Kecskemét, 1905. július-december (33. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

1905. — 27. sz. KECSKEMÉT dik életébe, itt sem szakad meg. Meg kellett érnie a nem­zeti ügy bukását is, de már ezt nem tudta sokáig túlélni: egy rövidke baj megölte a herkulesi testet, de szelleme, az az örökkévalóságé. Ha megkapó és lebilincselő eme históriai alak abban a nagy pályakörben, amelyet megfutott, kétszeresen érdekes annak a kornak ismerete, —­e kettőnek harmonikus egybe­foglalása teszi e munkát oly érdekessé. Igen gyakran hall­juk emlegetni ebben a zavaros korban a régi magyar szabad­ságot , — hát akik elolvassák e munkát és megértik annak a velejét, azok nem kívánnak belőle. A magyar állam osztrák provincia, melynek minden jogai és javaival egy bitorló osztrák kormány rendelkezik, ezen belül néhány százezer nemesre a privilégiumok érvén belől tán paradicsom lehetett ez az ország, de a nemzet millióira a rabszolgaság fészke volt, és ennek a szerencsétlen viszonyoknak háttere az volt, hogy annak ilyennek is kellett maradnia belát­­hatlan időkig, mert akik az ellenkezőt vitatták, azok szá­mára emlékeztetőnek ott volt Martinovics és társainak esete, ott voltak emlékeztetőnek a kufsteini, a spielbergi börtönök. Igenis, ama kor reformereit ugyan 1837-ben már nem merték lefejezni, de magyar honosokat oly eszmék terjesztéséért, melyeket korunk babérral koszorúz, külföldi börtönökbe hurcolták s a megijedt privilegizált osztály hasonló merényletekhez még bírákat is adott, hogy a galád eljárásnak törvényes színe legyen. Igen, áldozata lett Wesselényi a gondolatszabadságnak, mert oly korban emelte föl szavát az elnyomottak érdeké­ben, amikor ezt az uralgó osztály lázadásnak tekintette s a mélyen gondolkod­ó, mélyen érző agitátorral, mint lázadó­val bánt el; évek hosszú során át üldözték, majd bebörtö­nözték. Célt értek: a hatalmas embert megviselték a mél­tatlan üldözések és bántások, szemevilágát elvesztette, ke­délye elfásult s elvonult a magányba — de rossz diadal volt ez mégis az üldöző hatalomnak. Igaz, hogy Wesselényi le­tűnik a cselekvés színteréről, de az általa mozgásba hozott eszmék minden irányban föltartóztathatlanul oly elemen­táris erővel törnek elő, hogy az osztrák kormány lerakta a fegyvert s 1840-ben a nemzet óhajainak jórészben eleget tett, de az 1840. évi országgyűlés az eddig hirdetett reform­eszméknek már gyakorlati életbeléptetését sürgette. A má­sodik vonal az 1843—44. évi országgyűlés, a csúcspontot pedig az 1848-iki törvények képezik. A harmincas évek agitátora, Széchenyi barátja, a 40-es években már távol áll a tettek mezejétől, de csatlakozik mindenben, még régi barátja, Széchenyivel is meghasonolva, az új radikál-agitátor: Kossuthoz. De midőn ez lesz a hely­zet ura, midőn 1848-ban lejtőre mennek a politikai viszo­nyok, Wesselényi szembeszáll a forradalmi áramlattal, Deák és Batthyány mellé sorakozik, de a megtört kérosz már nem alkalmas többé a cselekvésre. Nagy bajtársának, Széchenyinek elméje, akire legjobban támaszkodhatott B 1. Az országgyűlés által meg nem szavazott állami egyenes és pótadókat, azok kamatait be nem­­szedeti. Ha pedig valaki az adóját önkéntesen befizeti, azt az adó átvételére hivatott közeg a kir. adóhiva­talba be nem szolgáltathatja, annak átszállítását a közgyűlés megtiltja. 2. A városi pénztárnak sem a fogyasztási, sem más illetéket a kir. adóhivatalba átszolgáltatni tilos. 3. A kir. adóhivataltól érkező fizetési meghagyá­sokat kézbesíteni nem szabad. 4. Az országgyűlés által meg nem ajánlott és meg nem szavazott újoncokat kiállítani, katonákat besoroztatni nem szabad. 5. Éppúgy a tartalékosok behívását, mint 6. A póttartalékosok berendelését foganatosítani, előállításukban közreműködni nem szabad .... .... Egyúttal indítványozom, hogy a városi köz­gyűlés, mint törvényhatóság vállalja magára és tiszt­viselőit biztosítsa, hogy bármiféle jogtalan és törvény­telen hatalom túlkapása ellen őket meg fogja védeni és kártalanítja. Az indítvány elfogadása után a helyzet szemmeltartá­­sára a közgyűlés még egy 30 tagú jóléti bizottságot is küldött ki. Dr. Garzó Béla bizottsági tag a vágóhídi felügyelői állásra pályázókra vonatkozó indítványát visszavonta. G. Fekete Mihálynak igen üdvös indítványait pedig a közgyűlés, mivel elkésetten érkeztek be, a tanácsnak adta ki javaslattétel végett. Ezután a rendes tárgysorozaton szereplő ügyekre tért át a közgyűlés. Az új kormány kinevezéséről, valamint a távozó mi­niszterek búcsúzásáról szóló leiratokat Szappanos István indítványára egyszerűen irattárba tétetni" rendelte a köz­gyűlés. A Rákóczi Ferenc emlékére alapított ösztöndíj pályá­zaton a jutalmat a bíráló bizottság véleménye alapján Kis­parti János r. kath. főgimnáziumi VIII. o. tanuló nyerte el. Özv. Tóth Gézáné elhalálozása folytán a hátramaradt árvák, Kálmán, Lujza és László számára a tanács javasla­tára 145 korona évi nevelési járulékot szavazott meg a közgyűlés. Özv. Mohácsi Lajosnénak a jogos nyugdíja pedig ez évi július elsejétől kezdődőleg folyósíttatott. Vámos Béla rendőrfőkapitány nyugdíjügye került ezután tárgyalás alá. A múlt közgyűlés kimondotta, hogy a nyugdíjszabályzat módosításával ezután a jogakadéminál töltött éveket is beszámítja a nyugdíjba. Ezen az alapon a tanács 3145 koronában állapította meg a nyugalomba vonuló főkapitány nyugdíjának összegét. Szappanos István indítványozta, hogy mivel Vámos Béla még elég munka­bíró ember, inkább egy félévi szabadság adassék meg neki, amikor majd teljesen felépülve, ismét átveheti hivatalának vezetését. Kada Elek polgármesternek a felszólalása után azonban a közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. Ez üggyel kapcsolatban pedig a főkapitányi teendők végzésével ideiglenesen Füvessy Imre h. főkapitány bízatott meg, a főkapitányi állásra pedig, főispán hiányában, a tanács pá­lyázatot fog hirdetni. A községi iskolaszék egy slörd-műhely berendezésére 350 koronát kér a várostól. A kérelmet a pénzügyi bizott­ság teljesíthetőnek találta, a tanács azonban elutasító javas­latot terjesztett a közgyűlés elé, mely az iskolaszék kérel­mét Györffy Balázs, Szabó József és Tormássy Sándor pártoló felszólalása után teljesítette. Akossy Sándor magánkereskedelmi szakiskolájának se­gélyezésére 2500 koronát kért a várostól. A tanács a rossz pénzügyi viszonyokra való tekintettel a segély megszava­zását nem javasolta. Farkas Ignác, Brachfeld Vilmos és Kecskeméti Vilmos hozzászólása után a közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. Bartha Gergely városi állatorvos fizetése 800 korona személyi pótlékkal emeltetett, amely összeg a nyugdíjban nem számíthat. Szondi Károly tűzoltó-őrparancsnok és Kósa János csővezető, akik 25 év óta vannak a város szolgálatában, 100, illetőleg 50 korona jutalmat, azonkívül a tűzoltók V. fokozatú ezüstérmét kapták jutalmul és hűséges szolgálatuk elismerésééül. A törzsgulyát tartó társaság bikavételre 1000 korona kamatnélküli kölcsönt kért a várostól. G. Fekete Mihály felszólalása után azonban Héjjas István, a kölcsönkérők egyike, a kérvényt visszavonta. Kovács Géza szikrai gőzfürésztulajdonos a libasoron fateleplétesítési célokra 2000 négyszögöl földet kért a város­tól örökáron 7 koronáért négyszögölenként. Szappanos István és Tormássy Sándor fölszólalása után azonban a közgyűlés a kért telket csak haszonbérben hajlandó átadni Kovács Gézának, mivel a jelzett terület már a város belterületé­hez tartozik s idővel a város terjeszkedésével esetleg ki­sajátítás hítján kellene a városnak a telket visszaszerezni. A pinceszövetkezet által felkért szikrai földet a város holdanként 800 koronájával adta át a szövetkezetnek.­­ A Bene-féle telken építendő bérház alá a város utó­lagos határozata értelmében 2100 korona költségtöbblettel pincét is építenek, mivel az alapozásnál kitűnt, hogy a talaj hordott föld. A Sándor László, özv. Héjjas Istvánné, Kék Sándor, Pólyák István és özv. Nagy Mihálynétól kisajátított telkek kisajátítási ügyében bemutatott iratokat a közgyűlés tudo­másul vette. A pusztaszeri földárverés iratainak bemutatása után a villanyvilágítási hálózat faoszlopainak vasoszlopokkal leendő kicserélésére beadott ajánlatokat tárgyalta közgyűlés. A beérkezett ajánlatok közül csak a helybeli Pintér és társa, valamint a Reismann-féle ajánlat nem volt figyelembe­­vehető. A tanács az javasolta, hogy a szintén helybeli Szabó Albert ajánlkozónál 7600 korona értékben és a buda­pesti Burchard cégnél pedig 33.109 korona értékben rendel­tessenek meg a szükséges oszlopok. A közgyűlés az ez ügy­ben keletkezett nagyobb vita után, a­melyben résztvettek I. Szabó László, Farkas Ignác, Szappanos Elek, Mayerfi

Next