Reformátusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 17. szám)

1923-05-13 / 17. szám

74 REFORMÁTUSOK LAPJA egyház tagja lehetsz, megindultál már a Jó Isten felé. Olyan sokszor eljutott már hozzád az ő neked szóló üzenete! Olyan világosan kellett, hogy halljad az Úr feléd zengő szavát! Ötödik éve hívogat már szelíd szeretettel és lehetetlen, hogy ez az öt esz­tendő nyomtalanul szállt volna el az életed felett. Lehetetlen, hogy az a sok tiszta hatás, amely a lel­­kedre hullt megszentelt templomi órákon, áldott csütörtök délutánokon, vagy a keddi bibliaórák meghitt, boldog, csöndes áhítatában, az a sok tiszta, szent magvetés lehetetlen, hogy mind gazba hullott volna! Ott látlak testvérem­ egy buzgó zarándok csapatban. Talán jó elől jársz már, talán kissé hátra maradtál, de haladsz előre, egy szent cél felé! Ve­zet, kisér téged ezen az utadon két hűséges, meg­bízható, egymástól elválaszthatatlan jó barát: az imádságod és a bibliád. És itt hadd kérdezzem meg tőled testvérem, barátod-e neked csakugyan a bibliád? Összejössz-e vele őszinte, bizalmas beszélgetésre minden áldott nap? Vagy csak néha találkoztok? Nem lökted-e félre csalódottan és elkedvetlenedve mindjárt eleinte, az mikor még nem beszélt neked eleget? Amikor még nem mondott többet, mint azt a rég­múlt tör­ténetet talán ott a bethámiai kis házban, a Bethesda tavánál, vagy a Genezáret partján. Meghatóan ked­veseknek találtad ugyan ezeket, de semmi vonatko­zásba nem tudtad hozni őket a saját életeddel. Ugy­e rájöttél hamarosan, hogy nem a bibliádban van a hiba? Hiszen látnod kellett, hogy kedd délutánokon, amikor hozzáértő gonddal és soha meg nem hálál­ható, fáradságot nem ismerő szeretettel vezették a gondolataidat, ugyanazok a történetek ezerfélét mondtak neked is! Sőt néha éppen csak neked! !­­Ugy­e kértél a bibliaolvasáshoz bölcsességet Attól, aki mindnyájunknak szemrehányás nélkül adja és kerestél valami bibliaolvasó kalauzt, amilyen pld. a Csendes Percek is és megvilágosodott előtted a homály s te ujjongva érzed, hogy már nem néznek rád értelmetlenül a sorok! Légy kitartó a bibliád mellett testvérem, engedd, hogy azt a sok áldást, amit éppen a biblia olvasáson keresztül szánt neked az Isten, mind rád áraszthassa! Fáradt vagy? Meg­nyugtat. Szenvedsz ? Meggyógyít. Csüggedő vagy és szomorú? Bátorságot és vigaszt ad. Örömödet meg­sokszorozza, bánatodat eloszlatja, ezer ajándéka lesz a számodra, csak maradj hűséges hozzá s meglásd, végtére annyira nélkülözhetetlennek fogod érezni, mint a napi kenyeret Éhezel nélküle. Éppen ilyen elengedhetetlen eszköze keresztyén életednek az imádság is. Nélküle vallásos, hivő lélek el sem képzelhető. Isten gyermekeinek legnagyobb kiváltsága, a mennyei Atya legdrágább ajándéka ez. Felviszi lelkünket az Ég felé s rajta keresztül száll az Isten hozzánk. Az imádság az Úrnak felénk nyúj­tott keze. Megragadtad-e jól ? Szoktál-e, tudsz-e imádkozni testvérem? Nem úgy, mint régen, ami­kor még az imakönyvedben lapozgattál, vagy gyer­mekkori csengő verses imákat mondogattál! Hanem igazi imádsággal, a te imádságoddal, amely lehet, hogy szegényes, töredezett, szürke kis fohászkodás csak, de a te szívedből fakadt, a te érzéseidet viszi az Úr elé ! Mintha ezt az Isten szívesebben venné! ! És ugy­e, nemcsak néha, hanem rendszeresen imád­kozol? Van naponta egy kis erre szánt időd, amit semmi körülmények közt se tudsz elmulasztani? Amikor oda állsz a te mennyei jó Atyád elé, hogy beszámolj neki mindenről, nem mintha Ő nem tudná anélkül is, de, hogy neked könnyebb legyen!! És ugy­e nem ámítod magad azzal testvérem, hogy akkor is imádkozol, ha csak úgy elgondolod mind­azt, amit az Isten elé akarsz vinni, hanem mondod is az imádat, félhalkan legalább, ha másképp nem tudnád? Így hamarabb eljutsz oda, hogy mások előtt is merj imádkozni, mert ugy­e tudod, hogy az Úr ezt is elvárja tetőled? II. A munka. Amikor aztán a bibliáddal s az imádságoddal lassan, de folyton előbbre haladsz, amikor mind több és több áldását érzed a te Istenben bizó imád­­ságos életednek, — magad se tudod hogyan, — szinte észrevétlenül feltárul előtted egy tágas mező: a munka mezeje. Előbb csak halkan, később mindig hangosabban megszólal a lelkedben egy vágy. Nem­csak mindig kapni, adni is szeretnél valamit. Tenni akarnál valamit a te Urad­ ért S akkor egyszerre meglátod, amivel eddig nem sokat törődtél, hogy csakugyan fehérek már a tájak az aratásra s hogy kevés még az arató. Úgy érzed, hogy rád, is szük­ség van s egészen világosan hallod az Úr neked szóló hivó szavát. Már felelnél is reá, még csak egy kedvező alkalomra vársz, és nem nyugszol addig, amíg engedelmesen, alázatosan és boldogan az ő szolgálatára nem bocsátottad magadat. Még nem lennél ennyire testvérem? Eljutsz odáig bizonyosan, én tudom. Még csak bátortalan vagy egy kicsit. Még azt hiszed talán, hogy nagy dolgokat kívánunk tőled. De nem, — hidd el — egészen ki dolgokról esik csak szó! Kezdheted egy gyermekmese elmon­dásán is talán, s meglátod, milyen könnyen bele­jössz a munkába! S amikor már benne vagy, ámulva fogod észre venni, hogy újra csak te kapsz, isme­retben, erőben, hitben örömben százszor annyit, mint amennyit te tudtál adni. Hálával és szeretettel nézel a,te Uradra és kinyújtod a kezed másik munka után. Úgy találod, nincs is neked olyan nagyon sok dolgod, mint eddig hitted! Elvégre szabad neked korábban is felkelni reggelenkint és későbben lefe­küdni esténkint, hogy minden ügyed rendben le­gyen! Rájössz, hogy a szórakozásodból is elcsíphetsz egy-egy kis időt, ha valahol szükség lenne rád s meg is teszed előbb-utóbb. S mindez „nem lesz nehéz, nem lesz áldozat a részedről. Öröm lesz. Hiszen szeretetből teszed! A te Uradért!! Vagy talán magadért? Közben észreveszed, hogy azok, kikkel régen együtt jártál, elmaradoztak mellőled. Nem bánod, hiszen azért nem vagy magad! Íme nézd, kedves arcok mosolyognak rád mindenfelől, s mintha ezek még drágábbak lennének a régieknél ? Hogyne len­nének azok! Hiszen ezeket a Krisztus adta melléd! Egy gondolatvilágban élsz velük s az egy hitben egyre jobban összeforr a lelketek. Mindig jobban vágyol a velük való együttlétre s ezért várod olyan türelmetlenül legkedvesebb napodat, a keddet, s már ezért sem cserélnéd el a keddi összejöveteleket semmivel ezen a világon. Régi társaságodban? Furcsának találnak. Nem tetszik, hogy mindig pártfogásodba veszed a távol­­levőket, hogy már nem érdekel olyan nagyon — mondjuk a divat, — s a szokásban levő léha, üres, vagy nagyon is sokatmondó társalgási mód meg éppen, szenvedést okoz neked. És otthon? Itt talán nem ok nélkül hangzik ellened néha a panasz. Napi munkáid, gondjaid közben engeded néha, hogy erőt vegyenek rajtad 17. szám.

Next