Kecskemét, 1897. január-június (28. [25.] évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-03 / 1. szám
XXVIII. évfolyam. 1. szám.Kecskemét, 1897. január 5. Előfizetési d ij : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 írt 8 kr. Félévre - - - - - 2 írt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 írt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadóhivatalban, Fekete M., Metzger B , Steiner M. és Harkay J. kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLŐ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beiktatása 2 frt. Bélyegdíj minden beiktatás után 30 kr.őfizetési és hirdetési díjak fizetena kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal, tized, Plébánia utcza 8. szám. A városi tisztújítás. Az újév legelején, már január 9-én nem csekély megoldásra váró feladat kerül városunk törvényhatósági bizottságának közgyűlése elé. Ez alkalommal kell megválasztanunk azt a tisztikart, amely városunk ügyeit a további hat évre igazgatja. A tisztújítást régi jelentőségéből meglehetősen kiforgatta az a körülmény, hogy immár sok fontos állást kinevezés útján élethossziglan töltöttek be. Azért mégis előrangú érdekkel és jelentőséggel bír a tisztújítás, annyival is inkább, mert ez dönti el azt a kérdést is, hogy ki legyen e város polgármestere, vagyis közigazgatásunknak, a város ügyei intézésének feje? Könnyű lenne e kérdésre e helyen meghatározott névvel válaszolni s annak érdekében e sorok által is korteskedni. De mi a magasabb, mindenesetre nehezebb oldaláról fogjuk fel a kérdést. Egy lapnak, amely az ellenőr szerepét van hivatva teljesíteni, lehetetlen személyes tekintetekből állást foglalni, ha nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is gondol annak irányítója. Tudjuk, hogyha neveket említenénk, egyik részről dicséret, másik részről gáncs várna reánk. A dicséret után nem esenkedünk, a gáncs nem félemlít meg bennünket. Lehet, hogy így senkinek sem tetszünk, de azért járunk a magunk egyenes útján. Mi ezen egyenes út követését abban látjuk, hogy folytonosan a higgadt, nyugodt megfontolást és mérsékletet ajánljuk mindenkinek a figyelmébe, valakit ez illet. Mert csak ezen az úton érjük el városunk jólétét és előrehaladását. Szomorú dolog lenne, ha ezt csak egyes ember okosságától és tehetségétől várhatnánk. Az a fejlődés, amit egyetlen, köréből kimagasló egyén létesít, nagyon gyenge alapon nyugszik. Mi azt óhajtjuk, hogy a város ügyeinek intézésére hivatott tényezők együttesen emelkedjenek a helyzet magaslatára s ebből reméljük haladásunkat. Előrehaladásunknak feltétele egyedül az, hogy azon tényezők, amelyek eddig segítették e fejlődést, továbbra is együtt maradjanak, egy akaraton legyenek. A városi tisztújításnak, a polgármesterválasztásnak csak nagyon jelentéktelen része lesz azon eredmény, ami esetleg pár szavazat különbséggel jön létre január 9-én. A győzelemben lehet része az esetlegességnek is. De esetlegességgel nem lehet kormányozni Kecskemét városát nemcsak hat éven keresztül, hanem egy percig sem, mihelyst fontos kérdésről van szó. A törvényhatósági bizottság tagjai mind egyformák törvény szerint. De nem egyformák városunk ügyeinek miként való intézése körüli gondolkozásukban. A sok különféle gondolkozásmódok között látunk egy mindinkább megeczesülő központot, amely minden melléktekinteteken kívül támogatja az elöljáróságot nemcsak könnyű, de nehéz napjaiban is. Ez a központ az, amelynek áldozatkészségével létesült városunk haladása. Nem nehéz feladat a város törvényhatósági bizottságában személy szerint többségre vergődni. De annál nehezebb a megnyert állásban megszerezni azok támogatását, akik nem tetszetős jelszavak után indulnak, hanem alaposan mérlegelik, mi válik e város javára? Tetszetős jelszavak! Ilyenekkel lehet a szavazásnál győzni. De ha elérkezik a pillanat, amidőn nem csak szavazni, de áldozni is kell , várjon együtt áll-e a győztes tábor? Ne vegye ezeket senki személyes vonatkozásúaknak, mert ez a mi szándékunkban nem állott. Gyarló tollunkkal csak arra akartunk mindenkit figyelmeztetni, hogy városunknak sorsa nem a január 9-ki tisztújítás miként eldőlésétől függ. Hanem függ attól a jóakarattól, buzgóságtól és egyetértéstől, amelylyel támogatnunk kell az új polgármester, az új tisztikar működését minden jóban. Ám szavazzon kiki saját lelkiismerete szerint. Melléktekintetekről ne legyen szó. De bármint adja is a sors, ne legyen győző, ne legyen legyőzött, hanem valamennyien egyakarattal munkálkodjunk városunk javán. Csak a pártoskodás ördöge ne fészkelje be magát közibünk sem a tisztujitás előtt, sem utánna . . . AZ Ó EZREDÉVHEZ. Elszakadsz már tőlünk, ó ezredév, te is. Idők tengerének mély örvénye levisz. Magaddal temeted kevés öröminket, A számtalan csapást, ami sújtott minket. Veled szállnak sírba a fények és árnyak, Vesztett reménységek, betöltetlen vágyak. Veled Magyarország nem független volta. Szabadsága úgy, mint Bécs azt bitorolta. Hát ha már itten van szánnivaló véged, Örök nyugodalmat kívánunk mi néked, Hogy ránk viszályoknak mérges szelet fújva, Sötét rejtekedből ne támadj fel újra. És azt is kívánjuk, hogy vidd el magaddal A pusztulást, mi jött ránk ezer haddal. Tatártól, töröktől kapott sebeinket, S a németét, mely még most is éget minket. Egyet azonban kér imádkozó ajkunk: A múlt dicsősége sokasodjék rajtunk. Fiad, az újszülött második évezred Ne úgy kezdje éltét, mint te bevégezted. Szakítsa el előbb a pólyamadzagot, Az osztrák sógoron rúgjon aztáni nagyot, Hogy reánk a foga többé sohse fájjon, Mig mi, boldog nemzet élünk e világon. (Dömsöd.) Tóth István: VÍGAN, FIÚK! . ! Vígan, fiúk, igyunk egyet, s Bút feledni csak úgy lehet! Húzzad, czigány, azt húzzad hogy : „Szivem csakis érte dobog!“... Kék szeme volt, s szőke haja, Lelkem vágyva csüggött rajta ; S hűtlenné lett... régi dolog — Szivem mégis érte dobog ! Nyárestéken elmerengve, Azt suttogta a fülembe: „Én vagyok a te csillagod, Szivem csakis érted dobog!“ Karjaimmal átölelve, Ajkam lágyan azt rebegte: „Boldog vagyok, nagyon boldog, Szivem is csak érted dobog!“ Álomkép volt, csalfa álom, Délibáb a rónaságon. Hűtlenné lett... régi dolog ... Szivem mégis érte dobog! Vigan, fiúk, igyunk egyet, Bát feledni csak úgy lehet ! Húzzad, czigány, azt húzzad hogy: „Szivem sirig érte dobog!!“ Jankó. Kecskemét th. város költségvetése 1897. évre. (Vége.) A gazdasági kiadások összege: 84,646 frt 66 kr. igy oszlik meg: előfogatolás 14,162 frt 13 kr.; erdészeti kiadások 4,645 frt; a város épületeinek fenntartása 19,347 frt; a városház fűtése 7,745 frt 75 kr.; a színház fűtése és világítása 5,500 frt; a széktói fürdőre kiadás 970 frt; a mezei kemenczékre 845 frt 60 kr.; állami adóra és útadóra 22,886 frt 85 kr.; apaállatok beszerzésére s fentartására 6,244 frt 33 kr.; anyagokra és termesztményekre 1,554 frt; gazdasági szerekre és eszközökre 746 frt. A különféle kiadások összege: 249,155 frt 69 kr., amely összeg a következő kiadásokból alakul: szenvedő tőkék és kamatai 48,500 frt 50 kr.; külön rendeltetésű alapok tőkéinek kamatai 34,095 frt 29 kr.; javadalmi kiadások 135,573 frt 50 kr.; marhás levelek beszerzése 1, 700 frt; vidéki kórházakban ápoltak gyógydíja 3,519 frt. Új építkezésekre: semmi; Pusztaszer közigazgatási költsége 900 frt; a nagyréti ármentesítési költség 1,040 frt; a pusztaszeri regale-bérlet 337 frt 17 kr.; különféle kiadások 13,000 frt; a szikrai szőlőtelep kiadásai 4,005 frt; a törlesztési alapnak 6,485 frt 23 kr. E szerint az összes kiadás 601,090 frt 29 krra volt előirányozva, azonban ezen összeg a tisztviselők fizetésének fölemelése folytán emelkedett. Ezen kiadási összeggel szemben a következő bevételi tételek vannak: Ingatlanok után 273,940 frt 05 kr. Ezen összeg következőkép oszlik meg: Földek haszonbére és jövedelme 124,476 frt 26 kr. Ezen összeg a következő haszonbérekből alakul: pusztaszeri legrégibb kiosztás 2,331 hold 360 Qöl után 19,641 frt 04 kr.; pusztaszeri újabb kiosztás II, 196 h. 775 Qöl 9,929 frt 65 kr.; pusztaszeri legújabb kiosztás 2,126 hold 31 Qöl 17,679 frt 22 kr.; úrréti földek 291 hold 397 Qöl 3,465 frt 60 kr.; füzesréti kaszálók 70 h. 40 Qöl 2,075 frt 02 kr.; alsónyomási földek 331 h. 1,415 Qöl 9,261 frt; epreskert melletti földek 50 h. 1,014 Qöl 979 frt 46 kr.; nagyréti földek 725 h. 300 Qöl 11,692 frt 70 kr.; a benei határszélben kiosztott földek 164 h. 1,393 Qöl 827 frt 28 kr.; a lajosi határszélben kiosztott földek 123 h. 558 Qöl 910 frt 77 kr.; a szikrai közlegelőkből kiosztott földek 466 h. 219 Qöl 2,577 frt 25 kr.; nagytalláji erdőföldek 82 h. 850 Qöl 1,385 frt 79 kr.; szolnoki köz végén kiosztott földek 378 h. 1,432 Qöl 4,319 frt 26 kr.; a Mária-kápolna környékén kiosztott földek 135 h. 280 Qöl 2,783 frt 42 kr.; ugyanitt újabban kiosztott földek 75 h. 125 Qöl 1,988 frt 88 kr.; Ballószögben a Virág-tanya mellett kiosztott földek 252^gftk^^g^föl 1,640 frt 94 kr.; a széktói szőlőkiselnetti földek 30 h. 95 Qöl 707 frt 76 kr.; kisebb birtokrészek haszonbére 1,967 frt 12 kr.; cs. és kir. lovassági gyakorlótér 100 h. 1000 frt; honvédlovassági gyakorlótér 70 h. 500 frt; a Muszály alatt kiosztott földek 36 h. 507 Qöl 602 frt 89 kr.; az ágasegyházi és tiszai nádasrétek jövedelme 1,300 frt; a méheslaposi földek 358 h. 1,384 Qöl 4,627 frt 95 kr.; bérlők által megtérítendő adók 8,645 frt 58 kr.; a budai köz végén kiosztott földek 218 h. 1,438 Qöl 4,147 frt 64 kr.; Ballószögben a Király-szőlő mellett kiosztott földek 368 h. 444 Qöl 3,760 68 kr.; Ballószögben a fehértó melletti földek 92 h. 395 Qöl 698 frt 76 kr.; a vágójárási közlegelőből kiosztott földek 456 h. 535 Qöl 3,073 frt 98 kr.; a téglatelepből kiosztott földek 212 h. 1,359 Qöl 2,256 frt 62 kr. A szentkirályi irtványföldek jövedelme (660 h. 941 Qöl) 13,080 frt 50 kr. A szikrai szőlő telep várható bevétele 7,750 frt. A legelőbérekből befolyik 35,000 frt. Az erdők jövedelme 10,300 frt, amely összeg a következő bevételekből alakul: erdőrészletek árából 6,000 frt, ritkítás és nyesésből 1,100 frt, erdőkárosításból 100 frt, boronákért 250 frt, házi szükségletre, iskolákhoz stb. 2,000 frt, gyümölcsvadonczekért 300 frt, fűzfavessző 150 frt, csatlóvessző 400 frt. A vadászat jövedelme 988 frt, a tiszai halászaté 112 frt, ezután adómegtérítés 12 frt 40 kr. Az épületek jövevedelme 50,412 frt 74 kr., amely összeget a következő bevételek állítják elő: a szentkirályi malomépület után 468 frt. A Casino egyesület helyisége 700 frt. Casino alatti sörmérőhely 800 frt. Metzger Béla boltja 585 frt 90 kr. Bleyer László boltja 525 frt 80 kr. Ress János boltja 636 frt. A budapesti ház után 16,000 frt. Bene-féle ház 600 frt. Iskolahelységekül használt épületek 10,570 frt. Sörházépület után 1,834 frt 27 kr. Katonai kórház 905 frt 40 kr. Az új gyalogsági laktanya 11,771 frt 50 kr. »Kecskés« cz. épület után (2 arany) 10 frt. Postasíp épület 400 frt. Műkerti épület 550 frt. Dékány István-féle ház 75 frt. Harangozó lakház 100 frt. Külső sétatéri mulatóhely 350 frt. Tóth László-féle szélmalom helyén levő épület 40 frt. Pusztaszeri kovács és bognárműhely 80 frt Széktói fürdő 550 frt. Ágasegyházi korcsma 380 frt. Adler-féle ház 550 frt. Körösi utczai kirakathely 20 frt. Szentkirályi csárda 350 frt. Felső-alpári révházi csárda 62 frt. Lakiteleki csárda 350 frt. Vásári italmérés után 120 frt. Műkerti tánczterem 300 frt. Töltényraktár 10 frt. Pusztaszeri két korcsma után 307 frt 26 kr. Monostori korcsma 52 frt 50 kr. Domokosféle ház 40 frt. Bérlők által megtérítendő adók összege 307 frt 11 kr. r. Az erdész fia. * Észak-Magyarország határán kóboroltam akkor is két hétre egy kis tót falucskában telepedtem meg, hogy a vidék túrfatelepeit tanulmányozzam. Uj ismerőseim erősen biztattak, el ne mulasszam az 1725 méter magas Babia Gurára felmenni, a honnan gyönyörű kilátás nyílik s tiszta időben a tizenkét mértföldnyire eső Krakó is jól látható. Egy rokonszenves fiatal erdészgyakornak ajánlkozott, hogy másnap, úgyis szabad ideje lévén, szívesen eljön velem. Kora hajnalban, már négy óra előtt megindultunk s reggel a galicziai határra érve, a hegy gerinczén megkezdtük a fárasztó gyaloglást. Hatalmas fenyők árnyékában, millió meg millió haraszt s gyönyörű virágok mellett haladtunk fölfelé, majd csupa áfonya bokrok között törtettünk utat, míg később a törpefenyő-régióba jutottunk, melyen túl csupa kopár szirten másztunk, kapaszkodtunk az égre. A felhők lábainknál úsztak, kergetőztek, majd csupa hideg pára, felhőfoszlány közé jutottunk, vadul rohanó ködben jártunk. Elmúlt már déli 12 óra, mikor a csúcsra feljutottunk. A ködfátyol felszakadt s egy fenséges, lélekemelő tájképben gyönyörködhettünk, a legpompásabb kilátást élveztük. Köröskörül, messze, messze a meddig szem láthat, csupa megszakgatott fenyves erdő, megszámlálhatatlan, temérdek hegy terült el. Egyeseknek ormai megaranyozva tündöklenek a lemosolygó napsugárban, majd az egymást űző fellegek futó árnyékrongyokat vetnek oda s egy perezre elkomorul a bűbájos vidék egy darabkája. A hideg szél ellen egy terméskövekből emelt sziklafal mögé menekültünk s hozzáláttunk az ebédhez. Később theának való vizet kerestünk a sziklavájatokban s e közben társam egy falura figyelmeztetett. — Látja ott a falu mögött az erdőből kivillanó kastélyt s odább az égnek meredő sziklafalhoz tapasztott várrom maradványát? A kastélyt mostani bérlője pálinkafőzővé alakította, de a romokat kíméletben tartja, mert úgysem használhatja semmire. Az a büszke sasfészek, a letűnt századok hatalmának néma hirdetője csak tehetetlenül bámul a csenevész utókor vakmerőségén, mely testvérét igy megcsúfitolta. Ezelőtt két századdal annak a kastélynak termei vidám lakodalmas nép danájával voltak tele. A hatalmas birtokos, a büszke várúr a környéknek legszebb leányával esküdött örök hűséget. A magas, erőteljes férfi már túljárt az ötvenen, míg a szép menyasszony csak tizenhetedik gyermekévét élte. A jó barátok nevettek, a rokonok dühösködtek a vén agglegény legújabb bolond tettén. Mert hát lehetetlen is józan észszel ilyen házasságot kötni. A gazdag svén főúr elveszi szegény ispánjának leányát, aki neki gyermeke lehetne. A mellékszobákban megeredt az emberszólás. Miről is beszéltek volna, mint a boldog menyaszszonyról. Aztán nem is olyan szép, mint hirdettek. Milyen halovány volt, midőn az oltár elé lépett. Hogyan könnyezett, mikor az esküt mondta. Bizonyosan az erdészre gondolt. Mert azt mindenki tudja, hogy az erdészt szereti. Már jegyben is jártak, mikor a földesúr meglátta a leányt s belebolondult. Ilona aztán faképnél hagyta az erdészt. Jól is tette. Most nagyságos asszony, amúgy meg