Magyar Alföld, 1911. augusztus-december (1. évfolyam, 1-20. szám)

1911-10-22 / 10. szám

2. oldal, viseljük. A grófi és papi birtok adója 67 óta semmivel sem emelkedett, ellenben a fogyasztási adót minden évben emelik. Az állam ezen közvetett adókból beszed: Dohányjövedékből — — 23 milliót Vasúti szállításból — — 20 , összesen 63 milliót. A mai gyűlésnek az a célja, hogy a drágaság ellen megkezdje a harcot. Köve­telnünk kell a vámok leszállítását s a fogyasz­tási adók eltörlését. De hogy erre elég erő­sek lehessünk, tömörítsük az erőnket Dol­gozzunk szakszervezeteink és politikai pár­tunk kiépítésén, akkor lesz súlya és ereje szavunknak és akaratunknak“. A hallgatóság soraiból mindvégig helyesléssel fogadott beszéd után Ta­kács József felolvasta a határozati javaslatot, melyet a népgyűlés egy­hangú lelkesedéssel fogadott el. Végül Schiff Rezső elnök röviden összefoglalva az elhangzottakat, a nép­gyűlés bezárta. T . Fogyasztási adókból — 20 „ Járjunk színházba. Kapunyitás. A színház nem magánérdekű vállalat vagy mulatóhely, hanem kultúrintézmény. Ilyen szellemben állapítja ezt meg a magyar közigazgatási jog, mely a művészeti ügyek irá­nyítását rendőri felügyelet alá helyezi. A ma­gyar közigazgatási jogtól még ennyi elisme­rés is nagyon szép, de a legtöbb kecskeméti ember szerint a színház csak komédia, a­melynél többet ér a dióra való kártyázás is. És akár kék dolmány, akár angol öltöny­­ borítja be a honfiúi kebelt, csak egyformán dobog alatta az a kis huncut szív, melynek titkos rejtekében sokszor kultúraellenes vá­gyak tombolnak. Például egy disznótoros vacsorán a jól bevastagodott polgártársat isteni érzések kerülgetik. Nincsen oly remekbe készült színdarab, mely hasonló hatást idézne elő nála. És a disznótoros vacsorán szoká­sos hangulat egy hónapig is elég neki szel­lemi táplálékul, amikor ismét módját ejti, hogy valahol megjelenhessék. És van a kecskeméti embernek nagyon sok olyan szórakozása, mely pótolja a szín­­­­házat. A saját terméséből négy litert is be­szedeget naponkint s fölmagasztalt állapotá­ban undort érez a magasabb szellemi élet iránt. Lakodalom, keresztelő és névnap még a huszadik században is kitűnő alkalmatos­ságok az egymásban való gyönyörködésre és a faji szeretet ápolására. Máskülönben pedig a kecskeméti em­ber társasélete alig számít valamit. És tekintve hogy itt nálunk vannak jómódú polgárok, szégyen a kecskemétiekre nézve, hogy egyet­len színházukat sem látogatják vagyoni hely­zetükhöz mérten. Kérjük a színházi titkár­­ urat, bocsássa rendelkezésünkre a bérlők névsorát leközlés végett, majd akkor kivilág­lik a mi igazunk! Egy szervezett munkás heti keresetének tekintélyes részét adja oda áldozatul az ösz­­szeség érdekében. Ehhez képest egy kecs­keméti tekintélyes polgár áldozatkészsége ke­vesebb, mint egy porszem. Sőt egy öntudatos munkás még a szellemi táplálékának kivá­lasztásánál is több igénnyel van, mint egy tehetősebb polgár, aki a lőcsei kalendárium­ból szívja magába a nemzeti önérzetet. Akár­hány munkást tudnánk mutatni Kecskeméten, akiknek összekuporgatott filléreikből csinos kis könyvtáruk van. De hány olyan gazdag parasztgazda van Kecskeméten, akik még az újságot is a szomszédból kéri kölcsön! És mégis ezek a nehézkes emberek irányítják a közéletünket, övéké a döntő szó a városi közgyűlésben. Hát bizony ez baj a kecskeméti színé­szetre nézve is és mi a fentiek alapján a színház gyér látogatottságának okát nem az égig dagadó igényekben, hanem az emberek kulturiszonyában keressük, úgy tudjuk, hogy ha a színházat nem látogatná rendesen né­hány zsidó család és ha a munkásság is jobban tartózkodnék a színházbajárástól, a magyar színészetet megehetné a fene az alföld közepén, a fajmagyarok nem hullajtanának érette könnyet. A magyar polgár mindig korlátolt ma­rad addig, míg föl nem ismeri kulturális intézményeinek erejét. Vagy azt hiszik a kék dolmányos polgártársaink, hogy Széchenyi Istvánnak azért kellett tébolydába vonulnia, mert egy egész évi jövedelmét adta oda a tudományos akadémia megalapítására ? Igaz, hogy az akadémia ma a cégbejegyzett mú­miák találkozó helye, de hát erről a halott Széchenyi nem tehet. De példát adott arra, hogy a magyart nem a Szabolcska Mihály által megénekelt kasza tereli be a kultúra csarnokába, hanem a könyv, a színház stb. Ez alkalommal is kijelentjük, hogy mi a történelmi kis ködmönt nem simogatjuk a népszerűség okáért. Akiknek ez mesterségük, ám tegyék. Az ilyeneknek azután csakugyan nem kell színész, mert ők maguk is igazi komédiások. A fajmagyar önérzet komédiásai ezek a jó urak, akik féltéglával döngetik a mellüket a magyar név büszkesége fölött, de lelkük mélyéből undorodnak a belyáras szellemi élet gyönyörűségeitől. Magyar Alföld 10. szám. Hol kapható a Magyar Alföld? Hogy a közönség minél kényelmesebben hozzájuthasson lapunkhoz, a következő keres­kedő urak voltak szívesek az egyes számonkénti kiárusítást elvállalni: Fekete Soma, Széll Nándor és Komor Gyula könyvkereskedő, továbbá Juhász József, Hideg Pál és Zilzer Lipót fűszerkeres­­kedő urak és Windt Mórnc úrnő. A Magyar Alföld egyes számának ára 4 fillér. Sztrájkolnak a cipészek. Meghiúsult tárgyalás. Fazekas Pistika. Angyal Victorka. Visszaélés a lábakkal. A kecskeméti cipészmunkások szerdán reggel beszüntették öt váltóműhelyben a munkát. A munkabeszüntetés előzménye a következő. Vasárnap délután 3 órakor az Iparos­otthon tanácstermében mintegy 40 munkás megbízásából kiküldött öttagú bizottság tár­gyalásra jött egybe öt cipészmesterrel. A munkások örömmel küldték bizottságukat a tanácskozásra, mert abban a reményben voltak, hogy a munkaadók méltányolni fog­ják a beterjesztett munkarendüket. A mes­terek komoly tanácskozás helyet azon kezdték a magas politikát, hogy a kiküldött bizott­ság között van-e olyan náció, aki nem a kecskeméti homokon született? Kijelentették, hogy ők csak helybeli születésű, büntetlen előéletű, helyben dolgozó és magyar honos cipészsegédekkel ülnek le egy asztalhoz tanácskozni. Mikor azután talán még himlő­oltási bizonyítványokkal is igazolták magu­kat a munkáskiküldöttek, megkezdődött a tárgyalás. Elsősorban is a munkaadók azt vetették a munkásbizottság szemére, hogy a vásári cipészmunkásokat és a papucsosse­­gédeket is miért nem vonták bele a bér­mozgalomba, mikor azok is épen olyan „testvérek“, mint a váltóműhelyek munkásai. A bizottság azt felelte, hogy ez jelenleg nem képezi feladatát, tehát térjenek a munkaadók a tárgyra: hajlandók-e a beterjesztett mun­karendet elfogadni, vagy se? És mikor a munkásbizottság úgy tapasztalta, hogy érdem­leges tanácskozás helyet furfangos szószá­­tyárságot űznek vele a megjelent munkaadók, a munkások engedelmet kértek és ajánlják magukat. A munkaadóknak ugyanis az volt a céljuk, hogy a szezonmunkaidőt kihúzzák ilyen tanácskozási komédiákkal s mikor nem lesz annyira munkásra szükség, munkáskizá­rást fognak rendezni. De a cipészmesterek azért is tartózkodnak a követelések egy szóra való teljesítésétől, mert a fogyasztó közönség előtt a sztrájkkal akarják indo­kolni a legközelebb bekövetkező cipődrágu­lást. Még titokban örülnek is a munkások bérmozgalmának, mert ez kitűnő alkalom az árak felemelésére! A cipészmunkások legnagyobb része alig keres többet hetenként öt vagy hat forintnál és legfeljebb heti 3 koronával akar­ják a sanyarú helyzetben lévő cipészmunká­sok fizetésüket megjavítani. Tekintve a jelen­legi nagy drágaságot, a munkaadóknak nem lehet egyetlen ellenvetésük sem. De úgy lát­­szik, a munkaadóknak titkos céljaik vannak és ezért küldték el munkásaikat Kriszpinuszt keresni. Tetszik tudni ki volt ez a jeles férfiú? Egy céhbeli legény, aki a régi jó világban egyszer csak hirtelen eltűnt. És azóta, ha a cipész hétfőn másnapos állapot­ban nem jelentkezik munkára, azt szokták mondani rá, hogy elment a Kriszpinuszt keresni. Tehát a cipészmunkások nyomorú­ságával még viccelnek is az elég jó hely­­zetben élő mester urak és elküldik őket Kriszpinuszt keresni. A cipészmunkások úgy értesítenek ben­nünket, hogy a békés kibontakozást Szabó Lajos munkaadó hátráltatja, aki csaknem kétszeresére stergerolta emeletes házában a boltbéreket. Ő az a derék munkaadó, aki a lábakkal spekulálni szokott. Ugyanis a régi megállapodás szerint a 39-es számú kaptafát­­ fiucipőhöz is alkalmazzák és ha a munkás. Kemény Izidor keztyű- és sérvkötő-készitő Kecskemét. SÄSSSiA!­l­­ egyház bérpalotájában. Kapu mellett.) C*il44­­iinnfll^mnNiiil keztyű, sérvkötő, haskötő, suspensor, görcsér, harisnya stb. Nagy raktár Sí!Síi! NlrnmlTPISililfSl betegápolási cikkekben. Valódi francia férfi- és női­ óvszerek tucatonkint IflNJ&il KlvhfiiHN­KRAlii2, 4, 6 és 8 korona. Különféle minta 6 darab 1.80 kor. Mindenféle haris­nyák. Miderek mérték után is. Jéger alsó ruhák. Nadrágtartók. Mindenféle gummicsövek. 10-52 Saját készitményű. 10-52 Kova ászt Kecskemét. Értesíti a hogy e sza­kákát a árb Kész írni

Next