Kecskemét, 1901. július-december (29 évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
XXIX. évfolyam. 27. szám Kecskemét, 1901.julius 7. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - 10 kor. - fill. Félévre .... 5 kor. — fill. Negyedévre - - - 2 kor. 50 fill. Egy szám ára 20 fill. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadó" hivatalban és a helybeli könyvkereskedésekben. Szerkesztői iroda: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám. ■gj'.aia KECSKEMÉT FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Városi, bírósági és egyéb hivatalos hirdetmények minden egyes beiktatása 6 korona, egyházi, egyleti, társulati pedig 4 korona. Előfizetési és hirdetési díjak a kiadóhivatalnál Kecskeméten fizetendők Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám A város évzáró számadása. A város házi- és javadalmi pénztárai által kezelt alapokról a könyvelő hivatal által elkészített 1900. évről szóló zárszámadást és a házi pénztárnak azon évről vezetett számadását, a vagyonleltárral és egyéb kapcsolatos iratokkal együtt előterjesztették jóváhagyás czéljából a t. bizottsági közgyűlésnek. Előzőleg a pénzügyi bizottság behatóan foglalkozott a számadással, habár éppen az aratási időszak nem alkalmas arra, hogy sokan foglalkozzanak és pedig huzamosabb ideig ilyen nagyszabású ügygyel. Ha valami el nem hárítható akadály nem forog fenn, úgy kívánatos lenne a jövőben olyan időben tartani az évzáró számadások megbírálását, amidőn az ahhoz értők nagyobb részvétele inkább remélhető. Azonban a pénzügyi bizottság jelentéséből mégis megelégedéssel látjuk, hogy a csekély számban megjelent pénzügyi bizottsági tagok igen nagy buzgalommal teljesítették kötelességüket, ami pedig az óriási anyaggal szemben nem épen könnyű munka. Épen ezért néhány javaslatot is tesz a pénzügyi bizottsági jelentés, főleg azért, hogy a számadások áttekinthetőbbek, tehát érthetőbbek legyenek. Így javasolja a bizottság, hogy a vagyonleltár új egybeállítására a polgármester elnöklete alatt bizottságot küldjön ki a t. biz. közgyűlés a végből, hogy ez a város tulajdonát képező földek, épületek, részvények és értékpapírok valódi értékét becsülje meg, az anyagszerek kezelése iránt tegyen javaslatot és a vagyonleltárt a valódi értéknek megfelelőleg akként állítsa egybe, hogy abból kitűnjék az is, hogy melyek hoznak jövedelmet, melyek nem. A másik fontos javaslata a pénzügyi bizottságnak a zárszámadások szerkesztésére vonatkozik. E tekintetben a jövőre nézve itt is nagyobb áttekinthetőséget kíván s óhajtja, hogy a megokolást minden tételre nézve külön s tüzetesen előterjesszék. Kívánatosnak tartja kiváltképpen a pénzügyi bizottság a város vállalatainál, hogy azok kerülési ára s az évi kiadás, bevétel és tiszta jövedelem, valamint a megmaradt készlet is föl legyen tüntetve. Szükséges, hogy a város gazdasági vállalatairól, úgymint a villanyvilágításról, téglaégetőről, a szikrai szőlőtelepről és tenyészállatokról külön számadás állítassák egybe évenként s azok függelékképen csatoltassanak a zárószámadásokhoz. Ami az első javaslatot illeti, arra nézve a vagyonleltári érték megállapításánál nagy óvatosságot ajánlunk. Ne kövessük azon városok példáját, amelyek pusztán hiúságból vagyonuk értékéről felcsigázott értékű leltárt készítettek, mert ebbe a fináncznak is van beleszólása. Viszont azonban szükséges tudnunk a meglevő terhekkel szemben a városi közvagyon állását a helyes középértékben, nehogy elkedvetlenedjünk, avagy éppen kétségbeessünk. A mostani vagyonleltár adatai ezek : A cselekvő vagyon értéke fel van véve 14 millió 235 ezer 197 korona 38 fillérben. Ezzel szemben a vagyon szenvedő állása 7 millió 877 ezer 187 korona 49 fillér, vagyis a cselekvő tiszta vagyon 6 millió 358 ezer 9 korona 89 fillér. Aki áttekinti a részletes vagyonleltárt, az be fogja látni, hogy míg a tehertételek teljes összegükben vannak fölvéve, addig a vagyoni tételek alacsonyabban, így, hála Istennek, több a város tiszta vagyona, mint amennyit a vagyonleltár föltüntet. Helyeseljük a második javaslatot is, amely az évzáró számadásoknak áttekinthetőbb szerkesztését kívánja. Mi is régóta sürgetjük, hogy úgy az évzáró számadások, valamint a költségvetések is akként legyenek szerkesztve, hogy azok érthetők legyenek a város pénzügyeivel foglalkozók számára. A mostani rendszer jó volt a régi világban, amidőn sokkal, de sokkal kisebb volt a város költségvetése és egyszersmind nem is olyan sokoldalú. Az 1900. évről szóló számadásban a rendes bevételek összege 1 millió 592 ezer 663 korona 54 fillér, a rendes kiadás 1 millió 747 ezer 318 korona 81 fillér. Hát még a rendkívüli bevételek és kiadások?! Magában a háztartási alap kiadásának rovatában 134 sorszám van. Ilyen nagyarányú pénzkezelésnél megfelelő rendszer behozatala szükséges. Jó lenne nagyobb városok költségvetési és zárószámadási rendszereit tanulmányozni s azok és a helyi tapasztalat alapján segíteni a bajon, mert magától a főkönyvelőnek nincs joga a régi rendszeren változtatni. Miután azonban kell, hogy a zárószámadás a költségvetéshez illeszkedjék, a rendezés munkáját a költségvetésnél kellene elkezdeni. Hogy helyes irányban tudjuk vezetni városunk pénzügyeit, ahhoz legelső és nem nélkülözhető feltétel az, hogy a pénztári számadásokban és a költségvetésekben a legteljesebb világosság, érthetőség uralkodjék. A polgármesterek értekezlete. — Jelentés a városi tanácshoz. — Győr sz. kir. város polgármesterének f. évi május 24-én 997. sz. alatt kelt és 10473. sz. alatt érkezett megkeresése folytán a f. évi május 31-én 10473. sz. alatt hozott tanácsi végzés szerint olykép méltóztatott határozni, hogy mivel az említett polgármester, mint a városok múlt évben tartott kongresszusának elnöke, a törvényhatósági joggal bíró városok polgármestereit, — mint a kongresszus végrehajtó bizottságának tagjait — a városok közös érdekei felett való tanácskozás végett, 1. évi június hónap 24-ik napján Aradon tartandó értekezletre összehívta: az értekezleten való megjelenéssel Kada Elek polgármester urat méltóztatott megbízni azon megjegyzés mellett, hogy akadályoztatása esetén helyettesítéséről gondoskodjék. Minthogy polgármester úr a fenti megbízás teljesítésében másnemű elfoglaltsága miatt akadályozva volt, megbízása folytán városunk képviseletében mint helyettes polgármester az értekezleten én jelentem meg, miért is van szerencsém annak lefolyásáról a következőket terjeszteni elő. Az értekezlet mindenekelőtt elhatározta, hogy ezúttal a városok nagyobb sérelmeit és pedig a szerint veszi tárgyalás alá, amint azok legégetőbbek és legaktuálisabbak s ezek között elsőnek tekinti a városok fogyasztási természetű jövedelmei rendezéséről szóló törvényjavaslatot, mely a hasonló tárgyban ideiglenes jelleggel a f. év végéig megalkotott 1899. évi 6-ik törvényczikk szerint a városoknak járó 30 százalék progressiv részesedést fix összegre változtatja s a városok által méltán várható kárpótlást, a mely őket a fogyasztási adójövedelmek elvesztéséért megilleti, az ideiglenes törvényben is benne foglalt azon módozat által oldja meg, hogy a városok a borra, húsra stb., melyek a további megterhelést még nem bírják, adót vethetnek ki. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy a képviselőház által másnap tárgyalandó törvényjavaslat oly módosítását kéri, hogy a törvény fenti rendelkezése újra csak 3 évre állapittassék meg és ez által ideiglenes jellegűvé tétessék s a progressiv részesedést is meghagyatni kéri, mely kérelem Arad város képviselője Hieronimy Károly úrhoz intézett express levélben küldetett el a képviselőházhoz, ki a lépéseket másnap a tárgyalás alkalmával meg is tette s ennek eredménye lett, hogy Lukács László pénzügyminiszter úr a törvényjavaslatra nézve módosítást terjesztett be, melyet a képviselőház el is fogadott. Minthogy az országos törvények akként szerkesztetek, hogy azok valamennyi törvényhatóságra szólnak s a városok különleges helyzetére és viszonyaira kellő tekintettel nincsenek, minthogy továbbá ebből folytonos zavar támad és a városokat egyre zaklatják a megyének kiadott rendeletekkel, kimondta az értekezlet, hogy óhajtandónak tartja, mikép a törvényekben és miniszteri rendeletekben tegyék meg a különbséget a megyék és városok között s az ily törvények tervezetének megállapítása és az ide vonatkozó miniszteri rendeletek kibocsátása előtt ne csupán a megyei főispánok és közigazgatási tekintélyek, hanem a törvényhatósági joggal bíró városok igazgatásában gyakorlati tapasztalatokat szerzett tisztviselők és bizottsági tagok is hallgattassanak meg és ezek czélszerű javaslatai fogadtassanak el. Foglalkozott az értekezlet ama kérdéssel is, hogy az állami közigazgatás funkciói egyre nagyobb terheket rónak a városokra s a városok az így származó terheket adóemelés útján kénytelenek fedezni. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy addig is, míg a városok pénzügyi viszonyainak rendezése megtörténik, az állami funkcziók teljesítéséért megfelelő dotáczió nyújtása iránt az összes városok azonos tartalmú feliratokat intézzenek a belügyminiszterhez s azokat az összes városok képviselőiből álló együttes küldöttség fogja átnyújtani. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslattal az alólírott városi kiküldött foglalkozott az értekezleten. Ez alkalommal különösen azt kifogásoltam, hogy az egységessé tett jogorvoslati határidőt 15 napban szabták meg, mely az ügymenetet többféle szakban lassítja. Mai napság nemcsak egyszerűsíteni, hanem gyorsítani is kell. E mellett kifogásoltam, hogy a törvényjavaslat a városi vagyon változásainál előírt formalitásokat fentartja s miután az 1886. évi 22. t.-cz. 146. §-a ugyanazon törvénynek a községekre vonatkozó 110. és 113. §-ait a törvényhatósági joggal biró városokra is kiterjeszti, ezáltal hatáskör és önkormányzat tekintetében a törvényhatósági joggal biró városok a nagy és kis községeknél semmivel sem önállóbbak s a formaságok haladásukban őket épúgy meggátolják, mintha meg volnának bilincselve. Mint értesültem, ez a helyzet más városokban még tűrhetetlenebb,— habár nálunk is sok bajt okoz, mert sok apró földrészletet osztunk ki és sok kisajátítást tárgyalunk, — de vannak városok, hol nincs kormányhatóságilag jóváhagyott városszabályozási terv s ezekben még a 2—4[_] éles terjedőket is névszerinti szavazással kell három egymásután következő, előre kitűzött közgyűlésben tárgyalni, ezt követőleg 30 napig hirdetni és kormányhatósági jóváhagyás alá terjeszteni. Élénken helyeselte az értekezlet a fenti viszás helyzet ellen tett felszólalást s elhatározta, hogy a közigazgatás rendezésére vonatkozó kérelem előterjesztésénél a sérelmek közé a vagyonkezelés fenti korlátozása is felvetessék olykép, hogy a városok vagyonkezelését külön törvény szabályozza. A délutáni ülés a városok kölcsönszükségleteinek fedezése tárgyában Győr város polgármestere által arra nézve beterjesztett javaslatot tárgyalta, hogy a városok kölcsönszövetkezetet alakítsanak, melynek kölcsönei útján a városok hitelszükségletei olcsóbban lennének kielégíthetők. Minthogy az erők kifejtésére a társulás a közgazdasági téren is alkalmas módnak bizonyult és újabban a hasonló szövetkezetek külföldön szép eredményt mutatnak fel, az értekezlet az eszmét helyeselte s a szövetkezet szervezetének kidolgozásával Győr város polgármesterét megbízta. Jóllehet, a fent érintett eszme igen üdvös és pártolásra méltó, annak a keresztülvitele előtt még igen nagy nehézségei lesznek. Ezek egy részét az alólírott városi kiküldött is jelezte az értekezleten, mint olyan aggályokat, melyeket a tervezet készítésénél s az eszme megvalósításánál mérlegelni kell. A szövetkezet, — mint kiszámították — részjegyekből 800.000 koronát hozhatna össze, mely tartalék alapul szolgálna, a pénzszükséglet pedig kötvények útján fedeztetnék. A kötvények biztosítására szövetkező városoknak mintegy 250 millió koronát tevő vagyona jelöltetnék ki, a városok korlátlan és egyetemleges felelőssége alapján. Ezen korlátlan és egyetemleges felelősség már maga igen nagy akadály s ha bízunk is minden város értelmes és gondos vezetésében s vagyonaik helyes kezelésének felsőbbi ellenőrzésében, másokért minden vagyonunkkal jótállani nem indokolt s csak annyit tehetnénk, hogy mint az országos hitelszövetkezetnél, a tagok a részjegyek többszörös összege erejéig vállalnának felelősséget, miben az értekezlet tagjai megállapodni hajlandók is voltak. SBC Nagyobb baj az, hogy a szövetkezet elegendő pénzt össze nem hozhat, mert a közönség a kötvényeket csak magasabb kamatozás esetén venné meg, ily esetben azonban a szövetkezet ezért nem érne, mert a szövetkezet olcsó pénzhez nem juthatna s még az is nehézséget okoz, hogy a városok rendszerint nagy kölcsönökre vannak utalva, mit a szövetkezet — legalább egyelőre — ki nem elégíthet; de másrészt ép a városok, mint a nagy kölcsönvevők vannak ama helyzetben, hogy a legolcsóbb pénzforrásokból elégíthetik ki szükségleteiket és így a szövetkezetre nincs szükségük, így csak a már szorultabb helyzetben levő városok fordulhatnának a szövetkezetekhez kisebb kölcsönökért. Mindamellett az eszme életre való és pártolásra érdemes. Idő múltán és kitartással a szövetkezet erős intézménynyé nőhetné ki magát, mely a pénzügyi nehézségekkel küzdő városoknak támasza lenne. Csak ne várjunk tőle eleinte igen sokat. Egyébiránt a szervezés iránt beterjesztendő tervezet tárgyalása alkalmával jön el az ideje, hogy ahoz bővebben hozzászóljunk a polgármesteri értekezleten, vagy — ha a megvalósulás aktuálissá válik — törvényhatósági közgyűlésünkön is. Jelentem végül, hogy a jövő évi értekezlet Szegeden fog megtartatni, az illető város kiküldötte által bejelentett meghívás folytán. Jelentem azt is, hogy az értekezlet tagjai — a kiküldő városok nevében, — az aradi vértanúk emlékszobrára az értekezlet napján díszes koszorút helyeztek el. Kecskeméten, 1901. julius hó 3-án. Bagi László főjegyző, h. polgármester. A gazdasági munkások segélypénztára. — Egy kis beszámoló. — Még csak alig félesztendeje annak, hogy az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár — ez a legújabb emberbaráti intézmény — életbe lépett és máris fényes bizonyítékát adta annak, hogy milyen égető szükség volt nálunk ennek a segélypénztárnak a megalakítására. Ugyan mi is a czélja ennek az intézménynek ? Újra feltesszük ezt a fontos kérdést, mert míg ezt nem tudjuk, nem érthetjük meg igazi jótékony hatását. Ennek az emberbaráti intézménynek az a czélja, hogy a földmíves embert, aki napról-napra való keresményéből vagyont nem gyűjthet, öregsége idejére megbiztosítsa afelől, hogy nem irgalom kenyéren kell tengődnie. Vagy ha baleset éri, akkor sem fog sem maga, sem családja nyomorúságra jutni. Mert a segélypénztár tagjait, vagy ezek halála esetén ezek feleségét és gyermekeit segélyezi, gyámolítja. Aki tehát tagja a segélypénztárnak, az nyugodtan végezi nehéz munkáját, mert nem gyötri őt az az örökös gond, hogy mi lesz hitvesével, apró gyermekeivel, ha munkabíró karja ellankad és a kasza, kapa kiesik kezéből. A segélypénztár félesztendős működése világosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmivesnép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak hat hónapja, hogy a segélypénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 203 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalom kenyéreit tengődni. A beállott baleset 14 földművelőt megölt. Mind a 14 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A segélypénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek kérelmét és minden egyes esetben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. Az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegély-pénztár 1901. évi január hónap óta baleset miatt való halál esetében a következők családjának adott 400—400 korona segélyt: 1. Csirke Mátyás, Tápió-Szele. A tehén úgy megrúgta, hogy hasában belső vérzést kapott. 2. György András, Tápió-Györgye. Fegyvere véletlenül elsült, úgy, hogy a golyó szívébe fúródott.