Kecskemét, 1919. március-december (47. évfolyam, 1-12. szám)
1919-03-16 / 1. szám
■ i -■ .^rTT /lAi / j [/t r y * f / // U Kecskemét, 1919. 47-ik évfolyam. I. szám. Vasárnap, március 16 Szerkesztőség és W W RHBk áp* M W WW A lap előfizetési ára: “ “: M Cl' vlf L M LT sr •:: S'f Kurucz-körut 3. | \ | k. I 1 \ f.ff | ^ . : R TT'U Ti Hirdetések felvétele Ide cimzendő OOtitikai e.S VegyeStartabilU hetilap mérsékelt árszabály minden küldemény. M e QEFggB ffl 1 0 1! 8 ti Vasárnap szerint. —»ai*—BBCB—agao—aa—bmé—bI——>»Ít I* -._,iwnu '^aoé TmawEKBajag t^-aieggg«»Bis«or.^3ooaicaM«»rwgrr-.»-a«aciiii IMI I— n im.i—j i—um inniiai i in Tisztelt oíi/ssóS Mikor az isten kegyelméből született Czézárok minden isteni törvény ellenére a világ népei és nemzetei nyakába zúdították az ötesztendős világháborút, a kivételes törvények és rendeletek s az önmaguktól előállott rendkívüli közviszonyok sok mindent tettek lehetetlenné. E lapra nézve például lehetetlen volt a megjelenés és megindulás, mert egyrészről a szigorú katonai cenzúra, másrészről a rettenetes drágaság elháríthatatlan akadályként álltak szándékaink útjában , tehát közel hat évi türelmetlen várakozás közben lesnünk kellett a háborús viszonyok változását a mik, esetleg, lehetővé teszik, hogy idestova immár félszázados lapunkat megindíthatjuk. Végre a sok véromlás és könyhullás után elkövetkezett az 1918 év október 31-ike, a magyar nemzet újjászületésének nagy napja, amikor Gróf Károlyi Mihály és a vezérlete alatt álló függetlenségi és 48-as párt támogatva a radikális polgári párt és a szociáldemokrata munkáspárt által, a nemzet nagy meglepetésére, de igaz örömére, megcsinálta azt a forradalmat, amely véget vetett a már országszerte, sőt világszerte közundort keltett háborúnak! Károlyi Mihály ezzel a ragyogóan vakmerő tettével nemcsak ezt a forradalmat vezette diadalra, hanem Kossuth Lajos nyomdokaiba lépve végérvényesen elintézte s betetőzte 1849. április 14-ikét is, beterítettük a háború ezerfejű szörnyetegét. Ledöntöttük a hamis bálványokat ! Összetörtük a Habsburgok zsarnokságra és igazságtalanságra épített trónusát s a négyszáz esztendős elnyomás alól felszabadítottuk a magyar nemzetet. A rozsdás bilincsek lehullottak a nép karjáról! Valóra vált Kossuth álma, betellett a nemzet régi vágya! Szabaddá lett az ember, szabaddá lett a föld, a munka, a gondolat s a nép ura lett a saját sorsának, s annak intézését a kezébe vette. Ennek az újjászületett és megújhodott világnak balzsamos, friss levegője aztán életre hivott minket is, hogy a miként ott voltunk Károlyi Mihály táborában a forradalmat megelőző idők nehéz éveiben s amint ert állottunk a forradalmi nagy czélok és szent eszmények bölcsőjénél és a miként egy hosszú életen át szolgáltuk a nemzeti demokráciát és a függetlenség nagy elveit, úgy ezentúl is tántoríthatatlan hűséggel és törhetetlen kitartással támogassuk és ha kell életünkkel is megvédelmezzük a köztársaságot és annak vívmányait. A „Kecskemét“ a magyar nemzeti demokráczia alapján áll s mint a progresszív haladás orgánuma azért fog küzdeni az országos politikában, hogy a köztársasági államforma minden áldása a nemzet egyetemének közkincsévé legyen. Helyi vonatkozásban pedig szószólója leszünk a békés és öntudatos munkának, a tisztességes megértésnek, a Haza és az emberszeretet örökszép eszméjének. A város közjava hivséges szolgálata vezeti tollunkat s hívek maradunk e lap félszázados múltjához, és nagy elődeink útmutatásához és hagyományaihoz. A gyűlölködés és alantjáró személyeskedés örökre száműzve van e lap hasábjairól sőt még elvi harcainkat is bizonyos gyöngédség lengi át és az a mélységes szeretet, a mely mint öröklángú fáklya világos előttünk szüntelen. E fáklya fényénél indulunk utunkra a szeretet nevében,hirdetni a szeretet örök törvényeit, melyek nélkül nincs Élet, nincs Haza, nincs öröm és nincsen boldogság! Kecskemét, 1919. március 15 mérték letompított, de ujjongó lelkesedéssel követelni. Fördős Dezső is ekkor és itt írta a várospolitikai haladás szellemében a fővárosi sajtót is megjárt remekbe készült cikkeit. A szegény, korán elhunyt Fodor Viktor első dalait a „Kecskemét“ hasábjain zengte. Kováts Andor nagy értékű szociológiai munkálkodása is maradandó és becses emlék e lap történelmében. E. Nagy Imre határozott, bátor, haladó s rendíthetetlen magyarsága, izzó hazaszeretete sugárzott mindig a „Kecskemét“ hasábjairól. A lap újabb történetének e nevezetes fordulóján óhajtom, hogy legyen méltó a múlt hagyományaihoz. Hogy az lesz bizton hiszem és tudom s e hitben szívből üdvözlöm és támogatom. DR. FRITZ IMRE: Eötvöslágy Imre felelős szerkesztő. Üdvözlés Kecskemét, 1919. március 15. Örömmel és nagy lelki gyönyörűséggel üdvözlöm az uj megjelenésben s a megujhodott idők vívmányaiban újjászületett „Kecskemétjel. Jövőjének irányát jelezte ama fényes múlt, amelyben részes volt s minek folytán büszkén írhatja magáról, hogy Kecskemét naggyá tételében és virágzó centrummá való fejlesztésében fáklyavivő volt akkor, amikor harcos katonája volt a haladásnak, a függetlenségi eszmék diadalra juttatásának, és ime, nem álmodottan : a régi „Kecskemét“ eszméi szárnyra keltek, s ma élő valósággá lett, ami még nem is olyan régen csak sóhaj, ábránd és keserűség volt ! E lap mindig a haladást szolgálta, e lapnak mindig az új idők ideológiája volt a hitvallása. Bátor és szókimondó a nagyrahivatott Kecskemétünk közügyeiben. Megalkuvást nem ismerő ott, ahol az egyetemes érdek, a város érdeke volt a kockán, kíméletlen és senkivel szemben sem elnéző, amikor a tunyaság, maradiság és az átkos semmivel nemtörődő közöny akart úrrá lenni e városon. Szerény íródeákja, majd szerkesztője voltam hosszú éveken át e lapnak én is. Itt kapott szárnyat először Horváth Ambrus mesteri tolla. Kovács Pál dr. itt követelte az általános választói jogot már akkor, amikor még azt csak a „hazátlan“-ok A szebb jövendő feltétele. Hazánk történetében egyik legnagyobb jelentőségű tény : a köztársasági államforma kikiáltása. Egy új korszakot jelent ez a magyar nemzet életében, amelynek kezdete, ha rendkívüli nehézségek között indult is meg, de mindenesetre magában hordozza a fejlődés örök törvénye alapján az egész nemzet újjászületését. A köztársasági államforma ugyanis a nemzet minden polgárának jogokat ad, melyeket szabadon gyakorolhat, de egyben jogot is töröl el : a születési előjogot. Ezt a jogtörlést kezdi az államfővel szemben s folytatja egyes társadalmi és történeti osztályokon kiindulva abból az alapelvből, hogy minden tisztségre, hivatalra, tehát a törvényhozói és államfői hivatalra is egyedül az egyéni képesség s rátermettség az irányadó, nem pedig a származás. Ennek az alapelvnek tehát azt kell eredményeznie, hogy a legmagasabb helyeket is a legkiválóbbak fogják betölteni s így az ország sorsának intézése az arra hivatott egyének kezében lesz. S mivel az ország polgárainak jogokért tovább nem kell küzdeni, mert mindenki egyformán jogokkal rendelkezik s egyéni súlyát, értékét többé nem az adja, hogy bíboros, bársonyos bölcsőben született-e, hanem egyéni kiválósága , ezért mindenki törekedni fog egyéni értékének emelésére ; . . . s ezen egyetemes törekvés biztosítja a köztársaságban élő nemzetnek fejlődését, jólétét s felvirágozását. Kétségtelen dolog tehát, hogy a köztársasági államforma jobban biztosítja a fejlődést, mint az ú. n. monarchikus államforma. De mindezek dacára meg kell állapítanunk, hogy az ország belső békéjét és boldog fejlődését nem csupán az államforma határozza meg és dönti el, hanem főképen az a közszellem, mely annak polgárait áthatja