Kecskemét, 1901. július-december (29 évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

XXIX. évfolyam. 27. szám Kecskemét, 1901.­julius 7. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - 10 kor. - fill. Félévre .... 5 kor. — fill. Negyedévre - - - 2 kor. 50 fill. Egy szám ára 20 fill. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadó" hivatalban és a helybeli könyvkeres­­kedésekben. Szerkesztői iroda: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám. ■gj'.­aia KECSKEMÉT FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGY­VENN­YOLCZ­AS PÁ­­TI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEG­JELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­san számíttatnak. Városi, bírósági és egyéb hivatalos hirdetmények minden egyes beikta­tása 6 korona, egyházi, egyleti, társulati pedig 4 korona. Előfizetési és hirdetési díjak a kiadó­­hivatalnál Kecskeméten fizetendők Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám A város évzáró számadása. A város házi- és javadalmi pénztárai által kezelt alapokról a könyvelő hivatal által elké­szített 1900. évről szóló zárszámadást és a házi pénztárnak azon évről vezetett száma­dását, a vagyonleltárral és egyéb kapcsolatos iratokkal együtt előterjesztették jóváhagyás czéljából a t­. bizottsági közgyűlésnek. Előzőleg a pénzügyi bizottság behatóan foglalkozott a számadással, habár éppen az aratási időszak nem alkalmas arra, hogy sokan foglalkozzanak és pedig huzamosabb ideig ilyen nagyszabású ügygyel. Ha valami el nem hárítható akadály nem forog fenn, úgy kívánatos lenne a jövőben olyan időben tar­tani az évzáró számadások megbírálását, ami­dőn az ahhoz értők nagyobb részvétele inkább remélhető. Azonban a pénzügyi bizottság jelentéséből mégis megelégedéssel látjuk, hogy a csekély számban megjelent pénzügyi bizottsági tagok igen nagy buzgalommal teljesítették köteles­ségüket, ami pedig az óriási anyaggal szem­ben nem épen könnyű munka. Épen ezért néhány javaslatot is tesz a pénzügyi bizottsági jelentés, főleg azért, hogy a számadások áttekinthetőbbek, tehát érthe­tőbbek legyenek. Így javasolja a bizottság, hogy a vagyonleltár új egybeállítására a polgármester elnöklete alatt bizottságot küldjön ki a t­. biz. közgyűlés a végből, hogy ez a város tulajdonát képező földek, épületek, részvények és értékpapírok valódi értékét becsülje meg, az anyagszerek kezelése iránt tegyen javaslatot és a vagyonleltárt a valódi értéknek megfelelőleg akként állítsa egybe, hogy abból kitűnjék az is, hogy melyek hoz­nak jövedelmet, melyek nem. A másik fontos javaslata a pénzügyi bi­zottságnak a zárszámadások szer­kesztésére vonatkozik. E tekintetben a jövőre nézve itt is nagyobb áttekinthetőséget kíván s óhajtja, hogy a megokolást minden tételre nézve külön s tüzetesen előterjesszék.­­ Kívánatosnak tartja kiváltképpen a pénz­ügyi bizottság a város vállalatainál, hogy azok kerülési ára s az évi kiadás, bevétel és tiszta jövedelem, valamint a megmaradt kész­let is föl legyen tüntetve. Szükséges, hogy a város gazdasági vállalatairól, úgymint a vil­lanyvilágításról, téglaégetőről, a szikrai sző­lőtelepről és tenyészállatokról külön számadás állítassák egybe évenként s azok függelékké­pen csatoltassanak a zárószámadásokhoz. Am­i az első javaslatot illeti, arra nézve a vagyonleltári érték megállapításánál nagy óvatosságot ajánlunk. Ne kövessük azon váro­sok példáját, amelyek pusztán hiúságból va­gyonuk értékéről felcsigázott értékű leltárt készítettek, mert ebbe a fináncznak is van beleszólása. Viszont azonban szükséges tud­nunk a meglevő terhekkel szemben a városi közvagyon állását a helyes középértékben, nehogy elkedvetlenedjünk, avagy éppen két­ségbeessünk. A mostani vagyonleltár adatai ezek : A cselekvő vagyon értéke fel van véve 14 millió 235 ezer 197 korona 38 fillérben. Ezzel szemben a vagyon szenvedő állása 7 millió 877 ezer 187 korona 49 fillér, vagyis a cse­lekvő tiszta vagyon 6 millió 358 ezer 9 korona 89 fillér. Aki áttekinti a részletes vagyon­leltárt, az be fogja látni, hogy míg a teherté­telek teljes összegükben vannak fölvéve, addig a vagyoni tételek alacsonyabban, így, hála Istennek, több a város tiszta vagyona, mint amennyit a vagyonleltár föltüntet. Helyeseljük a második javaslatot is, amely az évzáró számadásoknak áttekinthetőbb szer­kesztését kívánja. Mi is régóta sürgetjük, hogy úgy az évzáró számadások, valamint a költségvetések is akként legyenek szerkesztve, hogy azok érthetők legyenek a város pénz­ügyeivel foglalkozók számára. A mostani rendszer jó volt a régi világban, amidőn sok­kal, de sokkal kisebb volt a város költségve­tése és egyszersmind nem is olyan sokoldalú. Az 1900. évről szóló számadásban a rendes bevételek összege 1 millió 592 ezer 663 korona 54 fillér, a rendes kiadás 1 millió 747 ezer 318 korona 81 fillér. Hát még a rendkívüli bevételek és kiadások?! Magában a háztartási alap kiadásának rova­tában 134 sorszám van. Ilyen nagyarányú pénzkezelésnél megfe­lelő rendszer behozatala szükséges. Jó lenne nagyobb városok költségvetési és zárószáma­dási rendszereit tanulmányozni s azok és a helyi tapasztalat alapján segíteni a bajon, mert magától a főkönyvelőnek nincs joga a régi rendszeren változtatni. Miután azonban kell, hogy a zárószámadás a költségvetéshez illeszkedjék, a rendezés munkáját a költségvetésnél kellene elkezdeni. Hogy helyes irányban tudjuk vezetni váro­sunk pénzügyeit, ahhoz legelső és nem nélkü­lözhető feltétel az, hogy a pénztári számadá­sokban és a költségvetésekben a legteljesebb világosság, érthetőség uralkodjék. A polgármesterek értekezlete. — Jelentés a városi tanácshoz. — Győr sz. kir. város polgármesterének f. évi május 24-én 997. sz. alatt kelt és 10473. sz. alatt érkezett megkeresése folytán a f. évi május 31-én 10473. sz. alatt hozott tanácsi végzés szerint olykép méltóztatott határozni, hogy mivel az említett polgármester, mint a városok múlt évben tartott kongresszusának elnöke, a törvényható­sági joggal bíró városok polgármestereit, — mint a kongresszus végrehajtó bizottságának tagjait — a városok közös érdekei felett való tanácsko­zás végett, 1. évi június hónap 24-ik napján Ara­don tartandó értekezletre összehívta: az érte­kezleten való megjelenéssel Kada Elek polgár­mester urat méltóztatott megbízni azon meg­jegyzés mellett, hogy akadályoztatása esetén helyettesítéséről gondoskodjék. Minthogy polgármester úr a fenti megbízás teljesítésében másnemű elfoglaltsága miatt aka­dályozva volt, megbízása folytán városunk kép­viseletében mint helyettes polgármester az érte­kezleten én jelentem meg, miért is van szeren­csém annak lefolyásáról a következőket terjesz­teni elő. Az értekezlet mindenekelőtt elhatározta, hogy ezúttal a városok nagyobb sérelmeit és pedig a szerint veszi tárgyalás alá, amint azok legége­tőbbek és legaktuálisabbak s ezek között első­nek tekinti a városok fogyasztási természetű jövedelmei rendezéséről szóló törvényjavaslatot, mely a hasonló tárgyban ideiglenes jelleggel a f. év végéig megalkotott 1899. évi 6-ik törvény­­czikk szerint a városoknak járó 30 százalék progressiv részesedést fix összegre változtatja s a városok által méltán várható kárpótlást, a mely őket a fogyasztási adójövedelmek elvesz­téséért megilleti,­­ az ideiglenes törvényben is benne foglalt azon módozat által oldja meg, hogy a városok a borra, húsra stb., melyek a további megterhelést még nem bírják, adót vethetnek ki. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy a képviselőház által másnap tárgyalandó törvény­javaslat oly módosítását kéri, hogy a törvény fenti rendelkezése újra csak 3 évre állapittassék meg és ez által ideiglenes jellegűvé tétessék s a progressiv részesedést is meghagyatni kéri, mely kérelem Arad város képviselője Hieronimy Károly úrhoz intézett express levélben küldetett el a képviselőházhoz, ki a lépéseket másnap a tár­gyalás alkalmával meg is tette s ennek eredmé­nye lett, hogy Lukács László pénzügyminiszter úr a törvényjavaslatra nézve módosítást terjesz­tett be, melyet a képviselőház el is fogadott. Minthogy az országos törvények akként szer­kesztetek, hogy azok valamennyi törvényható­ságra szólnak s a városok különleges helyzetére és viszonyaira kellő tekintettel nincsenek, mint­hogy továbbá ebből folytonos zavar támad és a városokat egyre zaklatják a megyének kiadott rendeletekkel, kimondta az értekezlet, hogy óhajtandónak tartja, mikép a törvényekben és miniszteri rendeletekben tegyék meg a különb­séget a megyék és városok között s az ily törvé­nyek tervezetének megállapítása és az ide vonat­kozó miniszteri rendeletek kibocsátása előtt ne csupán a megyei főispánok és közigazgatási tekintélyek, hanem a törvényhatósági joggal bíró városok igazgatásában gyakorlati tapaszta­latokat szerzett tisztviselők és bizottsági tagok is hallgattassanak meg és ezek czélszerű javas­latai fogadtassanak el. Foglalkozott az értekezlet ama kérdéssel is, hogy az állami közigazgatás funkc­iói egyre nagyobb terheket rónak a városokra s a városok az így származó terheket adóemelés útján kény­telenek fedezni. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy addig is, míg a városok pénzügyi viszonyainak rendezése megtörténik, az állami funkcziók teljesítéséért megfelelő dotáczió nyúj­tása iránt az összes városok azonos tartalmú feliratokat intézzenek a belügyminiszterhez s azokat az összes városok képviselőiből álló együt­tes küldöttség fogja átnyújtani. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló tör­vényjavaslattal az alólírott városi kiküldött fog­lalkozott az értekezleten. Ez alkalommal külö­nösen azt kifogásoltam, hogy az egységessé tett jogorvoslati határidőt 15 napban szabták meg, mely az ügymenetet többféle szakban lassítja. Mai napság nemcsak egyszerűsíteni, hanem gyorsítani is kell. E mellett kifogásoltam, hogy a törvényjavaslat a városi vagyon változásainál előírt formalitásokat fentartja s miután az 1886. évi 22. t.-cz. 146. §-a ugyanazon törvénynek a községekre vonatkozó 110. és 113. §-ait a tör­vényhatósági joggal biró városokra is kiter­jeszti, ezáltal hatáskör és önkormányzat tekinte­­tében a törvényhatósági joggal biró városok a nagy és kis községeknél semmivel sem önállóbbak s a formaságok haladásukban őket épúgy meggátol­ják, mintha meg volnának bilincselve. Mint ér­tesültem, ez a helyzet más városokban még tűr­hetetlenebb,— habár nálunk is sok bajt okoz, mert sok apró földrészletet osztunk ki és sok kisajá­títást tárgyalunk, — de vannak városok, hol nincs kormányhatóságilag jóváhagyott város­szabályozási terv s ezekben még a 2—4[_] éles terjedőket is névszerinti szavazással kell három egymásután következő, előre kitűzött közgyűlés­ben tárgyalni, ezt követőleg 30 napig hirdetni és kormány­hatósági jóváhagyás alá terjeszteni. Élénken helyeselte az értekezlet a fenti viszás helyzet ellen tett felszólalást s elhatározta, hogy a közigazgatás rendezésére vonatkozó kérelem előterjesztésénél a sérelmek közé a vagyonkezelés fenti korlátozása is felvetessék olykép, hogy a vá­rosok vagyonkezelését külön törvény szabályozza. A délutáni ülés a városok kölcsön­szükségle­teinek fedezése tárgyában Győr város polgár­­mestere által arra nézve beterjesztett javaslatot tárgyalta, hogy a városok kölcsönszövetkezetet alakítsanak, melynek kölcsönei útján a váro­sok hitelszükségletei olcsóbban lennének kielé­gíthetők. Minthogy az erők kifejtésére a társulás a közgazdasági téren is alkalmas módnak bizo­nyult és újabban a hasonló szövetkezetek kül­földön szép eredményt mutatnak fel, az értekez­let az eszmét helyeselte s a szövetkezet szerve­zetének kidolgozásával Győr város polgármeste­rét megbízta. Jóllehet, a fent érintett eszme igen üdvös és pártolásra méltó, annak a keresztülvitele előtt még igen nagy nehézségei lesznek. Ezek egy részét az alólírott városi kiküldött is jelezte az értekezleten, mint olyan aggályokat, melyeket a tervezet készítésénél s az eszme megvalósításá­nál mérlegelni kell. A szövetkezet, — mint kiszámították — rész­jegyekből 800.000 koronát hozhatna össze, mely tartalék alapul szolgálna, a pénzszükséglet pedig kötvények útján fedeztetnék. A kötvények biz­tosítására szövetkező városoknak mintegy 250 millió koronát tevő vagyona jelöltetnék ki, a városok korlátlan és egyetemleges felelőssége alapján. Ezen korlátlan és egyetemleges felelősség már maga igen nagy akadály s ha bízunk is minden város értelmes és gondos vezetésében s vagyonaik helyes kezelésének felsőbbi ellenőr­zésében, másokért minden vagyonunkkal jótállani nem indokolt s csak annyit tehetnénk, hogy mint az országos hitelszövetkezetnél, a tagok a részjegyek többszörös összege erejéig vállalná­nak felelősséget, miben az értekezlet tagjai meg­­állapodni hajlandók is voltak. SBC Nagyobb baj az, hogy a szövetkezet elegendő pénzt össze nem hozhat, mert a közönség a köt­vényeket csak magasabb kamatozás esetén venné meg, ily esetben azonban a szövetkezet ezért nem érne, mert a szövetkezet olcsó pénzhez nem juthatna s még az is nehézséget okoz, hogy a városok rendszerint nagy kölcsönökre vannak utalva, mit a szövetkezet — legalább egyelőre — ki nem elégíthet; de másrészt ép a városok, mint a nagy kölcsönvevők vannak ama helyzet­ben, hogy a legolcsóbb pénzforrásokból elégíthe­tik ki szükségleteiket és így a szövetkezetre nincs szükségük, így csak a már szorultabb helyzetben levő városok fordulhatnának a szövetkezetekhez ki­sebb kölcsönökért. Mindamellett az eszme életre való és párto­lásra érdemes. Idő múltán és kitartással a szö­vetkezet erős intézménynyé nőhetné ki magát, mely a pénzügyi nehézségekkel küzdő városok­nak támasza lenne. Csak ne várjunk tőle eleinte igen sokat. Egyébiránt a szervezés iránt beterjesztendő tervezet tárgyalása alkalmával jön el az ideje, hogy ahoz bővebben hozzászóljunk a polgármes­teri értekezleten, vagy — ha a megvalósulás aktuálissá válik — törvényhatósági közgyűlé­sünkön is. Jelentem végül, hogy a jövő évi értekezlet Szegeden fog megtartatni, az illető város kikül­dötte által bejelentett meghívás folytán. Jelentem azt is, hogy az értekezlet tagjai — a kiküldő városok nevében, — az aradi vértanúk emlékszobrára az értekezlet napján díszes koszo­rút helyeztek el. Kecskeméten, 1901. julius hó 3-án. Bagi László főjegyző, h. polgármester. A gazdasági munkások segélypénztára. — Egy kis beszámoló. — Még csak alig félesztendeje annak, hogy az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegély­pénztár — ez a legújabb emberbaráti intézmény — életbe lépett és már­is fényes bizonyítékát adta annak, hogy milyen égető szükség volt nálunk ennek a segélypénztárnak a megalakítására. Ugyan mi is a czélja ennek az intézménynek ? Újra feltesszük ezt a fontos kérdést, mert míg ezt nem tudjuk, nem érthetjük meg igazi jótékony hatását. Ennek az emberbaráti intézménynek az a czélja, hogy a földmíves embert, aki napról-napra való keresményéből vagyont nem gyűjthet, öreg­sége idejére megbiztosítsa afelől, hogy nem ir­galom kenyéren kell tengődnie. Vagy ha bale­set éri, akkor sem fog sem maga, sem családja nyomorúságra jutni. Mert a segélypénztár tag­jait, vagy ezek halála esetén ezek feleségét és gyermekeit segélyezi, gyámolítja. Aki tehát tagja a segélypénztárnak, az nyu­godtan végezi nehéz munkáját, mert nem gyötri őt az az örökös gond, hogy mi lesz hitvesével, apró gyermekeivel, ha munkabíró karja ellankad és a kasza, kapa ki­esik kezéből. A segélypénztár félesztendős működése vilá­gosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmivesnép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak hat hónapja, hogy a segélypénztár hasznos működését megkezdte és már eme rö­vid idő alatt 203 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalom kenyéreit tengődni. A beállott baleset 14 földművelőt megölt. Mind a 14 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A segélypénztár központi igazga­tósága sürgősen intézte el az özvegyek kérel­mét és minden egyes esetben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. Az Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd­­segély-pénztár 1901. évi január hónap óta bale­set miatt való halál esetében a következők csa­ládjának adott 400—400 korona segélyt: 1. Csirke Mátyás, Tápió-Szele. A tehén úgy megrúgta, hogy hasában belső vérzést kapott. 2. György András, Tápió-Györgye. Fegy­vere véletlenül elsült, úgy, hogy a golyó szívébe fúródott.

Next