Homok, 1920. szeptember (1. évfolyam, 14-38. szám)

1920-09-02 / 15. szám

Kecskemét, If)20 szeptember 2. Csütörtöze 1. évfolyam. /«•»'ksztitu. Főmunkatárs: MARTON SÁNDOR Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Széchenyi-tér 6. Telefonszám 127. Egyes szám ára 1 Korona Politikai és közgazdasági napilap A Kecskeméti Kisgazda és Földműves Párt, a Gazdasági Egyesület és a Szőlősgazdák Egyesületének hivatalos közlönye Felelős szerkesztő: TAKÁCS LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 240 Kor. — Félévre 120 Kor. Negyedévre 60 Kor. Egy hónapra 20 Kor. Arany a hamukban. Nyílt levél a Szerkesztőhöz. - Irta: BUDAY BARNA. - Szerkesztő Uram! Három héten át voltam kénytelen vendége Kecskemétnek a román megszállás alatt. Megismertem gazdáit, szeretettel figyeltem munkásnépét, amely ünnepnapokon a piactéren át a templomokba özönlött, hogy hat napi munkabírásáért köszönetet mondjon Istenének. Követtem azután érdeklődésemmel a tagbaszakadt, csontos legények lábanyomát, akik hangya rajokként vonultak távol fekvő tanyáik felé. És szívemből kívántam nekik, hogy csakugyan vigyék magukkal kis tanyáikba Isten áldását. Mert ez a nép valóban rászolgált arra, hogy munkásságának dús és édes legyen a gyümölcse. A kecskeméti homokon a létfentartásnak példátlanul kemény harca folyik. Naponta tizenhat, tizennyolc órát is dolgoznak ott a férfiak s a pihenést nem ismerik még télvíz idején sem. Acélból van ott a férfiak karja, hegedű húrjából az idegzetük. Szorgalmuk, kitartásuk, élelmességükkel versenyez, értelmességük verseny nélkül áll, mert náluknál eszesebb, üzletesebb gazdanép sehol a világon nincs. De annál puhább lehet az aszszonyok karja s onnan van talán, hogy gyermekkacajtól hangos minden tanyai porta. Itt ebben a tanyavilágban virít legszebb pompával a magyar faj termékenysége. Bizony mondom aranyat bírunk mi a kecskeméti buckák emberanyagában. És ez az Isten jókedvében teremtett nép mostoha gyermeke volt a múltban a mindent központosítani akaró magyar politikánk. A tanyai ember a művelt világ háta mögött él, iskola nélkül, orvos nélkül, patika nélkül, közigazgatástól, bíróságtól, adóhivataltól, piactól több órás vagy egész napi járóföld távolságban, útjai pedig hasonlatosak a kovászos kenyérhez, melyet kelés idején a tyúkok összecsipdestek. Elmondjam-e most már, hogy milyen küzdelmes életet folytat a tanyai nép ebben az elhagyatottságában, milyen nehéz hozzájutni az élet legegyszerűbb szükségleteihez is és hány drága gyermekélet pusztul el az egészségügyi viszonyok gondozatlansága miatt? És elmondjam-e azután, hogyan lehetne ezen a helyzeten javítani ? Kedves Szerkesztő Uram, vaskos programmal kellene írnom, ha apróra fel akarnám sorolni mindazokat az intézkedéseket, amikkel a tanyáknak, a falvaknak és általában a kenyeret termelő népnek adósai vagyunk. Legfontosabb azonban a reánk váró feladatok között, amelyet nem győzhetünk eléggé ismételni az, hogy adjuk meg a tanyák és falvak népének a fejlettebb társadalmi élet feltételeit, szervezzük meg a hiányzó egészségügyi intézményeket, adjuk jobban a szétszórt nép kezeügyébe a patikát, az orvost, az iskolát és az egész közigazgatást, építsük ki az utakat,igyekezzünk gazdasági vasutakkal áthidalni a termelő helyeket a fogyasztó gócpontokkal, vigyük be a bogárhátú házak közé a villamos világító és hajtó erőt s ha kevés a szenünk és a fánk, a szélben és a víz mozgásában rejtőző erőket használjuk fel céljainkra. Milyen hatalmas szárnyakat adnánk a haladásnak, mily beláthatatlan útját nyitnánk meg a fejlődésnek a vidék előtt, ha a tudomány és kultúra vívmányait oda állíthatnánk a termelő munka támogatására! Hát tegyük is meg! Szent hivatása az Ön által szerkesztett lapnak, a „Homok“-nak, hogy gyakorlati kivitelre érlelje meg a haladásnak ezeket az eszméit. Nemes és országos horderejű feladat ez. Vigye Ön bele fiatal lelkének minden tüzét és számítson bízvást e sorok írójának szerény közreműködésére. Nekem hitem, hogy az a Magyarország, mely az aszfaltos utcák között elsülyedt, a homokból fog feltámadni újra, szebbnek és erősebbnek, mint valaha. Fogjunk kezet, mind az egymáshoz tartozók, hogy így legyen! Visszavert orosz támadás, Bécs, szept. 1. Neue Freue Pressének jelentik Varsóból, hogy az orosz hadsereg ellenoffenzivára tett kísérletet. Az ellenoffenziva azonban teljesen csütörtököt mondott. Azokat az orosz csapatokat, amelyek Breszt-Litovszknál akartak támadni, visszavertük Bialovsztoki szakaszon is visszavetettünk egy gyengébb orosz előtörést. A francia könyvtárak a német tudományra szorulnak A francia kormány fényes rekompenzációs ajánlatot tett a német könyvtáraknak a háborúban elpusztított francia könyvtárak újjonnan leendő berendezésére vonatkozólag. Németország átengedi Franciaországnak 1914. augusztus 2-től kezdődőleg a lipcsei német könyvpiac könyveit. A francia kormány ezzel szemben lemond arról, hogy egyes elpusztított francia könyvtárakat a németek helyreállítsanak. A francia kormányt az vezette erre a mérsékletre, hogy a háború következtében öt éven át a francia könyvtárak a német könyvtárak újdonságait nem tudták beszerezni. Csehország fél a magyaroktól és nem bízik a franciákban, Prága, szeptember 1. Budapestről jelentik: „Rovnost“ legutóbbi száma a cseh kormány francia politikájáról közöl fejtegetést. A francia kormány politikai irányelve nem felel meg a cseh nép egyéniségének, ellenkezőleg Franciaország ismert célja ellenmondásba kergetett bennünket népünkel szemben, melynek hajlandósága van egy keleti orientálódásra. —■ A „Rovnost“ végül erélyes hangon azt követeli, hogy a magyar határon semmiféle katonai intézkedés ne történjen a parlament és a hadügyi bizottság tudomása nélkül. * Elégtételt követelnek a franciák. Berlin, szept. 1. Megírtuk, hogy a német zendülők elpusztították a boroszlói francia konzulátust, amely miatt a franciák most teljes elégtételt kérnek. Boroszlói francia konzulátus elpusztításával kapcsolatban jóvátételi követelés a politikai körökben nagy izgalmakat keltett. Többek között azt akarja elérni, hogy a birodalmi kancellár személyesen fejezze ki a francia nagykövetnek sajnálkozását és ígérje meg az elégtételt. A helyzetet igen komolyan ítélik meg.