Reformátusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 20-37. szám)
1921-05-15 / 20. szám
96 REFORMÁTUSOK LAPJA hét, mint Isten országának munkálása, mert ebben benne van minden, így a haza romjaiból való felépítése is. Minden választás Isten akaratának megkérdezése. Minden választó csöndesen a saját lelkén át kérdezi meg, milyen módon fog egyházának még erőteljesebb, békésebb jövendőt biztosítani. Ez az igazi imádságos keresztyén választás, minden más pogányság és Isten akaratának megmásitása, így, a pünkösd lelkével kell elindulnunk a jövendők felé. Judás csókja. — Legenda. — A fák karjai kinyúltak és megfenyegették. A fűszálak dideregtek, mint fázós, elhagyott gyerekek. A bokrok beszélgettek és egymást átölelve kezdtek sírni. Egy-két csillag, egy-két remegő angyalszem, félénken nézett a földre a fekete éj kárpiton át. Judás rohant az úton s a kis kövek mögötte fájóan felzokogtak, amint vad, durva ,lábbal rájuk tiport sietve. Judás rohant. Mögötte egy nagy óriási keresztfa nyúlt az égig, a keresztfa nőtt és átszakította az égbolt fekete szövetét és roppant árnyéka ráhullt a földre. A názáreti sóhajtott a keresztfán és a sóhajtása, mint siető szél, átfutott a világon és a vonagló föld mint egy halálra kínzott óriás állat, fájdalmasan megremegett. Kósza meleg cseppek hullottak a fehérlő virágokra és Judás homlokára; megdörzsölte a homlokát, vércsepp volt ott. Látta néha Simon Péternek, a genezárethi halásznak az arcát is, mintha ott állott volna lehajtott, fejjel az erdőszélen és öklével megfenyegette volna és mélyen fekvő szemei égtek és a két fénysugár szúrt volna, mint tű hegye a vigyázatlan varrónőt. Judás beért a városba. A Golgotha felől sok nép jött és a gyerekek és asszonyok ránéztek és megrántották egymás ruháját. — Ez az . . . Judás szaladni kezdett, az ezüstpénzek sírni kezdtek a kis bőrzacskóban, sírtak és jajgattak, mint egy csomó zilált hajú sirató asszony. Kivett egyet, forró volt mint a tűz, fakó volt, mint egy halott kerek szeme, kiejtette a kezéből a földre és a félsötétben csak egy nagy vérfolt kerek vörössége nézett vissza rá. Judás otthon volt. A kis fülledt szobában égett a mécses és az ablakon át benézett a hold, mely csak egy pillanatra villant meg és újra eltűnt, olyan volt, mint egy végtelen messzi dobott, leeső ezüstpénz. Egy öreg asszony ült a faragott asztal mellett, egy fiatal asszony ült a bölcső mellett és a bölcső mellett, mint szelíd árnyék, üldögélt a csend. Ráhajolt a kisgyerekre, aki mosolygott álmában és szemei egy nagyon kicsit nyitva voltak, mintha látott volna valamit a sűrü szempillák alatt. Judás leült. És ebben a percben az ajka égni kezdett, forró volt és száraz és vágyott egy csókra, egy tiszta, fehér, hűsítő, szent csók forrására, mert az ajkán vékonyan izzani kezdett a tűz. — Anyám, megcsókolhatlak? . . .— Jer ide, fiam . . . Az öreg asszony megcsókolta és ebben a percben felsikoltott. Felsikoltott, nézte meredt, kiülő, véres szemekkel a fiát, az öreg, ráncos kezeit előre tartotta, mintha valami rettenetes szót szeretne elűzni, mely már ott libegett az ajkán, mint egy éjszakai lepke. Aztán leborult az asztalra és sírni kezdett. — Judás... átkozott az óra, melyben születtél, Judás. Átkozott a kéz, mely betakart. Átkozott a mező, hol az anyád járni tanított... Judás... most már tudom a te dolgaidat, a te pénzeidet... Judás, most már a csókodról megértettem, hogy meghalt a názáreti Jézus... és átkozott az az anya, aki téged táplált és nevelt Sirt az öreg asszony és a fiatal felesége Judásnak felemelte szemeit, melyekben csillogott az éjszaka, — álmosan átölelte férjét és lehajtotta fejét a férje mellére és így szólott: — Anyánk miért zokog úgy, Judás?... Nem hallottam, mit mondhattál neki, elfogott az álom itt a bölcső mellett. Ugye neked nem történt bajod? ...Ugye szabadon engedték a Mestert? Jer, Judás, csókolj meg engem és nyugtass meg engem ... Csókra nyújtotta vékony karmazsin-cérna ajakét, Judás bódultan és rémülten megcsókolta. És amint hozzáért Judás forró, égő, szenvedő ajka, az asszony felsikoltott és mintha démonok szállták volna meg, — elkezdett nevetni és a nevetése fájdalmasabb volt, mint a zokogás a sedlba menők mellett. Csúf, bűnös tüzek égtek a szemében. , — Jól tetted, Judás, most már jól tudom, honnan jött hozzád az a sok ezüstpénz. Jól tetted, Judás . . . jel számolni sorra. Pengessük őket meg az asztalon, soroljuk el, hogy mennyi ékszert lehet rajta venni . . . Majd holnap elmegyünk az ezüstmiveshez, a kereskedők utcájába . . . Felékesítesz engemet, Judás. Hallgatjuk a citerát és a hárfát. Összehívjuk a régi barátaidat, lakomát csapunk. A názáreti meghalt és nem fog többé ránklézni kék szemeivel, szelíden és bánatosan. Hozatunk részegítő italokat és nevetni fogunk, Judás ... és eljárom neked a táncot, a Salomé táncait, Judás . . . Nevetett, mint amaz ördögöktől megszállott, bűnös asszony, Mária Magdaléna, minekelőtte az Úr a bűnök démonait kiűzte volna belőle. Eközben felriadt a gyermek, sírni kezdett és az anyja megragadta dühösen és ütni kezdte. Judás rémülten és kábultan tépte ki az asszony kezéből és az asszony csúf, káromló szavakat dobott feléjük. Judás rémülten és kábultan nézte az asszonyt, ki azelőtt szelíd volt, mint a galilei mezők, csöndes, mint a szentek szente és ringató, mint a Genezáreth tava. Magához ölelte Judás a kis leányt és önkéntelenül védelmezően megcsókolta kis, szomorú, rózsaszínű ajkát. A kis leány feje hátrahanyátlőtt, sápadt lett, mint a hold rémes sivatagi éjszakán, szeme megtörött és beszédes ajka lecsuklott. Judás csókjától meghalt a kis leány. A nézőpont: Zsolt: 73, 17. A dolgok értékelése attól függ, honnan, milyen világításban látjuk azokat. Más a látvány magasból, tiszta világításban, mint alacsony sötétes helyről. Ha a földi élet felületén szétnézünk, visszás, érthetetlen dolog előttünk a világ fiainak szerencséje. Övék a föld világa, gyümölcse, gazdagság, élvezetek az emberek hódolata, dicsőítése. A becsületes szegényt pedig ide-oda dobálja az élet, csak nélkülözésben, lemondásban van része, könnyeit nem törli le meleg részvét, sőt a kevély gazdagok még ki is gúnyolják, áldozataikat, miért nem tudtak vagyont szerezni. Hol látjuk itt az igazságot ? 20. szám.