Kecskemét, 1902. január-június (30 évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-05 / 1. szám
1. szám ben szedhetik munkásságuk és szakértelmük gyümölcseit. Zúgó éljenzés közt emelte ki Pataky Imrének, a kiállítás végrehajtó bizottsága elnökének el nem évülhető érdemeit; azt a fáradást nem ismerő szorgalmat, amelylyel minden idejét a közczélnak szentelte és azt a bölcsességet, amely a helyes csoportosításban és vezetésben nyilvánult. A közönség színe előtt, annak zajos tapsai között adta át neki a Kecskeméti Ipartestület díszes ajándéktárgyait. Ezek a következők: 1. Egy csésze a nagyszentmiklósi leletből, az úgynevezett Attila kincseiből (galvanoplasztikai utánzat, valamint a következők is.) 2. Egy szekrény, a zárai templomban levő XIV-ik századbeli remek ereklyetartó utánzata. 3. A XVI-ik században készült művészies kivitelű Eszterházy herczeg-féle kehely utánzata. 4. Legújabban magyar iparművészek által a Budapest-józsefvárosi templom számára készített minta szerint való két gyertyatartó s végül 5. egy nagy ezüst tálcla. Pataky Imre meghatottan mondott köszönetet az elismerésért és ígérte, hogy ezentúl is mindenkor készen áll, amidőn az ipar ügyének előbbrevitele körül reá szükség lesz. Elnök-polgármester ezután általános éljenzés között emlékezett meg a kiállítás titkárának, Csősz József ipartestületi jegyzőnek valóban párját ritkító lelkiismeretes, önfeláldozó működéséről. Átadta neki az Ipartestület ajándékát, 300 koronát aranyban. Az érdemes jegyző ezenkívül az Ipartestülettől egy díszes pamlagot kapott. Ezután Pataky Imre végrehajtó bizottsági elnök olvasta föl jelentését a Kecskemét-vidéki iparkiállítás eredményéről, amelyet az alábbiakban közlünk: 1. A kiállítás 11,009 főméter területen volt elhelyezve, melyből a kiállított tárgyak 24000|-méter födött területtel együtt 8000 |-méter tért foglaltak el. 2. A kiállítók összes száma 591 volt. 3. A kiállításon elkelt 1006 drb tárgy 8937 kor. 57 fill. értékben. 4. A kiállítást 30,000 ember látogatta. A kiállításban legkevesebb látogató aug. 12-én volt: 383 egyén; legtöbb aug. 20-án volt: 4675 egyén. Volt naponta átlag 1500 látogató. 5. A bíráló bizottságok a kiállítóknak odaítéltek 36 arany-, 79 ezüst-, 50 bronzérmet és 72 elismerő okmányt. A segédek közül jutalmaztatott: 30 kor. és 20 kor. elsőrendű díjjal 8 segéd; 15 kor. másodrendű díjjal 11 segéd; 10 kor. harmadrendű díjjal 15 segéd; elismerő oklevéllel 10 segéd. A tanonczok közül jutalmaztatott: 10 kor. I-ső díjjal 10, 6 kor. II. díjjal 18, 4 kor. III. díjjal 38 és oklevéllel 40 tanoncz, így az iparkiállításon összesen 389 egyént tüntettek ki. (A Pestmegyei Gazdasági Egylet vezetése alatt rendezett baromfi-, gazdasági gép-, eszköz- és permetező kiállításon odaítélt díjak a felsorolt jutalmakban nem foglaltatnak, mert azokat külön adta a gazdasági egylet.) _ A kiállítás bevétele volt: 30,453 kor. 53 fill.; kiadása: 24,194 kor. 68 fill. Ezen összes kiadásból az iparkiállítás részére fordittatott 21,639 kor. 08 fill.; a baromfikiállításra 1,032 kor.; a gazdasági gép-, eszköz- és permetező kiállításra 1523 kor. 60 fill. Tehát a bevételből maradt 6358 kor. 85 fill., amely összeg az Ipartestületnek iparfejlesztési czélokra adatott át azzal, hogy amennyiben a kiállításból kifolyólag még netán merülnének fel kiadások, azokat ezen összegből födezze. A nagyközönség feszült figyelemmel kísérte ez érdekes jelentést, közben-közben tetszésének adván kifejezést. Végül pedig felriadt az élénk éljenzés annak hallatára, hogy ilyen szép összeg maradt tisztán iparfejlesztési czélra. Bizony ritkaság ez. A legtöbb kiállítás deficittel szokott végződni, pedig a kiállítók jelentős térdijat fizetnek, amire itt nem voltak kötelezve s azonkívül a bérlőket romlásukra meghúzzák, ami itt szintén nem történt. Ezután a megjelenteknek kiosztották az érmeket és okmányokat. Mindegyik kitüntetettnek bőven jutott az éljenekből, amelyekkel nem fukarkodott a közönség, amely végig ott maradt. Különösen a szép nemen levő kitüntetettek részesültek lelkes tetszésnyilatkozatokban. A kiosztás után Tájcsik Mátyás állott fel s mind formai, mind tartalmi tekintetben oly remek beszédet mondott, amely bárhol bevált volna szónoklatnak. Az őszinte érzés meleg hangján szólt Kada Elek érdemeiről a közönség zajos éljenzése által kisérve. Indítványát, hogy neki, valamint Pataky Imrének, Csősz Józsefnek, akikről szintén a legmélyebb elismeréssel szólott, valamint mindazoknak, akik a kiállítást előmozdították: jegyzőkönyvi köszönetet szavazzanak — a közgyűlés lelkesedéssel elfogadta. A felejthetetlen szép közgyűlést Kada Elek néhány lelkes szóval rekesztette be, mire a közgyűlés, a nap hőseit éltetve, eloszlott. Este 7 óra után százon felül gyűltek egybe áldomásra az Ipartestület házában levő Mányoky József-féle vendéglőben. Ez is kitűnően sikerült. A derék vendéglős pompás ételeit és igen jó borait nem győzték dicsérni a vendégek. Balogh Bandi húzta a szebbnél szebb magyar nótákat. Persze felköszöntőkben sem volt hiány. Először Kada Elek üdvözölte a fehér asztalnál a vendégeket s kívánta, hogy az a barátságos összetartás, amely a kiállítás sikerét előidézte, maradandó legyen. Mayerfi Zoltán szépen átgondolt beszédben köszöntötte föl Kada Eleket, mint akiben az idealismus a realizmussal a köz javára olyan szerencsésen párosult. Laczi Sándor talpraesett pohárköszöntőben fejezte ki az iparosok háláját Pataky Imre iránt, mire ez utóbbi meleg szavakkal üdvözölte segítőtársait, ezek közül különösen Horváth Ádámot és Csősz Józsefet. Horváth Ádám a vidékieket üdvözölte, fejtegetvén, hogy az együttműködés a szomszédos városokra és községekre nézve is haszonnal jár, köszönetet mondtak ezért Gáli Ambrus (II.Körös) és a kalocsai Ipartestület elnöke. Tájcsik Mátyás lelkes beszéddel köszöntötte föl Csősz Józsefet, aki a sajtónak mondott köszönetet a kiállítás támogatásáért. Horváth Ádám éltette Mádi Józefet, mint az Iprtestület elnökét és Mayerfi Zoltánt, az iparfejlesztési bizottság elnökét, akinek oroszlánrésze van a kiállítás tervezésében és kivetében s akitől joggal várható, hogy mint eddig, ezentúl sem engedi elaludni az iparfejlesztési mozgalmat. Humorral, hatásosan beszélt dr. Kovács Mihály; helyesléssel fogadták Zombory László felszólalását; figyelemmel hallgatták Kovács István, Nagy Imre stb. felköszöntőit. Kívánatra szót emelt dr. Sze-9. Egyszeri fűtésért......................— írt 24 kr. 10. Egy kotsitól, ha a’Fészerbe áll — „ Geless József orsz. képviselő is, aki zajos tetszéssel fogadott beszédében kijelentette, hogy ha nem támogathatná az iparosok jogos kívánságait, készebb lenne visszavonulni állásától. Ezek után rögtönzött hangverseny gyönyörködtette a közönséget. Csősz József remekül énekelte a szép magyar nótákat, majd Mányoki József és Kulcsár hallatták fülbemászó tenorhangjukat. Közkívánatra Szeless József néhány pompás magyar nótát hegedült, így kedélyes beszélgetés között bizony hajnal felé járt az idő, amidőn a vendégek utolsói is elhagyták a mulatás helyét. Elejétől végig szépen, rendben folyt le az ünnep úgy, mint az áldomás. Akik jelen voltak, sohasem felejtik el s távolmaradásukat sajnálhatják a jelen nem voltak. II Megjegyzés: A bor, kivévén a’ Tokajt, Ménesit, avagy a’ külső Országi Borokat, itze és Messzely számra, igaz mértékben adattasson a’ Vendégnek, következőleg a közönséges Bornak Bouleillákban való adattatása átallyában tiltatik. LXVIII. A’ Vendégfogadókban lévő szobákért fizetendő Bérek. Pesten a’ belső, és az új Városban, Budán pedig a’ Várban, a’ Rátz Városba és a vízi Városba. 1. Nagyobb Szobától az uttzára egy napra fizetödni fog fűtés nélkül..................................... 1 frt 30 kr. 2. dto Kisebb Szobától .... * „ 07 „ 3. Olyan nagyobb Szobától, a’ melynek az ablakjai az udvarra szolgálnak............................ — 45 V ^ u )) 4. dto Kisebbtől....................... — „ 36 5. Egyszeriütésért................... — »,34 „ 6. Egy Kocsitól, ha az nem szabad Ég alatt, hanem a Fészerbe áll „ 8 „ 7. Istálló bér fejében minden lótól naponként ............................ — 4 A’külső Városokban levő Vendég fogadókban, Budán vagy Pesten, nem különben Vászon a’Püspökség, és a’ Káptalan részein levő két nagy Vendég Fogadókban . 8. Az uttzára való Szobától . . — „ 45 „ dto Az udvarba valótól . . . — „ 30 „ 11. Istálló bér fejében......................— „ 3 „ Az Ló portzióknak kiszolgáltatásában eddig közönségesen tapasztalt zsarolásoknak és búza vonásoknak jövendőre nézve leendő eltávoztatására az határoztatik meg, hogy a’ Vendég fogadós a’ Termesztmények piattzi árrát duplán és nem többet merészeljen a’ Szállótól kívánni... A Cselédek Esztendöbéli Bérek. Az egészben kitanult Szakátsnak készpénzben 100 forint, közönséges Szakátsnak pedig 60 forint. Az egészen kitanult Szakátsnénak 60 forint, közönséges Szakátsnénak 35 forint. Az ollyan konyha Szolgálónak, a’ ki kenyeret tud sütni és valami keveset főzni, 18 forint, és egy pár Tsizma, kissebb konyha Szolgálónak 10 forint és egy pár Tsizma. Szoptatós Dajkának, ha a’ Gyermeke életben van, és annak tartásáról maga gondoskodik, 60 frt, ha pedig gyermeke nints, vagy annak tartásáról a’ Gazda gondoskodik, 30 forint. Száraz Dajkának Esztendőbeli Bére 25 srtokban határoztatik meg. Az ollyas Szoba Lánynak, a’ ki várni, kötni, és hajat fodoritani tud ; egy szóval minden köteleségeiben jártas, esztendőbéli Bére 40 forint, ha pedig tudatlanabb 25 forint. KECSKEMÉT 1902. január 5. | Értesítés. A „Katona József Kör“ alapszabályszerű kötelességéhez híven, 1902. évi január hó 5-én megkezdi a népies előadások tartását. Ezen előadások a Katona-sétatéren lévő Vigadó nagytermében fognak rendeztetni és pedig január 5-től kezdve január és február hónapokban mindig vasárnap d. u. 4 órakor. Január hóban, négy vasárnapon át, dr. Jászi Viktor jogtanár úr, a „Katona József Kör“ választmányi tagja fog előadásokat tartani és ismertetni fogja az ezeréves magyar alkotmány főbb elveit és sarkalatos intézményeit. Czélunk ezen népies előadások tartásával az, hogy az ismeretnek, a tudásnak, a közművelődésnek kincseit bevigyük a legszegényebbek kunyhóiba is. Czélunk, hogy szorgalmas, józan magyar népünknek, amelynek nem áll módjában a kötelező népoktatás révén szerzett legelemibb ismereteken túl magát szellemileg tovább képezni és tudását, ismereteit gyarapítani, alkalom adassék arra, hogy ne csak az iskoláztatás kényszeréveiben, hanem azon túl is, egész életében legyen mit tanulnia és szerezhessen olyan ismereteket, amelyek lelki világának nemesítésével istenfélelemre, tiszta vallásosságra, hazaszeretetre, fajfentartó példás családiasságra, munkás szorgalomra, ernyedetlen kötelességtudásra oktassák, neveljék, abban erősítsék, megtartsák; idegen eszmék, idegen istenek imádásától megvédelmezzék, hogy rabul ne ejthesse józan, becsületes, eddig még hazafias népünket a kozmopolitizmus, a szoczializmus, az anarchizmus állambomlasztó, hazát és nemzetet nem ismerő, minden magasabb emberi eszményt kigúnyoló, lábbal taposó divatos ördöge. Épen ezért a czélbavett népies előadások tartását az ismeretek minden ágából tervezi a „Katona József Kör.“ Mindenki által könnyen érthető, világos, népies nyelven és modorban előadások fognak tartatni a magyar közjogból, hogy ismerje meg a nép, nem tendencziózus politikai világításban, hanem tételes törvényeinknek, ezeréves alkotmányunknak tiszta tükrében, arra hivatott, objektív tudományos férfiak által bemutatva, honpolgári jogait és kötelességeit; ismerje meg koronás királyát, felelős kormányát, törvényhozó testületét, állami és közéletünk fundamentumait, úgy és azért, hogy mikép kelljen a hazát szeretni, intézményeit megbecsülni, áldott földjéhez, minden porszeméhez a sírig ragaszkodni, jogainkat bölcs mérséklettel gyakorolni, kötelességeinket kifogyhatatlan honszerelemmel teljesíteni. Előadások lesznek a magyar történelemből és földrajzból, hogy tanulja meg a nép: „mint küzdjenek honért a hős Árpádnak hadai“; tanulja meg hőskölteményszámba menő nemzeti múltúnkból azt az ezer csaták, tengernyi szenvedések, kincsekkel föl nem mérhető hazafias áldozatok árán hazát szerző, ezer éven át meg is védő, fenn is tartó szabad, büszke népet ,mely tanult izzadni s izzadás közt hősi bért aratni.“ Gondoskodni fog a Kör a nemzeti irodalom történetének népies megismertetéséről. Törekedni fog, hogy Petőfi, Arany, Vörösmarty és a többi nagyok költészetének fénysugarai bearanyozzák a munkában fáradt, küzdelemben megernyedt, sorscsapásaitól sűrűn megsujtott népünk verejtékes homlokát, földerítsék — hetenként legalább egyszer — borús napjait, elsorvadni ne hagyják, hanem az örökszép és az örökjó világánál új életre keltsék csüggedő reményeit. Tartatni fognak előadások egyrészt a filozófia és szocziológia, másrészt a természettan, a vegytan, a geológia, a csillagászattan és az orvosi tudományok köréből, hogy megismerje a nép az ember fizikai és szellemi életének s a világmindenség szerkezetének nagy törvényeit, megismerje azt a bámulatos szabályszerűséget, azt az „isteni rendet“, amely uralkodik minden cselekvésünk, minden lépésünk fölött; hogy így ezeket a nagy kérdéseket, — amelyekről a nép lelkében még csak homályos sejtelem sem él, — megmagyarázva, gondolatkörébe világos, egyszerű, érthető nyelven átszűrve, kiirtassék annak agyából minden babonás képzet, kiemeltessék szívéből minden sötét bigottéria és fokozatosan beleültettessék abba a fölvilágosodottság legmennyeibb, legértékesebb ajándéka: a tiszta istenfélelem és az őszinte emberszeretet. Nem lesznek elhanyagolva — sőt lehetőleg mindjárt másodvonalon tárgyalva — a közgazdasági tudományok rendkívül fontos és a nép helyes gondolkozására, anyagi életének észszerű berendezésére kiszámíthatatlan jó hatást gyakorolni hivatott nagy kérdései sem. Íme főbb vonásokban a „Katona József Kör“ által tervezett népies előadások programja! Felhívjuk ennélfogva tanulni és nemesen szórakozni vágyó népünket, hogy ezen előadásokat minél tömegesebb látogatásával megajándékozni és önzetlen törekvéseinket ekként jutalmazni, szives készséggel siessen. Felkérjük különösen városunk Társasköreinek vezetőségeit, hogy az egyesületi tagok között ezen népies előadások eszméjét terjeszteni s azok iránt az érdeklődést felkelteni, hazafias és kulturális kötelességnek tekintsék. Részt vehet ezen előadásokon, minden belépti dij nélkül, minden felnőtt férfi és nő. Nem kérünk senkitől egyebet, csak szives figyelmet, jóakaratú érdeklődést és hazafias törekvéseink őszinte megbecsülését. Kecskemét, 1901. deczember havában. A „Katona József Kora választmánya. A gazdasági munkások segélypánztára. — Az első esztendő. — Még csak egy éve annak, hogy az 1900- XVI. t.-cz. alapján életbelépett az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár. Mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkásnak — a föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az új törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosíthatja magát afelől, hogy elöregedésére, munkaképtelensége idejére nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segítő pénztárnak. Kinek-kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem a segítő pénztárba. A törvényhozás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az új törvény segíteni. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülönböztetni a jót a rossztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ő javára életbe léptetett intézmény védszárnyai alá,,mert a saját szemével látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is milyen nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyére szorulnak. A segélypénztár egy évi működése világosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmíves nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak egy esztendeje, hogy a segélypénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 760 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalomkenyéren tengődni. A beállott baleset 58 földmivelőt megölt. Mind az 58 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A segélypénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek kérelmét és minden egyes esetben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. A beállott baleset a segélypénztár tizenhat tagját, a megejtett orvosi vizsgálat szerint, mindenkorra munkaképtelenné tette. Ezekben az esetekben a központi igazgatóság szintén a legméltányosabban és a legnagyobb gyorsasággal intézkedett és ma már mind a 16 munkaképtelenné vált tag élete fogytáig részesül a törvény által előírt anyagi támogatásban. Ezek a számok világosan beszélnek és egytől-egyig hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segélypénztár rövid fennállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétségbeeséstől. Az emberbaráti intézmény üdvös mükö-