Kecskemét, 1903. július-december (31 évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
27. szám rá egyes fajra, hogy a mi viszonyaink között is teremjen, ha az az ő egyéni tulajdonainak meg nem felelő. Tehát hogy a keresletnek, vagyis a piacnak tudjunk gyümölcsöt termelni, olyan fajokat kell választani, amelyek a mi viszonyaink között bőven teremnek. Akárhogy csűrjük-csavarjuk is a dolgot, hogy kellő mennyiségű gyümölcsöt tudjunk termelni, ami ki tudja elégíteni a fogyasztó- és termelő közönséget, feltétlen ismernünk kell a termelendő gyümölcsöt és annak az adott viszonyokban való viselkedését. Ezen termelendő fajoknak megismertetésére három mód szolgálhat. Éspedig 1. piacra hozott gyümölcsöknek a megfigyelése és tanulmányozása; 2. állandó gyümölcskiállítás rendezése; 3. kísérleti telep felállítása. Lássuk most már egyenként, hogyan ismerhetjük meg az egyik vagy másik mód szerint a nagyban való termelésre érdemes fajokat. Ha kimegyünk a piacra és szemügyre vesszük az ott kiállított gyümölcsöt, lehetetlen, hogy ne akadjon szemünk elé olyan fáj, amelyik magára vonja a figyelmet, kínálkozik a közelebbi megtekintésre, s amelyben vagy szépen fejlődött már ismert fajt, vagy előttünk ismeretlen, meglehet, hogy teljesen új fajt fedezünk fel. Ha nem resteljük megkérdezni, meg is tudhatjuk, hogy hol és kinél termett. Megtudhatjuk a nevét is, ha ugyan termelőjének még emlékezetében van, aki azonban annak valódi nevét rendesen el szokta felejteni, más, könnyebb kiejtésű névre szokta bérmálni. Tudakozódhatunk tovább a termelőtől a fajnak magaviseletéről, hogyan terem, hol, mikor szerezte be és ha többé-kevésbbé megismertetik velünk a fajt, úgy kérhetünk is a gályából oltani, ha arra érdemesnek véljük. Hogy ily módon lehet jobb fajú gyümölcsöt termelni és szaporítani, arra élő példával is szolgálok. Van nekem egy magoncom, a „kecskeméti bíbor-barack.“ A termését mintegy 12 évvel ezelőtt hoztam először piacra és szépsége annyira magára vonta a termelő közönség figyelmét, hogy egymást érték a kérdezősködők és a termelők egymást küldötték a kiállított gyümölcs megtekintésére. Már ott a piacon is többen kértek belőle oltóágat és még többen megkerestek érte az oltás idején. Ma már annyira elterjedt, hogy a piacon „rózsa kajszi“ néven általánosan ismeretes. Van egy másik fajom is, a „Mirkovácsa szőlő“, amelyik szintén a piac útján kezd elterjedni, mert az ott kiállított szőlőt senki sem hagyja szó nélkül. Hogy ezek piacra érdemes és hálás fajok, mutatja elterjedésük. Hát még ezeken kívül hány nemes faj van a közel kétezer fajt számláló gyűjteményemben, ami a nagyban való elterjesztésre érdemes, amelyeknek termése még nem volt a piacon bemutatva, pedig ha ezeknek a fajoknak létezését tudná a közönség és úgy ismerné jó tulajdonságukat, mint én, nemcsak hogy kérne belőle oltóágat, hanem szemem elől is eltulajdonítanák ép úgy, mint a „kecskeméti bíbor-barack“ ágait. A termelendő gyümölcsfajták megismerésére szolgál az állandó gyümölcskiállítás is. Ide össze kellene hordani a termelőknek az időszakon kint élő mindennemű és fajú kevésbé ismert, vagy ismeretlen fajokat, hol azok megbíráltatnának, hogy érdemesek-e a szaporításra vagy sem. Továbbá megállapíttatnék a fajnak valódi neve — mert ne feledjük, hogy a legtöbb gyümölcsöt nem a valódi néven nevezzük, — amelyen ismeretessé válnék. Természetesen a bevitt gyümölcsöt díjazni és e mellett még bizonyos megállapított árt is kell érte fizetni, mert ingyen nem lesz hajlandó a termelő gyümölcsét kiállítani, legfeljebb 1—2 példányt azért, hogy valódi nevét megtudhassa. Az állandó gyümölcskiállításra legalkalmasabb lenne a Gazdasági Egyesület helyisége, amely egyesületnek érdekében is áll gyümölcstermelésünk javára ezt mielőbb keresztülvinni. A termelendő fajták megismerhetését legjobban a kísérleti telep mozdítja elő, mert egy ilyen célú telepnek az lenne a feladata, hogy az ifjabb gyümölcsfajokat összegyűjtse és azok termőképességét, fajoknak állandóságát és betegség iránti fogékonyságát figyelemmel kísérje. A kísérleti telep hasznos voltáról igen sok jót és szépet össze lehetne írni, de mivel e cikknek nem ez a célja, röviden csak annyit említek meg, hogy nem egyedüli célja lenne csak a fajokat viszonyaink között tanulmányozni, hanem itt kísérletezni lehetne a műtrágyák használhatóságával, a fabetegségek és ellenségek elleni sikeres védekezéssel, az e célra ajánlott anyagoknak a használhatóságával, hogy a termelő megismerhesse a bajt és megtudhassa a legjobb védekezési módot is. Hogy gyümölcstermelésünk a jobb fajok alkalmazásával nem tud erősebb lábra állani, az oka abban keresendő, hogy a gyümölcstermelés nálunk legtöbb embernek csak mellékes keresete. A pénzes ember, kinek leginkább módjában lenne több bajt beszerezni, legfeljebb kedves szórakozását találja a több fajú gyümölcsösben és nem gondol a jobb fajoknak tömegesebb termelésével. Márpedig egy pénzes és úriembernek az anyagi és társadalmi helyzete olyan, hogy a leghathatósabb eszközökkel, a kapacitálással könnyen tudna segíteni az általános bajon. Egy szegényebb polgárember, ki rá van utalva a gyümölcstermelésre, mert az képezi életfentartását, hiába törekedik a jobb fajok szaporítására, mert sem módja, sem ideje, sem társadalmi helyzete nem olyan, hogy oda tudjon hatni, hogy ismeretét terjeszthesse és működésének sikere legyen. Pedig csak annak a lelkén fekszik igazán az a törekvés, hogy minél termékenyebb gyümölcsfajokat tudjon elszaporítani, aki a gyümölcstermelésből él, , ennek jövedelme után tartja fenn magát. Élő példát hozhatok fel erre is; ott volt boldogult Katona Zsigmond, ki az ő modorával és törekvésével tudta a közönséget kapacitálni, bár kevés gyakorlati tudása volt és itt van a másik, a most is köztünk élő Csókás József, aki nagy törekvésével kitűnő gyakorlati tapasztalatokat gyűjtött a gyümölcsfajok ismeretében és oltványok által igyekezett is törekvésének eleget tenni, ám gyakorlati tudásával mégsem volt képes a társadalmi életben annyit elérni, mint amennyit Katona Zsigmond az ő mindenkire ható népszerűségével elért. Ami gyümölcstermelésünk körül a jobb fajok szaporításában történt, az mind magános embereknek köszönhető, kik e nemű szenvedélyek kielégítésében anyagi jobblétüket is feláldozták. A város, — kinek legjobban módjában állana — e tekintetben semmit sem tett. Nem tettek társulatok se. Tagadni ugyan nem lehet, hogy úgy a város, mint a Gazdasági Egyesület igyekezett a gyümölcstermelést oly módon elősegíteni, hogy nagymennyiségű gyümölcsoltványokat állított elő a termelő közönség faszükségletét fedezni, de ennek nem volt célja és törekvése a jobb és termékenyebb fajú gyümölcsök szaporítása, hanem igenis az volt a főtörekvés, hogy olyan fajokat szaporítsanak, amelyek mentül rövidebb idő alatt mentül szebb és mentül nagyobb oltványt nevelnek, hogy a nagy keresletet minél jobban ki tudják elégíteni. Magának a Kecskeméti Gazdasági Egyesületnek kellene oda hatni, hogy kísérleti telepet létesítsen a város támogatásával, mert egyes termelők, kiknek fajgyűjteményük volt és van, elsősorban is a saját érdeküket szolgálják és csak azután, midőn a fajt annyira elszaporították, hogy nagyobb mennyiséget vihetnek terméséből a piacra, csak akkor vonja magára a figyelmet az ott kiállított gyümölcs s nagybani szaporítás tekintetéből csak azután fog kezdődni elterjedése. Az pedig nem áll módjában egy termelőnek sem, hogy minden egyes szaporításra érdemes fajból annyi gyümölcsfát ültethessen ki, hogy piacra figyelmet keltő mennyiséget állíthasson ki. De még ha magára vonja is a figyelmet az egyes faj, a termelő nem szívesen adja az oltó ágakat, mert az a fajgyűjtemény, mit tanulmányozás céljából telepére összehordott, sok anyagi áldozatba került, melyhez saját erszényén kívül más nem járult. A kecskeméti ember oltóághoz csak ingyen szeret jutni, amit pedig csak az ezen célt szolgáló egyesület teljesíthet, ha akarja, hogy jobb és bővebben termő gyümölcsfajok szaporításával gyümölcstermelésünk erősebb lábra álljon, melyen a jövő nagy versenyében megállhassa a sarat. . . . Hankovszky Zsigmond. Felhívás a baromfitenyésztő gazdaközönséghez! Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Gazdasági Egyesülete, a Nagyméltóságú földmivelésügyi m. kir. miniszter úr támogatásával s a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete közreműködésével f. évi szeptember 26—28-án, Czegléden vásárral és díjazással egybekötött baromifi-kiállítást rendez, melyre Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye s Kecskemét th. város tenyésztői, továbbá a kivitellel foglalkozó baromfi-kereskedők jelenthetnek be tenyész baromfiakat, baromfitermékeket, baromfitenyésztéshez és szállításhoz szükséges eszközöket, továbbá úgy hazai, mint külföldi gyárosok a baromfitenyésztés, feldolgozás és kivitelre alkalmas eszközöket és gépeket. A kiállítás célja vármegyénk és Kecskemét th. város baromfitenyésztésének bemutatása, a vevőközönségnek vármegyénk ezen nagyfontosságú termelvényének megismertetésére való felhívás; célja továbbá a baromfitenyésztési szakismeretek terjesztése, a tenyésztésre alkalmas anyag megismertetése s forgalomba hozatala; célja végül faj baromfiak bevásárlása. — Kilátásba van helyezve, hogy a köztenyésztésre szükséges kiosztandó anyag egy része ezen kiállításon vásároltatik be. Kiállíthatók: 1. Gazdasági baromfiak és ezek termékei. Tenyészbaromfiak: tyúk, gyöngytyúk, pulyka, lúd és kacsa (hím és tojó). 1. Tyúkfélék: egyszínű, testben lehetőleg egyforma, azaz színre és testnagyságra nézve teljesen kiegyenlített: a) magyar tyúk: magyar fehér (csontszínű csőr és lábakkal), magyar vörös (sárga), magyar kendermagos; b) hazai fajták nemesítésére alkalmas, tiszta vérben tenyésztett külföldi fajták: primut, langson, orpington, dorking stb.; c) keresztezések, melyek már lehetőleg egyforma jellegűek ; d) kiviteli kereskedelemre alkalmas anyag. 2. Gyöngytyúk: fehér, szürke és bronzszínű. 3. Pulykafélék: fehér, vörös, bronz, fekete francia és ezek keresztezései. 4. Ludak: magyar, emdeni és ezek keresztezései. 5. Kacsák: magyar fehér, fekete, pekkingi és ezek keresztezései. 6. Élő és levágott hizlalt baromfi, baromfitermékek, mint tojás, ladzsir, lúdmáj, baromficonservek, toll, pehely és ezekből készült használati cikkek. II. Diszbaromfi és szelídített madarak. Bantánok, egyéb baromfiak, fácán, páva, galambok. III. Baromfitenyésztéshez, hizlaláshoz és szállításhoz alkalmas eszközök. Költőgépek, vándorló ólak, ólminták, ketrecek, itató- és etető eszközök, takarmányok, takarmány előkészítésére alkalmas eszközök, kosarak, rekeszek stb., baromfitenyésztő- és hizlaló-telepek modeljei és képei, gyógy- és fertőtlenítő szerek. A kiállítás történhetik: a szabadban levő 25 új métert kitevő s védőhellyel ellátott rekeszekben, melyekben 30— 50 darab tyúk és kacsaféle, 15—25 db lúd vagy pulyka (egy fajta); b) fedett helyen levő kisebb ketrecekben, melyek mindenikében 3 db (törzs: 1 hím, 2 tojó) baromfi; c) szabadban levő kisebb rekeszekben, melyekben 5 — 10 db lúd, kacsa, pulyka, vagy fiatal csibékkel együtt anyák vagy nevelők helyezhetők el. Az a) és b) alattit használati díj fejében a rendező-bizottság állítja össze, a c) alattit a kiállítók vagy maguk készíttetik el, vagy költségükre, önköltségen, a rendező-bizottság állíttatja fel. Általános tudnivalók: 1. A bejelentés bejelentési íveken történik. Az elfogadás felett a végrehajtó bizottság határoz. 2.Tér-díj szabadban levő nagy ketrec használatáért, beleértve az etetést, itatást s gondozást is, 30 korona, kis ketrec használatáért törzsenként 4 korona fizetendő. Egyébként a tér-díj szabad helyen (ketrecek nélkül 10 méterenként baromfiak után 1 korona, eszközök, gépek s egyéb után 2 korona, külön munkát a rendezőség beleegyezése nélkül a kiállítók saját költségükön is készíthetnek. Tér-dij ügyben különben a végrehajtó bizottság határoz végérvényesen. 3. A tűz elleni biztosítás az a) és b) ketrec használati dijában bent foglaltatnak s a nagy rekeszben kiállított baromfiak darabja 5 koronára, a ketrecekben levő törzsek 15 koronára biztosittatnak. 4. A Pestmegyei Gazdasági Egyesület és a baromfitenyésztési szakosztály tagjai rekesz-, ketrec-díjnál 25% engedményben részesülnek. 5. A tér-díj a bejelentésekkel egyidejűleg küldendő be, mely csakis azon esetben adatik vissza, ha a tulajdonos az állatok megbetegedését állatorvosi bizonyítvánnyal igazolja. 6. A beteg vagy gyanús álllatok visszaútasittatnak s a tér-dij visszafizettetik. 7. Hamisítást mutató állatok visszaútasittatnak s a tér-dij nem fizettetik vissza. 8. Minden kiállító részére egy címlap küldetik, melyet sajátkezüleg tölt ki (a kiállító neve, lakhelye, a kiállított állatok fajtája, darabonkénti vagy törzsenkénti ára) ezen címlappal állíttatik ki a küldemény. 9. Az állatok és tárgyak szállítása a kiállító költségén történik. A szállítási díj a feladáskor fizetendő. Utánvéttel terhelt szállítmány nem fogadtatik el. Kedvezményes szállításra vonatkozó igazolványok küldetnek. 10. Minden kiállítandó állat és tárgyiszállítmány a baromfikiállítás rendezőbizottsága címére, Ceglédre küldendő. Minden állatnak és tárgynak legkésőbb szeptember hó 24-ike estig meg kell érkezni. 11. A kiállításra hozott állatok és tárgyak eladása bármikor, de csakis a kiállítási iroda közbejöttével történhet. Az eladási ár 10%-át a kiállítás költségeinek fedezésére tartozik az eladó befizetni. 12. Ugye az eladott, mint az el nem adott állatok a kiállítás bezárása után vihetők el. A bezárást követő nap minden állat vagy tárgy elviendő, a tovább ott maradt tárggyal a bizottság szabadon rendelkezik. A visszaszállítást a kiállító költségére — ha erre felkéretik — a bizottság elvállalja. Eladott állatok és tárgyak elszállítása a vevő költségére történik. 13. A kiállított tárgyakról és eszközökről díjtalanul katalógus állíttatik össze. A tenyészet vagy eszköz külön ismertetéséért soronként 10 fillér fizetendő. 14. Minthogy a kiállításra csak oly baromfiak fogadtatnak el, melyeket feladásuk előtt hatósági állatorvos vizsgált meg és egészségesnek talált, feladás vagy szállítás előtt a baromfiállomány megvizsgálandó s a küldemény egészségügyi bizonylattal látandó el, mely bizonylatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a tenyészeti helyen, vagy ettől 6 km. távolságban 6 hét óta járványos baromfibetegség nincs. Értesítést s bizonylati mintákat a szállítás előtt a rendezőbizottság díjtalanul küld. 15. A kiállításra csakis feltétlenül egészségeseknek látszó állatok bocsájtatnak s ezért az érkező baromfi egy külön helyen csomagoltatik ki s ott állatorvos által vizsgálatik meg. A beteg állatok a kiállító további intézkedéséig a kiállító költségén gyógykezeltetnek. Fertőző betegségben gyanús állatok elkülönittetnek, esetleg kiirtatnak s hullájuk megsemmisittetik. 16. A szállító eszközök s tartányok fertőtlenítésére a lehető legnagyobb gond fordittatik. 17. Jelzőgyűrűket, melyeken a kiállító nevének kezdőbetűje vagy a számok jelezve vannak, kívánatra csekély díjért küld a rendező-bizottság. 18. A bizottság a kiállításra küldött állatokat lehető legnagyobb gonddal kezelteti s ápoltatja, a tisztaságra nagy gond fordittatik, de elhullásért a bizottság szavatosságot nem vállal. A kiállított állatok nem remélt megbetegedése esetén az állategészségügyi óvintézkedések foganatosíttatnak. 19. Jogában áll a kiállítónak állatait saját alkalmazottja által gondoztatni, mely azonban bejelentendő. 20. Galambok gondozását a bizottság csak a kiállító külön felhívására, de ekkor is minden felelősség nélkül vállalja el; etetés és itatásról azonban gondoskodik. 21. Dijakul arany, ezüst és kiállítási oklevelek, valamint 730 korona egyesületi díj adatik ki. Lépések tétettek állami arany-, ezüst-, és bronzérmek, továbbá értékes emléktárgyak és egyéb díj adományozására. A díjak beosztását a bíráló bizottság eszközli. Pénzdíj csak tenyésztett baromfira adatik. Egyesületünk azon reményben rendezi ezen tisztán vármegyei jellegű kiállítást, hogy a vármegyei gazdaközönség saját jól felfogott érdekében ezen kiállításon minél nagyobb számú baromfival vesz részt s az egyesülettel vállvetve iparkodni fog ezen kiállítás erkölcsi sikerét biztosítani. Egyesületünk ezen kiállítást és vásárt tetemes anyagi áldozattal rendezi, de szívesen teszi, mert ezáltal csak a vármegyei gazdaközönség érdekeit mozdítja elő. Fölhívásunkat tehát azon reményben bocsátjuk szét, hogy a gazdaközönség saját érdekében ezen törekvésünket támogatni fogja s tenyészanyagát ezen kiállításra bejelentendő Budapest, 1903. május 19-én. A rendező-bizottság nevében: Gróf Teleki Józsefné a Baromfitenyésztők Orsz. Egyesületének elnöke Gróf Keglevich Gábor a Pestmegyei Gazdasági Egyesület elnöke. KECSKEMÉT 1903. julius 5. ÚJDONSÁGOK. Kecskemét, 1903. julius 4. — Főgondnokválasztás volt a múlt vasárnap a r. kath. egyháznál. Az egyháztanács többsége Bagi László h. polgármestert választotta meg Bogoss Endre nyug. törvényszéki biróval szemben. Az új főgondnok már huzamosabb ideje helyettes fögondnok volt, egyháza ügyeinek alapos ismerője, akinek vezetése bizonyára előnyös lesz az egyházra nézve. — Kada Elek polgármester üdülés céljából a Tátrába utazott. Absolut nyugalomra van szüksége, mert ki van merülve. Városunk egész közönsége osztatlanul és szeretettel kívánja, hogy polgármesterünk teljes jó egészségben érkezzék haza. — A Gazdasági Egyesület választmánya titkárává Kenéz Zoltánt választotta meg. Valóban örvendünk e szerencsés választásnak. . Az új titkárról mindenfelől oly sok dicséretest lehet hallani, hogy bizton reméljük munkálkodásától a Gazdasági Egyesület virágzását. — Esküvő. Hantos Ármin főreáliskolai tanár folyó hó 5-én tartja esküvőjét Trincz Irén kisasszonnyal Kunszentmártonban. — Szabadságon. Sándor István a napokban kezdi meg szabadságát, Kerekes Ferenc főmérnök már megkezdte. Előbbit Papp György első aljegyző, utóbbit Varga Adolf mérnök helyettesíti. — A város záró számadása az 1902. évről már elkészült és e héten tárgyalta azt a pénzügyi bizottság. Megnyugvással veheti tudomásul a város közönsége, hogy a bizottság alaposan megtárgyalt minden kérdést. A tanács tagjain kívül Szabó József (anyakönyves), Tatay Jenő, Pacsu Mihály