Testvériség, 1888 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

s zépkeresztjét. 1847-ben erdélyi kir. biztos lett, s 1848- ban az országgyűlésen mint koronaőr vett részt az országos főrendek közt. A szabadságharcz lezajlása után 1850-ben megkínálták Bécsben Magyarország kormányzásával, de ő ezt visszautasította, mikor is perbe fogták s 1852-ben kötél általi halálra és javainak elvesztésére ítélték. Az ítéletet a király kegyelme négy évi börtönre szelídítette, sőt ennek nagy részét is elengedte, de jószágait csak gyermekeinek adták vissza. Ezután csendes magányba vonult, s csak 1859-ben az akkor megjelent császári pátens ellen támadt protestáns mozgalom szólította ismét a küzdés terére s ő lett a főgondnok. 1860-ban udvari kanczellár lett és e tisztet viselte 4 évig, mely idő alatt sokat tett honfitársai érdekében. 1865-ben Borsod-megye főispánja lett, 1866-ban a Szent-István rend nagykeresztese, 1881- ben a debreczeni zsinat világi elnöke volt. Az életpályát ekként megfutott agg főúr valóban méltó a nemzet osztatlan szeretetére és tiszteletére, s mi szívből kívánjuk, hogy hazánk és reformált egyházunk e kimagasló, érdemes alakja és büszkesége még sokáig ülhessen a főrendek házának elnöki székében. A rabsegélyző-egyesület közgyűlése. (Folytatás.) Tisztelt közgyűlés! Elérkezett az idő, hogy sáfárkodásunkról számot adjunk, működésünk, tevékenységünk eredményét leplezetlenül a tisztelt közgyűlés bírálata alá, és a humánus czélok iránt lelkesülő közönség ítélőszéke elé bocsássuk. Az igazgatóválasztmány tartozik ezzel a tisztelt közgyűlésnek, mert azt a bizalmat, amelylyel megajándékozni szíves volt, csak előlegnek tekinti, amit kiérdemelni legkedvesebb kötelességének ismer. De tartozik ezzel a minden nemes iránt fogékony közönségnek is, melyre nem csekély feladata megoldásánál joggal számíthat. Egyletünk nem ünnepelhet még egy teljes évi fennállást sem, élete alig több 10 hónál, de mert igazgatóválasztmányunk elvileg kimondotta, hogy egyleti évünk a polgári évvel, a polgári időszámítással azonosíttassék, megszámolunk az első csonka évről; s ha az eredmény nem mindenkit elégít ki, ha az eredmény szintén csonkának tűnik föl, szolgáljon mentségünkre, hogy úttörők voltunk, az áttörés nagy munkájában pedig a küzdés és fáradozás produktív ereje sokat veszt, s e veszteséget csak az idő pótolja vissza. Az az eszme, hogy a bűnös, ki gonosz hajlamaiért meglakolt, jó útra térítendő; az az erkölcsi eszme, hogy az igazság ösvényéről letévedt gyarló ember a társadalomnak megmentendő; az a nemes eszme, hogy azt az embert, kit az igazság sújtó karja utolért, s e miatt a gyarló embertársak gyalázatot szórnak rá, meg kell javítani, és oda kell hatni, hogy az állam hasznos polgárává neveltessék, s ez az eszme jóideig vajúdott, mig megszülte egyletünket. Vajúdik ezen eszme még most is, mert túlhajtott filantrópiának bélyegzik elleneink. Nincs pedig igazuk, mert mi nem azért dédelgetjük a bűnöst, mert bűnözött, hanem azért, hogy jövőben bűnt ne kövessen el, javítás, oktatás,, nevelés által a bűnre ingerlő gonosz hajlamokat a mennyire csak lehetséges, csirájában elfojtsuk. Egyletünk létesülésére a nagy méltóságú magyar kir. igazságügyminiszterium adta meg az inpulsust, 18,819-1886. sz. alatt kelt körrendeletével azon óhajának adván kifejezést, hogy hazánk néhány városának példájára társadalmi úton városunkban is „ Rabsegélyző Egylet“ alakíttatnék. Ezen körrendelet folytán Gáli Ferencz kir. törvényszéki elnök és Horváth Béla kir. ügyész urak városunk értelmiségét 1886. évi november hó 8-ra előértekezés végett összehivták. Az előértekezlet örömmel karolta fel a nemes czélt, alapító-, részvényes- és pártoló-tagok gyűjtése végett aláírási íveket bocsájtott ki, s az alapszabályok tervezetének kidolgozása végett Gáli Ferencz kir. tervszéki elnök úr elnöklete alatt, Horváth Béla kir. ügyész, Dr. Tassy Pál kir. alügyész, Lestár Péter polgármester és Laukó Károly evang. lelkész urakból álló bizottságot küldött ki. A kibocsájtott aláírási íveken helyben és a kecskeméti kir. törvényszék területéhez tartozó vidéken közel 100 tag sorakozott a humánus czél zászlója alá. A kiküldött bizottság az alapszabályok tervezetével elkészülvén, az alakuló közgyűlés 1887-ik évi január hó 16-ik napjára összehivatott, s a népes közgyűlésen az alapszabályok tervezete bemutattatván, némely kisebb jelentőségű módosításokkal el is fogadtatott; a végleges megalakulást azonban akkorra tartotta fenn, a midőn az alapszabályok a magas kormány által megerősittetnek. A megerősítés végett bemutatott alapszabályok a jóváhagyási záradékkal ellátva 1887. évi ápril hó 4-én érkeztek le s az 1887. évi május hó 1-ső napjára összehitt tisztválasztó közgyűlésen bemutattattak. Ugyanez alkalommal az egylet védnökévé Szapáry István gróf úr, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye és Kecskemét t. h. város főispánja, tiszteletbeli tagokká: Horváth Döme kir. itélőtáblai tanácselnök, Zádor Gyula igazságügyminiszteri tanácsos és Dr. Székely Ferencz kir. főügyészi helyettes urak; az egylet elnökévé: Laukó Károly evang. lelkész; alelnökévé: Györffy Balázs ügyvéd; választmányi tagokká: Gáli Ferencz kir. törvényszéki elnök, Lestár Péter kir. tanácsos polgármester, Kovács Józsefszéki biró, Varga Elekbiró (II.-Kőrös), Fövenyessy József Ibiró (Félegyháza), Báthory István Ibiró (Czegléd), S. Kovács József Ibiró (Kecskemét), Dömötör Sándor kir. közjegyző, Papp Sándor ügyvéd, Keresztes János városi főjegyző, Zombory László t. főügyész, Pacsu Mihály ügyvéd, Muraközy József ügyvéd és Katona Zsigmond gyógyszerész urak; végre a számvizsgálóbizottság tagjaiul Mádi János bankigazgató, Pócsy György kir. közjegyző és dr. Szeless József takarékpénztári igazgató urak közfelkiáltással egyhangúlag megválasztattak. — A pénztárnoki és titkári állás betöltése az igazgató választmány hatáskörébe tartozván, az 1887. évi május 15-én megtartott ülésén a pénztárnoki állást Csilléry Kálmán tszéki biró, a titkári állást pedig Csulyok Béla városi s.-levéltárnok urakkal töltötte be. Egyletünk végleges megalakulása és szervezése tehát valósággal ez időtől kezdve számítható. És itt örömmel kell konstatálnunk, hogy a kitűzött nemes czél már a szervezés alkalmával koncentrálta egyletünk kebelében helyi társas életünk legdistingváltabb elemeit, s így minden szerénytelenség „TESTVÉRISÉG“ 15. szám.