Kecskemét, 1908. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1908-01-05 / 1. szám

..••• I X.’ I «7 lfc + IAj/V '/// • ' ' / fl/ I ^ '­ J I f i s. . ' v I ' Kecskemét, 1908. Január 5. Vasárnap. XXXVI. évfolyam. 1-ső szám. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: IV. Nagykőrösi-utcza 19. szám. ■ JV H mm ■ áj* UM| MM MM mm^ IV., Nagykőrösi-utcza 45. szám A lap szellemi részét I SS B B flj (SL Ml flaflf Sf APR fi I Előfizetési pénzek illető közlemények ide kül- !■ fl BVB B^w lm A Jfjffl gj&Hg I és hirdetési dijak ide kül­«EL; H LUd HL Ifi L I Egész . . ^B ^^BB ^fi^^ IB 1B fl^Bi W ^B^B fli Egész . . Félévre . . . . 5 kor. Félévre .... 5 kor Negyedévre . . 2 50 kor. , Negyedévre . 2­50 kor Egyes szám ára za­llér. Kecskemét város közügyeit szolgáló hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 20 fillér. —— ■■ ______ ____... ——————1. A kórház ügyében. (Válasz egy rózsaszínű levélre.) Névtelen levelet — gyakorta ol­­vasatlanul — temetünk el a papír­kosár nyugodalmas méhébe, amint­hogy a legtöbbje nem is érdemel egye­bet, mint mellőzést. Ámde ezzel a kedves levéllel, amely előttünk fekszik, kivételt kell tennünk. Ha meg nem mondaná is, elárulná a finom illat, amely kellemesen uralkodik a szer­kesztőség szivarfüstös, dohos levegő­jén, elárulnák a cérnaszál vékonyságú és hosszúságú betűk, de mindenek­­felett elárulná az írás és gondolkodás modora, hogy szerzője nő. — Külö­nös báj vonul rajta keresztül, az, amit Jancsó bácsi sexuális logikának nevezett, ámbár ő tudná megmondani, hogy miért. Nem kell hozzá a Sherlock Hol­mes kacskaringós esze járása, hogy ezeken a nyomokon aztán sok min­dent kitaláljunk nagysádról. Szinte magunk előtt látjuk Nagysádat, nem akkor mikor parányi íróasztala mellől tintás ujjakkal, hanem mikor két méter magas toalett tükre elől rizsporos ka­csokkal kel fel és bájos pongyolájára tündér ujjakkal még néhány kacér rán­cot varázsol, a nőknek velük született utánozhatlan ügyességével. Három-négy gyermeknek gondos édesanyja és mégis fiatal, csaknem leányos tremával mosolygós, kék sze­meiben; termete közepes magasság a fiatal asszonyok észbontó gömbölyű­­ségével és a haja,szőke, olyan szőke, amely már-már a tilált kender hamvas szürkéjét közelíti meg! — Node ezt már bizony nem a gondolat­menetből találtuk ki, hanem a levélben volt benne az árulkodó hajszál, amelynek nyomán aztán a gondosan őrzött in­­cognitóról könnyen lepattanhat a vexir zár. De ne féljen, jó nép ez az új­ságíró népség; a tudott titkot még gondosabban őrzi, mint a takargatot­­tat és — hihetetlennek látszik bár — de való, hogy lehet a discretiójukra valamelyest adni. Ám az elismerését vagy dicsére­tét ismert szerénységünkkel hárítjuk el magunkról, sőt állítjuk, hogy azt nem érdemeljük. Mi csak az újságíró kö­telességét teljesítettük s teljesítjük, névtelenül és ismeretlenül, midőn va­lamely kívánatos köz­érdek mellett a nagy­közönség érdeklődését ébren tartani igyekezünk s teszük ezt épen azért, hogy azoknak, kiknek munkáját a végrehajtás kívánja, a nehezen moz­dítható tömeg segítségére legyen, vagy legalább minél kevesebb akadályt hal­mozzon elébök. Ebben valamennyit használhatunk a közérdeknek, de azután ennyi is az egész s valamit végrehaj­tani vagy megcsinálni nincs módunk­ban s ennélfogva nem fogadhatjuk el, hogy pl. a közkórház létesítésében ér­demünk lenne. Önnek, a kétségtelenül jó módú s magas műveltségű, gyermekeit ra­jongva szerető s cselédjeivel a bosszú­ságig eltelt nőnek igaza látszik lenni, hogy a dicséret mellett lekritizál min­ket, a tanácsot, közgyűlést s ítéletében oda konkludál, hogy a kórháznál előbb való lenne a víz nélkül való nya­­valygás megszüntetése. — De csak látszat ez az igazság. Kétségtelenül bájos az Ön logi­kája, hogy azért csinálnak „ezek a csúf férfiak“ (ne­­tán nem mind olyan nagyon csúf?) kórházat, mert vizet nem is akarnak adni s a jó és bő­­viz hiánya miatt okvetlen több betegség lévén, a kórház építése által „fekete lelkiismeretük háborgásának elcsitítá­­sára törekesznek“, mert hát hamisak ám a férfiak! Juj! de fekete is a tinta, kivált ilyen rózsaszínű papíron! Igaz, hogy ha még oly nagy és ha még annyi kórház épül is, az a Nagysád baján és azokén, akik Önnel egy sorsban vannak, semmit sem se­gít; igaz, hogy a Panni, meg a Gunda, azért csak egy-egy órát tölt a ránga­­tós kútnál, ahol bizony való, hogy jót sem tanul; igaz, hogy még ezen az úton is deci számra kapja a vizet s a szerte pusztító járványnyal szemben nem mer hitelt adni a tudós vizsgála­tának, aki megnyugtatni vélt minket arról, hogy tífusz bacillus kútjaink vi­zében nincs; mert ha nem volt teg­nap, abból ugyan cseppet sem követ­kezik, hogy ne legyen ma vagy hol­nap s ha nincs tífusz, ne legyen más. Ez és a többi és még sok min­den egyéb teljesen igaz, sőt igaz, hogy a jó víz, a bő víz, a lelocsolt utca por, több betegségnek veszi ele­jét, mint a­mennyit a kórházban kio­perálni tudnak, ámde azért lehetetlen az öröm érzetét elnyomni, amely fel­támad kebelünkben azért, hogy az igényeknek megfelelő ilyen kulturális intézmény létesül. Adózzunk elismeré­sünkkel azoknak, akik megcsinálják. Ha nem nő volna kegyed, azt mon­danánk, hogy le a kalappal, de igy, a nők, sajna, még a színházban sem teszik le a kalapot, nem törődve vele, hogy a hátul ülők így csak az ő ka­lapjaikat látják , vagy hogy talán épen ezért nem teszik le. Ne féljen azonban, a leányzó (a vízkérdés) nem halt meg, csak alu­­szik. Botrány, botrány lesz az ő leány­­zóságától, hogy ilyen soká aluszik, de mit tegyen, mikor olyan jó mesemondó dajkák altatgatják! De majd vége lesz ennek a hosszú álomnak is, fel fog ébredni s meglátja még, hogy az ő álma múlásával, ami álmunk valóra válik. Nem, nem! Azt ne higgje, „nem a vízből építik a kórházat“, sőt — hiszen az már így volt és így lesz — egyik kulturális intézmény maga után vonja a másikat, akik ezt nem tudják is, érzik, s épen e miatt olyan nehéz egyet-egyet kicsikarni. Nem is olyan régen, talán épen akkor mikor Ön először látta piros Pünkösd napján a tavaszi szép napot (mert úgy hisszük szintén egyike azoknak, kik „nem anyától lettek“) vagy valamivel talán Lapunk mai száma 8 oldal.

Next