Homok, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)
1920-10-19 / 54. szám
2. »hin! HOMO M S4i. stemm Kecskemét, 1930. október 1I. Nyolcvan osztrák főherceg nyomorog és hontalanságában nevelősködéssel és kereskedelemmel kénytelen megszerezni kenyerét — igy panaszolta ezt Zita volt királyné egy genfi újságírónak. — Hát bizony nem szokta cigány a szántást és elhisszük, hogy keserű a munka kenyere azoknak, akiknek eltartásán két ország népe törtezúzta magát ezelőtt. De vigasztalásul és akik megértik, azoknak pedig okulásul mondunk egy mesét a régi görög regevilágból. Kronos, az idő öreg istene, nagyon elhatalmasodott égen és földön s hatalmi túlkapásában felfalta mindazokat, akik a végzet szerint hatalmát korlátozni voltak hivatva. Zeus azonban — az ifjabb nemzedék élén — megsokalta az öreg garázdálkodását és elkergette trónjáról. Kronos pedig most kíséretével, a titánokkal, a boldogok szigetére (az akkori Svájcba) menekült és — amit nem tett isten korában — földmivelésre adta magát és megtanította rá a boldogok szigetének lakóit. És lám a görögöknek sohasem jutott eszükbe, hogy visszahívják Kronost és a természet hatalmas erőit képviselő titánokat, akiket szintén csak a hontalanság tanított meg arra, hogy közhasznú munkával példát adjanak az emberiségnek. Csonka Magyarország nem ország Egész Magyarország menyország. BMnanrrtarmxtraim ^ mbh Ti' «t.V. ««naSBBUSWaaBmeMttiaSCK■. . A földreform bizottsági tárgyalás. A földreform tárgyalásával megbízott négy bizottság ma délelőtt folytatta a tanácskozást a képviselőház I. számú bizottsági termében. Az ülést fél 10 órakor nyitotta meg Fáy Gyula elnök és a bizottság nyomban rátért a javaslatok szakaszának tárgyalására. Ez a szakasz úgy szól, hogy azok, kik a kommunizmusban részesek, nem juthatnak földhöz. Több fölszólaló, ennek a szakasznak megfelelő módosítását ajánlotta olyan értelemben, hogy azok, akik a kommunizmus alatt csak formailag szerepeltek, voltaképpen azonban nem voltak kommunisták, ne legyenek kizárva egyszers mindenkorra a földreform áldásaiból. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a földreformnak éppen az a célja, hogy a népből véglegesen kiirtsa a kommunizmusnak minden csíráját és megszüntesse azt az elégedettességet, amely különösen a földnélküliek lelkében volt. Hangsúlyozta ama méltányos szempont szükségét, hogy olyanokkal, akik aktív részt nem vettek a kommunizmusban és akiket meg lehet nyerni a nemzet ügyének és a társadalomnak és akiket voltaképpen vissza akarunk hódítani, azokat nem szabad kizárni, hanem éppen a föld adományozásával kell a mai társadalmi rend számára visszahódítani őket. Többen szólattak fel hasonló értelemben és végül ezt a szakaszt megfelelő átszövegezés végett kiadták az igazságügyi bizottságnak. Elhatározták azt is, hogy amint a házhelyekről és kishaszonbérlet alakításáról szóló törvényjavaslat kimondja, mindazokat kizárja a jogosultak köréből, akik önjogon akartak földet szerezni. A magyar gazdák és földművesek lapja és védője a „HOMOK“ és az „Új BARÁZDA“ A Nemzeti Hadsereg bevonulásának évfordulója Fehérváron. Horthy Miklós kormányzó beszéde. Horthy Miklós Magyarország kormányzója folyó hó 17-én vasárnap Székesfehérvárt a nemzeti hadsereg bevonulásának évfordulóján tartott ünnepségen, a következő beszédet tartotta: „Egy évvel ezelőtt tulajdonképen e helyen fejeződött be egy sötét, szégyenteljes időszak és innen indult előre 400 éves álmunk megvalósulása, a szebb magyar jövőnek záloga, a nemzeti hadsereg. Fehér vármegye hazafias közönsége szobrot emelt e történelmi helyen oltárul hazaszeretetének, hadseregünkbe vetett bizalmának és reménységének és örök tilalomául a destructiónak és széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emlékezésre és ha visszagondolok az elmúlt, esztendőre, sok szép és nagy alkotás jelzi egy új, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállott, a külföld kezd bennünket megismerni, értékelni és megbecsülni , az építő- és termelőmunka pedig már éledezik az egész vonalon. És ha én még ma hazánk egén nem a napfényt, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakul úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt szent István városában elképzeltem és óhajtottam. Azt hittem, hogy a nemzet annyi megpróbáltatás, szégyen és megalázás után egészen eggyé forradt a haza megmentésében. Ez nem történt meg, az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort, mindenki vezetni akar, de senki sem akar vezettetni — mindenki politizál s mindenki, de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, mégpedig azonnal, egy csapásra, sorrend nélkül, meggondolatlanul, előkészítés nélkül vetik bele a közvéleménybe a legnagyobb problémákat, ami nem vezethet megoldásra és megnyugvásra, csak izgalmakra is az alig visszaszerzett belbéke megrendítésére — még akkor is, ha ezek a törekvések különben jóhiszeműek és hazafiságból erednek. Egy jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fórumok, melyeknek vezetését mindenki respektálni tartozik, ezek a fórumok kell, hogy kibírjanak minden igazságos, pártatlan, főleg hivatott kritikát, de nem engedhetem meg, hogy a politizálást és hívatlan kritikát egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lázításába csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszer s mindenkorra elnémítsam. Újabban mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, melyek a király személyének kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy az az ország meg nem tagadja ezeréves múltját, mint királyság folytassa életét a nemzetek nagy közösségében és mindnyájan szeretnék szent, István koronáját régi fényében tündökölni látni — odáig azonban még nagy külpolitikai feladatok és az első konszolidáció nehéz munkáinak befejezése állanak előttünk. Azok, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják meg, az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakasztják a belső konszolidációt és ezzel bénítják külpoliti- skai cselekvőképességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, akiket nem a múlt hagyományaihoz való ragaszkodás vezet, hanem önző célok, vagy egyenesen azzal a gonosz szándékkal tartják ébren az ily kérdéseket, hogy ezáltal megzavarják és megakasszák azt a gyógyulási folyamatot, amelyre a nemzetnek a háború és a forradalmak pusztításai után szüksége van, sőt akadnak, akik zavarok előidézése végett a rágalmak és gyanúsítások piszkos eszközeivel dolgoznak, nem kímélve rosszhiszeműleg az én személyemet sem, holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi hatalom gyakorlása szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartójául megválasztott kormányzója nem élhet vissza a hatalommal, nem nyúlhat a királyi trón után. Én így fogom fel kötelességemet, értsék meg kötelességüket mások is, aki nem érti meg azt, azzal meg fogjuk értetni, aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűnhődni fog. . Az első év küzdelmei után a második évet az imperatív megnyugtatás jegyében óhajtom megkezdeni, amelynek Isten segítségével idővel gazdag és hatalmas Magyarország lesz az eredménye, koronás királlyal az élén, akit a nemzet lelkesedve fogad tárt karokkal. A felemelt százalék. Az Országos Törvénytárban f. hó 15-én hirdettetett ki és vált törvényerejűvé az 1920. évi XXXIV. törvénycikk, amely a vagyonátruházási illetékeket újra szabályozza és jelentékenyen felemeli. Úgy véljük, jó szolgálatot teszünk, ha e közérdekű és főleg a gazdatársadalmat közelről érdeklő új törvény 138 pont alá foglalt paragrafus erdejéből kiemeljük és ismertetjük a fontosabb és lényeges intézkedéseket. A vagyonátruházási illetékekről alkotott új törvény megkülönböztet: öröklési, ajándékozási, továbbá ingatlan vagyonátruházási illetéket, amely öröklés, vagy ajándékozás esetén is az öröklési és ajándékozási illetéken felül jár, és végül illetékegyenértéket, amely a kevéssé mozgó testületi vagyont terheli. I. Az öröklési illeték. Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán bekövetkezett vagyonszerzés, akár örökség, akár hagyomány, ingatlan és ingó dolog, szolgáltatás, járadék, vagy egyéb érték. Az örökös, vagy hagyományos a reá szállott örökség, vagy hagyomány tiszta értékének egész összege után az örökhagyóhoz való rokonsági viszonya szerint fizeti az illetéket. 1. A lemenő örökösök, (gyermekek) és a törvényes feleség örökösödési illetéke: l°/o 10 ezer, 1‘5% 50 ezer, 2% 100 ezer, 2’5% 25 ezer, 3% 500 ezer, 3‘5% 750 ezer, 4°/o 1 millió, 5% 2 millió, 6% 3 millió, 7% 4 millió, 8°/o 5 millió, 10% 10 millió, 12% 15 millió, 15% 20 millió, 18% 25 millió korona erejéig és 20% 25 milió koronán felül. 2. A felmenő örökösök (szülök) és a leszármazó házastársának illetéke 2%-kal kezdődik 10 ezer koronáig és az előbbihez hasonló fokozatokkal emelkedve 25%kal záródik a 25 millió koronánál több értékű vagyonra. 3. Az oldalági örökösök (testvérek, mostoha és örökbefogadott gyermekek) 5%kal adóznak 10 ezer koronáig s előbb 1, majd 2 és 4%-kal fejlődő fokozatokban 50%-ig kötelezetnek 25 millió koronán felül. 4. Távolabbi rokonok illetéke 6%-kal kezdődik és a fentebbi fokozatok szerint 45%-ig emelkedik. 5. Végül a rokonságon kívüli örökösök 10-tól 55 %-ig terjedő illetékkel terheltetnek. Szociális jellegű újítások a törvénytelen gyermekek egyenjogúsítása s a szolgálati viszonyból kifolyólag kapott kisebb örökségeknek, különösen pedig a hősi halált halt katonák hagyatékainak illetékkedvezménye, amelyek illetékmentesek 20 ezer koronáig, negyedilletékesek 50 ezer , fél illeték alá esnek 100 ezer koronáig. (Folyt. köv.)