Kecskemét, 1905. július-december (33. évfolyam, 27-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
1905. — 27. sz. KECSKEMÉT dik életébe, itt sem szakad meg. Meg kellett érnie a nemzeti ügy bukását is, de már ezt nem tudta sokáig túlélni: egy rövidke baj megölte a herkulesi testet, de szelleme, az az örökkévalóságé. Ha megkapó és lebilincselő eme históriai alak abban a nagy pályakörben, amelyet megfutott, kétszeresen érdekes annak a kornak ismerete, —e kettőnek harmonikus egybefoglalása teszi e munkát oly érdekessé. Igen gyakran halljuk emlegetni ebben a zavaros korban a régi magyar szabadságot , — hát akik elolvassák e munkát és megértik annak a velejét, azok nem kívánnak belőle. A magyar állam osztrák provincia, melynek minden jogai és javaival egy bitorló osztrák kormány rendelkezik, ezen belül néhány százezer nemesre a privilégiumok érvén belől tán paradicsom lehetett ez az ország, de a nemzet millióira a rabszolgaság fészke volt, és ennek a szerencsétlen viszonyoknak háttere az volt, hogy annak ilyennek is kellett maradnia beláthatlan időkig, mert akik az ellenkezőt vitatták, azok számára emlékeztetőnek ott volt Martinovics és társainak esete, ott voltak emlékeztetőnek a kufsteini, a spielbergi börtönök. Igenis, ama kor reformereit ugyan 1837-ben már nem merték lefejezni, de magyar honosokat oly eszmék terjesztéséért, melyeket korunk babérral koszorúz, külföldi börtönökbe hurcolták s a megijedt privilegizált osztály hasonló merényletekhez még bírákat is adott, hogy a galád eljárásnak törvényes színe legyen. Igen, áldozata lett Wesselényi a gondolatszabadságnak, mert oly korban emelte föl szavát az elnyomottak érdekében, amikor ezt az uralgó osztály lázadásnak tekintette s a mélyen gondolkodó, mélyen érző agitátorral, mint lázadóval bánt el; évek hosszú során át üldözték, majd bebörtönözték. Célt értek: a hatalmas embert megviselték a méltatlan üldözések és bántások, szemevilágát elvesztette, kedélye elfásult s elvonult a magányba — de rossz diadal volt ez mégis az üldöző hatalomnak. Igaz, hogy Wesselényi letűnik a cselekvés színteréről, de az általa mozgásba hozott eszmék minden irányban föltartóztathatlanul oly elementáris erővel törnek elő, hogy az osztrák kormány lerakta a fegyvert s 1840-ben a nemzet óhajainak jórészben eleget tett, de az 1840. évi országgyűlés az eddig hirdetett reformeszméknek már gyakorlati életbeléptetését sürgette. A második vonal az 1843—44. évi országgyűlés, a csúcspontot pedig az 1848-iki törvények képezik. A harmincas évek agitátora, Széchenyi barátja, a 40-es években már távol áll a tettek mezejétől, de csatlakozik mindenben, még régi barátja, Széchenyivel is meghasonolva, az új radikál-agitátor: Kossuthoz. De midőn ez lesz a helyzet ura, midőn 1848-ban lejtőre mennek a politikai viszonyok, Wesselényi szembeszáll a forradalmi áramlattal, Deák és Batthyány mellé sorakozik, de a megtört kérosz már nem alkalmas többé a cselekvésre. Nagy bajtársának, Széchenyinek elméje, akire legjobban támaszkodhatott B 1. Az országgyűlés által meg nem szavazott állami egyenes és pótadókat, azok kamatait be nemszedeti. Ha pedig valaki az adóját önkéntesen befizeti, azt az adó átvételére hivatott közeg a kir. adóhivatalba be nem szolgáltathatja, annak átszállítását a közgyűlés megtiltja. 2. A városi pénztárnak sem a fogyasztási, sem más illetéket a kir. adóhivatalba átszolgáltatni tilos. 3. A kir. adóhivataltól érkező fizetési meghagyásokat kézbesíteni nem szabad. 4. Az országgyűlés által meg nem ajánlott és meg nem szavazott újoncokat kiállítani, katonákat besoroztatni nem szabad. 5. Éppúgy a tartalékosok behívását, mint 6. A póttartalékosok berendelését foganatosítani, előállításukban közreműködni nem szabad .... .... Egyúttal indítványozom, hogy a városi közgyűlés, mint törvényhatóság vállalja magára és tisztviselőit biztosítsa, hogy bármiféle jogtalan és törvénytelen hatalom túlkapása ellen őket meg fogja védeni és kártalanítja. Az indítvány elfogadása után a helyzet szemmeltartására a közgyűlés még egy 30 tagú jóléti bizottságot is küldött ki. Dr. Garzó Béla bizottsági tag a vágóhídi felügyelői állásra pályázókra vonatkozó indítványát visszavonta. G. Fekete Mihálynak igen üdvös indítványait pedig a közgyűlés, mivel elkésetten érkeztek be, a tanácsnak adta ki javaslattétel végett. Ezután a rendes tárgysorozaton szereplő ügyekre tért át a közgyűlés. Az új kormány kinevezéséről, valamint a távozó miniszterek búcsúzásáról szóló leiratokat Szappanos István indítványára egyszerűen irattárba tétetni" rendelte a közgyűlés. A Rákóczi Ferenc emlékére alapított ösztöndíj pályázaton a jutalmat a bíráló bizottság véleménye alapján Kisparti János r. kath. főgimnáziumi VIII. o. tanuló nyerte el. Özv. Tóth Gézáné elhalálozása folytán a hátramaradt árvák, Kálmán, Lujza és László számára a tanács javaslatára 145 korona évi nevelési járulékot szavazott meg a közgyűlés. Özv. Mohácsi Lajosnénak a jogos nyugdíja pedig ez évi július elsejétől kezdődőleg folyósíttatott. Vámos Béla rendőrfőkapitány nyugdíjügye került ezután tárgyalás alá. A múlt közgyűlés kimondotta, hogy a nyugdíjszabályzat módosításával ezután a jogakadéminál töltött éveket is beszámítja a nyugdíjba. Ezen az alapon a tanács 3145 koronában állapította meg a nyugalomba vonuló főkapitány nyugdíjának összegét. Szappanos István indítványozta, hogy mivel Vámos Béla még elég munkabíró ember, inkább egy félévi szabadság adassék meg neki, amikor majd teljesen felépülve, ismét átveheti hivatalának vezetését. Kada Elek polgármesternek a felszólalása után azonban a közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. Ez üggyel kapcsolatban pedig a főkapitányi teendők végzésével ideiglenesen Füvessy Imre h. főkapitány bízatott meg, a főkapitányi állásra pedig, főispán hiányában, a tanács pályázatot fog hirdetni. A községi iskolaszék egy slörd-műhely berendezésére 350 koronát kér a várostól. A kérelmet a pénzügyi bizottság teljesíthetőnek találta, a tanács azonban elutasító javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, mely az iskolaszék kérelmét Györffy Balázs, Szabó József és Tormássy Sándor pártoló felszólalása után teljesítette. Akossy Sándor magánkereskedelmi szakiskolájának segélyezésére 2500 koronát kért a várostól. A tanács a rossz pénzügyi viszonyokra való tekintettel a segély megszavazását nem javasolta. Farkas Ignác, Brachfeld Vilmos és Kecskeméti Vilmos hozzászólása után a közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. Bartha Gergely városi állatorvos fizetése 800 korona személyi pótlékkal emeltetett, amely összeg a nyugdíjban nem számíthat. Szondi Károly tűzoltó-őrparancsnok és Kósa János csővezető, akik 25 év óta vannak a város szolgálatában, 100, illetőleg 50 korona jutalmat, azonkívül a tűzoltók V. fokozatú ezüstérmét kapták jutalmul és hűséges szolgálatuk elismerésééül. A törzsgulyát tartó társaság bikavételre 1000 korona kamatnélküli kölcsönt kért a várostól. G. Fekete Mihály felszólalása után azonban Héjjas István, a kölcsönkérők egyike, a kérvényt visszavonta. Kovács Géza szikrai gőzfürésztulajdonos a libasoron fateleplétesítési célokra 2000 négyszögöl földet kért a várostól örökáron 7 koronáért négyszögölenként. Szappanos István és Tormássy Sándor fölszólalása után azonban a közgyűlés a kért telket csak haszonbérben hajlandó átadni Kovács Gézának, mivel a jelzett terület már a város belterületéhez tartozik s idővel a város terjeszkedésével esetleg kisajátítás hítján kellene a városnak a telket visszaszerezni. A pinceszövetkezet által felkért szikrai földet a város holdanként 800 koronájával adta át a szövetkezetnek. A Bene-féle telken építendő bérház alá a város utólagos határozata értelmében 2100 korona költségtöbblettel pincét is építenek, mivel az alapozásnál kitűnt, hogy a talaj hordott föld. A Sándor László, özv. Héjjas Istvánné, Kék Sándor, Pólyák István és özv. Nagy Mihálynétól kisajátított telkek kisajátítási ügyében bemutatott iratokat a közgyűlés tudomásul vette. A pusztaszeri földárverés iratainak bemutatása után a villanyvilágítási hálózat faoszlopainak vasoszlopokkal leendő kicserélésére beadott ajánlatokat tárgyalta közgyűlés. A beérkezett ajánlatok közül csak a helybeli Pintér és társa, valamint a Reismann-féle ajánlat nem volt figyelembevehető. A tanács az javasolta, hogy a szintén helybeli Szabó Albert ajánlkozónál 7600 korona értékben és a budapesti Burchard cégnél pedig 33.109 korona értékben rendeltessenek meg a szükséges oszlopok. A közgyűlés az ez ügyben keletkezett nagyobb vita után, amelyben résztvettek I. Szabó László, Farkas Ignác, Szappanos Elek, Mayerfi