Országos Ellenőr, 1912 (11. évfolyam, 1-49. szám)

1912-01-21 / 3. szám

XI. évfolyam. Kecskemét, 1912. január 21. 3. szám. Társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi lap. Megjelenik a „Politikai Ellenőr“-rel hetenként egyszer. Képviseli főkép Budapest és Szeged között Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. Il „Politikai Ellenőr“ és „Országos Ellenőr“ Előfizetési ára együtt egész évre 10 korona, félévre sz—:— 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztő és kiadó: Somogyi János. Főmunkatársak : Kasza Dezső és László Imre. Szerkesztség és kiadóhivatal : Werbőczy utca 4. szám. Régi szám : Könyves-utca 235. A törvényszéki palota mellett. Megrendelhető és számonként kapható: a szerkesztőségben, továbbá Fekete Soma és Szél Nándor könyvkereskedő uraknál Kecskeméten.....— Hat nap szenzációja. A modern irodalom áldozata. Csak a múlt héten foglalkoztunk azzal az őrült irálylyal, amit most a „Nyugatféle új messiások: Ady Endrék és mások produkálnak. Csak pár napja, hogy rásütöttük mi szegény magyarok, mi csupán csak eredeti és maradi ősmagyarok az agyalágyultság és modern veszettség bélyegét arra a nemzetellenes irodalomra, melyet ma az új félistenek az ő koronázatlan királyukkal , Ady Endrével világgá bocsájtanak. Csak éppen, hogy megírtuk, miszerint van Magyarország szívében, Budapesten egy borotvált pofájú és vágott sörtéjű „modern klikk“, mely új irodalmat teremtett az országban. Új és őrült irodalmat kreált azzal, hogy: a „szabad gondolkozók“, a „szociális nagy tanok“, a „művelt Nyugat“, az „isteni Páris“ imádásával, no meg a keresztény vallásnak, a magyar hazának, az egy igaz Istennek és örök szerelemnek ledöntésével, megtagadásával — sereget gyűjt maga köré és arra tanítja őket, a nemzet ifjú gárdáját, könnyen hajlítható csemetenépét, hogy: Kossuth, Petőfi, Arany, Jókai semmise volt, hanem . . . csak ők a nagytettekre hivatott, szédületes észjárású férfiak! Mivel azokat meg lehetett érteni, de őket . . . nem lehet. De nem is kell — mondják — őket megérteni, mert az az igazi új és modern festmény is, a sárga pofa, lila test, zöld szem, görbe, állati alak .... amit maga az Isten se ért meg! Elég az hozzá, hogy egyúttal megírtuk aztán azt is, hogy — fájdalom — követőik is vannak ezeknek a bajusznélküli és bajuszcsutkás irodalmi és festő „vitézeknek“. Egész ármádiát neveltek maguknak ! És annyi sok millió okos ember közül mégis csak megfogtak (mivelhogy lehet kificamodott észjárású híveket toborozni még a nihilizmusnak is) néhány ezer félig felserdült csemetét. Azután eljártak felolvasásokra, estélyekre, erkölcsi testületek, felolvasó egyletek és úri kaszinók pódiumaira — prédikálni. Szintehozták új eszméiket és új termékeiket belépti díjak mellett is . . . Támaszuk és hangadójuk is volt egy szépirodalmi lap: a „Nyugat. De ez kevés! A „Nyugat nem szívott fel a közönség megtévesztett rétegeiből annyi pénzbeli tápanyagot, amennyit az új cifra muzsika és a modern eszme légtornászati termékköltsége felemésztett. Fogni kellett hát rá egy megfelelő irodalmi érzékű mecénást. Kaptak is és fogtak is egy ilyen embert, mégpedig Magyar Mór, egy máskülönben derék, tehetséges és velük szemben mindenesetre jóhiszemű, szakférfiú személyében. Ebbe az úrba — akiről, mellesleg mondva, tudták, hogy jómódú „pénzeszsák“ — belebeszélték gőzerővel, villanyerővel és benzinmotorral a pipaszárlábú új hősök, hogy: „Most ebben a sivár, posványba sülyedt irodalmú, tunya korban egyedüli üdvözítő eszme az Ady Endre-féle irály . . . Hát adja kezét a támogatásukhoz!“ És szegény, jobb sorsra érdemes Magyar Mór: léprement . . . S az eredmény ? ... Az új messiások teremtő ereje? . . . Nagyon szomorúan az lett, hogy mikor már minden pénzét, ezreit és tízezreit minden jövedelem nélkül beleölte a jóhiszemű támogató az „Adyu-féle és „Nyugat-féle vállalatba és látta, hogy csalódott, — látta, hogy nem az igazi mesés délibábok mezejére lépett, amely tereken és virányokon a régi irodalom művelői és olvasói oly annyira lelkesültek és a gyönyörök élvezetétől megittasultak, emitt pedig az ő körötte levők serege „kancsal szemekkel — festett egekbe néz“ és a „gráciák övét elejtette hive“ . . . fogott egy pisztolyt és — — főbe lőtte magát. Most már mit írjunk még a sötét dráma végére ? „Ady !“ Ezt a szót igy is lehet írni: „adit Magyar Mór szegény, e szóra, az őrült irodalomnak, összes kincsét odaadta. És ahelyett, hogy a „Nyugat anyagilag felvirult volna kezén . . . most ő nyugszik örökre a rákoskeresztúri temetőben! A Zsilinszky fiúk. Ismét törvény előtt állanak, ismét azok a motívumok, ismét azon az alapokon való felmentés. Semmi új részlet, semmi változtatás az ítéleten. A szimpathikus és derék Zsilinszky fiúk, atyjukat akarták igazolni, egy régen folyó harcot akartak megállítani és a gyilkosságba keveredtek. Achim egy vad lelkű, de szép és daliás parasztember, egy veszedelmes félművest alak, országos képviselő és . . . népvezér. Jó szónok. Éles tollú újságíró és hatalmas temperamentumú riporter. Nem kerülte el figyelmét senki és semmi és nem rettent vissza senkitől és semmitől. Ez volt a veszte. Az úri osztálylyal szemben: gőgös és gyűlölködő. A kabátos urakkal szemben : szívtelen és megtorló. Valakit és főleg urakat, úri hölgyeket — megsérteni, meghurcolni és elégtételt nem adni, helyt nem állni, ez volt az ő „forsz-dolga“. Egy csöppet se szép jellem . . . Jött aztán két dalra, fegyverrel és korbácscsal és házához bemenve — — egy reggelre megölték. Ketten mentek egy ellen, ketten öltek meg egyet, — ez volt az, ami minket, hírlapírókat, az első felmentés alkalmával felháborított és ellenkező véleményre hangolt. De ma már? Mikor tanulmányoztuk a békéscsabai állapotokat és láttuk, hogy mily rettenetes harcot csinált Achim az urak és parasztok, a kabátos emberek és pórnép között, akkor mi is egész más szemüvegen át bíráljuk a két Zsilinszky fiú eljárását. Aki csak sért, de elégtételt adni fegyveresen és törvényesen — gyáva, aki csak lázítani és összeveszíteni tud úri osztályt és egyszerű osztályt, az nem érdemel más eljárást, mint amelyben Achim András a Zsilinszky fiúkkal szemben részesült. Megérdemelte rettenetes sorsát. Most látjuk csak, hogy Achim súlyos vétkével szemben nem nézték az özvegy könnyeit és nem hallották az árvák jajjait. A sok kielégítetlen sértésért és itt a szőnyegen egy apa meghurcolt becsületéért — nem tekintették azt se, hogy mégis egy élet kioltása — a külső szinteret véve — semmiesetre se áll arányban. De a belső ügyeket ismerve és a szomorú hátteret tanulmányozva, a rettenetes megtorlásért a Zsilinszky fiúknak csak m a példás felmentés jár. Somogyi János. jjFONTO. II műfényképész 3 a Lutheránus egyház :!: palotájában. :!: Fényesen és művésziesen berendezett új fényképészeti műtermét a Lutheránus palotában, Szabadság-tér, megnyitotta, ahol a felvételek este és borús időben villanyfény mellett eszközöltetnek. Mérsékelt árak. Állandó képek kiállítás, megtekintése díjtalan, rendelésre nem kötelező. JX X =LD=20£==X fjFSN TÚR fi műfényképész || a Lutheránus egyház w :!. palotájában. :!: