Magyar Alföld, 1912. január-június (2. évfolyam, 1-28. szám)

1912-01-07 / 1. szám

lyam. II. évfolyam. Kecskemét, 1912. január 7-én. 1. szám. Magyar Alföld Az alföldi nép érdekét védő radikális újság. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kecskemét, Nagykőrüsi­ utca II. szám. Előfizetési pénzek, hirdetések s egyéb közlemények a Magyar Alföld részére ide küldendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: egész évre helyben 2 korona, vidékre postán küldve 3 korona. Egyes szám ára 4 fillér. Elő a nevekkel! A Báck-cég újabb sikerült üzlete, a magyar an­yja már sokszor foglalkozott a helybeli kaszárnyák ja­vítási munkálatainak ügyével, alaposan megmondta a véleményét és nagyon sok gyanús momentumra mutatott rá, amelyekről a városban széltében hosz­­szában beszélnek az emberek. Mi ebben az ügyben a nyomozá­sokat most is tovább folytatjuk és a legközelebbi időben ki is fogunk egy­­gyel-mással rukkolni, amitől néhányan kapkodni fogják a fejüket. Azt már ma is tényként megállapíthatjuk, hogy ennél a munkálatoknál a várost száz­ezrekre rugó kár érte, ami egymagá­ban véve is ordítóan vádoló körülmény. De mi még fogunk szolgálni inkább, más természetű dolgokkal is. Annyi szent, hogy ez az ügy panamaszerű intézkötésekkel van cif­rázva kívül-belül. A polgármester is kijelentette, hogy Kecskeméten alakult egy konzorcium azzal a célzattal, hogy a Báck-céget 40.000 koronára meg­zsarolja. Mi nem tartjuk kizártnak en­nek az állításnak az igazságát, miután tudvalevő dolog, hogy a panamázás nagyon ragadós közéleti nyavalya. A polgármester azonban adós maradt a zsaroló banda megnevezésével és így csak újabb találgatásoknak nyitott ka­put, aminek mi csak örülni tudunk, mert az ilyen nyitott kapun az udvarba is be lehet tekinteni. Viszont azonban az ilyen eldobott vád arra is alkalmas, hogy elterelje a figyelmet az igazi bűnösökről. Nekünk pedig az a célunk, hogy mi a kutatásokat egészen más irányban folytassuk és fejezzük be. Egyik panamázót nem mentesíti egy másik csoportnak gazságos szándéka. Bäck urat mi nem sajnáljuk és irigyeljük. Megírtuk rögtön a kaszár­nyák javításának elvállalása után, hogy a város őrült drágán adta ki ezeket a munkálatokat és a Báck-cégnek horri­bilis haszon üti a markát. Azonban rögtön kijelentettük, hogy a felelősség nem a Báck-céget illeti, mert a keres­­kekedő nem szokott válogatós lenni az eszközökben, ha nyereségről van szó. Itt pedig nagy pénzekről volt szó. De viszont nagyon furcsának találjuk, ha Bäck úr a városhoz szalad pa­naszra, ha egy-egy érvágási kísérletet akarnak rajta elkövetni. Mi ennek a konzorciumnak a meséjét az üzleti fantázia termékének tartjuk, bár egyáltalán nem kizárt do­log az ilyesmi. Kecskeméten azonban még csak 10 koronákban utaznak az emberek. Nem tudjuk, hogy melyik újság lehetett ennek a csoportak a szócsöve? A Magyar Alföld aligha, mert ugyancsak porolta ezt a büdös manipulációt. A Kecskeméti Lapok korrektségét sem vonhatja kétségbe senki sem. A Kecskeméti Újságra sem haragszik Bäck úr, mert éppen kará­csonykor adta le ottan a névjegyét. Sőt a Kecskeméti Újság cikket is írt a Bäck-féle vállalkozás ellen, igaz, hogy később elhallgatott, node ez nem történhetett pénzért, mert akkor Bäck úrék bizonyára nem adták volna le a névjegyüket. Legjobb lenne, ha a polgármes­ter úr kiadná a zsaroló bandában sze­replők neveit, mert csak nem fog ve­lük nyugodtan egy városban lakni és esetleg mindennap kezet fogni. Józan ésszel nem tudunk indokokat találni arra, hogy miért érdemelnének kímé­letet az ilyen hiénák. Valósággal er­kölcsi kultúrmérgezés az ilyen címeres gazemberek neveit titokban tartani. Bäcktól nem vesszük rossz néven, ha nem szolgáltatja ki a zsarolókat, mert neki még szüksége lehet rájuk, azon­ban a tisztességes embereknek köte­lességük, hogy szintén alakítsanak konzorciumot ezeknek a piszkoknak a kisöprésére. il B„Kecskeméti Vasszerkezeti Művek“ biczó Tervez és készít a vasipar körébe tartozó mindennemű munkákat. 20-52 Telefonszám 72. Terv- és költségvetés díjtalan. Sürgönyeim: „Vasművek“. ■______________________________________________________________________________________________________________■ Elismerés a munkásoknak. Ne értsük egymást félre! Irta: Horváth Ambrus. A „Kecskeméti Lapok“ múlt vasárnapi számában a napi hírek között egy kis köz­lemény jelent meg, amelyben az áll, hogy: „Kada Elek polgármesternek támadt az a kitűnő eszméje, hogy nagy szorultságában a szocialista párt vezetőségéhez fordult munkásokért“. A dolog nem így történt. A földrengés után néhány nappal meg­jelent nálam egy rendőr, aki tudomásomra adta, hogy a főkapitány úr szeretne velem egy kicsit csevegni. Mindjárt sejtettem, hogy a főkapitány úrnak nyugtalan percei lehet­nek és hogy sokáig ez ne tartson, egy óra múlva előtte állottam. Már ott volt Kovács József, a kőmíves munkások elnöke és Za­­boretzky Ferenc, az építőmesterek elnöke. Papp György főkapitány harcias hangulat­ban fogadott és a munkásságot lecsirke­­fogazta, mert tudomása szerint ki akarják használni a szerencsétlenséget. Megszoktam már, hogy a közigazgatás kalapos királyai előtt ne vágódjam hasra és a főkapitányi székből jövő támadást visszavertem. Amint a főkapitány úrral vitatkoztam, bejött gróf Ráday Gedeon főispán Rada Elek polgár­­mesterrel, dr. Angyal Vidor főügyésszel és több tanácsbéli úrral, akiket hirtelen nem ismertem fel. Mert alighogy Kada Elek be­lépett a főkapitány hivatalos szalonjába, engem meglátva, mellét döngetve jött nekem s életemben közelebbről nem éreztem azt a gyűlöletet, amelyben proletár-testvéreimnek annyiszor van részük. Többen is beszéltek egyszerre velem és a zagyva beszédnek veleje súlyos vád volt a munkásság iránt. Csak a főispán maradt nyugodtan, aki ke­resztbe font lábakkal és kezekkel szótlanul hallgatta a diskurzust. Végre is az urak ki­jelentéseim után lecsillapodtak s a polgár­­mester ur is enyhébb szavakkal megmagya­rázni igyekezett a rendkívüli körülmények szülte izgatott állapotát. Hogy úgy mond­jam, mint jó barátok váltunk el az uraktól Kovács József kömíves elvtárssal együtt. Rá egy óra múlva kihallgatásra jelent­keztünk dr. Lőwy Ödön elvtárssal, mint a szociáldemokrata párt elnökével a polgár­­mesternél. A városi tanács együtt volt, de azért Kada Elek most már előzékenyen fo­

Next