Reformátusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 17-18. szám)

1922-04-23 / 17. szám

VIII. évfolyam. Kecskemét, 1922 április 23. 17. szám. Előfizetési ára: Fél évre...................... 60 korona Negyed évre ............. 30 korona Egyes szám ára .... 3 korona Megjelenik minden vasárnap. . EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓI HETILAP. ❖ Ф + Szerkesztőség: a református lelkészi hivatalban Kiadóhivatal: a református egyházi pénztárban, hol előfizetések és mindennemű reklamációk felvétetnek. Reformátusok Lapja SZERKESZTŐK: DR. HETESSY KÁLMÁN, MURAKÖZY GYULA, ILLYÉS KÁLMÁN. Tavasz bontogatja szárnyát áldott magyar földünk felett. Ez a munka időszaka. Amint dolgozik minden kis ág és minden fészekrakó madár, úgy állt munkába minden emberi komoly erő. Elég a viharból, elég a szélvészből, elég a hidegből, — lázas estékből, — most a munka jó! Úgy látszik ez a tavasz megérkezik magyar népünk életében is. Elég volt már a pártok harcá­ból, melyek mint nyelvöltögető gyerekek,­­ vag­dosták egymást jelszavakkal, elég volt a lázakból, bombák robbanásából, most jöjjön már a tavasz ! Nem nézünk vissza. Hiába emlegetjük a vihar pusz­­tításait újra s újra, azzal a betörött ablakot nem csi­náljuk be újra, azzal a kidőlt palánkot nem állítjuk helyre. — Hiába emlegetjük, ki mit csinált az elmúlt esztendőkben, azzal nemzeti életünket nem támaszt­juk föl. Számot vetünk a meglevő állapotokkal és hozzáfogunk a romoknak tatarozásához. Az eke szarvára vetjük a kezünket és nem tekintünk hátra. Meg kell adni a lehetőségét minden komoly magyar erőnek, hogy beleálljon a munkába. Egyházi és nemzeti életünk nem bírja az örök széthúzás fény­űzését. A termelő munka ment meg bennünket,­­ unos-untalan hangoztatják közgazdászaink. Igen, de lelki értékek termelése van olyan fontos, mint az anyagiaké! Egyetértés, összetartás, testvériség mind­ezek azok a tavaszi értékek, amik nemzeti életünk feltámadásához szükségesek. fiút; jő a kenyérkereset és elviszi a másikat; jő egy virágos vonat és tovautazik a hajadon leány új csa­ládi élet állomása felé, jő aztán a csöndes, neszte­len, végtelen állomások felé futó vonat és reászáll egy-egy kedvesünk sápadtan, csöndesen. * Örök búcsú az élet Hogyan lehet mégis öröm benne? Jézus is­­elhagyott bennünket. Ám a felelet: Ő azért hagyott el testben, hogy lélekben visszatérjen! Az igazi öröm a lélek karjaina­k összefonódása. Amikor lelkileg összefonódunk azok­kal, akiket szeretünk, túl távolságon és időn a miénk maradnak mindörökké! Ha pedig azt mond­juk: nem elég vigasztalás nekem az sem, ime fel­hangzik a legszebb húsvéti öröm. Ünnepi alkalmakkor a család tagjai összegyü­lekeznek. Apa és anya várják a gyermekeket, akik távolról eljönnek a családi együttlétre. Jönnek a fiúk, lányok,­­ már mint férjek és asszonyok, las­san megtelik a családi ház örömmel, unokák játé­kával. Együtt vannak, akik szeretik egymást! Ilyen családi ház vár a síron túl. Apák és anyák várják ott gyermekeiket. Lassan telik az otthon. Fiúk és leányok, unokák érkeznek egymásután. Amikor a földön megzörren egy-egy síri hant, annak a háznak az ajtaja mindannyiszor megkoppan. Mindannyiszor érkezik valaki haza. Végül együtt vannak. Valóságosan, szemtől-szembe. Ez a feltá­madás, ez az örök élet! Ez mindenkié, aki az előtte elhaladó Jézusnak el tudja mondani reménységgel, vágyakozással: Maradj velem! Vájjon az ünnepek elmúltán, amikor üresebbek lesznek a templomok, vájjon Ő velünk marad-e a lakásunkban, szivünkben? Ettől függ az életünk boldogsága és öröme! ÖRÖK IGE. Öröm. ~~~ Maradj velünk. Luk. 24. 29_ Ezt mondta a két emmausi tanítvány Jézusnak, mikor hazafelé való útjukban, találkozásukkor meg­vigasztalta bánatos lelküket. — Ezt mondjuk min­dennek és mindenkinek, aki nagy lelki örömet szerez nekünk. Maradj velünk! ez az örömek örök kérése. Mert mi más az öröm, mint együttlét azokkal, akiket szeretünk. Maradj velünk: ezt mondjuk a fiatalsá­gunknak, mely mint egy pajkos pajtás bolyongott át velünk a réteken. Maradj velünk, mondjuk apánknak, anyánknak, amikor lassudik a lépésük és szívszorító gyorsasággal távolodnak tőlünk! Maradj velünk: ezt mondjuk minden örömnek, boldogság­nak mely ér bennünket. Az öröm előképe az a kicsi lány, aki a bábuját szívéhez szorítva alszik el fehér ágyában. Az öröm igazi tanyája a család, ahol együtt vannak azok, akik szeretik egymást. — A bánat mi más, mint elszakadás azoktól, akiket szeretünk. Az a bánat, ha két élet elválik egymástól, lassan távo­lodik, mint két egymástól búcsút vevő hajó. Az a bánat, amikor fecskéink , vágyaink, a hitünk, álmaink tovaröppennek, elhagynak bennünket. Az a bánat, amikor a családi ház olyan lesz, mint egy pálya­udvar. Érkeznek eléje a vonatok és minden vonat elvisz valakit a lakók közül. Jő a vágy és elviszi a A láthatatlan bolt. . . . Láthatlan boltos árul a sarokban. Cukros lehet a pultja s a keze . . . Csak a vevő, kis fiam tudja, hol van? Nagyot köszön és alkuszik vele. Hozzárobog a büszke sétapálca . . . A tündér­boltos mélyen meghajol. S hull-hull a fiam két kövér markába. Láthatlan játék, szép golyó, cukor. . Sok titkos kincsét büszkén mutogatja. Ostora legszebb, cukra drága, jó, Ha a láthatlan álom-boltos adja. . . . Vén, sánta az igazi hintaló . . . . . . Elnézem .. . tanít e bölcs balga játék ... . . . Láthatlan boltba vásárlunk mi mind. Nekünk is az szép, mi káprázat, árnyék. . . . S lelkünk kifosztva is csak oda jár még. És vesz-vesz álmot és reményt megint. Muraközy Gyula.

Next