Katolikusok Lapja, 1942 (19. évfolyam, 1-20. szám)

1942-01-04 / 1. szám

KATOLIKUSOK LAPJA XIX.-IK ÉVFOLYAM Kecskemét 1942. Január 4. 1. «ám. Isten hozott új esztendő! Mit tar­togatsz számunkra? Miért takart e! Isten fátyolával ? Összeszorított 12 ujjad között mit rejtegetsz? Milyen virágot fogsz elhervasztani, milyen tölgyeket fogsz összetörni? Hány új­­tűzhelyet fogsz gyújtani és hányat kioltani? Napsugárból szövöd-e jövő ívünk napjait, arannyal telíted házain­kat? Mi lesz a te életed jellemzője? Szeretetből, vagy gyűlöletből van-e több benned? Az elmélkedés csendjében szó hozzánk az újév: Testvér hozok neked Isten kegyelméből 365 na­pot. Felhasználhatod tetszésed sze­rint. Isten az idő ás az élet ura. De Testvér rajtad múlik, hogyan használod fel az időt ás mivel töl­töd el életed új esztendejét. Minden egyes nap, amely reád köszönt a jó Isten kis edénykéje. Neked kell azokat megtölteni a jócselekedetek aranyával! Mint a nagy papköltő mondja: tömjünk szeretetet min­den szakadékba. Tőlünk is függ a világ sorsa. Rajtunk is múlik, hogy az emberiség sorsa a gyűlölet he­lyett a szeretet és a béke útján ha­ladjon! Jézus szentséges szíve bízunk benned! Istenemnek szolgálói Kedves jó Híveim ! Kettős érzés fogja el az embert ilyenkor a­z és Újév hatá­rán. Az egyik a szomorúság érzése. És nagyon sokszor bekövetkezik az, hogy ez a szomorúság túlságosan lerontja, összetöri az emberi lelket. Mennyi drága emlék múlik el most új esztendő küszöbén. Hányan hagynak itt bennünket olyanok, akiket szerettünk, akiknek a jelenléte szá­munkra áldást jelentett. Hány fiatal életbimbó tört le a magyar nemzet fájáról, hiszen fájdalmasan fogjátok majd látni, hogy ismét szaporodott a gyermek halottaknak a száma. Ez az egyik érzés, amely sokszor úgy fojtogat és keserűséggel tölt el. A másik az örökkévalóságnak a megérzése. Vannak emberek, akik kevésbé sze­retnek az idők múlásán komolyan gondolkozni és kevésbé szeretnek az örökkévalóságba belenézni. Az ilyen embereknek ilyenkor, szintén szorongó érzésük lesz. És nem egy ember az örökkévalóságtól való félelmében, mert valahogy kellemetlen ez az örökkévalóság, kelle­metlen a reá gondolás, belehajtja magát a dőzsölésbe, az ész nélküli tobzódásba, hogy aztán Szilveszter éjszakáján és újév hajnalán, eszeveszetten és esze nélkül bukjon keresztül az esztendőnek új kapuján. Kedves jó Híveim! Az isteni törvények két kőtáblájának első parancsa nem csak a papnak, hanem minden embernek kötelessé­gévé teszi az Isten szolgálatát. Istent szolgálni annyit tesz, mint Őt egyedüli Urunkat, Teremtőnket és Megváltónkat imádni, akaratát teljesíteni. Ez az istenszolgálat minden embernek kötelessége. Alapja az a függő viszony, amelyben a teremtmény a Teremtővel szemben van. Ezért kell Őt szolgálnom. Az egységes Németország megterem­tője, Bismark, végrendeletében azt hagyta, hogy sírjára a következő feliratot tegyék: „Első Vilmos császár hűséges szolgája.“ Nagyon megtisztelő, hogy valaki császárjának tett szolgálatot ily nagyra­­becsüli. De minden királyi, császári és emberi szolgálatnál fontosabb, nagyobb, szentebb és boldogítóbb, az Isten szolgálata. Kedves jó Híveim! Amikor az újesztendő küszöbén az örökké­valóság lehelete megérinti lelkünket, kérdezzük meg lelkiismeretünket, hogy milyen volt a mi istenszolgálatunk. Egész szívvel szolgáltam-e én Istenemet, vagy pedig csak fél szívvel? Testvérem! Ne méltat­­ ni"­ évre__

Next