Kecskemét, 1901. január-június (29 évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
XXIX. évfolyam. 1. szám Kecskemét, 1901. január 6. Elfizetőm dij : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - 10 kor. fill. Félévre .... 5 kor. — fill. Negyedévre --- 2 kor. 50 fill. Egy szám ára 20 fill. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadóhivatalban és a helybeli könyvkereskedésekben. Szerkesztői iroda: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám.KECSKEMÉT FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Nirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Városi, bírósági és egyéb hivataloshirdetmények minden egyes beiktatása 6 korona, egyházi, egyleti, társulati pedig 4 korona. Előfizetési és hirdetési díjak a kiadóhivatalnál Kecskeméten fizetendők Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám. Felhívás előfizetésre! Lapunk, a »Kecskemét« az 1901 -ik évvel futja pályájának XXIX-ik évét. Egy tuczat esztendeje, hogy ez a lap a jelenlegi szerkesztő és kiadótulajdonos vezetésével abban az irányban küzd, amelyet a »Kecskemét« megalapítói, ezeknek élén Horváth György szerkesztő és Sziládi Lajos kiadótulajdonos, boldog emlékezetű eleink tűztek ki maguk elé czélul. Családi ereklyének is tekintjük e lapot. Abban az értelemben, hogy azt alapítóinak szándéka szerint a függetlenségi elvek ápolására, városunk ügyeinek javára, szabadelvű és demokratikus szellemben tartsuk meg és fejlesszük. Mi épen ezért nem vesszük igénybe előfizetők gyűjtésére a mostanság már nem szokatlan utakat és módokat. Akik azonban a »Kecskemét« irányával egyetértenek, azokat itt is kérjük, hogy bennünket előfizetéssel támogassanak. Sem a szerkesztő, sem a kiadó nem vágynak haszonra, az eddig valónál nagyobb támogatást csupán azért kérjük, hogy a mi áldozatainkon fölül levő pártolással a magasztos irányt minél inkább szolgálhassuk. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Hazafias tisztelettel a „KECSKEMÉT" kiadó tulajdonosa felelős szerkesztője Sziládi László. Horváth Ádám dr. A tennivalók sorrendje. Alig két éve, hogy városunk tb. bizottságának közgyűlése elhatározta, hogy a közeljövőben létesítendő szükséges alkotásokra három millió forint kölcsönt vesz föl. Akkor rendkívül nagynak tűnt fel ez az összeg. Nagynak kell tartanunk azt most is, habár már az azóta fölmerült ifjabb szükségletek azt mutatják, hogy ez a sok pénz hamarább beruházandó, mint ezelőtt két évvel hittük. Hiszen amidőn a pénz a kezünkbe jut, annak egy tekintélyes részét az elköltött alapok visszapótlására s a két év alatt felvett magas kamatlábú kölcsön visszafizetésére kell fordítanunk. Csaak csekély összeg az, amelyetkamata és törlesztése fizethetéséről gondoskodva) azon czélokra fordíthatunk, amelyeket elébünk tűztünk akkor, amidőn a három millió forintos kölcsön fölvételét elhatároztuk. És pénzügyi egyensúlyunk megtartása okvetetlenül megköveteli, hogy addig nyújtózzunk, ameddig a takaró ér, azaz csupán oly mértékben használjuk fel a kölcsönt, amint annak úgy a kamatfizetésre, valamint a tőketörlesztésre biztos fedezete van, Így állván a dolgok, bizony méginkább meg kell csinálni a tennivalók sorrendjét, mert különben alkothatunk szépen, tetszetősen, ámde alaposan nem. Nekünk nem szabad azt elfelednünk, hogy az alapvetéseiél kell kezdenünk, illetőleg folytatnunk. Mi még nagyon is távol állunk attól kecskemétiek, hogy épületünket betetőzzük, azt ékesítsük. Mi még ott tartunk, hogy a jövő épületének biztos fundamentumát kell leraknunk. Erre nézve igen bölcs dolog volt a várost környező közvetlen külső területnek a belsőterületbe való beolvasztása és ezzel új házhelyeknek kiosztása. Ez megelőzőleg például Nagy-Kőrös is nagyobb belsőterülettel bírt, mint Kecskemét. Ez az oka, hogy városunk belső területének népessége a szomszédos szőlőkbe és tanyákra megy lakni. Igen, mert, a házak s méginkább a háztelkek ára olyan magas, hogy azt kevés ember bírja ki. A belső terület kiterjesztése és kiosztása folytán ez a fejlődésünket akadályozó állapot megszűnik. Éspedig anélkül, hogy ennek valaki kárát vallaná. Mert ha ma egy-egy házat avagy telket olyan csodásan magasra becsülünk, úgy gondoljuk meg, hogy ez a becslés nem a forgalmi értéknek megfelelő, hanem csupán a képzeletbelinek. Ezt az árt pedig elérni, az után kamatot húzni nem lehet. Sokkal jobb a tulajdonosra nézve, ha házának nem képzeleti, hanem forgalmi becse is van. Ezen utóbbi érték szerint becsülje csak — ne a képzeleti értékhez képest — házát, akár bérbe adja, akár maga lakik benne. A házak és telkek értéke körül való ezen felfogásnak okvetlenül meg kell előzni minden rendezést, amelyre nézve mégsem fordíthat a város annyit, hogy még a praetium affectionist, az u. n. kéjboejárat is megfizesse. Most már remélhetjük, hogy ilyen czímen nem lehet a város nyakába méltánytalan terhet róni. Épen ezért tennivalóink sorrendjében a legelső helyen áll városunk általános szabályozási tervének mielőbb való elkészítése úgy, hogy mentőt előbb hozzá lehessen fogni a főbb forgalmi erők kiszélesítéséhez, rendezéséhez. . Sajnáljuk, hogy ez a munka amilyen szépen kezdődött, olyan hamar megakadt, mi kell legelőször a zátonyról kisegíteni, a mocsárba sülyedés elől megmenteni. Sürgetjük tehát elsősorban a város általános szabályozási tervének elkészítését. Vájjon mit csinálnánk, ha egyszerre megvalósíthatóvá válnék a városi közúti vasút. A Nagykőrösiutczán nem mehetne, a miniszter tilalma szerint. Hát hogyan menne a teljesen rendezetlen Nagytemető-utczán, avagy a kanyargós Nagyvásári-utczán ? A városszabályozás tervét pedig ne csak úgy alkossuk meg, hogy vonalakat húzzunk a türelmes térképen. Egyidejűleg el kell készíteni a víz-, a csatorna-, a villamos vezeték tervét, valamint a kövezését is. Ne úgy értsük a fokozatos haladást, hogy itt csatornát fedünk, amott villamos vezetéket készítünk, máshol kövezünk és ahol még egy másik munkát kell végezni, ott fölösleges kiadásokba bocsátkozunk. Készítsük el minden alapvető munkára nézve a tervezetet. Egy-egy szakaszt vegyünk munka alá, de azután itt mindent megtegyünk, hogy egyszerre, egy költséggel hajtsuk végre szándékunkat. A csatornázás (vízöblítéssel), a vízvezeték, a villamos vezeték lerakása, majd a kővel való burkolás úgyszólván egyidejűleg, mindenesetre egy füst alatt történjék. Ha így járunk el, czélunkhoz lassan bár, de biztosan elérünk s aránylag jutányosan. Ellenkező esetben sokkal később, vagy talán épen nem érünk a czélhoz, mindenesetre pedig aránytalanul drágábban. Három milliós kölcsönünk nyomán csakúgy fakad áldás, ha az erőt és az érzelmeket ésszel tudjuk kormányozni. Ez a tennivalók sorrendjének elseje. Ami azután következik, arra nézve már a sorrend mellékesebb. Színészetünk ügye különböző világításban. Ezzel a czímmel közöltük lapunk múlt számában a »Budapesti Naplóban« megjelent különböző közleményeket. Ezeknek kiegészítéséül közöljük most lapunk színi referensének, Szántó Kálmánnak nyílt levelét: nyílt levél Bada Elek polgármester úrhoz. Kedves barátom! Olvastam a Budapesti Napló decz. 24-iki számában azt a helyreigazításodat, mely puszta odavetett szóval alaptalan vádaknak jelenti az ugyancsak a Budapesti Napló decz. 23-iki számában megjelent színészeti hírt, mely a kecskeméti színház zavarairól beszélt. Kettős érdeklődéssel olvastam, mert a hírt én irtam meg sem.t tudva, azt hiszem, most már egy pillanatig sem kételkedel az iránt, hogy nem »oly egyéntől ered, aki nevezett igazgató helyét óhajtaná elfoglalni.« Elég korán olvastam helyreigazításod arra nézve is, hogy megjegyzéseimet re£ megtehettem volna. Sokkal jobban ismered éppen a Bp. Naplóhoz való benső viszonyomat, mintsem ne tudnád, hogy nagyon könnyen is megtehettem volna. De nem tettem. Úgy gondolom, hogy a Magyarország olvasóközönsége, melynek számára a Bp. Napló készül, három közlemény nyonán éppen eleget tud már a kecskeméti színházi viszonyokról, a hozzáértő ítéletet is formálhat magának belőlük. Nem tettem másodszor a személyed iránt érzett őszinte tiszteletből. Ha már Kecskemét polgármestere szükségesnek tartja a maga tekintélyének súlyát latba vetni a színház érdekében, legyen neki igaza s legyen a mi jelenlegi színházunk a legjobb minden létező és létezhető színházak között. Egy heti boldog vakácziózás után tértem haza. Valamint a távolság egészen nevetségesre ..i kicsinyíti a dolgokat, a közelség viszont értékükön felül is nagyítja őket. így történt, hogy , hazajutván, nyakig belehullottam megint a '« G'71jr»h4// dnl/ml/ha A helyi közönséget már közvetlenül érdekli, hogy melyikünknek van igaza s próbáljuk meg ama bizonyos vádak alaposságát vagy alaptalanságát megvilágítani. Három állításban éleződik ki hirecskémnek tenorja, mind a három válaszul a Bp. Napló decz. 21-én megjelent színházi hírre, melynek fogalmazásából te, a volt újságíró, bizonyosan ráismertél az eredetére is. Sorra veszem mind a hármat. 1. A színügyi bizottság, miután semmiképpen sem bitt K. renitentiájával, kénytelen volt lemondani. Azt hiszem, ezt az állításomat nem szükség előtted bizonyítani. Mint polgármesternek rendelkezésedre áll a bizottság lemondó levele, kegyeskedjél beletekinteni s győződjél meg az ott részletesen felsorolt megokolásból, hogy vájjon — gyönge kifejezéssel élve! — nem K. renitentiája bírta-e a bizottságot a lemondásra? Tehát ez nem alaptalan vád. 2. A közönség általában elégedetlen az előadások színvonalával, úgy hogy nyílt függöny előtt is kifejezést adott már ennek. (Aminek mására én a közel elmúlt évek történetéből nem tudok példát.) Csak két estét idézek emlékezetedbe : az Osztozkodás és a Felhő Klári estéit, amelyeken a közönség hangosan és elég érthetően adott megbotránkozásának kifejezést. Nem tudom,ott voltál-e ezeken az előadásokon? Ha nem, csak kérdezősködjél, majd megtudod. Tehát ez sem alaptalan vád. 3. Panaszkodom a műsor rosszaságáról. Igazán sajnálom, hogy nincs kezemnél az idén előadott darabok névjegyzéke. Hadd sorolnám fel őket egyenkint s hadd látnád meg — ha már másképen nem tudsz róla — hogy decz. 29-ig, tehát az évadnak derekáig, a műsor csupa »15, 20 éves operettekből, idejemúlt ócskaságokból« telt ki. A hivatali helyiséged falán tán ott függenek az összes idei színlapok, ugyan kérlek lapozd őket végig az ujjaddal, bökjél ki közülök, a Tartalékos férj kivételével, egyet, egyetlenegyet, melyikkel állításom valótlanságát bebizonyíthatnád. Mert ugye a Viceadmirálist (anélkül, hogy értékének megítélésébe bocsátkoznám) nem tartod magad se valami különös erejű premiernek ? Te, aki íróember vagy, ugye nem tartod valami nagy dicsőségnek azt se, hogy az Osztozkodás a te városi színházadban látta meg a magyar színpadot.? Az Anyaföldet is az idén kaptuk először; ezt tartod talán te olyan újdonságnak, amelyikre becsvágyó színigazgató büszkén hivatkozhatik ? Tehát ez sem alaptalan vád. Ezeket összegezve, írtam én a Bp. Naplónak, ismétlem, a decz. 21-diki, igazán alaptalan dicsekvés lejebb szállítása cáfolatául, hogy a színházi viszonyok éppen nem rózsásak, a közönség zúgolódik és hogy K. a színház nívóját nem hogy emelte volna, hanem sülyesztette. Mi maradt hát meg a vádak alaptalanságából? Erre most már kiváncsi vagyok csakugyan. Megmaradt a te helyreigazításodból egyedül alaposnak az, hogy Kövessyvel a szerződést megújítottuk. — Bocsánat, még ez se. Mert csak nem mondtunk föl, ami nem egészen egy. De mellékesen megjegyezve, elég baj ez nekünk is, de neki is, ha ugyan Kövessy úr a megkezdett irányban óhajtja fejleszteni a dolgokat. Kövessy urat a jó szerencse olyan pompás színházhoz, olyan kitűnő közönséghez segítette, amilyenhez eddigi működése után alig lehetett reménye. Irántunk is, önmaga iránt is az lett volna a kötelessége, hogy azokat a jogos igényeket, melyeket iránta támasztottak, lehetőleg kielégítse. Éppen az ellenkezőt tette, mert hiszen — hogy még egy végső vádat csatoljak az előbbiekhez — a társulat ma határozottan szegényebb, mint a lejövetelkor. Bizonyítsam ezt is? Tette ellenben azt, hogy tapasztalatlan és könnyen hevülő ifjakból kórust szerzett maga körül, hogy miután szélylyel ugrasztotta feje fölül az ellenőrző szinibizottságot, most már elkedvetleníteni, sőt megfélemlíteni próbálja a még egyedül ellenőrzést gyakorló komoly és hozzáértő kritikát is. Ki fogja ennek kárát vallani, ezt, tisztelt barátom, a te bölcs belátásodra bízom, aki most már egyedül vagy felelős a kecskeméti színészet jövőjéért. Egyebekben pedig ajánlom magamat további jóindulatodba. Kecskemét, 1900. deczember 31. Szántó Kálmán: M TH Egy erdélyi tanulmányút. Az Erdélyi Érczhegység nevezetesebb arany- és ezüstbányái és az Aranyos- és Marosvölgy egynéhány természeti nevezetessége. — Irta: Balázs István dr. — (Folytatás.) Leszállók a magas sziklatömzsröl patakmeder egyik kövéről a másikralépegetve, hosszú küzködés után, miután kezeimet a cserjeágak tövisei néhányszor összehasogatták, a fehér sziklafal mellé nőtt sűrű bozót- és bokortömkelegbe furakodom. A bokrok közül látom a fekete barlangszájat s azt is látom, hogy az alsó-szolcsvai Búvópatak, mielőtt a hegy belsejéből a barlangkapun keresztül a patakágy kődarabjai közé folyna: előbb mintegy két méter magas, széles zuhogót alkot, amelynek fehéresszürke vize aztán zöldes-feketés színű gübbencbe bukik. A zuhogó vizét a gübbenőtől hófehér, széles sáv határolja el, mert ahol a vizesés a gübbencbe szakad, szakadatlanul bab születik a függőleges víznyalábok és a bukkanó vízszintes tükre között. Ha az idegen esetleg tudni óhajtja, hogy a Buvó-patak a sziklahegybe hogyan és honnan került, a vezető elmondja, hogy nem a fehérfalú és zöld mohköreggel takart sziklahegyben születik a Buvó-patak, hanem kívülről fúrja be magát a hegybe a másik oldalon, miután már hosszú medret ásott magának egy kanyargós völgyfenéken, két hegyoldal között. Elnézegetem a barlang falait s a barlang környéket. A tölcséralakú barlangszájat, amely kívül tágas, magas, de befelé mindinkább összeszűkül, szürke, barnás, sárgás, fehéres sziklarétegek bontják. A barlangkapu mindkét oldalán, mélyebben, magasabban, zöld nyírfakoronákat mozgat a szél; a nyírkoronák vékony, görbe, fehér törzsei a szikladarabok között, a repedésekben, a szétporladt, széthullott kőtörmelékben vertek gyökereket. Behatóan szemügyre veszem a sötét, feketefalú barlangot s látom, hogy a kiváncsi szem csak egynéhány méternyire tekinthet az üregbe, mert a barlangszájtól nem meszszire, hirtelen nagyot fordul, megkanyarodik. Mialatt a barlangfalakat nézegetem, azon gondolkozom, hogy mikor és mennyi idő alatt áshatta a Buvó-patak az üreget s rájövök, hogy még megközelítőleg sem lehet megmondani, hogy a patak a roppant sziklatömegen keresztül hány évszázaddal ezelőtt vájt utat magának és hogy hány