Kecskemét, 1903. január-június (31 évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

30-ik évfolyam. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve : Egész évre Félévre Negyedévre 10 kor. — fill. 5 kor. — fill 2 kor. 50. fill Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadó­­hivatalban és a helybeli könyvkeres­kedésekben. Egy szám ára 20 fill. Szerkesztői iroda: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám.KECSKEMÉT KÖZMÜVELŐDESI ES KÖZGAZDASÁGI KÖZLÖNY. Kiadótulajdonos : , Felelős szerkesztő: Sziládi László. MEGILLEN MINDEN VSÁRNAP. Dr.Horváth Ádám. 1. szám Kecskemét, 1905. január 4. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­sán számíttatnak. Városi, bírósági és egyéb hivatalos hirdetmények minden egyes beikta­tása 6 korona, egyházi, egyleti, társulati pedig 4 korona. Előfizetési és hirdetési dijak a kiadó­hivatalnál Kecskeméten fizetendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik sz Az újév kezdetén. Szeszélyes egy év volt reánk kecskemétiekre nézve is ez az elmúlt esztendő. Nagy és bő áldással kecsegtetett. Ezen ígéretnek egy ré­szét be is váltatta. Régen volt minőségre és mennyiségre nézve olyan bő magtermés, mint 1902. év nyarán. Ám bekövetkezett a tikkasztó szárazság. Éhesen vánszorogtak az állatok a legelőkön, megsemmisült a kukoriczatermés és ezzel sok szegény emberre nézve lehetetlenné vált a sertéshizlalás. Megdrágult a burgonya, ezrek­nek és millióknak a kenyér mellett másik fő­­tápláléka. Óriási károkat okozott az aszály a nagy reményekkel biztató szőlőtermésben is. Azután ha azt nézzük, hogy egyébként is megvalósította-e reményeinket, várakozásun­kat az ó­év, bizony nem a legjobb bizonyít­­ványnyal bocsáthattuk útra a vén, elöregedett esztendőt. De hát nem szabad sopánkodnunk. Úgy, ahogy megéltünk, legalább annyira, hogy nem fogyatkozott meg a jobb jövő iránt való remé­nyünk. Okos ember nem szólja le a múltat, nem rágódik annak keservein. Csak a tapasz­talatokat vonja le a múltból, hogy annál na­gyobb erővel mehessen neki a jövendő küz­delmeinek. Sok tervünk mondott csütörtököt. ?■ ha egy illúziónk vált köddé. Számos végr­i­k valónk megoldását, toltuk át, a jövendő felana­­tai sorába. Mindez nem baj. Vágyaink, törekvéseink megvalósítása nincs naptári évhez kötve. Sok­szor azt hiszszük, hogy valamely tervünk megérett, olyannyira közszükséglet, hogy an­nak létesítése nem is hónapok, hanem csak hetek, sőt napok kérdése. És akkor váratlanul közbe jó valami sürgősebb dolog, amely nem kopogtat, hanem betöri az ajtót­-­­így gondolkozván, legyünk megelégedve azzal, hogy ami ügy elintézése a múlt évben városunk lakosságára volt bízva, az kellő idő­ben okos megoldást nyert. Talán többet végez­hettünk volna, de kötelesség nem teljesítésé­nek vádja sem mardoshatja lelkiismeretünket. Önérzetesen állhatunk az újév nagy fel­adatainak megoldása elé. Az elmúlt év elő­készítette a város szervezeti szabály­zatát, amelynek alapján fokozottabb erővel lehet munkálkodni e város jólétén és fejlődésén. Hiszszük, hogy az elmúlt év ezen nagy mun­káját az újévben tökéletességre viszik azok, akiket illet. A múltak sikerei teszik lehetővé, hogy a városi tisztúj­ítás nagyobb zaj, változás nélkül történjék meg. E város tisztikara bőven reászolgált arra, hogy ez újévben is, azontúl is, bizalommal ajándékozza meg a polgárság. Ekként biztosítva látszik, hogy az újévben még fokozottabb mértékben haladjon előre szeretett városunk. A múlt év hagyta reánk örökségül a kecs­ke­m­é­t­i gazdák tömörülését. Igye­­kezzünk azon, hogy a sok jó szándéknak leg­alább egy része megvalósuljon már ez új­évben, örvendetes módon álltak csatasorba ipa­rosai­n­k is. Túlestek a kezdet nehézségein. Akkor, amidőn mások még csak ültetik a fát, ők már értelmességüknek és szorgalmuknak gyümölcsét is élvezték. Ettől az ételmes­­ségtől és szorgalomtól sokat várunk az újév­ben is. Bizony úgy vagyunk, hogy a mai szigorú viszonyok közt ha megállunk mozdulatlanul, az halál ; ha meg előbbre akarunk menni, csetlünk-botlunk. Ha áttörünk az egyik aka­dályon, ijesztően mered elénk a másik, a félel­metesebb. Az, aki czéljainak önzetlenségével, közjóra való hasznosságával tisztában van, az nem riad vissza ezen akadályoktól. Gyönyörű dolog győzni, talán hasznos is. Ám a legnagyobbak nem azok, akik a győze­lem mámorában kéjeleghetnek, hanem azok, akik az igaz ügyért vívott harc­ban életük, boldogságuk vesztével vívják ki a diadalt má­sok, a nemzet, az emberiség javára. Ilyen gondolatokat ébresztett, föl bennünk az év fordulása. Kicsi a mi szavunk, de nagy a mi igazságunk. Sok évet látott eltűnni, fel­virradni a „Kecske­m­é­t“, de soha nem tért le arról az egyenes útról, amelyen haladva szolgálhatjuk e városnak, magyar hazánknak ügyét, előmenetelét. Ezt a szent czélt ki-ki úgy szolgálja, amint neki Isten tudni engedte. Mi azzal véljük szolgálni e magasztos czélt, ha a „Kecskemét“ útján buzdítunk, tanácsokkal ellátunk, útba­igazítunk mindenkit, valaki csak városunk javára szövetségbe kíván velünk lépni. Érezzük erőink parányiságát, de városunk, hazánk jobb sorsára irányzott érzelmeinkben, törekvésünkben bennünket felül nem múlhat senki. Kecskemét város közönségén áll, hogy lapunk támogatásával is sikeresebbé tegye üdvös czélú munkánkat.... Gazdáink tömörülése, íme, testté vált az ige, a Kecskemétvidéki G­azdasági­­Egyesület és­ a Gazdakör belátván c­éljuk ugyanazonosságát és azt, hogy e czért tömörülve, vállvetett erővel inkább elérhetik: egyesültek Kecskeméti Gazdasági Egyesület czím alatt. Sokszor volt már alkalmunk kifejteni azon előnyöket, amelyeket ez az üdvös egyesülés elő fog idézni. Ezért most pusztán arra szo­rítkozunk, hogy a megalakulás részleteiről beszámoljunk. A Gazdakör deczember hó 28-án d. u. 2 órakor tartotta közgyűlését Kada Elek elnöklete alatt. Figyelemmel meghallgatták a számvizsgáló bizottság jelentését, továbbá Dékány György jegyzőnek nemes lelke­sedéssel szépen megírott jelentését a Kör működéséről. A tisztikarnak köszönetet sza­vazott a közgyűlés, amelyet Kada Elek lelkes szavakkal zárt be, kifejezvén remé­nyét, hogy az egyesülés révén új, jobb kor­szak nyílik a kecskeméti gazdaközönségre nézve. Délután 3 órakor volt a Kecskemétvidéki Gazdasági Egyesület közgyűlése Kada Elek elnöklésével. Itt is megadták a pénztáros­nak a felmentést és Csereklyey Károly nagy érdeklődés mellett olvasta fel titkári jelentését, amely valóban gondosan felölelt minden mozzanatot. A közgyűlés köszönetet szavazott a buzgó tisztikarnak. Négy órára teljesen megtel­ett a Gazda­kör nagy terme s ott láttuk a kecskeméti gazdaközönség szinét-javát, sőt azokat is, akik habár nem gazdák, szóval, tollal, csele­kedettel buzognak a gazdasági viszonyok föllendülése körül. Kada Elek, mint az összeolvadó egye­sületek volt elnöke, felkérte a jelenlevőket, hogy korelnököt válasszanak. A közgyűlés tagjai egyhangúlag és lelkesedéssel az érde­mes Szappanos Istvánt kiálltották ki, aki az alapszabályokat jóváhagyó végzés felolvasása után felhívta a közgyűlést, hogy alakítsa meg tisztikarát. Teljes egyhangúsággal, őszinte örömmel Korizsánszky Jánost választotta a köz­gyűlés elnökké. Az új elnök igazán tartalmas, körülte­kintő és nagy hatást keltett beszédben mon­dott köszönetet a bizalomért és fejtette ki programmját. Mindenki tapasztalhatta, hogy Korizsánszky János teljesen tisztában van a Gazdasági Egyesület feladataival és­­ a legalkalmasabb egyén arra, hogy ezen­­ egyesület élén minden irányban kellőleg és hatással képviselje a kecskeméti gazdák jogos és méltányos érdekeit. Talpraesett beszédéből kiemeljük azt a részt, amelyben a gazdák tömörülését az­­ ipar és kereskedelem érdekében is ki­­■vánatosnak tartja. Tetszés mellett fejte­gette, hogy­ a gazda, az iparos, a kereskedő egymással kezet fogva boldogulhatnak. A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után id. Szappanos Elek megemlékezvén Kada Elek polgármesternek, mint az egyesült két egyesület volt elnökének e téren szerzett bok­ros érdemeiről, indítványozta, hogy őt örö­kös díszelnökké válasszák. A legőszintébb tetszésnyilvánítások közt emelte határozattá ezen helyes indítványt a közgyűlés. Alelnökökül, szintén felkiáltással, nagy lelkesedéssel választotta meg a közgyűlés Grasselli Miklóst és id. Szappanos Eleket, akik eddig is erős oszlopai voltak az egybeolvadt egyesületeknek. A választmány tagjait közfelkiáltással vá­lasztották meg: Bóka Péter, Dékány László, ifj. Dékány György, Csereklyei Károly, Györffy Balázs, Hankovszky Zsigmond, Héjjas József, dr. Horváth Mihály, dr. Horváth Á­dám, Kada Elek, Kovács Sándor, Kecskeméti Adolf, Mészáros József, Mayerfi Zoltán, Szap­panos István, dr. Szigethy Lehel, Szegedy G­yörgy, dr. Szeless József, Szentkirályi Tóth Márton,Zsigmond M. József, Csorba Menyhért, Balogh János, Bleyer Adolf, Daróczy István, Dékány Pál, Dékány Imre, Héjjas István, Keresztes Imre, Sikari Kovács Gábor, Sikari Kovács József, Demján György, Farkas József, Muraközy Jenő, Sándor István fő­­j­egyző, Szentkirályi Tóth Ferencz, ifj. Szap­panos Elek, Tóth István, Wéber Ede. Id. Szappanos Elek indítványára Csil­­léry Benőt, érdemeinek méltatásául, az egye­sület örökös tiszteletbeli választmányi tag­jának választották meg. A szakosztályokat így alakították meg: Közgazdasági szakosztály: elnök Kada Elek, alelnök Sándor István, jegyző Sz. Kovács Pál. Állattenyésztési szak­osztály: elnök Grasselli Miklós, alelnök Héjjas István, jegyző Ernst Vilmos. Mezőgazdasági és gépészeti szakosztály: elnök Kovács Sándor, alelnök Dékány György. Szőlészeti és borászati szakosztály: elnök Muraközy Jenő, alelnök Csereklyey Károly. Gyümölcsészeti és kertészeti szak­osztály : elnök Muraközy Jenő, alelnök Hankovszky Zsigmond. A közgyűlést az elnök berekesztvén, a tagok lelkesen megéljenezték az elnököt. Az esteli órákban szép társaság gyűlt egybe, hogy áldomást igyák az egyesület örömére. Üdvözlő sürgönyt küldtek Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternek, érte­sítvén őt az egyesülésről. A miniszter más­nap meleg hangon mondott távirati úton köszönetet. Pohárköszöntöket mondottak Korizsánszky János, Grasselli Miklós, Kada Elek, dr. Nagy Mihály,­­Koczó Sándor, dr. Iványosi Szabó László, Wéber Ede, Mayesi Zoltán. Kedélyesen folyt le a vacsora. Kneffel Laj­os általános megelégedésre szolgált igen jó ételekkel és italokkal. Adja Isten, hogy az a sok szép remény, amelynek e napon kifejezést adtak, minél előbb megvalósuljon. Végül megemlítjük, hogy az új egyesület választmánya már a legközelebbi napokban gyűlést tart és teljes erővel hozzáfog a munkához. A Polgári körről. Ismeretlen egyén (vagy egyének?) a „K. E. U.“ deczember 30. és 31-iki számá­ban keményen lepocskondiázza a szegény és szerény Polgári kört helyiségestül, veze­tőségestül egyetemben, állítván róla — a­mi csak egy poéta lelkében kavaroghat — tücsköt-bogarat, zöldet-kéket össze-vissza. Ha most ezekre a nem helyénvaló kiro­hanásokra válaszolok a lehető röviden (a tek. Szerk. úr kétszer is kimérte czikkemnek a helyet), nem azért teszem, mintha azokat meg akarnám c­áfolni. Nem. Mert akik is­merik a Polgári körnek, mint erkölcsi tes­tületnek 10 esztendős szerény működését, azok „a beteg egyesület“ meséjét úgy sem hiszik el; akik pedig nem ismerik, azoknak minek írják. De mégis csak bosszantó a „Beteg Egye­sület“! Uramfia! Mintha bármely egyesület máról-holnapra betegednék le! Még a tavasz­­szal és a nyáron is olyan szép és jól sike­rült „hivatásszerű felolvasó estélyeket“ és mulatságokat rendezett, hogy alig fértek a helyiségbe, — s gondolom, a mostani bé­­kétlenkedő dicsérte fel az egekig — most meg már egyszerre haldokolnék! Már húz­zák is vagy 40-en a halálharangot. Csak vigyázva** uraim! mert igy, ilyen móddal majd sem Polgári kör, sem Polgári kaszinó nem lesz! Pedig a­kik szeretjük ezt a most kiczégérezett Polgári kört és jó lélekkel akarjuk a Polgári kaszinót, erre vigyáznunk kell! Hát t. czikkező barátom uram! térjünk a dologra. Rossz a Polgári kör helyisége ? El kell onnan vinni a kört. „Aluszékony, nem figyelmes, nem ambiciózus, a vezetőség“ ? El kell csapni. Ez világos, semmi szavam ellene. Sőt ha ilyet láttam valahol, én is azon voltam, most is rajta leszek, a jövőben is. Pusztuljon az útból ,a­ki csak keresztül fekszik a vára­kozás útján.“ De engedelmet kérek, nagyon el van hi­bázva a dolog. Ezekre az ok nélkül való s megszégyenítő kirohanásokra nem volt semmi szükség. Mert csak annyit kellett volna mondani kellő helyen, a ma egy hete tar­tott rendes közgyűlésen, hogy: a helyiség­gel és vezetőséggel nem­ vagyok, vagy nem vagyunk megelégedve. És bizonyára legna­gyobb valószínűséggel teljesedett volna a t. czikkező mindkét kívánsága. De mivel — talán tudja ön is, hogy „néma gyermeknek anyja sem érti szavát“, kérdem: miért ült, vagy ültek ott a közgyűlésen mint egy sült tök? Bizony ott kellett volna szólni. A helyiségre nézve feszélyezve volt a vendéglőstől? (Nem eszik emberhúst, na­gyon csendes, békés természetű.) No jól van. De mégis talán gyerekség ilyet mondani. Hanem ki­kényszerítette, hogy a tavalyi tisztikart — s jelesen csekélységemet is most már hetedszer — „közfelkiáltással“ új­ból megválasszák? Erre bizony, t. Uram, csak vallja be őszintén, sem­ önt, sem mást senki sem kényszerített. Nem ismer akkor Ön, t. uram engem, sem azt a vezetőséget, ha fel nem tételezi rólunk, hogy kellő idő­ben — vagy egyetlen vékony hangra is — félre ne tudnánk, vagy ne akarnánk állni az útból. Ennyit a leszólt vezetőség érde­kében. A Polgári kaszinó alakításának eszmé­jét én is tiszta szívemből pártolom, de tel­jesen elhibázott dolognak tartom, ahogy az most meg van kezdve. Azt gondolom, ad­tam én már erre nézve jó tanácsot­­. czikk­­í­ó Önnek is, más köri tagoknak is. A Pol­gári körből, mint már meglevő szép alapból, igen­is ki lehetne fejleszteni a kaszinót, de nem úgy, hogy bombát dobjunk bele, s fel­robbantsuk, hanem belülről szépen, okkal­­móddal. A körnek más helyiségbe viteléről most csak annyit, hogy vigyázzunk, nehogy cse­­berből-vederbe jussunk! Én mint elnök, ezelőtt 4 évvel, a körünk iránt mindig melegen érdeklődő alelnök tár­sammal, megpróbáltam más helyiségbe el­vinni a kört, de akkor minket szépen lesza­vaztak. Aztán nemcsak a kör jövendő helyi­ségével, de az anyagi helyzetével is számot kell vetni! Mit bír, mennyit bír. Ezt is me­legen ajánlom figyelembe venni mindazok­nak, akiket illet, úgyis, mint a Polgári kör­nek alapító tagja és úgy is mint ez idő sze­rinti elnöke. Hát ki szeresse, ki gondozza a züllésnek indult gyermeket, ha az apja vagy testvérje nem, ki féltse a kört, ha az elnöke nem? Az meg határozottan mulatságos dolog, — érdemes rajta mosolyogni — hogy az embert azért czégerezik ki az újságba, hogy egyszer nem ment el mulatni. (Pedig, igazán mondom, mentem volna, de nem lehetett; ki is mentettem levélben magamat.) Hát azt — Szent Kleofás! — hányan rój­­ják fel, ha elmegyünk?! A Polgári kaszinóról (meg a körről is, ha szükség lesz rá) a jövő héten bővebben elmondom szerény véleményemet. Kecskemét, 1903. január 2. Tormássy Sándor.

Next