Kecskemét, 1898. július-december (26 évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

XXVI. évfolyam. 27. szám-Kecskemét, 18É>8. julius 5. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve : Egész évre - - - - 5 frt — kr. Félévre........................2 frt 50 kr. Negyedévre 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kidó­­hivatalban, Fekete M , Metzger Béla és Steiner Mihály kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: If. tized, Plebánia-utcza 8. szám. KECSKEMET FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­sán számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bíró­sági 3 frt, — egyházi, egyleti, társu­lati stb. hirdetmények minden egyes beiktatása 2 frt. B ily e g dij minden beiktatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizeten­dők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: II. tized, Plebánia-utcza 8. szám MEGJELEN MINDEN VASARNAF. Felhívás előfizetésre! A »Kecskemét« XXVI-ik évfolyamának má­sodik felébe lép a jelen számmal. Huszonöt és fél esztendős folytonos, kitartó és következetes működés áll hátunk mögött. Hogy a jelenlegi szerkesztőség vezeti e lapot (közel 10 év óta), eltelt annyi idő, hogy mindenki tájékoztatva lehet a »Kecskemét« iránya felöl. Ezért nincs szükségünk arra, hogy program­­inunkat részletezzük. Továbbra is küzdünk hazánk függetlenségéért, amelyet egyszersmind szabad intézményekkel is el akarunk látni. Mert mi a magyar független­séget és szabadságot egymástól elválasztani nem tudjuk, de nem is akarjuk. Ezentúl is hűségesen támogatni fogjuk épen­­ezért a kecskeméti felső- és alsókerületi független­ségi. és 48-as pártot e czélra irányzott működésében, A jövőre nézve is arra fordítjuk minden igyekezetünket, hogy városunk haladását előmoz­dítsuk tehetségünk szerint. Nem ismerünk sem egyéni, sem barátsági, sem rokoni, sem felekezeti, sem politikai párthoz tartozósági, sem más szem­pontokat, amelyek bennünket az igazságtól, a szó­kimondástól, meggyőződésünk tolmácsolásától el­­tántorithatnának. Ezen az alapon kérjük továbbra is úgy elv­társaink, mint a nagy közönség szives támo­gatását. Az előfizetési feltételek a lap homlokán ol­vashatók. Hazafias üdvözléssel a ,.Kecskemét,“ kiadótulajdonosa: felelős szerkesztője: Sziládi László. Dr. Horváth Ádám. Ha férfi vagy, légy férfi. Mindig azon munkálkodtunk, hogy közéle­tünkben a férfias önérzet és meggyőződés szerepeljenek és döntsenek. Jaj ott a köz- ■ tAeöza. Magyar zoológusok a bugaczi pusztán.*) A rügy- s virágfakasztó m jus végén a magyar zoológusok egy kedves kirándulást rendeztek a Kecs­kemét városának tulajdonát képező hires bugaczi pusztára. A magyar zoológusok, kiket dr. Horváth Géza, a M. N. Múzeum álattani osztályának igazga­tója vezetett, Kecskemét városának szívesen látott vendégei voltak, kiket a tisztikar élén K a d a Elek polgármester lekötelező, kedves előzékenységgel s igazi alföldi magyar vendégszeretettel fogadott. Tu­dományos kutatásról volt itt szó, K a d a Elek pol­gármester tehát, kit a felvilágosodott és napról-napra haladó Kecskemét áldozatkész közönsége meleg szeretettel támogat s ki a köziigyektöl fenmaradó idejét szintén tudományos búvárlatokkal tölti, áldoz­ván népvándorláskori régészeti szenvedélyének, kétszeres örömmel üdvözölte a tudós karavánt, mely hivatott volt arra, hogy Bugacz pusztának állatvilá­gát tudományos megfigyelése alá vonja. Csekély­ségem is az ö szives meghivalása folytán jutott ama szerencséhez, hogy egy pár nap feledhetetlen emlé­kéhez jutottam, melyeket a magyar zoológusok e készséges körében tölthettem. Minthogy tudom, hogy sokan érdeklődnek az iránt, hogy a dolgozó asztalon kívül e tudósok miké­pen viselkednek künn, a nagy magyar pusztán, gyűjtő szenvedélyeiknek áldozván, megkísérlem erőtlen tol­iam halvány színeivel bemutatni őket úgy pongyo­lában „A Természet“ olvasó közönségének. A Beretvás urambátyánk kitűnő konyhájá­ról tálalt magyaros ebéd után Szegedi György, Kecskemét városának gazdasági tanácsnoka, ki Bu­gacz felügyeletével van megbízva — jelentette, *) A „Természet“ czimű, dr. Lendl Adolf ás Lakatos Károly szerkesztésében megjelenő jeles állat­tani és vadászati folyóirat f. évi 20-ik számából vettük út ezen érdekes tárczát. Szerk. ügyeknek, ahol azoknak intézői a férfias önér- 1 zeten, meggyőződésen és az ezekkel párosuló szakértelmen kívül egyéb szempontoknak rab­jai. Elég sok szomorú példája van annak, hogy országok, városok, testületek, családok és egyének békéjét és jólétét mint dúlták fel az egyéni, a pajtáskodási, a rokoni önzésből eredő, a felekezetekhez vagy valamely po­litikai párthoz tartozóság szenvedélyéből fa­kadó érdekek, melléktekintetek és cselekvési rügók........ Tudjuk, hogy nálunk Kecskeméten sok ideig minden közügyeinket, igy a város dol­gait is az országos politikai pártok szempont­jából és szemüvegén keresztül bírálták meg. Minden arra szolgált csupán, hogy egyik, vagy a másik politikai párt malmára hajtsa a vizet. Aszerint volt valaki jó vagy rossz városi tisztviselő kinek-kinek a szemében, mint ami­lyen politikai párthoz tartozott. Azért volt valamely indítvány, általában városi ügy hasz­nos, vagy káros, mert ilyen vagy amolyan politikai pártállású egyéntől eredt. Nosza egyszer minden politikai párt szine­­java nekigyürkőzött, hogy ezt a visszásságot, amely csak akadálya haldásunknak, jólétünk­nek és békességünknek, küszöböljük ki örökre közéletünkből és főleg városi ügyeink intézé­séből. Pedig ez a vállalkozás nem volt könnyű, mert az abban épen zászlótvivők nem egyszer szenvedtek, sőt talán még máig is szenvednek tulajdon pártjukbeliek szenvedélyétől .... Mégis sikerült a nehéz feladatnak a megol­dása annyiban, hogy ma már városunk ügyeit nem pártpolitikai szempontból mérlegelik és döntik el. Ám keservesen csalódtunk, akik azt hit­tük, hogy ezzel mindent megcselekedtünk s akik balgák voltunk magunkat abban a re­ményben ringatni, hogy ezentúl a férfias önér­zet és meggyőződés, továbbá a tárgyilagos szakértelem Ítélnek és döntenek városi ügye­ink intézésében. hogy a városi fogatok az indulásra készen állanak. A kiránduló csoport hamar fegyverkezéshez látott (értsd : bogárháló, gyüjtöüvegek, gyüjtődobozok, rovarernyök és egyéb bogarászati készségek) s a könnyű hármasfogatú homokfutó kocsikba elhelyez­kedve,robogott ki a vasárnapi közönség élénk érdek­lődése között a városból, hogy megtegye a három órai hosszú homoki útat. Az út egész érdekességében bontakozott ki már az egri káptalan tulajdonát képező Malkó pusztánál, hol az út mellett legelésző gazdag falkák fejüket fel­ütve bámulták meg a szokatlan hosszú kocsisort, mely mellettük elrobogott. A szárnyas világ dalolva hasította át a puszta végtelennek látszó levegőjét, a gólyák kelepelve álldogáltak a nádas belvizek szé­lénél, a homoki varjú nagy nyugalommal pihent meg a vágások szélein s a bibicz nyugodtan bámult a homokbuezka tetejéről. A karaván dévajkodott vele, esernyővel és botokkal vették czélba, de az nem mozdult, mintha csak az első kocsin előre haladt dr. Lendl Adolf tette volna oda feliiltetésképen. Nyugodtan nézett reánk mintha csak sejtette volna, hogy a mellette elhaladó kocsikon csak bogarászok, ártatlan lepkészek, pókászok, legyészek és szelíd botanikusok ülnek. De bezzeg végén csattan az os­tor s hidegvére halálába került, mert az utolsó ko­csiban Lakatos Károly, az ornithologus vette a puska csövire s a szegény matkói bibicz dr. Lendl kezeibe került, hogy a kitömő intézetbe ván­doroljon. A puska durranása nagy riadalmat kelt a pusz­tán. Az áthúzódó vadkácsák rémülve menekülnek a lőtávolból, a füttyös sárgarigó beljebb húzódik a lombos nyárfásba, a kakuknak elakad a szava, mely még előbb a mi életünk hosszaságát jósolgatta a pajzán kérdésekre és sietve menekül el a véletlenül éppen az út mellett ólálkodó fekete gólya is. Örvendve tovább robogunk a zsákmánynyal föl-le és néha út nélkül a homokbuezkák hepe­hupás telepén, melyeket a rohanó szelek építenek nap-nap után változatos alakra a meg nem kötött Más, éspedig rendkívül veszedelmes cse­lekvési rugók kezdenek szerepelni közéletünk­ben. Egész durvaságában felütötte már a fe­jét a főispáni erőszakoskodás. Tapasztaljuk, hogy a döntésre hivatottak közül sokan vagy félre vonulnak, vagy pedig meggyőződésük ellen szavaznak, pedig ebből az állapotból szokott kifejlődni a legrútabb szolgai meghu­­nyászkodás a hatalom előtt, amely pusztító mérge az egészséges közéletnek. Látjuk, hogy a közügyek némely intézői barátságból, vala­kinek kedvéért megszavaznak vagy nem sza­vaznak meg, tesznek, vagy nem tesznek vala­mit, amiből azután gyorsan ki szokott fejlődni a pajtáskodás és a klikkuralom, amelyek is­mét alkalmasak arra, hogy tönkretegyék vá­rosunk békéjét és fejlődését. Ha volt bátorságunk és kitartásunk eddig azért küzdeni, bogy a pártpolitikai szempon­tok ne legyenek iránytadók a város ügyeinek intézése körül, ezentúl sem leszünk híjával sem a bátorságnak, sem a kitartásnak, hogy a főispáni önkény büszke fejét megalázzuk s a szolgai meghunyászkodás terjedését és a klikk­uralom létesítését megakadályozzuk. line már nem sokára a közgyűlés elé ke­rül az új nagy kölcsön ügye, amelynek ösz­­szege 2 — 3 millió forint között van tervezve. Évekre szóló programmot kell csinálni, illető­leg felülbírálni és megállapítani a th. bizott­sági közgyűlésnek. Tételről-tételre kell menni, hogy mire van múlhatatlanul szükségünk, mi az, ami nélkül ellehetünk. Egész szigorúsággal ken megvizsgálni a közgyűlésnek, hogy mi­ből fedezzük az újabb kölcsön törlesztését úgy, hogy a háztartás jövedelmei a folytonos költségtöbblet fedezhetósére még ezenkívül is szaporodjanak s mindez a lakosság lehető kí­mélésével történjék. A legpontosabban kell mérlegelni, vájjon az új kölcsön fedezéséül javasolt jövedelmek megbízhatók, elegendők és nem terhesek-e? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket futó humokból. De valami mozgás támad a földön, egy-egy ateuchus sacer gömbölyűi odább a petéivel telt gömböt; nosza rajta, hol az egyik, hol a másik kocsiról ugrik le egyik vagy másik entomologus s a szegény áldozat nemsokára az alkoholtól megrésze­­szegiilve száll le a gyűjtő üveg fenekére. Ez a szo­morú sorsa a többi előkerült cicindelláknak, gyors­­iramlású futóknak ; a cserebogaraktól sem kérdez­zük, hogy mikor lesz nyár, szoba sem állva velük, csak sorakoztatjuk a többi rendek képviselő közé a spirituszba. A robogó kocsikról kinyújtott Iepkehál­­lók a homokon felnőtt tarka virágokról és füzekről söpörvegyüjtik az apró bogarakat, darazsakat, pöszö­­röket és gazdátlan legyeket, melyeket nagy lelki gyönyörrel szemlél dr. Kertész Kálmán, a leg­szenvedélyesebb „légyfogó“ s ha egy-egy fémda­rázsra akad a hálójában, elteszi, hogy meglepje vele bugaczi emlékül M o c s á r y Sándort, ki a dara­zsak, méhek és hangyák világában a legkiválóbb magyar specialista. |íAlkonyodik, mire a bugaczi határba beérünk. Az ég boltozatát elmosódó s határozatlan sziníi fá­tyol vonja be, csak a Tolvajos akáczés rezgő nyár­fái felett ezernyi alakban váltakozó és pihenni lát­szó felhöcsoporljait aranyozza be tüzes szegélylyel az aláhanyatló nap vérvörös fáradt golyója s ma­gasra lövel fel egy-két küllőszerü sugarat az áttört felhők között a magas ég boltozatára, melynek kialvása után pirossasból halványsárgába, majd sö­tétkékbe átmenő tónus önti el az egész nyugatra fekvő vidéket. A puszta bejáratnál levő nyárfásból keletkező hűvös lágáramlat fogad, húzó kacsasereg csap le a baloldali szikes tó sima felületére, rikol­tóivá röppen fel a nádasból a bibicz s nyomon kö­veti a kicsi nádi veréb. Megcsendül az éjjeli szál­lásra hazatérő gulyának méla kolompja, messziről hallatszik a mének nyerítése s a kis erdős helyről kibontakozva, az első kanyarulatnál, a gazdag rozs­­föidek mögött feltűnik az ösztövér kétágas hórihor­­gas gémmel s mellette a (ehérlő barátságos tanya. Egy rövid tizpereznyi nyargalás után a felriadt ku­apróra meg- kell fontolni s ebben a munkában részt kell venni a th. bizottság minden tagjá­nak. Avagy ezeket a nagy kérdéseket is úgy véli valaki letárgyalhatni, mint a legutóbbi közgyűlésen a villamos vasútak és a deficzites zárószámadás ügyeit ? Belenyugszunk, hogy főispáni erőszakos­kodáson alapuló közgyűlési határozat mondja ki, hogy néhány millió forint új terhet ra­kunk Kecskemét polgárai nyakára ? No ha belenyugszunk, akkor megérdemeljük, hogy csakugyan fabáboknak nézzen bennünket a főispán s aszerint bánjon velünk kénye-kedve szerint. De azt is megérdemeljük ám, hogy többé még a közgyűlési terem közelébe se eresszen bennünket a kecskeméti választó polgárság. Avagy azt hiszi valamelyik th. bizottsági tag, hogy ilyen nagy ügyek súlya alól, a fe­lelősség elől elmenekül azzal, ha félre húzó­dik s a közgyűlésen meg sem jelenik? Aki­nek nincs bátorsága és kellő önállósága, hogy meggyőződését szabadon nyilvánítsa, an­nak nincsen semmi helye a közgyűlési tagok sorában. Még inkább áll ez azokra, akik ba­rátságból, túlságos bizalomból vagy meghu­­nyászkodásból meggyőződésük ellenére sza­vaznak a közgyűlésen. Ezek a Pilátus utódai bármiként mossák is kezeiket, nem szabadul­nak ki a lelkiismeretlenség vádja alól. Ám rendezze a maga saját dolgait ki-ki, ahogy akarja, azzal nincs jogunk törődni. De a közügyek intézése sem nem gyermekjá­ték, sem pedig kényünk-kedvünk szerint irá­nyítható dolog. Épen ezért nem győzzük figyelmükbe ajánlani azoknak, akiket illet, hogy olvassák el és véssék szivükbe Petőfi azon hatalmas költeményét, amely igy kez­dődik : »Ha férfi vagy, légy férfi, Ne hitvány gyönge báb__« vaszok barátságos csaholása fogad bennünket a bugaczi puszlabiró házánál. A sárgára meszelt csinos pusztai ház előtt fogad bennünket nyájas köszönéssel a galambősz 70 éves Lipóczy Péter puszlabiró uram kedves életepár— jával, kik már több mint húszéve ezt igy szokták, ha vendég jő a pusztára. Nyájas szó, édesen hallat­szó kecskeméti dialektus, őszinte meleg kézszorilás a jutalmunk, a mint Szegedi György tanácsnok sorba bemutat bennünket a leendő házigazdának és a feltört kötényíi gondos és tiszta háziasszonynak. A mint rajtuk marad tekintetem, mintha a klassziku­soktól a pusztába menekült révedező szemem az Ovidius páratlan gyöngédséggel megrajzolt Phile­­monja és Baucissa állana előttem, midőn a hatalmas istenek látogattak be csendes kis házuknak alacsony küszöbén. Hiszen az ö szemükben mi is apostolok vagyunk! Ha meg tudta vendégelni a francziákat, angolokat és más idegeneket, kik őt felkeresték puszta kíváncsiságból az ő f 6 ezer holdas birodal­mán, hogyne örvendeznék, mikor ma a magyar zoo­lógia munkás raja szállt ki az ö megválhatatlan és kedves Bugacz pusztájára. A konyha körül is nagy a sürgés-forgás, mintha csak Arany János innen vette volna a képet, midőn az özvegy Toldi Lőrinczné házáról énekli: „A malaeznép si-ri; borjú, bárány béget: Apró marha-nyáj közt van szörnyű Ítélet; A fehér cseléd közt a beteg se lomha: Holmi kis vásárnál népesebb a konyha.“ No de a vacsoráig van még idő! Szétrebbenünk a tanya körül és ismerkedünk a bugaczi faunával. Dr. D a d a y Jenő a szikes tó partjára siet, hogy az édesvízi apró állatokat halássza, P á v e 1 János, Abafi Aigner Lajos, a havas Relyezát vidékéről lefáradt s a barlangi vak bogarak buzgó tanulmányozója B o r d á n István, a fáradhatatlan Wachsmann Ferencz és János a vetés meletti virágokról gyűjtik az apró bogarakat, Lendl Adolf a pókok búvó helyeit keresi fel és tölti meg üvegjeit, dr. Horváth Géza az ö kedvencz poloskáit néz-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék