Kecskemét, 1903. július-december (31 évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

27. szám­­ rá egyes fajra, hogy a mi viszonyaink kö­zött is teremjen, ha az az ő egyéni tulaj­donainak meg nem felelő. Tehát hogy a keresletnek, vagyis a piac­nak tudjunk gyümölcsöt termelni, olyan fajokat kell választani, amelyek a mi viszo­nyaink között bőven teremnek. Akárhogy csűrjük-csavarjuk is a dolgot, hogy kellő mennyiségű gyümölcsöt tudjunk termelni, a­mi ki tudja elégíteni a fogyasztó- és ter­melő közönséget, feltétlen ismernünk kell a termelendő gyümölcsöt és annak az adott viszonyokban való viselkedését. Ezen termelendő fajoknak megismerteté­­sére három mód szolgálhat. Éspedig 1. piacra hozott gyümölcsöknek a megfigyelése és tanulmányozása; 2. állandó gyümölcskiállí­­tás rendezése; 3. kísérleti telep felállítása. Lássuk most már egyenként, hogyan ismerhetjük meg az egyik vagy másik mód szerint a nagyban való termelésre érdemes fajokat. Ha kimegyünk a piacra és szemügyre vesszük az ott kiállított gyümölcsöt, lehe­tetlen, hogy ne akadjon szemünk elé olyan fáj, a­melyik magára vonja a figyelmet, kí­nálkozik a közelebbi megtekintésre, s amely­ben vagy szépen fejlődött már ismert fajt, vagy előttünk ismeretlen, meglehet, hogy teljesen új fajt fedezünk fel. Ha nem restel­­jük megkérdezni, meg is tudhatjuk, hogy hol és kinél termett. Megtudhatjuk a nevét is, ha ugyan termelőjének még emlékezeté­ben van, aki azonban annak valódi nevét rendesen el szokta felejteni, más, könnyebb kiejtésű névre szokta bérmálni. Tudakozód­hatunk tovább a termelőtől a fajnak maga­viseletéről, hogyan terem, hol, mikor sze­rezte be és ha többé-kevésbbé megismerte­tik velünk a fajt, úgy kérhetünk is a gályá­ból oltani, ha arra érdemesnek véljük. Hogy ily módon lehet jobb fajú gyü­mölcsöt termelni és szaporítani, arra élő példával is szolgálok. Van nekem egy magoncom, a „kecske­méti bíbor-barack.“ A termését mintegy 12 évvel ezelőtt hoztam először piacra és szép­sége annyira magára vonta a termelő kö­zönség figyelmét, hogy egymást érték a kérdezősködők és a termelők egymást kül­dötték a kiállított gyümölcs megtekintésére. Már ott a piacon is többen kértek belőle oltó­ágat és még többen megkerestek érte az oltás idején. Ma már annyira elterjedt, hogy a piacon „rózsa kajszi“ néven általá­nosan ismeretes. Van egy másik fajom is, a „Mirkovácsa szőlő“, amelyik szintén a piac útján kezd elterjedni, mert az ott kiállított szőlőt senki sem hagyja szó nélkül. Hogy ezek piacra érdemes és hálás fajok, mutatja elterjedésük. Hát még ezeken kívül hány nemes faj van a közel kétezer fajt számláló gyűjte­ményemben, ami a nagyban való elterjesz­tésre érdemes, amelyeknek termése még nem volt a piacon bemutatva, pedig ha ezeknek a fajoknak létezését tudná a közön­ség és úgy ismerné jó tulajdonságukat, mint én, nemcsak hogy kérne belőle oltó­ágat, hanem szemem elől is eltulajdonítanák ép úgy, mint a „kecskeméti bíbor-barack“ ágait. A termelendő gyümölcsfajták megismeré­sére szolgál az állandó gyümölcskiállítás is. Ide össze kellene hordani a termelőknek az időszakon kint élő mindennemű és fajú kevésbé ismert, vagy ismeretlen fajokat, hol azok megbíráltatnának, hogy érdeme­sek-e a szaporításra vagy sem. Továbbá megállapíttatnék a fajnak valódi neve — mert ne feledjük, hogy a legtöbb gyü­mölcsöt nem a valódi néven nevezzük, — amelyen ismeretessé válnék. Természetesen a bevitt gyümölcsöt dí­jazni és e mellett még bizonyos megállapí­tott árt is kell érte fizetni, mert ingyen nem lesz hajlandó a termelő gyümölcsét kiállítani, legfeljebb 1—2 példányt azért, hogy valódi nevét megtudhassa. Az állandó gyümölcskiállításra legalkal­masabb lenne a Gazdasági Egyesület helyi­sége, amely egyesületnek érdekében is áll gyümölcstermelésünk javára ezt mielőbb keresztülvinni. A termelendő fajták megismerhetését legjobban a kísérleti telep mozdítja elő, mert egy ilyen célú telepnek az lenne a feladata, hogy az ifjabb gyümölcsfajokat összegyűjtse és azok termőképességét, fajok­nak állandóságát és betegség iránti fogé­konyságát figyelemmel kísérje. A kísérleti telep hasznos voltáról igen sok jót és szépet össze lehetne írni, de mivel e cikknek nem ez a célja, röviden csak annyit említek meg, hogy nem egyedüli célja lenne csak a fajokat viszonyaink között tanulmá­nyozni, hanem itt kísérletezni lehetne a műtrágyák használhatóságával, a fa­beteg­ségek és ellenségek elleni sikeres védekezés­sel, az e célra ajánlott anyagoknak a hasz­nálhatóságával, hogy a termelő megismer­hesse a bajt és megtudhassa a legjobb vé­dekezési módot is. Hogy gyümölcstermelésünk­ a jobb fa­jok alkalmazásával nem tud erősebb lábra állani, az oka abban keresendő, hogy a gyü­mölcstermelés nálunk legtöbb embernek csak mellékes keresete. A pénzes ember, kinek leginkább módjá­ban lenne több bajt beszerezni, legfeljebb kedves szórakozását találja a több fajú gyümölcsösben és nem gondol a jobb fajok­nak tömegesebb termelésével. Már­pedig egy pénzes és úri­embernek az anyagi és társa­dalmi helyzete olyan, hogy a leghathatósabb eszközökkel, a kapacitálással könnyen tudna segíteni az általános bajon. Egy szegényebb polgárember, ki rá van utalva a gyümölcstermelésre, mert az képezi életfentartását, hiába törekedik a jobb fajok szaporítására, mert sem módja, sem ideje, sem társadalmi helyzete nem olyan, hogy oda tudjon hatni, hogy ismeretét terjeszt­hesse és működésének sikere legyen. Pedig csak annak a lelkén fekszik igazán az a törekvés, hogy minél termékenyebb gyü­mölcsfajokat tudjon elszaporítani, aki a gyü­mölcstermelésből él, , ennek jövedelme után tartja fenn magát. Élő példát hozhatok fel erre is; ott volt boldogult Katona Zsigmond, ki az ő modorával és törekvésével tudta a közönséget kapacitálni, bár kevés gyakorlati tudása volt és itt van a másik, a most is köztünk élő Csókás József, aki nagy törek­vésével kitűnő gyakorlati tapasztalatokat gyűjtött a gyümölcsfajok ismeretében és oltványok által igyekezett is törekvésének eleget tenni, ám gyakorlati tudásával még­sem volt képes a társadalmi életben annyit elérni, mint a­mennyit Katona Zsigmond az ő mindenkire ható népszerűségével elért. Ami gyümölcstermelésünk körül a jobb fajok szaporításában történt, az mind ma­gános embereknek köszönhető, kik e nemű szenvedélyek kielégítésében anyagi jobblé­tüket is feláldozták. A város, — kinek legjobban módjában állana — e tekintetben semmit sem tett. Nem tettek társulatok se. Tagadni ugyan nem lehet, hogy úgy a város, mint a Gaz­dasági Egyesület igyekezett a gyümölcster­melést oly módon elősegíteni, hogy nagy­­mennyiségű gyümölcsoltványokat állított elő a termelő közönség faszükségletét fedezni, de ennek nem volt célja és törekvése a jobb és termékenyebb fajú gyümölcsök szaporí­tása, hanem igenis az volt a főtörekvés, hogy olyan fajokat szaporítsanak, amelyek mentül rövidebb idő alatt mentül szebb és mentül nagyobb oltványt nevelnek, hogy a nagy keresletet minél jobban ki tudják elé­gíteni. Magának a Kecskeméti Gazdasági Egye­sületnek kellene oda hatni, hogy kísérleti telepet létesítsen a város támogatásával, mert egyes termelők, kiknek fajgyűjtemé­­nyük volt és van, első­sorban is a saját érdeküket szolgálják és csak azután, mi­dőn a fajt annyira elszaporították, hogy nagyobb mennyiséget vihetnek terméséből a piacra, csak akkor vonja magára a figyel­met az ott kiállított gyümölcs s nagybani szaporítás tekintetéből csak azután fog kez­dődni elterjedése. Az pedig nem áll módjá­ban egy termelőnek sem, hogy minden egyes szaporításra érdemes fajból annyi gyümölcs­fát ültethessen ki, hogy piacra figyelmet keltő mennyiséget állíthasson ki. De még ha magára vonja is a figyelmet az egyes faj, a termelő nem szívesen adja az oltó ágakat, mert az a fajgyűjtemény, mit tanulmányo­zás céljából telepére összehordott, sok anyagi áldozatba került, melyhez saját erszényén kívül más nem járult. A kecskeméti ember oltó­ághoz csak ingyen szeret jutni, a­mit pedig csak az ezen célt szolgáló egyesület teljesíthet, ha akarja, hogy jobb és bőveb­ben termő gyümölcsfajok szaporításával gyü­mölcstermelésünk erősebb lábra álljon, me­lyen a jövő nagy versenyében megállhassa a sarat. . . . Hankovszky Zsigmond. Felhívás a baromfitenyésztő gazdaközönséghez! Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Gazda­sági Egyesülete, a Nagyméltóságú földmive­­lésügyi m. kir. miniszter úr támogatásával s a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete közreműködésével f. évi szeptember 26—28-án, Czegléden vásárral és díjazással egybekötött bar­omifi-kiállítá­st rendez, melyre Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye s Kecskemét th. város tenyésztői, továbbá a kivitellel foglal­kozó baromfi-kereskedők jelenthetnek be tenyész baromfiakat, baromfitermékeket, baromfitenyésztéshez és szállításhoz szük­séges eszközöket, továbbá úgy hazai, mint külföldi gyárosok a baromfitenyésztés, fel­dolgozás és kivitelre alkalmas eszközöket és gépeket. A kiállítás célja vármegyénk és Kecs­kemét th. város baromfitenyésztésének be­mutatása, a vevőközönségnek vármegyénk ezen nagyfontosságú termelvényének meg­ismertetésére való felhívás; célja továbbá a baromfitenyésztési szakismeretek terjesz­tése, a tenyésztésre alkalmas anyag megis­mertetése s forgalomba hozatala; célja végül faj baromfiak bevásárlása. — Kilátásba van helyezve, hogy a köztenyésztésre szükséges kiosztandó anyag egy része ezen kiállításon vásároltatik be. Kiállíthatók: 1. Gazdasági baromfiak és ezek termékei. Tenyészbaromfiak: tyúk, gyöngytyúk, pulyka, lúd és kacsa (hím és tojó). 1. Tyúkfélék: egyszínű, testben lehetőleg egyforma, azaz színre és testnagyságra nézve teljesen kiegyenlített: a) magyar tyúk: magyar fehér (csontszínű csőr és lábakkal), magyar vörös (sárga), magyar kendermagos; b) hazai fajták nemesítésére alkalmas, tiszta vérben tenyésztett külföldi fajták: primut, langson, orpington, dorking stb.; c) keresz­tezések, melyek már lehetőleg egyforma jel­legűek ; d) kiviteli kereskedelemre alkalmas anyag. 2. Gyöngytyúk: fehér, szürke és bronzszínű. 3. Pulykafélék: fehér, vörös, bronz, fekete francia és ezek keresztezései. 4. Ludak: magyar, emdeni és ezek keresz­tezései. 5. Kacsák: magyar fehér, fekete, pek­­kingi és ezek keresztezései. 6. Élő és levágott hizlalt baromfi, baromfi­termékek, mint tojás, ladzsir, lúdmáj, baromfi­­conservek, toll, pehely és ezekből készült használati cikkek. II. Diszbaromfi és szelídített madarak. Bantánok, egyéb baromfiak, fácán, páva, galambok. III. Baromfitenyésztéshez, hizlaláshoz és szállításhoz alkalmas eszközök. Költőgépek, vándorló ólak, ólminták, ket­recek, itató- és etető eszközök, takarmányok, takarmány előkészítésére alkalmas eszközök, kosarak, rekeszek stb., baromfitenyésztő- és hizlaló-telepek modeljei és képei, gyógy- és fertőtlenítő szerek. A kiállítás történhetik: a­ sza­badban levő 25 új­ métert kitevő s védő­hellyel ellátott rekeszekben, melyekben 30— 50 darab tyúk és kacsa­féle, 15—25 db lúd vagy pulyka (egy fajta); b) fedett helyen levő kisebb ketrecekben, melyek mindeniké­­ben 3 db (törzs: 1 hím, 2 tojó) baromfi; c) szabadban levő kisebb rekeszekben, me­lyekben 5 — 10 db lúd, kacsa, pulyka, vagy fiatal csibékkel együtt anyák vagy nevelők helyezhetők el. Az a) és b) alattit használati díj fejé­ben a rendező-bizottság állítja össze, a c) alattit a kiállítók vagy maguk készíttetik el, vagy költségükre, önköltségen, a ren­dező-bizottság állíttatja fel. Általános tudnivalók: 1. A bejelentés bejelentési íveken törté­nik. Az elfogadás felett a végrehajtó­ bizott­ság határoz. 2.­­Tér-díj szabadban levő nagy ketrec használatáért, beleértve az etetést, itatást s gondozást is, 30 korona, kis ketrec hasz­nálatáért törzsenként 4 korona fizetendő. Egyébként a tér-díj szabad helyen (ketre­cek nélkül 1­0­ méterenként baromfiak után 1 korona, eszközök, gépek s egyéb után 2 korona, külön munkát a rendezőség bele­­egyezése nélkül a kiállítók saját költségü­kön is készíthetnek. Tér-dij ügyben külön­­ben a végrehajtó­ bizottság határoz végér­vényesen. 3. A tűz elleni biztosítás az a) és b) ketrec használati dijában bent foglaltatnak s a nagy rekeszben kiállított baromfiak darabja 5 koronára, a ketrecekben levő törzsek 15 koronára biztosittatnak. 4. A Pestmegyei Gazdasági Egyesület és a baromfitenyésztési szakosztály tagjai re­kesz-, ketrec-díjnál 25% engedményben ré­szesülnek. 5. A tér-díj a bejelentésekkel egyidejű­leg küldendő be, mely csakis azon esetben adatik vissza, ha a tulajdonos az állatok megbetegedését állatorvosi bizonyítvánnyal igazolja. 6. A beteg vagy gyanús álllatok vissza­­útasittatnak s a tér-dij visszafizettetik. 7. Hamisítást mutató állatok visszaúta­­sittatnak s a tér-dij nem fizettetik vissza. 8. Minden kiállító részére egy címlap küldetik, melyet sajátkezüleg tölt ki (a kiál­lító neve, lakhelye, a kiállított állatok faj­tája, darabonkénti vagy törzsenkénti ára) ezen címlappal állíttatik ki a küldemény. 9. Az állatok és tárgyak szállítása a kiállító költségén történik. A szállítási­ díj a feladáskor fizetendő. Utánvéttel terhelt szállítmány nem fogadtatik el. Kedvezmé­nyes szállításra vonatkozó igazolványok kül­detnek. 10. Minden kiállítandó állat és tárgyi­­szállítmány a baromfikiállítás rendező­bizottsága címére, Ceglédre küldendő. Minden állatnak és tárgynak legkésőbb szeptember hó 24-ike estig meg kell érkezni. 11. A kiállításra hozott állatok és tár­gyak eladása bármikor, de csakis a kiállí­tási iroda közbejöttével történhet. Az ela­dási ár 10%-át a kiállítás költségeinek fede­zésére tartozik az eladó befizetni. 12. Ugye az eladott, mint az el nem adott állatok a kiállítás bezárása után vihetők el. A bezárást követő nap minden állat vagy tárgy elviendő, a tovább ott maradt tárggyal a bizottság szabadon rendelkezik. A visszaszállítást a kiállító költségére — ha erre felkéretik — a bizottság elvállalja. Eladott állatok és tárgyak elszállítása a vevő költségére történik. 13. A kiállított tárgyakról és eszközök­ről díjtalanul katalógus állíttatik össze. A tenyészet vagy eszköz külön ismerteté­séért soronként 10 fillér fizetendő. 14. Minthogy a kiállításra csak oly ba­romfiak fogadtatnak el, melyeket feladásuk előtt hatósági állatorvos vizsgált meg és egészségesnek talált, feladás vagy szállítás előtt a baromfiállomány megvizsgálandó s a küldemény egészségügyi bizonylattal látan­dó el, mely bizonylatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a tenyészeti helyen, vagy ettől 6 km. távolságban 6 hét óta járványos baromfibetegség nincs. Értesítést s bizony­lati mintákat a szállítás előtt a rendező­bizottság díjtalanul küld. 15. A kiállításra csakis feltétlenül egész­ségeseknek látszó állatok bocsájtatnak s ezért az érkező baromfi egy külön helyen csomagoltatik ki s ott állatorvos által vizs­gálatik meg. A beteg állatok a kiállító további intézkedéséig a kiállító költségén gyógykezeltetnek. Fertőző betegségben gya­nús állatok elkülönittetnek, esetleg kiirtat­nak s hullájuk megsemmisittetik. 16. A szállító eszközök s tartányok fer­tőtlenítésére a lehető legnagyobb gond for­­dittatik. 17. Jelzőgyűrűket, melyeken a kiállító nevének kezdőbetűje vagy a számok jelezve vannak, kívánatra csekély díjért küld a rendező-bizottság. 18. A bizottság a kiállításra küldött állatokat lehető legnagyobb gonddal kezel­teti s ápoltatja, a tisztaságra nagy gond fordittatik, de elhullásért a bizottság sza­vatosságot nem vállal. A kiállított állatok nem remélt megbetegedése esetén az állat­egészségügyi óvintézkedések foganatosít­tatnak. 19. Jogában áll a kiállítónak állatait saját alkalmazottja által gondoztatni, mely azonban bejelentendő. 20. Galambok gondozását a bizottság csak a kiállító külön felhívására, de ekkor is minden felelősség nélkül vállalja el; ete­tés és itatásról azonban gondoskodik. 21. Dijakul arany, ezüst és kiállítási oklevelek, valamint 730 korona egyesületi díj adatik ki. Lépések tétettek állami arany-, ezüst-, és bronzérmek, továbbá értékes em­léktárgyak és egyéb díj adományozására. A díjak beosztását a bíráló­ bizottság eszközli. Pénz­díj csak tenyésztett baromfira adatik. Egyesületünk azon reményben rendezi ezen tisztán vármegyei jellegű kiállítást, hogy a vármegyei gazdaközönség saját jól felfogott érdekében ezen kiállításon minél nagyobb számú baromfival vesz részt s az egyesülettel vállvetve iparkodni fog ezen kiállítás erkölcsi sikerét biztosítani. Egyesületünk ezen kiállítást és vásárt tete­mes anyagi áldozattal rendezi, de szívesen teszi, mert ezáltal csak a vármegyei gazda­közönség érdekeit mozdítja elő. Fölhívásunkat tehát azon reményben bocsátjuk szét, hogy a gazdaközönség saját érdekében ezen törekvésünket támogatni fogja s tenyészanyagát ezen kiállításra be­jelentendő Budapest, 1903. május 19-én. A rendező-bizottság nevében: Gróf Teleki Józsefné a Baromfitenyésztők Orsz. Egyesületének elnöke Gróf Keglevich Gábor a Pestmegyei Gazdasági Egyesület elnöke. KECSKEMÉT 1903. julius 5. ÚJDONSÁGOK. Kecskemét, 1903. julius 4. — Főgondnokválasztás volt a múlt vasárnap a r. kath. egyháznál. Az egyház­tanács többsége Bagi László h. polgár­­mestert választotta meg Bogoss Endre nyug. törvényszéki biróval szemben. Az új főgondnok már huzamosabb ideje helyettes fögondnok volt, egyháza ügyeinek alapos ismerője, akinek vezetése bizonyára előnyös lesz az egyházra nézve. — Kada Elek polgármester üdülés cél­jából a Tátrába utazott. Absolut nyugalomra van szüksége, mert ki van merülve. Váro­sunk egész közönsége osztatlanul és szere­tettel kívánja, hogy polgármesterünk teljes jó egészségben érkezzék haza. — A Gazdasági Egyesület választmá­nya titkárává Kenéz Zoltánt választotta meg. Valóban örvendünk e szerencsés vá­lasztásnak. . Az új titkárról mindenfelől oly sok dicséretest lehet hallani, hogy bizton reméljük munkálkodásától a Gazdasági Egye­sület virágzását. — Esküvő. Hantos Ármin főreál­iskolai tanár folyó hó 5-én tartja esküvőjét Trincz Irén kisasszonnyal Kunszentmár­­tonban. — Szabadságon. Sándor István a na­pokban kezdi meg szabadságát, Kerekes Ferenc főmérnök már megkezdte. Előbbit Papp György első aljegyző, utóbbit Varga Adolf mérnök helyettesíti. — A város záró számadása az 1902. évről már elkészült és e héten tárgyalta azt a pénzügyi bizottság. Megnyugvással veheti tudomásul a város közönsége, hogy a bizott­ság alaposan megtárgyalt minden kérdést. A tanács tagjain kívül Szabó József (anya­könyves), Tatay Jenő, Pacsu Mihály

Next