Reformátusok lapja, 1937 (23. évfolyam, 1-34. szám)

1937-01-10 / 1-2. szám

XXIV. évfolyam Kecskemét, 1937 január 10. EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓS HETILAP SZERKESZTIK­­ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Dr. HETESSY­­­ALMA­N ÉS Dr. VASS VINCE ÖRÖK IGE Elmúlás és megújulás „Elmúlik e világnak ábrázata (I. Kor 7:31) ...hogy azok az ő Fiának ábráza­tához hasonlók legyenek.“ (Róm­. 8:29.) Az idő fordulása az 1936. esztendőből az 1937- ikbe juttatott át minket. Ilyenkor arra is gondo­lunk, hogy előbbre jutottunk a múlandóság út­ján. Eszünkbe vesszük, hogy mennyit veszítet­tünk, mennyi mosoly, mennyi ígéret, mennyi re­ménység lett a múlté. A világ elmúló ábrázatán mindnyájunknak volt valamije, aminek elvesztése most fáj. De arra is gondolunk, hogy új reménységgel, új ígéretek felé indulunk el. A kegyelem Istene megőrizte életünket és azt a feladatot állította elénk, hogy egy új esztendőn keresztül azért har­coljunk, munkálkodjunk és imádkozzunk, hogy a világ ábrázatáról múljék el minden sötétség és árnyék és ragyogjon fel rajta a Krisztus ábrá­zata. Az a mi egyetlen reménységünk, hogy ez a rút világ, amelyik most körülvesz bennünket, megváltoztatja ábrázatát ebben az esztendőben. Azért könyörögjünk Istenhez, hogy tépje le e világról a sátán ábrázatát, Szentlelke által újítsa meg a világot és formálja ki rajta a Krisztus áb­rázatát. Ezért könyörgünk akkor is, ha saját magunkra gondolunk. Nekünk se lehet más életprogramunk, mint az, amit az apostol így fejezett ki: „Mi pe­dig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arc­cal szemlélvén ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, úgymint az Úrnak Lel­kétől.“ (II. Kor. 3:18.) Bizakodással nézünk az új esztendő felé, mert velünk az Isten, mienk az Ő Igéje, ami meggyőzi a világot és átváltoztatja annak ábrázatát, mun­kálkodik közöttünk a Szent Lélek, aki jelenlété­nek bizonyságait eddig is gazdagon megmutatta nálunk. Milyen jó, hogy ezek mind velünk jönnek az új esztendőbe. Velünk jönnek, mint a fehér szárnyú sirály a hajóval, amely a­ hullámzó vize­ken tovább siklik. Milyen jó, hogy velünk jön életünk megváltója, a Krisztus. Milyen jó, hogy az ő ábrázata ott rejtőzködik e világ múlandó áb­rázata mögött! Most még töviskoronás ábrázat ez, rajta a szenvedés árnyéka, de lehull a tövis­­korona és felragyog a dicsőség koronája ... Ez legyen a mi újévi reménységünk! Választások egyházunkban A református egyhász törvényei szerint az egyház­­község főgondnoka, gondnokai valamint a presbite­rek negyedrésze három évenként újra választandók . Ezeket a választásokat ejtette meg 1936 december hó 30-án a református egyházközség választó­köz­gyűlése. A választások megejtése előtt az egyházközségi közgyűlés meghajtotta a hálának és elismerésnek a zászlaját olyan férfiú előtt, aki a maga egész életét, annak minden képességét, szeretetét, hűségét és mun­káját beépítette Kecskemét város és a ref. egyház életébe, aki ifjúságától kezdve, nem válogatva a munkaterületekben, meg nem szűnő tevékenységgel szolgálta a közügyet és áldott szívével segítette, vi­gasztalta és gyámolította az egyesek sorsát. Alig van Kecskeméten valaki, aki ne érezte volna ennek a nagy szívnek hűséges melegét. Ez a férfiú Horváth Mihály dr., aki iránti tiszteletét és elismerését azzal fejezte ki a választó­közgyűlés, hogy egyhangú lelkesedéssel a ref. egyház örökös tiszteletbeli főgondnokának vá­lasztotta meg. A főgondnoki tisztségre egyhangúlag Kecskemét egyik legértékesebb egyéniségét, Joó Gyula dr. egye­temi tanárt választotta meg. Ezzel kifejezésre juttatta megbecsülését aziránt a férfiú iránt, aki sokoldalú elfoglaltsága mellett soha nem szűnt meg munkál­kodni, szolgálni és építeni egyházát. Az ő megválasz­tásával a méltó elődök hosszú sora után méltó utó­dot állított a főgondnokság nagy tisztségébe. 1—2. szám

Next