Magyar Alföld, 1911. augusztus-december (1. évfolyam, 1-20. szám)
1911-10-22 / 10. szám
2. oldal, viseljük. A grófi és papi birtok adója 67 óta semmivel sem emelkedett, ellenben a fogyasztási adót minden évben emelik. Az állam ezen közvetett adókból beszed: Dohányjövedékből — — 23 milliót Vasúti szállításból — — 20 , összesen 63 milliót. A mai gyűlésnek az a célja, hogy a drágaság ellen megkezdje a harcot. Követelnünk kell a vámok leszállítását s a fogyasztási adók eltörlését. De hogy erre elég erősek lehessünk, tömörítsük az erőnket Dolgozzunk szakszervezeteink és politikai pártunk kiépítésén, akkor lesz súlya és ereje szavunknak és akaratunknak“. A hallgatóság soraiból mindvégig helyesléssel fogadott beszéd után Takács József felolvasta a határozati javaslatot, melyet a népgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadott el. Végül Schiff Rezső elnök röviden összefoglalva az elhangzottakat, a népgyűlés bezárta. T . Fogyasztási adókból — 20 „ Járjunk színházba. Kapunyitás. A színház nem magánérdekű vállalat vagy mulatóhely, hanem kultúrintézmény. Ilyen szellemben állapítja ezt meg a magyar közigazgatási jog, mely a művészeti ügyek irányítását rendőri felügyelet alá helyezi. A magyar közigazgatási jogtól még ennyi elismerés is nagyon szép, de a legtöbb kecskeméti ember szerint a színház csak komédia, amelynél többet ér a dióra való kártyázás is. És akár kék dolmány, akár angol öltöny borítja be a honfiúi kebelt, csak egyformán dobog alatta az a kis huncut szív, melynek titkos rejtekében sokszor kultúraellenes vágyak tombolnak. Például egy disznótoros vacsorán a jól bevastagodott polgártársat isteni érzések kerülgetik. Nincsen oly remekbe készült színdarab, mely hasonló hatást idézne elő nála. És a disznótoros vacsorán szokásos hangulat egy hónapig is elég neki szellemi táplálékul, amikor ismét módját ejti, hogy valahol megjelenhessék. És van a kecskeméti embernek nagyon sok olyan szórakozása, mely pótolja a színházat. A saját terméséből négy litert is beszedeget naponkint s fölmagasztalt állapotában undort érez a magasabb szellemi élet iránt. Lakodalom, keresztelő és névnap még a huszadik században is kitűnő alkalmatosságok az egymásban való gyönyörködésre és a faji szeretet ápolására. Máskülönben pedig a kecskeméti ember társasélete alig számít valamit. És tekintve hogy itt nálunk vannak jómódú polgárok, szégyen a kecskemétiekre nézve, hogy egyetlen színházukat sem látogatják vagyoni helyzetükhöz mérten. Kérjük a színházi titkár urat, bocsássa rendelkezésünkre a bérlők névsorát leközlés végett, majd akkor kiviláglik a mi igazunk! Egy szervezett munkás heti keresetének tekintélyes részét adja oda áldozatul az öszszeség érdekében. Ehhez képest egy kecskeméti tekintélyes polgár áldozatkészsége kevesebb, mint egy porszem. Sőt egy öntudatos munkás még a szellemi táplálékának kiválasztásánál is több igénnyel van, mint egy tehetősebb polgár, aki a lőcsei kalendáriumból szívja magába a nemzeti önérzetet. Akárhány munkást tudnánk mutatni Kecskeméten, akiknek összekuporgatott filléreikből csinos kis könyvtáruk van. De hány olyan gazdag parasztgazda van Kecskeméten, akik még az újságot is a szomszédból kéri kölcsön! És mégis ezek a nehézkes emberek irányítják a közéletünket, övéké a döntő szó a városi közgyűlésben. Hát bizony ez baj a kecskeméti színészetre nézve is és mi a fentiek alapján a színház gyér látogatottságának okát nem az égig dagadó igényekben, hanem az emberek kulturiszonyában keressük, úgy tudjuk, hogy ha a színházat nem látogatná rendesen néhány zsidó család és ha a munkásság is jobban tartózkodnék a színházbajárástól, a magyar színészetet megehetné a fene az alföld közepén, a fajmagyarok nem hullajtanának érette könnyet. A magyar polgár mindig korlátolt marad addig, míg föl nem ismeri kulturális intézményeinek erejét. Vagy azt hiszik a kék dolmányos polgártársaink, hogy Széchenyi Istvánnak azért kellett tébolydába vonulnia, mert egy egész évi jövedelmét adta oda a tudományos akadémia megalapítására ? Igaz, hogy az akadémia ma a cégbejegyzett múmiák találkozó helye, de hát erről a halott Széchenyi nem tehet. De példát adott arra, hogy a magyart nem a Szabolcska Mihály által megénekelt kasza tereli be a kultúra csarnokába, hanem a könyv, a színház stb. Ez alkalommal is kijelentjük, hogy mi a történelmi kis ködmönt nem simogatjuk a népszerűség okáért. Akiknek ez mesterségük, ám tegyék. Az ilyeneknek azután csakugyan nem kell színész, mert ők maguk is igazi komédiások. A fajmagyar önérzet komédiásai ezek a jó urak, akik féltéglával döngetik a mellüket a magyar név büszkesége fölött, de lelkük mélyéből undorodnak a belyáras szellemi élet gyönyörűségeitől. Magyar Alföld 10. szám. Hol kapható a Magyar Alföld? Hogy a közönség minél kényelmesebben hozzájuthasson lapunkhoz, a következő kereskedő urak voltak szívesek az egyes számonkénti kiárusítást elvállalni: Fekete Soma, Széll Nándor és Komor Gyula könyvkereskedő, továbbá Juhász József, Hideg Pál és Zilzer Lipót fűszerkereskedő urak és Windt Mórnc úrnő. A Magyar Alföld egyes számának ára 4 fillér. Sztrájkolnak a cipészek. Meghiúsult tárgyalás. Fazekas Pistika. Angyal Victorka. Visszaélés a lábakkal. A kecskeméti cipészmunkások szerdán reggel beszüntették öt váltóműhelyben a munkát. A munkabeszüntetés előzménye a következő. Vasárnap délután 3 órakor az Iparosotthon tanácstermében mintegy 40 munkás megbízásából kiküldött öttagú bizottság tárgyalásra jött egybe öt cipészmesterrel. A munkások örömmel küldték bizottságukat a tanácskozásra, mert abban a reményben voltak, hogy a munkaadók méltányolni fogják a beterjesztett munkarendüket. A mesterek komoly tanácskozás helyet azon kezdték a magas politikát, hogy a kiküldött bizottság között van-e olyan náció, aki nem a kecskeméti homokon született? Kijelentették, hogy ők csak helybeli születésű, büntetlen előéletű, helyben dolgozó és magyar honos cipészsegédekkel ülnek le egy asztalhoz tanácskozni. Mikor azután talán még himlőoltási bizonyítványokkal is igazolták magukat a munkáskiküldöttek, megkezdődött a tárgyalás. Elsősorban is a munkaadók azt vetették a munkásbizottság szemére, hogy a vásári cipészmunkásokat és a papucsossegédeket is miért nem vonták bele a bérmozgalomba, mikor azok is épen olyan „testvérek“, mint a váltóműhelyek munkásai. A bizottság azt felelte, hogy ez jelenleg nem képezi feladatát, tehát térjenek a munkaadók a tárgyra: hajlandók-e a beterjesztett munkarendet elfogadni, vagy se? És mikor a munkásbizottság úgy tapasztalta, hogy érdemleges tanácskozás helyet furfangos szószátyárságot űznek vele a megjelent munkaadók, a munkások engedelmet kértek és ajánlják magukat. A munkaadóknak ugyanis az volt a céljuk, hogy a szezonmunkaidőt kihúzzák ilyen tanácskozási komédiákkal s mikor nem lesz annyira munkásra szükség, munkáskizárást fognak rendezni. De a cipészmesterek azért is tartózkodnak a követelések egy szóra való teljesítésétől, mert a fogyasztó közönség előtt a sztrájkkal akarják indokolni a legközelebb bekövetkező cipődrágulást. Még titokban örülnek is a munkások bérmozgalmának, mert ez kitűnő alkalom az árak felemelésére! A cipészmunkások legnagyobb része alig keres többet hetenként öt vagy hat forintnál és legfeljebb heti 3 koronával akarják a sanyarú helyzetben lévő cipészmunkások fizetésüket megjavítani. Tekintve a jelenlegi nagy drágaságot, a munkaadóknak nem lehet egyetlen ellenvetésük sem. De úgy látszik, a munkaadóknak titkos céljaik vannak és ezért küldték el munkásaikat Kriszpinuszt keresni. Tetszik tudni ki volt ez a jeles férfiú? Egy céhbeli legény, aki a régi jó világban egyszer csak hirtelen eltűnt. És azóta, ha a cipész hétfőn másnapos állapotban nem jelentkezik munkára, azt szokták mondani rá, hogy elment a Kriszpinuszt keresni. Tehát a cipészmunkások nyomorúságával még viccelnek is az elég jó helyzetben élő mester urak és elküldik őket Kriszpinuszt keresni. A cipészmunkások úgy értesítenek bennünket, hogy a békés kibontakozást Szabó Lajos munkaadó hátráltatja, aki csaknem kétszeresére stergerolta emeletes házában a boltbéreket. Ő az a derék munkaadó, aki a lábakkal spekulálni szokott. Ugyanis a régi megállapodás szerint a 39-es számú kaptafát fiucipőhöz is alkalmazzák és ha a munkás. Kemény Izidor keztyű- és sérvkötő-készitő Kecskemét. SÄSSSiA!l egyház bérpalotájában. Kapu mellett.) C*il44iinnfll^mnNiiil keztyű, sérvkötő, haskötő, suspensor, görcsér, harisnya stb. Nagy raktár Sí!Síi! NlrnmlTPISililfSl betegápolási cikkekben. Valódi francia férfi- és női óvszerek tucatonkint IflNJ&il KlvhfiiHNKRAlii2, 4, 6 és 8 korona. Különféle minta 6 darab 1.80 kor. Mindenféle harisnyák. Miderek mérték után is. Jéger alsó ruhák. Nadrágtartók. Mindenféle gummicsövek. 10-52 Saját készitményű. 10-52 Kova ászt Kecskemét. Értesíti a hogy e szakákát a árb Kész írni