztuk. Május 5. Déli 1­2 órakor érkeztünk meg Thursdaybe. A kikötőben egyetlen egy hajót sem találtunk, az utolsó elöttünk futott ki. — Thursday szén­telep az Ausztráliába, új Izlandba, vagy a csendes óczeán szigeteire menő hajók részére. A telepítvény egé­szen új, alig 100 házból álló; lakossága külön­féle bevándorlott népségből áll, nagy része okleveles aranyszimatoló és más „szerencsétlen“ emberek, kik itt reménylenek hamar nagyon meggazdagodni.­­ Az ember itt angolul, francziául, hollandul, ola­szul, németül, egyszóval minden nyelven beszélhet (kivéve a magyart; nálunk még nem igen tudják, hogy hol fekszik Thursday.) Minthogy a legha­szontalanabb dolgot is importálni kell, a drágaság rettenetes, különösen a dohány és ital nagyon drága ; az élelmi­szereket is nehéz arannyal kell megfizetni. Május 9. 6 órakor hagytuk el Thursdayt a viszontlátásig. C­élunk Sidney, Ausztrália egyik legszebb és leg­nagyobb városa. Ausztrália legészakibb részét ké­pező York félszigetnek most keleti partjával párhu­zamosan haladtunk. — Ebéd után a part mentén, melyhez igen közel hajóztunk, vörösszinü, kúp alakú halmokat vettünk észre. Távcső segítségével tisztán felismertük bennök az ausztráliai fehér termesz­­hangyák építményét. Ezen óriási hangya­bolyok némelyike 4­—5 mellék kúppal birt; átlagos ma­gasságuk 15 —2 méter volt és valamennyi tégla­vörös színű. A partvidék növényzete igen gaz­dag, de csak szaggatottan, mert közbe-közbe szik­lás talaj is vegyül. Május 11. Már Cleveland sziget latitudáját is elhagytuk, a parttól azonban oly távol haladunk, hogy azt rész­leteiben kivenni lehetetlen. Május 16. Ma reggel Sidney előkikötőjébe, Pt. Jacksonbe futottunk be. A konzul azonnal a hajón termett és átadta a postát, mely reánk várt és a melyre mi még jobban vártunk. A parancsnok és konzul közti rövid értekezés után gépeink ismét működésbe ho­zattak és 10 órakor a tulajdonképeni Sidney kikö­tőben vetettünk horgonyt. A bejárat a kikötőbe egy igen keskeny tengerszoros, melyet magas, meredek sziklafalak képeznek.­­ A bejáratból a kikötőbe érve, az első pillanatra bámulatra ragadja az ide­gent a 100 éves, ifjú város óriási terjedelme és a kikötőbeni élénk forgalom. Sidney dombos vidéken épült, ennek következtében tájképe, mely majdnem minden pontjában látható, igen megnyerő és bámu­latra ragadó. A kikötő minden tekintetben egyike a legjobbaknak. Vize mindenütt oly mély, hogy a legmélyebb járatú „Peninsular“ gőzös is minden aggodalom nélkül mozoghat benne, sőt közvetlenül a rakparthoz is állhat, ami megbecsülhetetlen előny a ki és berakodásra nézve. Érkezésünkor négy angol hadi gőzös horgony­zott a kikötőben, másnap egy spanyol hadi corvet­­tával szaporodott a számunk féltuc­atra. Sidney nagyobb utczai gőz­árammal vannak be­rendezve, lóvonatú vasúta nincs, de nem is alkal­mazható a város hegyes-völgyes volta miatt. Ut­­czai vasúti sistemája igen jó, a vonat, mely 3—4 pompásan kiállított kocsiból áll, csak a határozott helyeken állanak meg, melyek sűrűn következnek egymás után és rendesen utczasarkokra esnek. A vonatok igen gyorsan futnak, úgy, hogy me­net közben fel vagy le­ugorni teljes lehetetlenség.­­ Még bámulatosabb az a körülmény, hogy a loko­­motivok se nem fütyölnek, sem nem csengetnek, vi­gyázzon mindenki a saját bőrére és úgy hozzá is szoktak az emberek az életre való mozgáshoz, hogy soha szerencsétlenség nem történik; igaz ugyan, hogy a locomotiv hatalmas gőzféke képessé teszi azt 4 — 5 méter távolságig a leggyorsabb menetből megállani. Sidney legszebb utczái a King­ Street és a Georg- Street, mindkettőben az üzletvilág dominál. Azt hi­szem sehol a világon nem találhat az ember szebb és gazdagabb kirakatokat, melyek magukban véve is egy-egy üzletet képezhetnének. — Hetek kellené­nek, ha valaki ezen két utcza látnivalóit mind meg akarná tekinteni a szövet, diszmó, zene, ékszer, iro­dalmi stb. czikkektől kezdve a delicalesüzlet sült ka­csája, osztrigája és empress rákjáig. IRODALOM.­ ­ Új könyvek. Az Athenaeum, a­mely évtizedek óta sohasem lankadó buzgalommal és ki­tartással ad életet a hazai és külföldi irodalom leg­értékesebb műveinek, ismét három díszes könyvvel áll ki az őszi könyvpiaczra. Korolenko W. „A vak zenész" czímű regénye az Athenaeum Olvasótárának legújabb kiad­ványa. Ez az Olvasótár már igen sok becses és ér­­dekfeszítő munkával gyarapította az irodalmat. Még­pedig úgy eredeti, mint fordított művekkel. E re­gény az utóbbi kategóriába tartozik s a délorosz vi­lág társadalmi életéből mutat be egy megkapó képet. A könyv ára — mint az Athenaeum Olvasótárának minden kötetéé — csinos vászonkötésben 50 kr. Adácsi, Aquarellek és Croquik a gazdasági életből. Tizenkét elbeszélés, a­mely mind a mező­­gazdasági és falusi jó világból meríti tárgyait és alakjait is. Az írói álnév alatt egy magasrangú gaz­­dászati szakférfiú rejlik, a­kinek a maga kedvelt szakmájában már eddigelé is országszerte elismert nagy érdemei vannak. Igen szép és érdekes előszót írt e könyvhöz Rákosi Jenő. A könyvnek ára 1 írt 50 kr. és ízléses kiállítása, finom papirosa, tiszta nyomása és általában díszes külalakja méltóvá teszi a legelőkelőbb szalon asztalára is. Bentzon Th. Constance czímű egy kötetes re­génye (francziából Barbeli Victor fordította) egyike a legérdekfeszítőbb műveknek, a­melyben nemcsak cselekmény van bő mennyiségben, hanem sok filo­zófia és gondolkodásra alkalmas matéria is. A tisz­tán nyomtatott vaskos kötet ára 1 frt 60 kr. s úgy ez, mint az előbbi két kötet minden könyvkereske­désben kapható. A Hősök. A világhírű angol írónak Kingsley Károlynak „A hősök“ czímű görög regéit második kiadásban adta ki legközelebb a Athenaeum. An­golból fordította: Pulszky Ágost egyetemi tanár. Hogy minő ragyogó stilfs munka ez, mi sem bizo­nyíthatja annyira, mint az, hogy Pulszky, aki a művet remekül fordította magyarra, előszavában azért kér elnézést az olvasóktól, mert nem volt képes a ra­gyogó irály bájait tökéletesen visszaadni. Ami a kiállítást illeti, az becsületére válik a kiadóhivatal­nak. A könyvben levő hat kétnyomatú kép élénk il­­lusztrácziója a megragadó tartalomnak. Ára 2 Irt 50 kr. Szebb — és tegyük hozzá — okosabb aján­dékkal alig lehet gyermekeknek kedveskedni, mint ha e görög regéket megszerezzük nekik.­­ Petőfi Sándor összes művei, örvendetesebb irodalmi eseményt nagyon hosszú idő óta nem re­­gistrálhattunk, miként most, a­midőn az Athe­naeum nagy áldozattal, de egyszersmind minden üzleti érdeket háttérbe szorító lelkes ambíczióval adja ki Petőfi Sándor összes műveinek most már teljes és végleges kiadását. A vi­lágra szóló nagy nemzeti költő és szabadsághős köl­teményeit számtalan kiadásban forgatja a közönség és a prózai művek sem most látnak először napvi­lágot, a­mennyiben ezek már évtizedek előtt jelen­tek meg az összes kihagyások és törlések elkövetése után. Az akkori idők és órák c­enzúrája valóságos érvágásokat csinált a legmagyarabb költő és író szellemi produktumain és így azok a kiadások na­gyon is problematikus értékkel bírhattak. Immár teljesen és végleges kiadásban fogjuk élvezhetni a Petőfi összes műveit, költeményeit és úgy, mint prózai remekműveit, úgy annyira, hogy most már ezentúl sem bővített, sem javított Petőfi kiadásról nem kell többé gondoskodni, Petőfi összes műveiből eddig három kötet jelent meg. Az ára az egésznek fűzve 10 frt. — De nem csupán a sok fenkölt, gyö­nyörű költemény teszi emlékezetessé ezt a kiadványt hanem nagyban fokozza annak értékét az a rend­kívülien érdekes és terjedelmes előszó is, a­mit abba koszorús írónk Jókai Mór írt. Ez az előszó valósá­gos kvintessencziája a Jókai ragyogó irályának, lel­kesedésének, humorának és kristálytiszta lelkű idé­nek. A Petőfi költészet történetének és kutforrásai­­nak egész kincses tárát nyújtja és egymagába véve is méltó arra, hogy minden műveit ember elolvassa Jókai emez előszavát. Az olvasó kedvesen fogja venni azt a dús, irodalmi jegyzethalmazt is, a­me­lyet minden egyes kötet végére Havas Adolf csatolt és a­mely rendkívüli alapos és bőséges jegyzetekben az egyes nevezetesebb költemények közelebbi értel­mezése van megírva és az illető költemények h­isto­­rikuma, annak politikai és történeti előzményei és vonatkozásai vannak kellően megvilágítva. Három pompás rézmetszet is ékíti a három kötetet. Az első kötetben Petőfi kitűnő arczképét, a másodikban Pe­­tőfiné Szendrey Júlia arczképét, a harmadikban pe­dig a Petőfi szobor rézmetszetét látjuk remek kivi­telben. Az Athenaeum számítván e nagybecsű ki­adásnál a társadalom minden rendű és rangú osz­tályainak érdeklődésére, külön készíttetett 50 pél­dányt merített papiroson nyomva, a­mely rendkí­vülisen díszes és fényes kiadásban a három kötet 18 frtért kapható. Ezzel az új kiadással tehát köz­­kincsesé válnak a Petőfi Sándor összes művei, úgy, amint azokat a nagy költő megírta és teljes egé­szében a magyar közönség rendelkezésére állanak Petőfinek minden művei. Reméljük, hogy a magyar társadalom összes körei meg fogják tisztelni a házu­kat azzal, hogy elhelyezik benne a halhatatlan költő összes műveit, amelyekről azt mondja előszava vé­gén Petőfi nagy kortársa és barátja, Jókai, hogy „a hazaszeretetnek, a szabadságnak zsoltára ez a könyv.“­­ Az Athenaeum Képes Irodalomtörténeté­nek (szerk. Beöthy Zsolt) legújabb, tizenegyedik füzete nagydiszűi műmelléklettel jelent meg: ez a gyulafehérvári Batthyányi könyvtár tulajdonát ké­pező s a könyvészeti irodalomban Esztergomi M i­s­s­a­­­e név alatt szereplő kódex czimképe, szí­nes hasonmásban. Az eredeti a magyaror­szági középkori könyvfestésnek legrégibb s egyik legszebb emléke, melyet egy westfáliai származású, de hazánkban letelepedett plébános irt és festett, 1377-ben. A füzet másik melléklete egy XVI. szá­zadi magyar író fítvészkönyvének czimlapja, mely egyszersmind egy középkori gyógyszertár berende­zését is feltünteti.­­ Nem kevésbbé érdekes a fü­zet szövege, melyben Angyal Dávid folytatja a XVII. századi magyar történetírás ismertetését. Utána Erdélyi Pál a XVII. századi lírai költészetről értekezik , majd S­z­é­c­h­y Károly kezdi meg Zrínyi Miklós működésének jellemzését, itt még csak a be­vezetést adván. A szöveget, mint mindig, ezúttal is sok érdekes kép diszíti. A 25—28 füzetre tervezett elsőrangú fontosságú vállalat nemzeti kultúránknak örök emléke leen, és már ezen szempontból is ajánljuk minden iskolázott ember és minden család figyelmébe. Minden füzet ára csak 40 kr. Megren­delhető a kiadóhivataltól (Athenaeum, Budapest, Fe­­rencziek tere 3. sz.) és minden könyvkereskedőtől. .. Jókai Mór Magyar Nábobjának füzetes dísz­­kiadása befejezéséhez közeledik. A most megjelent 15. füzet is mutatja, mely kiváló díszmunkával fog irodalmunk ezen kiadás által gazdagodni. Minden füzet ára 40 kr., kapható minden könyvkereske­désben.

Next